Rövid rátekintés a közösségi médiára

A közösségi média teret ad kisebb-nagyobb közösségek létrejöttéhez. Két ilyen csoportot néztünk meg, az egyik a Székelyek Világszövetsége. Tudomásunk szerint eddig még csak Amerikában van bejegyezve, a csoport a közösségi médiában szervezkedik, több mint 7000 taggal rendelkezik a facebook-os csoportja. Az említett csapat nyilatkozatot tett közzé a napokban a decemberi romániai választásokkal kapcsolatosan:

A Székelyek Világszövetségének álláspontja a 2016 december 11-i romániai parlamenti választások alkalmából

A Székelyek Világszövetsége felhívja az erdélyi magyar és székely lakosság figyelmét, hogy Románia a trianoni békediktátum érvénybe lépése óta folyamatosan az erdélyi magyar, székely és más kisebbségi etnikumok felszámolására törekszik.

Nem változott ez az elmúlt 26 esztendőben sem, a székely és magyar etnikum szívós küzdelmei és Magyarország tapintatos külpolitikája következtében, és egyáltalán nem a román állam jóindulatából jöttek létre azok a minimális közösségi megvalósítások, amelyekkel többek vagyunk, mint voltunk a kőkemény kommunista diktatúrában.

Nincs Maros-Magyar Autonóm Tartomány, nincsen önálló Bolyai Egyetem, nincsen önálló Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a kommunista rémrezsim által államosított egyházi ingatlanok hatalmas jogi küzdelmek árán kerülnek vissza tulajdonosaikhoz, és egy tollvonással újra elveszi őket az állam, börtönévek, előzetes letartóztatások, házkutatások, vegzálások, bírságok tömkelege mutatja, hogy a román állam fikarcnyit sem változtatott eredeti célkitűzésein, miszerint minket is, akárcsak a többi etnikai kisebbséget Romániában, végérvényesen felszámoljon, megteremtve az etnikailag homogén Romániát.

Ilyen körülmények között értelmetlennek találjuk az elnyomó, megszálló állam parlamentjében való részvételt. Erőfeszítéseinket, akárcsak az Osztrák-Magyar Monarchia akkori román kisebbségének tagjai, saját közösségünk építésére, a népek, így a székely nép természetes, és számos nemzetközi jogi normában egyértelműen leszögezett önrendelkezési jogának érvényesítésére és az elnyomó államtól való végleges szakításra kívánjuk fordítani.

Ahogy az erdélyi román memorandisták fogalmaztak annak idején, a mi érdekünk nem az, hogy az elnyomó állam parlamentjében jelen legyünk, mert minél rosszabb nekünk jelenleg, annál hamarabb fogunk elszakadni az elnyomóktól.

Következésképpen a Székelyek Világszövetsége felhívja az erdélyi magyar és székely lakosság figyelmét, hogy tartsa magát távol a romániai választásoktól, vagy, amennyiben úgy dönt, hogy elmegy szavazni, szavazzon érvénytelenül.

Nekünk nem Bukarest a fővárosunk.

Aláírás: Székelyek Világszövetsége

Második általunk vizsgált facebook-os közösség a Miért ne szavazzunk soha többé az RMDSZ-re!?. Több mint 2000 taggal rendelkezik és naponta több bejegyzésben róják fel az RMDSZ-nek az eddigi mulasztásait. Itt egy csíkszeredai férfi bejegyzését emelnénk ki, melyet december elsején tett közzé:

Tisztelt RMDSZ.-es embertársaim.

Nem vagyok széthúzó, tiszta szívemből szeretem nemzetemet és csakis a javát akarom. Olvastam az üzenetet, miszerint félre kell tennünk sérelmeinket, hiszen, ahogy Kovács Péter úr mondja, “az vessen követ ránk, aki soha nem lopott és nem hazudott”.

Öngól! … és a profizmus teljes hiánya! Politikus ilyen vallomást nem tesz, ő hazudik a végletekig. A kődobálásról ? Tisztelt urak! Léteznek fokozatok. Nem mindegy, hogy almát lop valaki és letagadja, hogy eltörte a cukortartót, vagy milliós nagyságrendű csalásokkal, hazug propagandával saját fajtáját irtja ki.

