1918-ra az ország már az utolsó erőtartalékait élte fel. A hátországban elégedetlenségi mozgalmak, sztrájkok és munkamegtagadások követték egymást, a frontokon pedig mind többször került sor öncsonkításokra és szökésekre. A kormánypárt politikai ellenzéke, a főbb véleményformálók és az irodalom művelőinek legjelesebbjei is a háború mielőbbi befejezését szorgalmazták. A háború végére semmi nem maradt a kezdeti lelkes hangulatból. Az „Éljen a Háború” szalagcímeit 1918-ra felváltották a „Jöjjön a Béke!” transzparensei. Magyarország és az első világháború. Összeomlás, vereség, forradalom.

IV. Károly - Forrás: mek.oszk.hu
IV. Károly – Forrás: mek.oszk.hu

1917 koranyarán az új uralkodó, IV. Károly összehívta az osztrák parlamentet. Ezen az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi vezetői is megjelentek. Ahogy legutóbb röviden volt róla szó, a világháború katalizátora volt a nemzetiségi elégedetlenségek felerősödésének. A két privilegizált nemzeten – azaz a németen és a magyaron – kívül a a Monarchia lakosságának 56%-át nemzetiségek alkották. A nemzetiségi vezetők már a 19. század utolsó harmada óta a Monarchián belül saját autonómiát követeltek, vagy a Monarchia föderalizálása mellett kardoskodtak. Ezek a törekvések azonban nem jártak sikerrel. Az első világháború alatt nemzetiségi emigráns kormányok jöttek létre, ezek vezetői pedig már nem föderációban gondolkodtak, hanem elképzeléseikben a Monarchia és a történelmi Magyarország teljes felosztását és önálló államok létrehozását fogalmazták meg. A cseh és a román emigrációs „Bizottságok” Párizsban, a jugoszlávoké pedig Londonban rendezkedett be. Legismertebb vezetője a cseheknek Benes, és Masaryk, a horvátoknak Franjo Supilo,  a románoknak pedig Octavian Goga volt.

A katonák felesküsznek IV. Károlyra.
A katonák felesküsznek IV. Károlyra.

És mi a helyzet a nagyhatalmakkal? A háború végén komoly súllyal estek latba a nagyhatalmak stratégiai elképzelései és háború alatti tervei. Ahogy korábbi adásunkban utaltunk rá, a háborút területekért vívták, és új szövetségesek megnyerése céljából értelemszerűen az ellenséges államokhoz tartozó régiókból ígértek komoly tartományokat. Fontos leszögezni ugyanakkor, hogy a ma is olvasható híresztelések ellenére, a háború előtt nem volt eleve eldöntött a Monarchia felosztásának gondolata! Sőt: 1918 januárjában az amerikai elnök, Woodrow Wilsonnak a híres 14 pontjában sem szerepelt a Monarchia felosztásának terve, csupán a nemzetiségeknek adandó széleskörű autonómia fontosságát hangsúlyozta.  Abban, hogy ez végül mégis így alakult több dolog is szerepet játszott. Az egyik az volt, hogy 1918 márciusában Oroszország – a Breszt litovszki béke aláírásával – kiszállt a háborúból, ezzel pedig az Antant nemcsak komoly szövetségesét veszítette el keleten, de Németország határa kinyúlt olyan keleti területekre is, mint a balti térség és a mai Ukrajna területe.  A második fontos szempont Magyarország különbéke tárgyalásainak kiderülése volt. IV. Károly ugyanis sógorán keresztül 1917-ben puhatolózni kezdett a háborúból való idő előtti kiugrás lehetőségéről. A svájci titkos tárgyalások azonban idő előtt napvilágra jutottak, az osztrák-magyar uralkodó pedig kénytelen volt Németországgal egy még szorosabb gazdasági és katonai együttműködést kötni – szövetségesi hűsége bizonyítékául. Ezt nagyon komolyan nehezményezték külföldön. A háború előtti európai hegemóniában ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchiának az volt a legfontosabb szerepe, hogy „központi” államként egyaránt ellen álljon a nyugatra irányuló orosz befolyásnak és a kelet felé törő német expanziónak. Ezzel a Németországgal kötött szerződéssel viszont végérvényesen úgy tűnt, hogy a Monarchia elkötelezte magát a német érdekek támogatójaként, és korábbi szerepét nem fogja többé betölteni. Harmadsorban pedig komoly szerepet játszottak a nemzetiségi emigráns kormányok területi követelései és nagyhatalmak stratégiai érdekei.

 A cenzúra törekvései ellenére a háború egyre kevésbé mutatott „emberi orcát”, a lelkes, hazafias szólamok mögött mind kevesebb volt igazi hit és meggyőződés. A küzdelmeknek az emberre gyakorolt „igazi” hatását jól tükrözték Bródy Sándor sorai, akinek egy időben négy fia is harcolt a fronton: „Hazajött a fiam a francia frontról. A legkisebb fiú, de öreg már: tizennyolc éves. Megundorodom, ha arra gondolok, hogy a vénemberek, akik ezt az általános gyilkolást csinálták, marcona öregemberré tették ezt a leány arcú fiút…”

 1917-re a kormánypárt és az ellenzéki pártok között, a háború kitörésekor ünnepélyes külsőségek között deklarált hallgatólagos béke is szertefoszlott. A kormánypárt nagy tekintélyű vezetőjét, a túlságosan erőskezűnek és engesztelhetetlennek tartott Tisza Istvánt a háború során egyre élesebb hangú bírálatok érték, és mind többen okolták őt és politikáját az elhúzódó háborúért és szenvedéseikért. Annak ellenére, hogy Tisza oly’ sokáig ellenezte a háborús hadbalépést sokan őt kiáltották ki a háború legfőbb bűnbakjává. Az uralkodó érzékelve az egyre erősebb nyomást 1917 májusában leváltotta miniszterelnöki pozíciójáról, de a kialakult helyzetet, az egyre inkább kezelhetetlenné váló belső és külső körülményeket egyik utódjának sem sikerült kezelni.

