Tartalomból:
A hangfelvétel itt a weboldalon is meghallgatható a vasárnapi élőadás után.
Hogyan kérdezhetjük, hogy jó hír vagy rossz hír, azaz valaminek a kimenetele kedvező vagy sem? Régen viszont úgy kérdeztek rá, hogy Széna-e vagy szalma? A következő percekben ez a rejtély is megoldódik O. Nagy Gábor a Mi fán terem című könyve segítségével. Elmondja Hargitai István
Hozzávalók:
Elkészítés:
Reszelt sajttal megszórva kínáljuk mélytányérban. Jó étvágyat!
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
A múlt vasárnap a Szent Imre templom dísztermében vadas ebédre került sor, amelyen szép számmal vettek részt, több mint hetvenen a vadhúsból készült étkeket kedvelő vendégek közül.
Az ebéd kellemes hangulatban, szépen kidiszített teremben zajlott. Az eddig megszokott díszterem most igazi erdei hangulatot öltött magára, hiszen több trófea is ékeskedett a falakon.
Ez alkalommal egy régi szokást elevenítettek fel, hiszen a főszakácsok, vagyis a Megyimóri házaspár még 1996-ban kezdte el a vadas ebédek hagyományát, amelyet időközönként sikerült megszervezni.
Általában a fogások az ebédek során apró falatkák voltak, illetve májpástétom, majd a leves vadhússal készült babgulyás szokott lenni, főételként őzhúsból készült vadas, rizzsel, finom céklasalátával és öntettel. Desszertként az idén például Gundel palacsinta volt habbal és eperrel.
Az elmondás szerint a finomságokat egy régi, családi recept alapján készítették az évek során. Ez a hagyomány a Szent Imre templom bezárásáig élt és virágzott. Miután hála Istennek 2012-ben újra kinyitották a templomot, azóta most sikerült újra ezt az ebédet megszervezni. A főszakácsok és egyben a szervezők nem titkolt célja, hogy ezt a korábbi hagyományt újra bevezessék és ezzel felélesszék ezt a régi szokást.
Megyimóri Mária és János, illetve lányuk, Marika vállalta az idén is, ahogy a régi időkben a szakácsságot és több helyi magyar család és ismerős segítette munkájukat. A Patai házaspár vállalta magára a Gundel palacsinták készítését, illetve a több kisebb-nagyobb teendőben a Györky és a Pigniczki-Szentkirályi családok voltak segítségükre.
Hálás köszönet önzetlen munkájukért, illetve külön köszönet Fábián Károlynak és Mészáros Lászlónak a vadhúsért és bízunk benne, hogy a későbbiekben néhány vadász csatlakozik a vadászebédek kivitelezéséhez.
Balogh Petres Judith kilencedik, angolul írt könyve THE RELUCTANT TROPHY WIFE (A vonakodó trófea feleség) a napokban jelent meg az Amazon Internetes boltjában, Kindle és puha kötés (paperback) formában. A téma választása és stilusa miatt a könyv máris nagy érdeklődést keltett a korai olvasóknál.
A regény úgy kezdődik, mint egy átlag, asszonyoknak írt, kellemes társadalmi történet, azonban ez megtévesztő, mert hamarosan mélyebb szántású gondolatokat és problémákat érint.
Lena, a vonakodó feleség egy érdekes fordulat következtében Magyarországra kerül, ahol néhány hónapot tölt és közeli barátságba kerül egy katolikus pappal és egy idősebb protestáns asszonnyal. Sorozatos élményei és a két új baráttal folytatott beszélgetések során Lena fokozatosan megérti lelke “vonakodó” elemeit és ennek következtében lassan megváltozik az életfilozófiája, sőt az egész élete.
Beszélgetéseik, többek között, érintik a vallást, halált, anyaságot, a lélek életét, globalizaciót, kreativitást, művészetet– egyszóval mindazokat a kérdéseket, amik felmerülnek amikor a halandó egy olyan kersztúthoz ér, mint Lena a regényben.