Az erdélyi magyarság halálos beteg, mert a kommunizmus, és a szekuritáte maradványainak kórokozói élősködnek rajta. Teljesen új emberekre és egy új szervezetre van szükség, mert egy kompromittált párt minden emberét ugyanazon mércével kell megítélni. Nincs köztük Jó és Rossz, egy jelző illet mindenkit.

A menthetetlenül lerobbant, megroggyant épületet is lebontják, nem tatarozzák. Hogy mi épül helyébe? – kérdik sokan aggódva. Egyelőre csak szennyezetlen termőföld, ami hordja magában a jövő ígéretét. Hiszem, hogy létezik olyan önöktől teljesen idegen erdélyi magyar, aki előáll és becsülettel felvállalja népének képviseletét.

Ezt önök soha nem tették meg, most pedig ismételten könyörögnek a bizalomért. 26 év után elfogyott! Nincs ! Meguntuk a nyírfa meséjét ! Éppen ezért vállalni fogom, hogy ” a pokol tüzén égjek” – ahogy kívánják önök – és a decemberi választásokon érvénytelenül fogok szavazni, valamint minden változásra vágyó magyarembert erre buzdítok.

Kellemes ünnepet!

Forrás: szekelyfold.ma

Reklám

Két évtizede vált egyeduralkodóvá a Neptun-logika az RMDSZ politikájában.

Az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletének körében a kezdet kezdetétől két egymással ellentétes filozófia, két egymást kizáró stratégia és célrendszer ütközött.

Az egyik a helyzetelfogadó, konfliktuskerülő, minden áron megegyezésre törekvő irányzat, amit neveztek mérsékeltnek, labancnak, tájbasimulónak, ki-ki vérmérséklete és pártállása szerint. Ez az irányzat a tények belső logikájából fakadóan képtelen perspektívát nyújtani a közösségnek, hiszen célhorizontját a román elvárásokhoz és a feltételezett tűréshatárhoz igazítja. Márpedig a román politikum belátható időn belül nem fogad el egyetlen olyan létmodellt sem, mely biztosítaná az erdélyi magyarság hosszú távú fennmaradását.

A másik irányzat arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként oldható az meg intézményesen, hogy közösségünk megőrizze önazonosságát akár évszázadokon át saját szülőföldjén. E kérdésre egyértelműen az autonómia a válasz. E politika szükségképpen konfliktusos, az ugyanis egyértelmű, hogy a román politikum csakis külső nyomásra lenne hajlandó intézményesíteni az erdélyi magyarság nemzeti önkormányzatát. Fő eszköz tehát ebben a prizmában az erdélyi kérdés nemzetköziesítése. Erre kellett volna törekedni kezdettől fogva.

A neptuni tárgyalás azért váltott ki szabályos belső vihart, mert a tárgyalók pont a fordítottját tették annak, amit tenniük kellett volna, amennyiben céljuk az akkor már hivatalos programmá emelt autonómia kivívása. Nem azt a hamis látszatot kellett volna igazolni, hogy Románia gesztusokat tesz az erdélyi magyarság irányában, hanem a külpolitikai nyomást fokozni az ország küszöbön álló Európa Tanácsi felvétele előtt. Neptun azért negatív szimbólum mindmáig, mert épp legfőbb politikai eszközünket, a külpolitika fegyverét csorbította ki nem kis mértékben.

Ez a logika vált fősodratúvá 1996. november 28.-án az RMDSZ SZKT bukaresti ülésén, ahol három ellenszavazat (amit Csapó József, Katona Ádám és e sorok írója adott le) valamint 2 tartózkodás (Toró T. Tibor és Sógor Csaba) mellett megszavazták, hogy a döntésre hivatott testületet, a Szövetségi Képviselők  Tanácsát kész helyzet elé állító Operatív Tanács szabad kezet kapjon a kormánykoalíciós tárgyalások tekintetében. Implicit nyilván azt is meg szavazták, hogy az RMDSZ részt vegyen a következő kormányban. Ez pedig azzal volt egyenértékű, hogy a szervezet feladja az önálló külpolitika eszközét, amint azt egy interjúban maga Markó Béla is elismerte.

