Hol Isten, ott szükség nincsen – így hangzik a házi áldás utolsó sora. Évindító adásunkban, vízkereszt idején nagy figyelmet szenteltünk az imádságnak, és az Úrra bíztuk a 2022-es esztendőt. Meghívásunknak a Walton Hills-i Első Magyar Református egyház vezetője, Dr. Krasznai Csaba tett eleget. Püspök úr megáldotta a helyiséget, ahonnan adásunkat sugározzuk, majd pedig imádkozott az elkészült kenyér fölött.
A pandémia óta sok mindent láttunk már online térbe átkerülni, de talán egyikünk sem látott még kenyeret sülni kemence és pék nélkül… egy rádióstúdióban. Molnár Zsolt főszerkesztő ötletét valósítottuk meg, aki a hallgatók részvételével szerette volna elkészíteni az anyaországból kapott lisztből a Bocskai Rádió kenyerét. Apró szimbolikus gesztus, mégis felemelő érzés, hogy a magyarországi és külhoni gazdák terméséből őrölt liszt a diaszpórába is eljuthatott. Távol élő nemzettársainkkal újra megtapasztalhattuk az összetartozás érzését, hiszen egyek vagyunk hazaszeretetünkben.
Ft. Krasznai Csaba mesélt követőinknek a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem programról, hiszen a református gyülekezet és egyházkerület életéhez már évek óta szorosan hozzátartozik. A Pécs városából indult hagyományőrző kezdeményezés egy évtizedes múltra tekint vissza. A Magyarok Kenyere program jótékony céllal is bír, a szervezők minden évben gondoskodnak róla, hogy nélkülöző családokhoz, árvaházak lakóihoz is juttasanak a kenyérből. A beérkezett termés első alkalommal 10 tonna volt, de azóta évről évre a többszöröse kerül a dézsába.
A kenyér minden ember legalapvetőbb élelemforrása, erről tanúskodik a Bibliában Izrael népe, és Jézustól is számos példabeszédet ismerünk, amikor a kenyér szimbólumát használja: “Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik meg.” Egy másik részletben pedig azt mondja: “Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt le.” Az Úrtól tanult imádsággal pedig így fohászkodunk: “Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” A magyar nép számára ez az eledel az életet, a megélhetést, az otthont jelenti. Amikor kenyér kerül az asztalra, akkor biztonságérzet van a családtagok szívében. A gazdálkodó vetéstől aratásig imádkozott az Istenhez kedvező időjárásért, hogy jó termést hozzon a befektetett munkája. A bőséges gabonatermés nem volt magától értetődő, és sok esetben ezen múlott a családok megélhetése. Nem véletlenül használjuk a kenyérkereső kifejezést arra, aki dolgozik. A kenyeret olyan tisztelet övezi a magyar kultúrában, ami máig sem veszett ki a családokból.
Tiszteletes úr Reményik Sándor Mindennapi kenyér című verséből idézett néhány sort az adásban, ám az egész költemény üzen nekünk, aktuális tartalommal szolgál. Fogadják szeretettel:
Reményik Sándor Mindennapi kenyér
Amit én álmodom:
Nem fenyűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És – nincs tovább.
Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, –
De benne van az élet.
1920
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
