Talán majd egyszer!
Talán majd egyszer, ha minden véget ért,
És, ha megküzdünk majd e csodás végzetért,
Akkor teljesedik majd be szerelmünk,
Ha örökre megkapjuk azt, akit szeretünk.
Talán, majd akkor meglesz az öröm,
Talán, majd akkor lesz élet a földön.
Élet, mely addig csak várat magára,
Élet, mely válaszként jön majd a halálba.
Csodás volna, ha a szíved a szívemmel dobbanna,
Csodás volna, ha a csókod a számon maradna.
Csodás volna, ha mindez igaz volna,
És az életben, mindez, csak rólad szólna.
Talán, majd akkor, ha minden megszűnik már,
Talán, ott lesz a perc, mikor reánk az öröm vár.
Akkor jön el a perc, mikor, el nem engedlek,
És a végzetem végéig, őrülten szeretlek.
Csodás volna, ha a szíved a szívemmel dobbanna,
Csodás volna, ha a csókod íze a számon maradna.
Csodás volna, ha mindez, igaz volna,
Az életben, minden rólad szólna.
Talán, nem is álom, amit lehunyt szemmel látok,
Talán, mindig az lesz, és nincsen semmi átok.
Csak boldogság, csak öröm, és felhőtlen élet,
És ketten, megvalósítjuk a gyönyörű álom képet.
Csodás volna, ha a szíved a szívemmel dobogna,
Csodás volna, ha, a csókod íze a számon maradna.
Csodás volna, ha, mindez, igaz volna,
És az életben, minden, rólad szólna.