A nyugati hatalmak “vették a lapot”, nekik nem kellett még egy Koszovó, örvendtek, hogy megoldódott helyzet külső beavatkozás nélkül, mi több, szépen lassan egyre többen átvették azt az ordas hazugságot, amit addig csak az Iliescu-féle hatalom emberei és maga Ion Iliescu ismételgetett szinte mániákusan, miszerint „Romániában mintaértékűen megoldották a kisebbségi kérdést”. Ezt három év kormányzati szintű RMDSZ-politizálás után az Egyesült Államok akkori elnökétől, Bill Clintontól is visszahallhattuk.

Hiába figyelmeztetett a nemzeti autonomista oldal arra, hogy Románia EU-csatlakozása előtt van esély sarokba szorítani a román diplomáciát és rákényszeríteni a román vezetést a magyar autonómia intézményesítésére, Frunda Györggyel, az egyik neptuni tárgyalóval és a kormányzati szerepvállalás főideológusával az élen a hivatalos RMDSZ úgy állította be a csatlakozást, mintha az megoldást jelentene a kisebbségi kérdésre is.

Az RMDSZ azóta is csak konjunkturális, mobilizációs okokból nyúl az autonomista retorikához, egyébiránt bukaresti zsákmánypártként viselkedik.

Most éppen Bukarest-ellenes szólamokat hangoztat, hogy mérsékelje népszerűségvesztését. Azt azonban aligha hihetjük, hogy 20 év komprádor-politika után hirtelen megváltoztak attól, hogy keblükre ölelték a Magyar Polgári Pártot, mely egyébként 2012 óta az ő nótájukat fújja.

Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna, mutatott rá tíz esztendeje a napjainkban az RMDSZ mellett korteskedő Kövér László, aki feledni látszik, hogy a román érdekeknek alájátszó, komprádor RMDSZ-ből sem lesz elvszerű magyar képviselet attól, hogy felengedték a listájukra a házelnöki védnökség alatt működő látszatpárt két vezetőjét.

szerző: Borbély Zsolt Attila / szekelyfold.ma

Reklám

Elegem van abból, hogy csak a saját vagyonukat kapargatják, minket pedig ijesztgetnek. Találtam jobbat. Úgy érzem, idéntől van választás.

Milyen bajom van Verestóyval és bandájával? Elmesélem, de előbb teszek egy vallomást.

Be kell vallanom, hogy amint vénülök, s Papó is vénül, egyre szimpatikusabb nekem. Lehet, hogy a szimpatikus nem a megfelelő szó erre, mert nem tudom azt mondani, hogy felnézek rá, inkább azt kell mondanom, hogy nem érzek iránta gyűlöletet, mint régen. Inkább felebaráti szeretetet érzek iránta, s csodálom egy-két tulajdonságát.

Ezelőtt egy hónappal még jobban rajongtam érte, úgy éreztem, hogy tökös csávó, de aztán rájöttem, csak gyerekes rajongás volt, és mégsem annyira tökös. Inkább félős. Elmondom, mi a bajom vele.

Teszi a hülyét

Még kampány elején írtam neki egy emailt, hogy szeretném végigfotózni egy bukaresti napját. Mit csinál, hogyan él, mivel foglalkozik szenátorunk a nagy román fővárosban.

Írtam neki, hogy gyöngéd leszek, nem az a célom, hogy szétszedjem. Kábé olyanra gondoltam a történetet, mint mikor a nyári választások napján Luki házából tudósítottam, megpróbáltam egy őszinte emberi történetet átadni, nem piszkálódva. Ha valaki közel enged magához, beenged az intim szférájába, nem tudsz durva lenni vele.

Papó megkapta levelemet, de nem válaszolt igennel. Sőt, nem is válaszolt, ennyivel huncutabb volt, mint Szász Jenőék. Egyszerűen nem válaszolt, tette a hülyét. De ez semmi.

