A liberálisok több évtizednyi uralmának kongat a jelen és jövő

daniel_cohn_bendit_582365-271x300Egy jobb pesti kocsmában ma már nyilván habókos madárjósként emlékeznének a neokonzervatívnak indult, de – egyetlen mentsége mára – abból később kiábrándult Francis Fukuyama professzorra és „szaktekintélyre”, aki 1989-ben az amerikai National Interestben lebegtette meg először azt az égig magasztalt téveszméjét, hogy a nyugati liberális demokrácia megállíthatatlan előrehaladása az emberiség szociokulturális fejlődésének a végpontja, és az emberi kormányzat végső formája. Amint tömören kifejezte, a hidegháború összeomlásával eljött a történelem vége.

Ahogyan a dolgok alakulnak, egy biztos: épp az ellenkezőjének vagyunk a szemtanúi.

Az Európát és szűkebben az Európai Uniót megrengető ismert válságokat egy pillanatra félretéve, a jelenlegi tendenciák láttán nagyon boldogok lehetünk. Kontinensünkön sokak fülének roppant kellemes recsegéssel rogyadozik egy népellenes, liberális elit uralma, amely az 1968. májusi párizsi balliberális forradalommal kezdődött.

Tegnap vált ismertté, hogy a liberális körökben eddig szintén az égig magasztalt hollandok népszavazáson mondtak nemet az Európai Unió és Ukrajna amúgy persze már a népek feje fölött eldöntött társulási szerződésére.

Erre mondta még a referendum előtt Jean-Claude már reggel iszik Juncker, az Európai Bizottság elnöke, hogy annak elvetése a kontinens válságával egyenértékű. És üzente Brüsszelen belül és kívül minden hivatalosság, valamint az azzal szinkronban üvöltő korporatív sajtó: az EU–Kijev társulás elvetése csak Putyint segíti.

A népszavazáson hatvannégy százalékkal győztek a nem szavazatok. Erre írta tegnap a German Foreign Policy nevű, a neve ellenére német nyelvű külpolitikai szakportál, hogy a népszavazás „a kisebbség zsarnoksága”. A drága jó német demokraták! Akik most arra készülnek, hogy évekre bebörtönözzenek egy Erdogant sértő gúnyverset felolvasó német közszolgálati műsorvezető-komikust, miközben a magyar miniszterelnököt közszolgálatilag sértő gúnyadás után tiltakozó Bem rakpartot azzal hessegették el, hogy a német közmédia szabad és független.

Annak illusztrálására, hogy miként érzett e holland földindulásra a hatvannyolcas lélek, idézzük a magát most éppen balosra festő, de lelke legmélyéből a balliberális érzelmek feltörésének gátat szabni nem tudó Szanyi Tibor MSZP-s európai parlamenti képviselőt. „Az alapvetően belpolitikai indíttatású tegnapi hollandiai fejlemények mindenesetre fájdalmasan emlékeztetnek bennünket ara, hogy szűk látókörű, Európa-ellenes, idegengyűlölő populista politikusok és nézetek hazánkhoz hasonlóan másutt is jelen vannak Európában…” – rúgott bele az Európa-atya gyorsan unikálisan európaiatlanul, de oldalának kiirthatatlan szokása szerint saját hazájába most is. Kínosan ügyelve arra, hogy saját oldala politikusai és sajtója által percenként szitokszóként hangoztatott populista (népbarát) jelzőt el ne felejtse.

Kívülről nézve a liberális Európa a szemünk előtt omlik össze.

Johanna Mikl-Leitner osztrák belügyminiszter tegnap jelentette be, hogy az eddig a magyar fasiszta és náci ebek termékének gyalázott határkerítés legújabb szakaszát éppen az osztrák–magyar határon húzzák fel. Hogy legyen már valami áprilistól ott Heiligenkreuznál és Nickelsdorfnál is. Ami igazán aranyos bejelentés azon osztrákok részéről, aki eddig véresre tapsikolták tenyerüket, amiért (Gorbacsov jóváhagyó kacsintása után) Hornék le „merték” bontani a két ország közötti vasfüggönyt.