A könnyed, időnként csendes humorral írt stílus enyhíti a sokszor kényes kérdések súlyát. A bűbájos nyár, a szölőhegyek és a Balaton varázsa felébresztik a lassan múló emlékeinket és néhány Magyar vonatkozású történelmi adat és kevésbé ismert magyar legenda nemcsak a magyaroknak érdekes, de az “idegeneknek” is tetszik–legalábbis eddig. Az erőszak és durvaság hiánya megnyugtat és mert az írónő úgy kezeli az olvasót, ahogyan megérdemli: mint intelligens és művelt egyént, ezért az olvasó részesevé válik a regénynek, és az alkotás titokzatos eseményének.
Balogh Petres Judith első regényét magyarul írta (1973; Ewendtné név alatt: KERESZTÚTON), ami annak idején igen hamar siker regénynek számított az emigrációban. Első angol nyelvű írását, THIS OLD HOUSE BY THE LAKE, a clevelandi ÁRPÁD AKADÉMIA aranyéremmel tüntette ki. A két éve megjelent SCHOOL OF A DIFFERENT KIND pedig AZ ÉV KÖNYVE címet nyerte el. Az első visszaigazolások arra engednek következtetni, hogy a legújabb regény nem marad a többi mögött.
Megrendelhető: Amazon books, Balogh Petres Judith (Vagy a könyv angol címe alatt)
Igét hirdet Márton Marius lelkipásztor.
Kövér László a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki budapesti plenáris ülésén kiemelte, hogy ami alternatíva létezik, az elfogadhatatlan: demokratikus legitimáció nélküli, azaz
antidemokratikus, számon kérhetetlen és ezért felelősség nélküli hatalmi alakzatokba szerveződő, arctalan és arcátlan globális érdekcsoportok vannak,
amelyek különféle formákban és nevek alatt át akarják venni a szuverén, demokratikus és nemzetközi együttműködésre képes nemzetállamok szerepét Európában.
Rámutatott: a kétpólusúnak mondott világ 1989-1990-ben történt megszűnése és a kelet-európai rendszerváltoztatások bekövetkezése után a térségben ránk köszöntött az egypólusú világ, és térségünkre is kiterjedt annak nagyhatalmi békéje, a Pax Americana.
Kövér László a Pax Americana Európában és a térségben kifejtett hatásaiból a nemzetállamok és a nemzeti identitások felszámolására irányuló törekvéseket emelte ki, hozzátéve: nem tudni pontosan, ez a két törekvés eredeti célja vagy csak járulékos következménye volt-e a Pax Americananak, de végeredményét tekintve mindez közömbös is.
Az Országgyűlés elnöke azt mondta, hogy az egypólusú világ elkerülhetetlen hanyatlásával Kelet-Közép-Európában, a Kárpát-medencében a Pax Americanát a Pax Europae Mediae-nek vagy Pax Danubinának vagy Pax Carpaticának kell felváltania, amely megerősíti a térség együttműködését, mint az Európai Unió egyik fontos szellemi és anyagi erőforrását, lezárja az itt folytatott 20. századi etnikai versengést, és új, méltányos teret nyit a magyar nemzetpolitikának is.
Kövér László hozzátette: 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban valamennyi szomszédos ország a nemzeti ideáljai kiteljesedésének, jelenkori nemzetállama létrejöttének centenáriumát fogja ünnepelni.
“Nekünk, magyaroknak, a 20. század történelmi veszteseinek nem lesz okunk ünnepelni, csak abból meríteni erőt a magunk számára, hogy minden veszteség ellenére túléltük a 20. századot”
– fogalmazott Kövér László.
Szerinte a centenáriumi évfordulókon a magyaroknak arra kell felhívniuk a szomszédaik figyelmét, hogy egy új térségi együttműködés nélkül ők, az egykori nagy győztesek a jövőben elveszíthetik a legfontosabbat, amit korábban nyertek: a saját nemzetállamukat.
A kelet-közép-európai országok és nemzetek összefogása és együttműködése önmagában még nem elégséges, de mindenképpen elengedhetetlen feltétele annak, hogy a jövőben mindannyian megőrizhessük a cselekvőképes és együttműködésre nyitott, a nemzeti identitások védelmére alkalmas állami kereteket.
A 21. században vagy mindannyian nyertesei leszünk ennek a küzdelemnek, vagy mindannyian elveszítjük államainkat,
itt a Kárpát-medencében is – jelentette ki az Országgyűlés elnöke, hozzátéve: aki azt gondolná, hogy jobb az állam hiánya, mint a megléte, az vesse tekintetét Szíriára, Líbiára vagy akár Kelet-Ukrajnára.
