Január végén robbant az év eddigi legnagyobb csillagászati szenzációja: a kutatók egy új, potenciálisan lakható exobolygót találtak az űr sötétjében.A felfedezés óta eltelt hónapok részletes klíma-modellezései és az adatok frissítése azonban rávilágítottak arra, hogy az új szuper-Föld talán sokkal ridegebb és titokzatosabb világ, mint azt elsőre hittük.
A nemzetközi kutatócsoport tagjai január 27-én publikálták az áttörést jelentő eredményeket a neves The Astrophysical Journal Letters című szaklapban. Az égitestet, amely hivatalosan a HD 137010b kódjelet kapta, a NASA egykori Kepler űrteleszkópjának korábbi (K2 misszió) adatbázisában azonosították egy mesterséges intelligenciával támogatott algoritmussal. A felfedezés különlegessége, hogy a jelet eredetileg civil önkéntesek, úgynevezett hobbicsillagászok vették észre a Planet Hunters projekt keretében, mielőtt a hivatásos kutatók részletesen elemezték volna.
Föld-analóg paraméterek a Tejútrendszerben
A Földtől nagyjából 146 fényévre, a Mérleg csillagképben található exobolygó fizikai tulajdonságai kísértetiesen emlékeztetnek a saját otthonunkra. A kőzetbolygó mindössze 6 százalékkal nagyobb a Földnél, a csillaga körüli keringési ideje pedig 355 nap, ami szinte hajszálpontosan megegyezik a földi év hosszával.
A csillagászok számításai szerint a HD 137010b nagyjából 51 százalék eséllyel esik a központi csillaga lakhatósági zónájába. Ez az a bűvös távolság – az úgynevezett Goldilocks-zóna –, ahol a folyékony víz tartósan megmaradhat egy kőzetbolygó felszínén, ami a földi típusú élet kialakulásának alapvető feltétele.
Mi az a fényév?
A fényév a hatalmas kozmikus távolságok mérésére szolgáló mértékegység, amely az időbeli elnevezése ellenére nem időt, hanem távolságot jelöl. Pontos definíciója szerint az a távolság, amelyet a fény egy teljes földi év alatt a vákuumban megtesz. Mivel a fény másodpercenként nagyjából 300 ezer kilométeres sebességgel száguld, ez az út egy év alatt elképesztő, körülbelül 9,46 billió (9 460 milliárd) kilométert jelent. A csillagászatban azért van szükség erre az egységre, mert a kilométerek használata átláthatatlanul hosszú számsorokat eredményezne a világűr objektumainak távolságánál.
Jégbe fagyott világ: Csalóka a csillagfény
A tavaszi hónapok során elvégzett finomhangolt asztrofizikai modellek azonban némileg lehűtötték a kedélyeket. Bár a távolság ideális, a HD 137010 kódjelű anyacsillag egy úgynevezett K-típusú narancs törpe, amely jóval kisebb, hűvösebb és halványabb a mi Napunknál.
Ennek következtében a bolygó kevesebb mint egyharmadát kapja annak az energiamennyiségnek, amelyet a Föld kap a Naptól. A frissített adatok alapján a felszíni átlaghőmérséklet mínusz 68 és mínusz 70 Celsius-fok között alakulhat.
Ez azt jelenti, hogy az új világ jelenlegi állapotában hidegebb és kietlenebb lehet, mint a fagyos Mars.
A fagyos adatok ellenére az asztrobiológusok még nem mondtak le a bolygóról. A legújabb légköri szimulációk szerint a kulcs az atmoszféra összetételében rejlik. Ha a HD 137010b vastag, sűrű gázburokkal rendelkezik, a következő tényezők alapjaiban változtathatják meg a helyi viszonyokat:
- Ha az atmoszféra a földinél jóval gazdagabb szén-dioxidban vagy metánban, a globális hőtakaró képes lehet a felszínt a fagyáspont fölé melegíteni.
- Megfelelő légkör hiányában a bolygó egy teljesen befagyott jégvilág lehet, ahol a vastag jégkéreg alatt folyékony, geotermikus energiával fűtött globális óceánok rejtőzhetnek, a Jupiter Európé holdjához hasonlóan.
- Fennáll egy 40 százalékos matematikai esély arra is, hogy a bolygó valójában a becsültnél közelebb kering a csillagához, így közvetlenül a mérsékelt övben helyezkedik el.
Mikor kapunk végleges választ?
A januári felfedezés óta a HD 137010b az űrkutatás egyik legfontosabb célpontjává lépett elő. Mivel a központi csillaga viszonylag közel van és kifejezetten fényes, ideális alanya a közvetlen spektroszkópiai vizsgálatoknak.
Fontos megjegyezni, hogy a csillagászatban a „lakható” kifejezés nem azt jelenti, hogy holnap kiköltözhetnénk oda egy szál pólóban, hanem azt, hogy
a fizikai feltételek elvben lehetővé teszik a folyékony víz – és ezáltal az élet valamilyen formájának – jelenlétét.
A következő években olyan projektek fogják célba venni az égitestet, mint az Európai Űrügynökség tervezett Plato űrteleszkópja, valamint a chilei Atacama-sivatagban épülő, óriásteleszkópok. Ezek az eszközök képesek lesznek elemezni a bolygó atmoszféráján átszűrődő csillagfényt, hogy bioszignatúrák – például oxigén, vízpára vagy metán – nyomai után kutassanak, végleg eldöntve az új Földnek is nevezett bolgyó lakhatóságának kérdését.
Borítókép: Illusztráció. Fotó: Science Photo Libra/Mark Garlick
