ORBÁN VIKTOR: BRÜSSZELT MEG LEHET ZABOLÁZNI, A PÉNZÜGYI SPEKULÁNS TERVÉT MEG LEHET LÉKELNI

A miniszterelnök ünnepi beszédében párhuzamot vont az európai nemzetek jövőjét veszélyeztető globalista tervek elleni fellépés és a 61 évvel ezelőtti, történelmet formáló napok között. Orbán Viktor szerint a népvándorlást meg lehet állítani, a globalizációt féken lehet tartani, Brüsszelt meg lehet zabolázni, a pénzügyi spekuláns tervét meg lehet lékelni, az Európai Egyesült Államok őrült ötletére kényszerzubbonyt lehet húzni.

– Ha elvész a szabadság, ha elvész a nemzeti függetlenség, mi magunk is elveszünk – hangoztatta Orbán Viktor tegnap Budapesten, a Terror Háza Múzeum előtt a szemerkélő eső ellenére összegyűlt tízezres tömeg előtt. A miniszterelnök hozzátette: a forradalom nemzeti forradalom volt, de ezt az akkori nyugati hatalmak nem értették. – Nem értették, hogy azért küzdünk, mert a végsőkig ragaszkodunk a saját kultúránkhoz és életformánkhoz, és nem akarunk föloldódni senkinek az olvasztótégelyében – fogalmazott a kormányfő. – Azért nem értenek bennünket Brüsszelben ma sem, mert már akkor sem értettek – jelentette ki.

Hangsúlyozta: „azt akarjuk, hogy tiszteljék azt, akik és amik vagyunk”, hiszen a magyarok ezer éven át őrizték Európa határait és küzdöttek a nemzeti önállóságukért. A miniszterelnök azt mondta, a XX. században katonai birodalmak okozták a bajt, most a globalizáció farvizén pénzügyi birodalmak emelkedtek fel. – Nincsenek határaik, de van világmédiájuk, és vannak tízezerszám megvásárolt embereik. Gyorsak, erősek és brutálisak – tette hozzá. Ezért Orbán Viktor szerint most, három évtized után újra veszély fenyegeti mindazt, amit Magyarországról és a magyar élet rendjéről gondolunk. – A szabadság 1990-es kivívása után most újra történelmünk fordulópontjához érkeztünk – hangsúlyozta.

A kormányfő szerint ma minden választás sorsdöntő Európában. – Most dől el – folytatta –, hogy Európa népei visszaveszik-e a saját nemzeti életük politikai irányítását a gazdasági elitekkel összefonódott európai bürokratáktól. – Most dől el, sikerül-e visszaszereznünk a régi, multikulturalizmus előtti nagyszerű Európánkat – hangoztatta. – Hinni akartuk, hogy a kommunisták hagymázas álma, hogy magyarok helyett „homo szovjeticust” faragjanak belőlünk, soha többet nem jöhet elő – mondta, majd úgy folytatta: „a globalizmus erői feszegetik az ajtót, és azon dolgoznak, hogy magyarok helyett homo brüsszelicusszá gyúrjanak bennünket”.

A miniszterelnök azon véleményének adott hangot, hogy a pénzügyi spekuláns birodalom hozta Európa nyakára az újabb kori népvándorlást, a migránsok millióit, az új bevándorlók invázióját. – Ők dolgozták ki azt a tervet, amellyel Európát kevert földrésszé akarják alakítani – tette hozzá. Orbán Viktor szerint mivel Közép-Európa migránsmentes övezet, az Európa jövőjéért folyó küzdelem ide összpontosul.

Úgy látja: még mindig sokan gondolják, hogy ez lehetetlen, de 1956-ban, 1988-ban és 2010 előtt sem hittek a változásban. – A népvándorlást meg lehet állítani, a globalizációt féken lehet tartani, Brüsszelt meg lehet zabolázni, a pénzügyi spekuláns tervét meg lehet lékelni, az Európai Egyesült Államok őrült ötletére kényszerzubbonyt lehet húzni – hangsúlyozta. A miniszterelnök hozzátette: ehhez csak az kell, hogy Közép-Európában a lengyelek, a csehek, a szlovákok, a románok és a magyarok összefogjanak.

A miniszterelnök szavai szerint a tét nagy, semmit sem vehetünk félvállról. A közelgő parlamenti választás kapcsán felhívta a figyelmet: még nem érdemelték ki a győzelmet, ahhoz mindenkire szükség lesz, ezért a következő hónapokban készülődni fognak. – Március­ban újrakezdjük, és akkor áprilisban ismét győzni fogunk – hangsúlyozta.