Mi, magyarok, mindezért azt kívánjuk a szomszédainknak, amit önmagunknak: együttműködésre képes szuverén nemzetállamot, amely senkit nem nyom el, és nem korlátoz identitásában, hanem mindenkit megvéd, és erősít – mondta Kövér László.
A házelnök úgy értékelt: a Kárpát-medence 21. századi nemzetállamainak nemcsak a területükön élő etnikai többség, hanem az etnikai kisebbség nemzeti identitását is védeniük és erősíteniük kell, mert csak így tudnak egymással valóban együttműködni, és így érvényesíteni az állampolgáraik érdekeit az esetleges globális gazdasági, pénzügyi vagy társadalmi ellenérdekekkel szemben.
Ha nem sikerül egy ilyen megújult nemzetállami hivatásra építeni az országok közötti együttműködést, ha az etnikai ellentétek feloldatlansága továbbra is akadálya marad a térség államai és nemzetei közötti stratégiai együttműködésnek, akkor Kelet-Közép-Európa soha nem lesz képes a benne rejlő potenciált kibontakoztatva emancipálódni Európa nyugati feléhez, újra csak nem lesz más, mint egy – a 20. században megismertekhez képest talán elviselhetőbbnek látszó alávetettséget hozó – másik birodalom ütközőzónává tett perifériája – fogalmazott.
Megjegyezte: talán napjainkra a Kárpát-medencében lassan beértek azok a mentális, lélektani és politikai feltételek, amelyek révén a magyarság által javasolt új térségi együttműködés gondolatában mindenki úgy találhatja meg a saját nemzeti önérdekét, hogy ezzel nem veszélyezteti, hanem erősíti a szomszédjai érdekeit is.
Kövér László azon meggyőződésének is hangot adott, hogy az 1990-et követő, negyedszázadnyi hosszú menetelés után ez a felismerés és együttműködés jelenthet valóban új és fenntartható lehetőséget a magyar nemzetpolitikának, a Kárpát-medencei magyar közösségeinknek is.
A magyar politikai osztálynak a Kárpát-medencében az a felelőssége, hogy – miközben meg nem alkuvó küzdelmet folytat saját közösségei önazonosságának védelmében – ne csak készen álljon egy ilyen fordulatra, de türelmesen és kitartóan tegyen is érte – hangsúlyozta az Országgyűlés elnöke.
Egy örvendetes hírt szeretnénk az önök tudomására hozni. Mindig nagy büszkeséggel tölt el minket amikor egy magyar diákot, diákokat tüntetnek ki különböző díjakkal, diplomákkal, akik nagyszerű sikereket érnek el a világ minden táján megrendezett versenyeken, vetélkedőkön. A magyarok ügyessége, rátermettsége, leleményessége határtalan és nagy örömünkre nem maradnak észrevétlenek. Városunk egyik ismert és nagyon aktív magyar közösségi tagjának fiát érte nagy megtiszteltetés. Somogyi Lél fia, Somogyi Ferenc hét kitüntetést vehetett át Március 9-én a John Carroll Egytemen megtartott Észak-Kelet Ohioi Tudományok és Mérnöki Szövetsége versenyén.
Somogyi Ferenc elnyerte a verseny fődíját a hetedik-nyolcadik osztályosok korcsoportjába. Továbbá elnyerte a verseny első díját az Egészség-Orvostudományok kategoriájába. Ugyanakkor számos egyéb nyereményben is részesült a Cleveland Clinic-ától, a Lerner Orvosi Kutatóközpont Molekuláris Kardiológia Szakosztályától, valamint a Pszihiátria es Pszihológia Szakosztályától is. Somogyi Ferenc projektje bekerült a amerikai Broadcom MASTERS legjobbjai közé.
Szívből GRATULÁLUNK!
„Ne féljetek magyarok, mert itt vannak a cigányok!” – ez a mondat 1990. március 20-án, a marosvásárhelyi vérengzés idején hangzott el, amikor a város magyar lakosságát a környező falvakból odasiető cigányok védték meg a lincselni készülő román tömegektől. Puczi Béla egyike volt annak a hat embernek – hárman közülük romák -, akiket az összecsapások után őrizetbe vettek a román hatóságok. Puczi Bélát kilenc hónapnyi előzetes letartóztatás után utcai huliganizmus vádjával több mint másfél év börtönbüntetésre ítélték. “Hatunk közül az egyikünket addig verték, amíg belehalt” – emlékeztetett a hat elítélt elszenvedett borzalmaira.
