Az összetartozás jegyében zajló Itt-Ott találkozó széleskörű előadásokat és témákat kínált a virtuális közönségnek. Nem csak az idei szlogen, de a Trianon-emlékév kapcsán is kiemelten fontos volt a szervezők számára, hogy legyen szó erről a sorsfordító nemzeti eseményről. Az előadók mind más aspektusból közelítették meg a témát, mégis ki tudunk emelni mindannyiuktól egy közös konklúziót: a fiatal generáció nevelésében van a megmaradás kulcsa, illetve az, hogy a következő száz éves évfordulón is legyen az ideihez hasonló határtalan és méltó emlékezés.

YouTube player

Sokszor járt a Reménység tavánál, és reméli, hogy sok régi barát vesz most részt vele az online ITT-OTT eszmecserén. Jeszenszky Géza történész, egykori magyar külügyminiszter egész más oldalról, az Európai Unió intézményével összekapcsolva közelítette meg videóelőadásában Trianont. Magyarországnak nem volt más választása, alá kellett írnia a szerződést. Véleménye szerint azokat, akik a Ceaușescu rezsimből menekülve találtak új hazát Amerikában, még jobban érinti ez a szomorú esemény. Trianon azt a felelősséget mérte a határokon kívül rekedt nemzettársakra, hogy nyelvükre, kultúrájukra vigyázzanak, és ne csak a települések neveiben, régi építményekben őrizzék magyarságukat, hanem a mindennapi beszélgetésekben. 

Trianon megvalósulását az is lehetővé tette, hogy a 17. századra a Magyar Királyság kipusztult magyar falvaiban bőven éltek román, szerb, sváb telepesek. A kiegyezés feltételeit elfogadva talán megmaradhatott volna egy kulturálisan, szellemileg autonóm állam. A 19. század közepén a nemzeti kisebbségek nem voltak elégedettek a helyzetükkel, a belőlük alakult értelmiségi rétegben egyre nagyobb vágy lett a belső önállóság iránt. Jeszenszky Géza úgy véli, hogy Magyarország akkor követte el a legnagyobb hibát, amikor belépett a világháborúba. Az Antant hatalmak feltétlen győzelemre törekedtek, amit úgy tudtak elérni, ha a Magyarországgal szomszédos semleges országokat vonják be. Miután ez nem vezetett eredményre forradalmi hangulatot teremtettek egy nagy délszláv állam, tág határok és önállóság reményével a nemzeti kisebbségeknek, ami természetesen hatott rájuk.

De mit lehetett tenni Trianon után? Az aláírástól való elállás csak még súlyosabb csapást mért volna az Anyaországra. Jogilag szabályos volt a revízió gondolata, de sem békés tárgyalásokkal, sem katonai akcióval nem lehetett ezen változtatni. A második világháború után kodifikálták az erőszak és háború tilalmát, még olyan kisebbségjogok sem lettek garantáltak, mint korábban. Rontotta a helyzetet a zsidóság ellen elkövetett holokauszt a magyar-német kollaboráció következtében, illetve a határon kívül rekedt magyarok létszámának csökkenése. Az 1945 után létrejött kommunista rendszerek nem ismerték a politikai pluralizmust és a szabad sajtót, a nagyarányú városiasodás következtében vegyes nemzetiségűvé váltak az addig magyar többségű városok. Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti és Arad azóta is román túlsúllyal bír.