Az ünnepséget egy mindössze tucatnyi ellentüntetőből álló csoport próbálta megzavarni trágár bekiabálásokkal és sípolással. A Városligettel kapcsolatos demonstrációkról ismert, magukat civilnek nevező tüntetők később a villamosforgalmat is akadályozták, de akciójuknak a gyors rendőri fellépés véget vetett.

Forrás: magyaridok.hu

Reklám

A ROSSZ IDŐRE HIVATKOZVA ELMARADT AZ ELLENZÉKI TÜNTETÉS

A Jobbik elnöke ünnepi beszédében teljes körű összefogásra szólított fel a kormány leváltásáért, hangsúlyozva, hogy nem ér­dekli, ki mérsékelt és ki radikális, hogy ki konzervatív és ki liberális. A miniszterelnököt ostorozta a DK elnöke, míg az LMP új politikát sürgetett. A Momentum a korrupt politikusok elszámoltatását ígérte, a Gulyás Márton-féle Közös Ország Mozgalom viszont az eső miatt lemondta a meghirdetett tüntetését.

– Míg 1956-ban a külső hatalom mellett a belső hatalmaskodóktól is meg kellett védeni a hazát, ma nem a külső hatalom a veszélyes, hanem a belső hatalmaskodók, vagyis Orbán Viktor – kezdte ünnepi beszédét a Jobbik elnöke. Vona Gábor a Corvin közben összegyűlt legfeljebb kétszáz érdeklődőnek úgy fogalmazott: a fiatalok menekülnek az országból, de nem a Soros-terv, hanem az Orbán-terv miatt. – Ha a Soros-terv a bevándorlás terve, akkor az Orbán-terv az elvándorlásé – mondta a Jobbik elnöke, aki mindenkit megnyugtatott, hogy Vona-terv is van az előző kettő megakadályozására. Mint mondta, Soros tervét a határőrséggel és az alaptörvény-módosítással „ki lehet pipálni”, míg az Orbán-tervvel szemben elég leváltani a kormányt.

Fotók: Katona Vanda

– A Jobbik az egyetlen kormányváltó erő, amely politikai hovatartozástól függetlenül vár mindenkit. A legfontosabb dologban kell csak egyetértenünk, ami az Orbán-kormány leváltása. Engem már nem az érdekel, hogy mi az, ami szétválaszt, hanem az, hogy mi az, ami összeköt. A szakadék szélén ne kezdjünk el vitázni apróságokon. Nem érdekel, hogy ki jobb- és baloldali, ki mérsékelt és radikális, hogy ki konzervatív és ki liberális – hangoztatta Vona.

A Jobbik elnökének szavai emlékeztetnek Gyurcsány Ferenc több korábbi hasonló megnyilatkozására. Az egy­kori miniszterelnök 2005-ös parlamenti nyitó­beszédében például úgy fogalmazott: „Alig hiszem, hogy akadna köztünk bárki, aki ne tudná hosszan sorolni, ami megkülönbözteti egymástól a szociáldemokratát, a szabad­elvűt és a konzervatívot. Többeket hozna azonban zavarba, ha azt kellene sorolni, mi a közös bennünk. Engem a hely és az idő is arra int, hogy elsőként azt vegyem számba, miben hiszünk mi közösen” – mondta 12 évvel ezelőtt Gyurcsány.

A volt kormányfő egyébként tegnap a DK születésnapját is ünneplő beszédében azt mondta: „A mai Demokratikus Koalíció jobban hasonlít az 1988-as Fideszhez, mint a mai Fidesz egy hasonló nevű egykori pártra.” Szerinte Orbán Viktor nem 1956 és 1990 örököse, hanem elárulója.

Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje tegnap este Debrecenben pártja ’56-os megemlékezésén arról beszélt, hogy ma Magyarországon új politikára van szükség, amely „az emberekhez szól, az emberekre összpontosít és emberléptékű”.

Legfeljebb kétszázan vettek részt a Momentum Szabadság téri megemlékezésén. Soproni Tamás, a párt alelnöke beszélt az olimpia megrendezése elleni aláírásgyűjtés sikeréről és azt ígérte, hogy ha kormányra kerülnek, elszámoltatják a korrupt politikusokat.