Papót egyetlen egyszer láttam a kampány alatt, a nagy városházi összeboruláson szerepelt, ahol, meglepetés, nem lehetett kérdéseket feltenni. Kapják be! Kampány az, ahol nemhogy a választók, de még az újságírók sem beszélhetnek a politikusokkal? Ez van, elvágták magukat tőlünk, ők egy külön kaszt, már nem közülünk való emberek. Félnek saját választópolgáraiktól. Van is okuk rá. Miért?

Elmesélem, mire emlékszem az elmúlt néhány évi munkásságukból:

megemelték a saját fizetésüket, nyugdíjukat, akármijüket, mindenüket. S közben levágták az asszony gyereknevelési pénzét. S jönnek választási programjukban, hogy a család így s a család úgy, ígérgetnek mindenfélét, hogy milyen jó lesz nekünk. Eddig hol voltak? 26 évig hol voltak? Ők ott voltak eddig is.

Mindent megszigorítottak, leszabályoztak, elkomplikáltak, lassan élni sem lehet, nem hogy dolgozni. A tanügy és az egészségügy egyre rosszabb. Ők cseszték meg az erdélyi családokat, majd ők győzték meg őket négyévente, hogy pecsételni kell, muszáj, hogy jobb legyen. S az erdélyi családok felöltöztek székely ruhába, s pecsételtek. De nem lett jobb.

Ugyanígy az etnikai feszültséggel. Jönnek, hogy mekkora a feszültség, hogy muszáj elmenni szavazni, mert ha nem jutnak be, akkor lenyelnek minket a románok.

Aztán eldicsekszik, hogy egyik-másik politikusunk milyen jó kapcsolatot ápol valamelyik román párttal. Hogy milyen jó baráti viszonyok vannak köztük, sőt, üzlettársak is. S aztán jön a kampány, a román üzlettársak kampányolnak a magyarellenes dumával, ők pedig megvédenek minket a nagy magyarellenességtől.

Aztán négy évig újra lehet Bukarestben barátkozni. Papó oda épített magának házat, ott él, valószínűleg több a román barátja, mint a magyar, a titkosszolgálatot felügyelő bizottságnak alelnöke, s akkor én küldjem oda szavazatommal, hogy megvédjen minket a románoktól? Hogy?

Félelemre van építve kampányuk, már évtizedek óta

A románok a skalpunkat akarják minden választási évben, és csak Ők tudnak megmenteni minket. Az emberek félnek.

Készítettem egy videót kedden a piacon, az emberek kilencven százaléka fél. Háromnegyedük annyira fél, hogy nem is mer nyilatkozni semmit. Tabutéma lett a székelyeknél a politika, a legtöbb ember csak annyit mer beszélni róla, hogy el kell, hogy menjünk szavazni, s kész.

Felhív édesanyám telefonon, s összeveszünk, mert szerinte hülye vagyok, hogy nem látom a nagy románveszélyt. Én pedig nem tudom megmagyarázni neki, hogy a nagy románveszélyt azoknak a magyar politikusoknak köszönheti, akiket ő küldött oda félelemből. Nem tudom megmagyarázni neki, hogy az átlagromán jobban utálja a folyton kormányon lévő RMDSZ-t, mint engem, magyar embert.

S akkor miért küldjek békíteni egy olyan valakit, akit jobban utálnak, mint engem? De egyébként is, miért küldjek békíteni egy olyan valakit, akinek célja, hogy feszültség legyen? Mert az RMDSZ-nek célja, hogy magyarellenes hangulat legyen. Minél nagyobb az etnikai feszültség az országban, annál nagyobb a magyar szavazókedv, hogy odaküldjünk valakit, aki megvéd minket, érdekeinket. S ez egy ördögi kör, ezért ne csodálkozzunk, ha úgy érezzük, évről évre nő a magyarellenesség, vagy egyre jobban ömlik a magyarellenes szenny a tévékből. Csak Papó és román barátai dolgoznak, semmi pánik.