ReklámTas J Nadas, Esq

Végszóként: Nincs az a hatalom, ami Magyarország eredeti határait, etnikai, és nemzetiségi viszonyait visszaállítaná. A kisebbségek számára mégsem reménytelen a helyzet, a lehetőség pedig az Európai Unióban van. Az Anyaország szomszédainak többsége EU-tagállam, ami nem csak a szabad mozgást és közös piacot teszi lehetővé, hanem az emberi jogok tiszteletben tartását is, amibe beletartoznak a nyelvi jogok is. Az EU nem csak tagállamok intézményes egyesülése, hanem a történelmi és nemzeti régiók egysége. A határokon kívül rekedt magyarok jövőjét mindenképp az EU jogrendszere, jövője fogja biztosítani. Nem igaz, hogy egyedül vagyunk, sok barátot kínál a jövő Magyarországnak az EU-n belül, illetve kívül. Nem utolsó sorban az Egyesült Államok, aki az emberi jogoknak mindig a bajnoka volt. Ha ő tudomásul veszi, hogy a magyar kisebbségek ma is jogtalanságok elszenvedői, és az Unióval együtt támogatásáról biztosítja, akkor remélhetőleg egy felvilágosultabb román, szerb, szlovák, ukrán generáció fog következni. Akkor be fogják látni, hogy a magyarokat asszimilálni lehetetlen. A következő 100 évben így tudna megmaradni a magyar közösség, illetve határmódosítás nélkül behegedni a trianoni seb.

YouTube player

Ludányi András egyetemi tanár, az MBK egyik alapítója az online keretekhez alkalmazkodva tömörítve mondta el 100. évforduló után: Trianon újra látogatása című előadását. Egy keresztlányaival folytatott beszélgetésből leszűrve megállapította, hogy Trianon a mai fiataltól már négygenerációs távolságra esik, és talán nem is érinti meg őket. De a 100 éve történtekre kétféleképp gondolhatunk: úgy is, hogy a megcsonkítás borzalma volt, de úgy is, hogy az emlékezet nem satnyult el. Sosem szabad elfelejtenünk, ami volt, mert azt határozza meg, hogy mi lehetséges a jövőben. Ebben nagy szerepe van az iskolának és a vallási közösségnek, de elsősorban a családok felelősek a nemzet életben tartásáért. Nyilván nem lehet helyrehozni mindent, ahogy volt, és a világháborúk közötti radikális revíziós szellem csak mélyítette a tragédiát. Nekünk, ma új megoldások után kell néznünk szövetségesek keresésével, közös érdekekkel, ami nem a sérelmekre, hanem a hasonlóságokra koncentrál. Ugyanakkor a szétszakított családok és vallási közösségek az új környezetben akkor is, és most is különböző mértékben, de elnyomásnak vannak kitéve. De élnek, éreznek, és a határokon keresztül is fáj a sorsuk.

Részleges megoldásokat lehet találni területi és országos szinten, amik eltüntethetik a trianoni traumát. Az országos szintre az Orbán-kormány nemzetet egyesítő programját hozta fel példának, elsősorban a magyar állampolgárság visszaadását a diaszpórában élő magyarok és a külhoni nemzettársak számára. Nem kisebb értékkel bír a szavazati joguk, de az összefogást és a kulturális egységet erősítik a Kőrösi, Petőfi programok is. Az erkölcsi támogatáson túl anyagi segítséggel is jelzi a távol került magyarok számára a testvériséget. Ha túlnézünk az országos szinten, akkor a Visegrádi Négyek csoportosulása az a közösség, ami képviseli azokat a keresztény értékrendet követő elveket, amit Magyarország is. A családhoz hasonlóan nemzeti öntudatot ébreszthetnek tagjaikban olyan közösségek, mint egy-egy magyar iskola a diaszpórában, vagy külhoni cserkészcsapat a Kárpát-medencében. De lehetnek ezek turistautak, néptánc-körök vagy nyári táborok. Nem lényeges, hogy Kárpátalján vagy Burgenlandban. Nemzettársaikkal élő kapcsolathálózatokat kiépítésére kell törekedünk. Hiszen szétszórtságból is tud a magyarság aktív szerepet vállalni, és az Anyaországgal összetartozni.

