Már az idei erdélyi szabadságunkra való készülődés alatt megfogalmazódott bennem az a gondolat és elhatározás, hogy mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy bejuthassak a csíkszeredai börtönbe, ahol két székely nemzettestvérünket tartja bebörtönözve teljesen jogtalanul a román gazságszolgáltatás. Szándékosan hagytam el az i betűt, ezt a szó-összetételt Beke Istvántól kölcsönöztem, aki Szőcs Zoltánnal szenved egy közös cellában a csíkszeredai fegyházban.
Itt szeretném megköszönni Miklós Zoltánnak, a csíkszeredai börtön igazgatójának a hathatós segítségét, hogy bejuthattam a két székely hazafihoz, és hogy hangfelvételt is készíthettem a beszélgetésünkről, az még egy igazi ráadás.
Higgyék el, nem kellemes érzés bemenni egy börtön falai közé, még ha csak ideiglenesen is zárják rá az emberre a vasrácsokat, ajtókat. De a kíváncsiságom és a lelkesedésem felülkerekedett nyomasztó gondolataimon, főleg amikor kezet rázhattam a két fiatalemberrel, s láthattam rajtuk, hogy a körülményekhez képest jól vannak. Rögtön le is ültünk egymással szemben, a diktafont be is indítottam, amikor azt láttam, hogy a börtön egyik alkalmazottja ott ül a másik asztalnál és hallgatja a teljes beszélgetést. Ami igazából nem zavart, ugyanis semmi olyat nem terveztem beszélni, sem kérdezni, amit normálisan egy riporter nem tenne meg egy hasonló helyzetben.
A Bocskai Rádió korábbi adásaiban is beszéltünk kettejük kálváriájáról, de mivel az már régebben történt, röviden felelevenítem az esetet, amelyről egy teljes órát beszélhettünk. Szőcs Zoltánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi elnökét és Beke Istvánt, a szervezet kézdivásárhelyi vezetőjét azzal vádolta meg a román Szervezett Bűnözést és Terrorizmust Vizsgáló Ügyészség (DIICOT), hogy robbantásos terrorcselekményt akartak elkövetni 2015. december 1-én az Erdély elszakítására emlékező román nemzeti ünnepen, a Kézdivásárhelyen is évente megtartott provokatív katonai parádé katonái ellen.
A vádak kezdettől fogva komolytalanok voltak, a vádirat valójában politikai színjáték, amelyben „bizonyítékként” sorakoztatták fel többek között azt, hogy a két fiatalember rendszeresen testedzést tartott és a házkutatáskor megtalálták náluk Wass Albert könyveit, valamint a történelmi Magyarországot ábrázoló szóróanyagokat. Emellett hangulatkeltésként belekeverték a Székely Nemzeti Tanács által rendszeresen megszervezett Székely Szabadság Napját, sőt, az Erdélyi Magyar Ifjak által minden nyáron Gyergyószentmiklóson megszervezett EMI-tábort is, mint olyan rendezvényt, ahová az elmúlt években „problémás, terrorizmussal és szélsőségességgel terhelt” régiókból, például Baszkföldről és Katalóniából is érkeztek előadók. Egy hangfelvételre is hivatkoztak, amelynek mind az eredete, mind a hitelessége kétséges. A terrorista készülődést ugyanakkor nem tudta bizonyítani a bíróság, így végül 400 szilveszteri petárda és tűzijáték miatt pirotechnikai eszközökkel elkövetett jogsértés okán marasztalta el őket első fokon a Bukaresti Ítélőtábla – beszédes, hogy a kirótt szabadságvesztés napra pontosan megegyezett az előzetes letartóztatásban töltött idővel. Szőcs Zoltán 10, Beke István 11 hónapot sínylődött egy bukaresti börtönben. Ekkor ők szabadlábon távoztak a tárgyalóteremből. A képtelen és bizonyítatlan terrorvád bíróság általi elvetése reményt adott az igazságosabb másodfokú ítéletre, ám megdöbbentő módon az idén nyáron 5-5 év letöltendő börtönt szabott ki a két székely fiatalemberre a bukaresti Legfelsőbb Bíróság úgy, hogy a vád átminősítéséről nem is értesítette Szőcsöt és Bekét, így megfosztotta őket a védekezéshez fűződő alapvető joguk gyakorlásától. A jogsértő elemekkel tűzdelt nyomozati eljárás és bizonyítékok híján ugyancsak jogsértően kiszabott súlyos ítélet alapjaiban kérdőjelezi meg Románia jogállami voltát. A meghurcolt Szőcs Zoltán és Beke István igazságát erősíti, hogy a börtönből közölték, nem kérnek kegyelmet, mert nem követték el, amivel vádolják őket, így csakis a felmentő ítéletet fogadják el.
Jómagam az észak-amerikai magyar médiát képviseltem látogatásommal, annak érdekében, hogy tárgyilagos helyzetképet kaphassanak a diaszpórában élő magyarok a két székely honfitársunk pillanatnyi helyzetéről, hiszen Szőcs Zoltán és Beke István jogsértő, koncepciós meghurcolásának célja elmondásuk szerint is az egész erdélyi magyarság megfélemlítése. Nem ez az egyetlen eset az elmúlt időben, amikor a román hatóságok és bíróságok csupán azért hoznak ítéletet vagy döntést magyarok ellen, legalábbis a kárunkra, mert az alperes, az igénylő, a vádlott magyar. A magyar diplomácia, a romániai magyar politikusok és elöljárók rendszeresen meglátogatják a két fiatalembert, és arra kérnek mindenkit, hogy tartsuk napirenden a gyalázatos igazságtalanságot elszenvedni kényszerülő székely fiatalemberek ügyét.
Több mint tízezren írták alá eddig a Beke István és Szőcs Zoltán szabadlábra helyezését sürgető petíciót. A Kisebbségi Jogvédő Intézet munkatársa, dr. Kékesi Raymund által indított kezdeményezés célja, hogy igazságot szolgáltassanak a koncepciós perben terrorizmus vádjával börtönbüntetésre ítélt két székely fiatalembernek. Mi, a Bocskai Rádió szerkesztői jó szívvel arra biztatjuk minden hallgatónkat és olvasónkat, hogy írják alá ezt a petíciót, amelynek elérhetőségét megtalálják a weboldalunkon és a Facebook-oldalunkon is.