Inkább pecsételek egy becsületes románra

Van ebből kiút? Nem tudom. De megpróbálkozom. Egy barátom jelezte múlt héten, hogy immár van választási lehetőség. Van egy új párt, amelyik normálisabb.

Látszik, hogy nincs tévém, s hogy egy zsúfolt ősz van a hátam mögött, sok melóval, házépítéssel, mert nem tűntek fel ezek nekem. Úgy hívják őket, hogy USR, Uniunea Salvați România. Picit vicces a nevük, és ők is picit viccesek.

Ez a párt nagyrészt civilekből áll össze, javuk sohasem poltizált eddig, és inkább olyan aktivista fajták, mint én. Lehet, hogy ezért szimpatikusak nekem, mert hasonlítanak hozzám. Hiszik, hogy lehet jobb az életünk, és nem csak hisznek, hanem tesznek is ezért,minden lehetséges módon. Nem félnek kimondani a dolgokat, és nem félnek szembemenni a rendszer tunyaságával, korruptságával, langyosságával. Többük ismerős már, van, akivel találkoztam ilyen-olyan akciókon, például palagáz-ellenes kerítésbontáson, de van olyan is, akit a hírekből ismerek.

Ehhez a társasághoz kapcsolható az utóbbi évek korrupcióellenes mozgalma, a bukaresti és kolozsvári megmozdulások, és rengeteg jó projekt. Jó embereknek tűnnek, rájuk fogok szavazni.

Sajnos, Hargita megyében még csak képviselőjelöljük van, szenátorjelöltjük nincs, de a képviselőjelöltjük az magyar, így még csak nemzetiségi dilemmáim sem lesznek. És egyébként is, ha román is lenne, bármikor szívesebben pecsételnék egy becsületes románra vagy cigányra, mint egy bizonyítottan gazember magyarra.

Várom már, hogy a magyar politikai pártok emberei ujjal mutogassanak rám: ő a nemzetáruló, aki román pártra szavazott. Állok elibe! Magyar vagyok, és magyarságom legbiztosabb jele, hogy elegem van a tolvajokból és a csalókból, főleg a magyar tolvajokból és csalókból. Mutogassanak ezek inkább magukra. Értsék meg, nem fogok sem Verestóy harácsolására, sem Spága Zsóti megélhetésére pecsételni. De Tőkés hatalomvágyára sem pecsételnék. Nálam lejárt a nemzeti alapon való politizálás ideje. Fontos számomra a nemzet, pont ezért fáj, ha szétzüllesztik.

A cél nem az, hogy megosszuk az embereket bármilyen alapon, hanem az, hogy jobb legyen az életünk, mindnyájunknak, magyaroknak is, románoknak is. Az életünk akkor lesz jobb, ha nem lesz magyar érdek és román érdek, hanem emberség lesz, igazságosság és becsület.

Jó, tisztában vagyok vele, hogy ez egy utópia, soha nem fogjuk elérni, de legalább az elbillent mérleg nyelvét picit visszább lehet billenteni. Úgy érzem, elég sok hasonló gondolkodású ember van az országban, bízom benne, hogy ereje is lesz a pártnak, és picit gyógyítja ezt a gennyező, fekélyes állapotot.

Nyugi!

Lehet, hogy tévedek, megeshet, hogy nem válnak be ezek az emberek. De a tévedés a legjobb út a tanulás felé. Aki fél a tévedéstől, sohasem fog előre lépni. Na de nyugi, nem fogok nagyot tévedni, ebben biztos vagyok, semmiképp sem fogok akkorát tévedni, mintha az RMDSZ-es befőttre szavaznék.

Ja, s még valamit akarok mondani: Nyugi! Az RMDSZ nem fog kiesni a parlamentből. Tudom, mindenkit azzal ijesztgetnek, hogy ha nem megyünk el pecsételni elegen, kiesnek, és mi érdekképviselet nélkül maradunk. Ettől nem kell félni, bebiztosították magukat. Ez legyen a kulcsszó: nem kell félni!

Nem kell félni!

Forrás: uh.ro

Reklám