Azután itt van az EU–Törökország migránsegyezmény, amelyre sajtónk nem mer ránézni a más esetekben mindig fenn lévő liberális pápaszemével. A földkerekség legnagyobb súlyú napilapja, a New York Times tegnap Életeket kockára tevő megállapodás címmel szerkesztőségi állásfoglalásában rohant neki e megállapodásnak azzal, hogy az Európai Unió Görögországból Törökországba deportál embereket annak ellenére, hogy ezt mind emberjogi csoportok, mind az ENSZ menekültügyi szervezete elítélte. A vezércikk ezzel a figyelmeztetéssel zárul: „Az Európai Uniónak fel kell függesztenie a deportálásokat Görögországból Törökországba, ameddig mindkét országban a menekültekkel való bánásmód nem felel meg a nemzetközi, uniós jogi és emberiességi normáknak.”

De menjünk tovább. Nyolcvan napra állunk a további uniós tagságról döntő brit népszavazástól, és ha a többség (bocsánat, immár „zsarnoki kisebbség”) úgy dönt, pápá unió, pápá további integrációs drukkerek, akkor az EU összeomlása még inkább szemüveg nélküli látótávolságba jut.
Emlékeznek arra a liberális sikolytömegre, amely ellepte a Nyugat szócsöveit, amikor a magyar miniszterelnök el merészelt menni Moszkvába Putyinnal tárgyalni?

És hol volt Heinz Fischer osztrák (!) elnök tegnapelőtt? Moszkvában, Putyinnál! És mit mondott? Hogy az Oroszország elleni szankciók kontraproduktívak. De ennél még meghökkentőbbet mondott az osztrák hadsereg szintén Moszkvában tárgyaló főparancsnoka, Othmar Commenda vezérőrnagy Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnöknek. Ülnek? Az első számú osztrák katonai vezető kijelentette: „Nem fogom egyes országok utasításait követni és parancsainak engedelmeskedni arról, hogy kivel beszélhetek és kivel nem. Pontosan ebből az okból döntöttem úgy, hogy meglátogatom önöket.”

Képzeljük el, mi lett volna a hazai és nemzetközi sajtóban, ha ezt a magyar hadseregparancsnok mondja Moszkvában? Megőrült! Összeesküvés-elméletek rabja! Szétveri a NATO-t, az EU-t, az európai egységet! Sorra szólaltak volna meg a nyugati érdekek feltétlen hazai kiszolgálói, mint Balázs Péter volt uniós biztos (ma Soros-egyetem), Kovács László (mintaliberálissá vedlett volt kommunista érdekközvetítő), Eörsi Mátyás és Ara-Kovács Attila, egykori SZDSZ-es külpolitikai szakértőtár­saikkal egyetemben.

És hogy még jobban élvezzük a látványt, nézzünk körbe Európában liberális szemmel!

Ausztriában a „szélsőjobboldali” Szabadság Párt messze a legnépszerűbb. Belgiumban a szakadár flamand N-VA. Svájcban már régen a radikális jobboldalt imádja a hegyek, tehenek, bankok és egymás feljelentésének népe. A minta Svédország lezárta a migránsok előtt skandinávosan nyitott határait. Finnország dettó. Ahol az aranyos Igaz Finnek radikálisabbak a mi Jobbikunknál. Dánia? Hol van már ott is a tavalyi liberális hó, melynek utolsó pelyhét is arrébb rúgta a „szélsőjobboldali populista” Dán Néppárt?
És mi? Azért nekünk sem csak a vigaszág maradt: az egyik legnépszerűbb amerikai honlapon, a Huffington Poston tegnap jelent meg ezzel a korszakosan szörnyű címmel az írás a falon: „A liberalizmus kimúlása”. És kiknek köszönhető az írás szerint ez az alkony? Az elmúlt évtizedben elsősorban a török és magyar „populista teljhatalmú uraknak”. Akikhez most még Lengyelország és India vezetői jönnek, de már készülődik Franciaországban Marine Le Pen és Amerikában Donald Trump, zokog a Huffi.

Világ liberálisai, egybesüljetek végvonaglásotokban, mielőtt a történelem antifukuyamista pöcegödrében köttök ki!

Lovas István, Magyar Hírlap, 2016-04-08 / lovasistvan.hu

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.