YouTube player

Dr. Dani Erzsébet, a Debreceni Egyetem adjunktusa is csatlakozott az összetartozásról gondolkodókhoz. Kiemelte, hogy az új koronavírus kettős változást hozott a kapcsolatokban. Érdekes megfigyelni, hogy lezártak országhatárok Európában, és otthonainkba szorultunk, de mégsem kerültünk valódi távolságba barátainktól és nemzettársainktól, mert megnyílt egyfajta digitális határtalanság, és minden eddiginél jobban ki tudtuk használni a technológia nyújtotta lehetőségeket, és össze tudunk kapaszkodni a fizikai és lelki határokon átívelve. Úgy az egyetemi távoktatásban, mint például az ITT-OTT megszervezésében. Egyedül, de semmiképp nem magányosan tudtunk emlékezni a magyar tragédia centenáriumáról is. Ludányi szavaihoz kapcsolódik azzal, hogy számára is elkeserítő és elgondolkodtató a fiatalok Trianonról alkotott képe. Tisztelet a kivételnek természetesen. Előfordult az utca emberének megkérdezésekor, hogy a válaszadó összekeverte a Trianont a triatlonnal. Itt függ össze a határtalanság dimenziója az oktatás-nevelés felelősségével, és a családból hozott nemzeti öntudat kialakulásával. Egyetemi oktatóként közelről ismeri a fiatal generációt, a határtalanság világában egyre nehezebben találják meg önmagukat, nehezebben találják meg életcéljukat, és elvesztik az értékrendbeli keretüket a liberalizmus hatására. A határtalanságnak láthatatlan és határtalan veszélyei vannak, itt a szülők és nagyszülők, tanárok feladata megmutatni a nemzeti határtalanság szépségét. A történelmet és irodalmat gyermekeinknek nem iskolai módszerekkel kell kínálnunk, nem a történelmi események szigorú rögzítését kell követelnünk, hanem a szétszakítás traumáján túl az összetartás érzését ébreszteni bennük. Segítsünk nekik a személyes identitás kialakításán túl a nemzeti identitás megtalálásában. A magyar kormány tudatosan alakítja eszerint a nemzeti tantervet, de ez kevés a családból hozott elbeszélt történelem nélkül. A családban tanulhatják meg, hogy a határtalanságnak is vannak határai, és egy ilyen szabad világban is létezik felelősség és nemzeti kötelesség. Mindez ez a finom munka olyan apró feladatokat rejt, mint népmeseolvasás, vagy egy nyaraláson a családtörténet felemlegetése. Ne felejtsük el, de építsük a jövőt – Böjte Csaba összetartozás napi szavaival zárta üzenetét Dr. Dani Erzsébet. Nézzünk előre és reménykedjünk abban, hogy jövőre ez a beszélgetés sok-sok fiatal körében személyesen fog zajlani.

YouTube player

Nádas Tímea és Gyula egy rövid, angol nyelvű áttekintést adott a hallgatóknak Fiatalok Trianonról címmel.  Összefoglalták a magyarok tragédiájáról a legfontosabb tényeket: mikor történt, milyen okok váltották ki az első világháború végén, hol került aláírásra, területének hány százalékával lett megcsonkítva, illetve mely országok lettek gazdagabbak az elcsatolt magyar területek megszerzésével. A kiselőadást korabeli térképekkel tették szemléletesebbé a Trianon előtti és utáni állapotról. Egy napjaink Európáját ábrázoló térképpel pedig bemutatták, hogy Közép-Kelet Európában a politikai határok milyen nagy mértékben nem egyeznek az etnikai határokkal. Kiemelték a világháborút lezáró békeszerződések aláíróit is, illetve az Anyaországgal szomszédos államok történelmének alakulását különös tekintettel a nevük változására.  Mint tudjuk, Csehszlovákia már két külön állam: Csehország és Szlovákia, Jugoszlávia pedig ebben a formában nem létezik, csupán az utódállamai. Erdély, Kárpátalja és Felvidék pedig mind-mind egy „idegen” állam tulajdonai. 

Dorgay Zsófia
Kárpátalja

Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Az Önök jóvoltából, mi tovább segítjük a kárpátaljai magyar újságírókat ebben a nehéz időben! Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!

Támogatom!

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.