A rossz időre való hivatkozással a Közös Ország Mozgalom lemondta az arányos választási rendszerért meghirdetett tüntetését, noha korábban Gulyás Márton úgy fogalmazott: „ha a kormány ősszel sem tér jobb belá­tásra, akkor olyan szinten fogjuk felbontani az együttműködést az államhatalommal, hogy Orbán Viktoréknak kikerülhetetlenül fel kell ismerniük: ha nem hátrálnak ki az álláspontjuk mögül, annak olyan súlyos ára van, amelyet nem éri meg vállalni”.

Forrás: magyaridok.hu

Reklám

Huszonnégy órán belül három érdekes cikk is megjelent azon találgatásokról és mondogatásokról, hogy merre fog menni és merre megy térségünk Brüsszelhez viszonyítva a csókosztó Junckert és köreit olyannyira elkeserítő legfrissebb választások nyomán.

A három cikk közül egy van velünk és kettő ellenünk.

A velünk lévő írást – mily csoda – az orosz Sputnik News hírügynökség német nyelvű szolgálata jelentette meg „Ausztria-Magyarország – Európa új hatalmi központja?” címmel.

Az ellenünk lévő két írást – ismét mily csoda – két „szövetségesünk” sajtójában talált rá a napvilágra. A brüsszeli uniós szakportál, az Euractiv ezzel a címmel örvendezteti magát és olvasói egy részét: „A V4 már nem követendő minta a keleti partnerség országai számára”.

A harmadik írás pedig a legszövetségesebb szövetségesünk, Németország legolvasottabb internetes portálján, a Spiegel Online-on jelent meg „Brüsszel félelme az új keleti tömbtől” főcímmel és „Populisták a visegrádi államokban” alcímmel.

A Sputnik-cikk első bekezdése így szól:

„Magyarország szorosabb együttműködést vár Ausztriával annak új kormánya részéről. Főként ’a migrációt és ’Közép-Európa uniós szerepét’ illetően. A szakértők abból indulnak ki, hogy Ausztria, Magyarország és a visegrádi államok közelednek egymáshoz és Bécs európai helyzetében változás lesz.”

A cikk ezután történelmi áttekintést nyújt Ausztria-Magyarországról és a soknemzetiségű állam tagjairól, 1867-től 1918-ig. Majd ismerteti a szabadságpárti Heinz-Christian Strache és a választásokon nyertes néppárti elnök Sebastian Kurz ellentétes álláspontját a visegrádi négyekkel: az előbbi csatlakozni akar hozzá, az utóbbi azt kizárja.

A cikk ezután átadja a szót a Sputniknak a kérdésben nyilatkozó Norbert van Handelnek, a Habsburg-Lotharingiai uralkodó család leszármazottjának. Azt mondta, szoros együttműködést vár nem csak Ausztria és Magyarország, hanem a régi K. u. K. államok között. Ausztria nem fog csatlakozni a V4-ekhez, de teljes mértékben lehetséges, hogy egy bővített csoport jöjjön létre Közép-Európa címszóval és tagjai az EU-ban egy hangon beszélhetnek, mondta van Handel hozzátéve:

„Németország és Franciaország állandó diktátuma az EU-ban lévő kis országoknak nem örömteli ügy”.

Az Euractiv örömködő cikke a kötelezővé vált kliséfogalom, a „populizmus” kifejezés használatával kezdődik, amely ma a fősodratú sajtóban dolgozó vagy azoknak író szolgáknak a „gyűlölet” és az „antiszemitizmus” szavak összetett egyenértékűje lett és napi többszöri használatuk a médiaalkalmazottak számára az elbocsájtás terhe mellett kötelező.

A cikk két szlovák szerzője, Lucia Yar és Radovan Geist terjedelmesen örvend a V4-ek befolyása általuk látott hanyatlásának, olyanokat idézve mondanivalójuk alátámasztására, mint Miriam Lexmann (Nemzetközi Republikánus Intézet) és Michal Simecka (prágai Nemzetközi Kapcsolatok Intézete).

Ezután Rácz András („Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest”) kap hosszabban szót, aki szerint Magyarország csak azért támogatja a keleti partnerséget, mert „a szavak nem jelentenek sokat a magyar politikában”, mely helyzet még olyanabb lesz a 2018-as választások miatt, amikor „a külpolitikát teljesen alárendelik a belpolitikai érdekeknek”. Majd tovább beszél ezen jeles egyetem jeles embere. Például ilyeneket állít a nagyvilágnak a Budapest és Moszkva közötti szoros viszony okáról: „az a Nyugat, az EU és a NATO elleni ’anti-ügyrend’”. Amely már CEU-szintű aljas hamiskártyázás.