A forradalom után nem telt bele sok idő, és a nép érezte, hogy valahogy nem jó úton halad ez a demokratizálás. Aztán a munkahelyek is mind kezdtek megszűnni, és egyre több volt az összekoccanás a magyarok meg a románok között. Zajlott az elrománosítás, de a magyarok, akiknek fontos pozícióik voltak a helyi közigazgatásban, nem adták be a derekukat. Akkor kezdték a nép összeuszítását, és
akik nem tudták tollban kiönteni bánatukat, azok erőszakkal, meg ököllel próbálták.
A helyzet addig ment, hogy tizenhatodika után már nem dolgozott senki. Egész gyárak be voltak zárva, hogy a románok és a magyarok ne kerüljenek össze a gyár területén.
Tizenkilencedikén délelőtt pálinkáztunk a víkendtelepen néhány baráttal, aztán hazamentem, lefeküdtem. Délután azzal költ a feleségem, hogy megjött az első hullám, egy kisebb csoport Hodákról, megvertek néhány szentgyörgyi magyart, és mentek tovább, be Vásárhelyre.
Aztán estefelé jöttek többen a hírrel, hogy az RMDSZ székháznál megy a csata. A Sütőékre [Sütő András író] aznap este rágyújtották a padlást, a Barabás Józsefnek a fejébe vágták a fejszét és falhúzó csákánnyal eltörték a lábát. Az én tizenhat éves kisfiamba is belevágták a fejszét.
Akkor éjjel már senki nem aludt. Őrségben volt mindenki, cigány, magyar. Megállítottunk, s átvizsgáltunk minden autót. De csak egyetlen fegyvert találtunk, egy magyarnál. Átadtuk a rendőrségnek, igazolni tudta, hogy vadász, épp a Havasokból jött haza. Másnap reggel aztán megindultak a hodákiak.
A városba csak rajtunk keresztül tudtak bemenni. Mindenki az utcán volt, a magyar pap meghúzatta a harangokat, később meg is hurcolták érte. Vagy ezer ember gyűlt össze Szentgyörgy központjában, elbarikádoztuk boronákkal, traktorokkal az utat.
Onnantól kezdve autó már nem tudott átmenni. A legtöbben visszafordultak, egyedül egy tíztonnás billencs tudott elmenni. Az olyan fanatikus volt, hogy belehajtott volna a tömegbe. Átjutott.
Puczi Béla emlékezik:
Ezek az emberek, akik bejöttek Vásárhelyre, nem gondolták, hogy ők lesznek a román hősök. Azzal etették be őket, hogy Vásárhelyen a magyarok ölik a román gyerekeket. Kitudódott az utolsó tárgyalásunkon, már a román asszonyok vallották be, hogy a férje úgy be volt itatva drogos itallal, hogy a saját házát fejszével vágta le. Nem tudták mit csinálnak, java részük nem tudta.
Bementünk Vásárhelyre megnézni, mi a helyzet. Beálltunk a tömegbe, hallgattuk a beszédeket. Köztünk és a románok között egy vékony kordon rendőrökből meg sorkatonákból. Hat-hét óra körül már hol innen, hol onnan indult meg a tömeg, dobálták egymást, és egyre feszültebb lett a hangulat.
Ekkor érkeztek meg a marosvásárhelyi cigányok Gondos Károly és Boldizsár Máté vezetésével, irtó sokan. Jöttek végig lefelé a Bolyai utcán, ami pont a két tömeg közötti részbe érkezett le a térre. Ők már felkészülve érkeztek, nem úgy, mint a magyarok, akik csak a főtér padjairól tudták felszedni a léceket. Nem tudták először, ki a román, ki a magyar, odakiáltottak hát románul: hol vagytok testvérek? A románok visszakiáltottak: itt vagyunk. Na jó, ha ott vagytok, akkor megyünk mi nektek. Előbb a magyarok sem tudták, hogy kik azok, egész addig, amíg meg nem indultak a cigányok a románok felé. Egyikőjük elkiáltotta magát:
ne féljetek magyarok, mert itt vannak a cigányok!