 1918 október 16-án IV. Károly Ausztriát  szövetséges állammá alakítja. Ahogy ekkor kiadott kiáltványában fogalmazott, a birodalom osztrák fele: „szövetséges állammá alakul át, melyben minden néptörzs saját külön állami közösséget alkot, letelepedési területén”. Másnap drámai hangú beszédében, Tisza István így fogalmazott:

„Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály tisztelt képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük. Elvesztettük nem abban az értelemben, hogy ne tudnánk még tovább is szívós és hősies védekezést kifejteni, de igenis elvesztettük abban az értelemben, hogy (…) a háború megnyerésére többé reményünk nem lehet.”

 Bár ezt eddigre szinte mindenki sejtette, Tisza szavai csak olaj voltak a tűzre. A katonák közül mind többen hagyták ott egységüket és igyekeztek haza. A kilátástalan pozícióval és a tehetetlenséggel szembesülve 1918 október 23-án Wekerle Sándor miniszterelnök lemondott.

Wekerle Sándor miniszterelnök - Forrás: bibl.u-szeged.hu
Wekerle Sándor miniszterelnök – Forrás: bibl.u-szeged.hu

A nemzetiségi vezetők hasonló szervezeteit látva, ugyanezen a napon jött létre Budapesten, a Magyar Nemzeti Tanács, amelynek élére nem sokkal később Károlyi Mihályt, a radikális ellenzék egyik pártjának vezetőjét választották. A Nemzeti Tanács 12 pontból álló programját Jászi oszkár fogalmazta meg. A pontok közül legfontosabbnak a háború azonnali befejezésének követelése, a nemzetiségekkel való megegyezés, az általános-titkos és egyenlő választójog, a magyar katonák hazahívása és a háború azonnali befejezése voltak. A régóta esedékes reformok végrehajtása mellet – fontos hangsúlyozni azt is, hogy  hirdették az ország területi integritásának fenntartását is, igaz „békés” úton.

Az uralkodó az utca támogatása ellenére a lemondott Wekerle helyére végül mégsem Károlyit, hanem Hadik Jánost nevezte ki, amiért is tüntetésekre került sor. Több fővárosi gyárban leállt a munka és az ország néhány városa is tüntetéseknek, tömegfelvonulásoknak lett színhely. 1918. október 30-án a fővárosban is hatalmas tömegdemostráció indult. A Károlyit és a Nemzeti Tanácsot éltető tömeg elfoglalta a telefonközpontokat, feltörte a fegyverraktárakat, és kifosztotta az élemiszerraktárakat. A középületek birodalmi címereit leszedték, a csatlakozó katonák pedig a sapkarózsájuk helyére őszirózsát tűztek. Ez a virág lett azután az őszirózsás forradalom névadója. 1918. október 31-én szedte a forradalom a legismertebb áldozatát, a dualizmus konzervatív-liberális politikai vezetésének nagy alakját: Tisza István. Őt a Hermina úti villájába benyomuló katonák lőtték agyon. Az uralkodó még ugyanezen a napon kinevezte Károlyi Mihályt miniszterelnökké.

Tisza István - Forrás: www.3szek.ro
Tisza István – Forrás: www.3szek.ro

A háború előtti Magyarország nem létezett többé. A négy évig tartó első világháború eredményei nagyon elszomorítóak: A Monarchia 9 millió katonájából majdnem három és fél millió származott a Magyar Királyságból (Horvátországot is beleszámítva). Magyarország 530 ezer katonája hunyt el, a sebesültek száma meghaladta az 1,4 milliót, a hadifoglyoké pedig több, mint 800 ezerre tehető.

 Ebben a néhány adásban az első világháborúval foglalkoztunk, és igyekeztünk a négy év eseményeit több aspektusból megvilágítani. Talán ennek köszönhetően a hallgatók végleg leszámolhattak a Nagy Háborúról néha még ma is dédelgetett romantikus elképzelésekkel. Mert ha volt is benne számos hősi cselekedet, bátor nekifeszülés és vitézség, összességében borzalom volt ez javarészt, igazi infernó, és ezt fontos tudatosítani. Persze ami tanulságnak sok, vigasznak elég sovány.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. 3. kiadás, Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 104–114.

Avatar
1983-ban született Dunaszerdahelyen. A révkomáromi Selye János Gimnáziumban 2001-ben tett érettségit követően egyetemi tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte történelem-politológia szakon. 2012-től az egri Eszterházy Károly Főiskola doktorandusza. Érdeklődési területe az első világháború hatása, a magyarországi vörös-és fehérterror, a Magyarországi Tanácsköztársaság és a huszadik század első felének magyar történelme. Tanulmányai a Kommentár, a Múltunk, a Limes és a Rubicon folyóiratban jelentek meg, ez év nyarától a www.mandiner.hu internetes portálon is publikál. 2015 novemberétől a Mikes Kelemen Program clevelandi ösztöndíjasa.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.