A Spiegel-cikk is az engedelmeskedő újságíró gyöngyszeme. Amely nem csak címében populistázik, de egymondatos összefoglalójában is emígy:

„Andrej Babis választási győzelme Csehországban Brüsszel aggodalmát kelti fel azért, mert Keleten egy jobboldali populista tömb elmélyíti az Európai Unió kettéhasadását – mégpedig, ahol csak lehet, Ausztria támogatásával.„

Az írás Fico szlovák miniszterelnök dicséretével indul, mint aki országát a térség „pro-európai szigetének” nevezte. Ez a jó hír. A rossz: Sebastian Kurz, aki még „az úgynevezett V4-tömböt erősítheti is”. Majd jönnek a migránsügyi és egyéb ügyi klisék elsősorban a rossz Magyarországról, de persze Lengyelországról is.

A cikk konklúziója: kérdéses, hogy a jövőben „meddig terjed a kelet-európaiak egységessége”.

Forrás: magyaridok.hu

Reklám

A szabadságot ki lehet vívni, és addig marad meg, amíg képesek vagyunk együtt gondolkodni – hangoztatta a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója csütörtökön, az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortűz 61. évfordulóján a városban.

Szakály Sándor a Gyásztéren, az egykori határőrlaktanya közelében felállított emlékműnél kifejtette: amíg képesek vagyunk együtt gondolkodni arról, hogy szükséges egy független, önálló, demokratikus polgári Magyarország, „ahol az érték a mérték, ahol a keresztényi hagyományok és eszmék nem vésznek kárba, és ahol mindig képes összegyűlni a közösség emlékezni eleire”, addig marad meg a szabadság.

Ha egyesek képesek voltak életüket feláldozni valamiért, akkor „bennünket szél, hó, eső nem szabad, hogy visszatartson az emlékezéstől”, legyenek ők 1956 áldozatai, a két világháború hősi halottai, vagy azok, akiket a nemzet történelméből 1945 után csaknem fél évszázadon keresztül „ki akartak radírozni” – mondta a főigazgató.

Szakály Sándor hangsúlyozta: az áldozatokra sokáig nem lehetett emlékezni. „Nem kevés dolgot hallgattak el történelmünkben és írtak át más történelemmé”, ma pedig „sokan megkapjuk azt a vádat”, hogy átírjuk a múltat. „Igen, mert a múltat meghamisították” – mondta, hozzáfűzve: ha egy nemzet nem tartja meg múltját, hagyja, hogy kitöröljék nagyjait és hőseit, akkor az a nemzet elvész.

Meglátása szerint azoknak, akik elkövették a bűnöket, oda kellett volna állniuk a meggyilkoltak családtagjai, vagy egy közösség elé, és azt mondani, hogy „több volt, mint vétek, amit tettem, bűn volt, oldozzanak föl alóla”.

A történész hozzátette: a „gonosz” 1945 után jelent meg, és próbálta egy szabadságát mindig megvívni és megtartani akaró nemzetet rabigába hajtani. Sikerült bizonyos értelemben, de 1956-ban egy egész nép mondta, hogy elég volt. Véleménye szerint az emberekben egy közös, „irigylésre méltó” gondolat volt, hogy „ruszkik, haza!”.

Azok, akik Mosonmagyaróváron is felvonultak, el akarták tüntetni azt a jelképet, amely Magyarország szégyene volt 1945 után, a vörös csillagot – mondta. Hozzátette: a fájdalom Mosonmagyaróvár egészének a fájdalma, remélhetőleg még hosszú évtizedeken keresztül az lesz, mert – mondta Szakály Sándor – bízik abban, hogy nem felejtik el az áldozatokat és a megtorlás áldozatait sem.

A megemlékezés zárásaként a résztvevők az emlékezés koszorúit helyezték el a Gyásztéren álló Golgota-szobornál.

Mosonmagyaróváron az évfordulóra emlékezve csütörtök délután koszorút helyeztek el a Karolina Kórház és Rendelőintézet épületén lévő emléktáblánál, a Vár épülete előtt, a Bolyai János Általános Iskola, Informatikai és Közgazdasági Szakközépiskola épületénél, valamint a városháza épületén lévő emléktáblánál.

Hatvanegy évvel ezelőtt a határőrlaktanyánál több mint százan vesztették életüket, amikor a laktanyából a fegyvertelen tüntetők közé lőttek.

A mosonmagyaróvári képviselő-testület október 26-át 1999-ben nyilvánította városi gyásznappá.

Forrás: magyaridok.hu

Reklám