A harc nem tartott tovább két óránál, de a hajsza egész reggelig folyt. Senki nem tudta, hogy kik vannak még a városban, és van-e náluk fegyver. A románok menekültek, amerre tudtak, erdőn, mezőn keresztül.
(Részlet az RSK Puczi Béla: Marosvásárhely, 1990: három napig magyar – egy roma a barikád magyar oldaláról című könyvéből)
Puczi a börtöntől és a megtorlástól félve Magyarországra menekült abban a reményben, hogy itt befogadják, “hiszen magyar”, de csak majd tíz év után kapott politikai menekült státuszt. Ez idő alatt megjárta a bicskei menekülttábort és a magyar menekültügyi hivatalnokok irodáit, Franciaországban élt évekig vasútállomásokon, majd lakókocsikból álló Párizs környéki roma karaván-telepek egyikén.
Amikor Párizsból visszajött Magyarországra, bujkált a rendőrök elől, amit annyira tökélyre vitt, hogy egy igazoltatás során le kellett buknia ahhoz, hogy egyáltalán megtudja: már egy éve megkapta a politikai menedékjogot Magyarországon.
Sorsa viszont soha nem rendeződött: Puczi Béla majd húsz év küzdelem, keserűség és magány után egy Magyarországgal és a saját magyarságával kapcsolatban hitt mítosszal a háta mögött halt meg 2009-ben Budapesten. Nyomorban, betegen, munka és hajlék nélkül.
Forrás: romasajtokozpont.hu
A kérdéseket Veress Sándor állította össze.
Helyes megfejtők: Jakab Márta, Thurner Klára, Kaczvinszky Borbála.
Minden helyes megfejtést beküldő személy a Clevelandi Magyar Múzeum felajánlásából:
Cím:
Magyar Múzeum, Galéria
1301 East 9th Street
(földszint)
Cleveland, Ohio 44114
Telefon:
(216) 523-3900
Nyitvatartási idők:
Keddtől Péntekig de. 11-től du. 3 ig.
Szombaton csak rendezvények alkalmával.
Műsoridő: KELET-ÉSZAK AMERIKAI idő szerint vasárnap du. 2-5 óráig
Az idén 11-szert tartják meg a lengyel-magyar barátság napját. A lengyel államfői hivatal honlapján közzétett program szerint Áder János és Andrzej Duda péntek délután a piotrkowi királyi várban tart megbeszélést, s este A Lengyel-Magyar Barátság Gálaestje elnevezésű koncerten vesznek részt.
Szombat délelőtt a két államfő a piotrkowi repülőklub repülőterén emléktáblát is felavat, amely a városban 1925-ben rendezett nemzetközi légi bemutatón elhunyt Sziklay Jenőnek, az ejtőernyőzés úttörőjének állít emléket.
Krzysztof Szczerski, a lengyel államfői hivatal külügyi államtitkára szerdán a PAP hírügynökségnek elmondta: a két államfő eszmét cserél az európai politikáról. A kétnapos tárgyalások nyomatékot adnak a közép-európai együttműködés jelentőségének, valamint annak a közös érdeknek, hogy az euroatlanti közösség közép-európai része egyre láthatóbb legyen a nemzetközi politikában – fogalmazott Szczerski.
Magyarország és Lengyelország térségbeli jelentőségét Marek Magierowski, a lengyel államfő szóvivője is hangsúlyozta abban az interjúban, melyet a Kossuth Rádió V4 – A visegrádi országok című magazinjának adott a múlt héten. Kiemelte, hogy a közelmúltban két ország adta meg a politikai hangsúlyokat, amelyek mögé rendre felsorakozott Közép-Kelet-Európa.
A magyar-lengyel ünnep előzményei 2006. március 24-re nyúlnak vissza, amikor Lech Kaczynski lengyel és Sólyom László magyar államfő Győrben felavatta a magyar-lengyel barátság első köztéri emlékművét, amely két, gyökereivel egymásba kapaszkodó tölgyfát ábrázol. 2007-ben a magyar és a lengyel parlament kölcsönösen március 23-át nyilvánította a lengyel-magyar barátság napjává, amelyet felváltva ünnepelnek minden évben a két országban.
