Nem versenghetünk azon,
hogy ki szeret jobban,
s hogy ki menne messzebb a másikért,
de egyenlőek azok mindig lehetünk
boldogan egymásért.

Ez, ami van egy gyönyörű szövetség
közted és köztem az életünk útján.
A kérdés, hogy szeretlek-e
el is veszti úgy önmagát, mert
bennem van minden, amit te ölelté rám.
Bennem az érzemény, a szerelemnek
szavai, színei, édes-bús dallama.
Bennem ott a félsz is, mert félek
és nagyon, hogy elveszítem azt,
amiért ma ennyire élek.
Nem gondolom tovább egy-egy
kósza, gyenge kételyem
afelől, hogy te szeretsz-e,
mert érzem én, hogy a szíved
nagyokat dobban a nevemre.
A világ bennünket mosolyog meg,
mert felnőttként is, mint a gyermek
úgy kacagunk el egy-egy percet,
és, ha van is fájó könny szemünkben
itt vagyunk. Te nekem, én neked.
Nem versenghetünk azon,
hogy ki szeret jobban,
s hogy ki menne messzebb a másikért,
de azt tudjuk, hogy bármit megadnánk
még legalább egyszer ezért az életért.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.