“Szent-Simonon felül, alig negyedóra távolra Szent-Imre következik, mely község a balparti Bedecs patak és a jobbparti Rege- és Bánya patakok Oltba ömlésénél fekszik. Szent-Imrét is, miként Sz.-Királyt, az Olt két külön csoportra osztja. A folyam jobb partján levő rész Olt elve nevet visel, mely ismét Pálszeg, Sándorszeg és Felszeg tizedekre oszlik. A balparti csoport hasonlóan több alosztálylyal bir, minő Bedecs, Tengerszeg és Alszeg. Ugy látszik, hogy a helység ős elnevezésének emlékét Bedecs tartja fenn, mely az 1567-ki regestrumban Bedechy néven külön faluként szerepel 26 kapuval, mig a 30 kaput számláló Szent-Imre (Zent Emreh) szintén külön községnek jegyeztetett.
Az Olt e tájatt lassan folydogál (alig látszólag) elannyira, hogy álló viznek tetszik, felületén a nagylevelü Nymphaea Lutea, vagy Nuphar Luteum pompálkodik, mely, mikor virágzik, gyönyörü lepellel vonja be a viz fénylő lapját, miként a Nil hullámait a rokonfaju Lotusnak isteneket szült növény óriásai, partjain ibisek helyett fekete gólyák sétálnak komoly léptekkel. De a szép, virágos folyam gyakran vészt rejt keblében, mert mikor megárad, könnyen kiüt csekély magasságu partjai közül, s elusztatja az összegyüjtött szénát és gabonát.
Szent-Imréről irja magát a b. Henter család, Sz.-Imrén ütöttek tanyát 1707-ben az Aktont követett executorok; ezek, a mint Cserei M. leirja (Ujabb Nemz. Könyvt. 390. lap), oly iszonyuan gazdálkodtak, hogy a lakosok mind az erdőkre menekültek, s egész Csíkban csak a militia lakott. Soha török, tatár igy nem kegyetlenkedett, mint Akton németjei.
Szent-Imre hegyeiben régen müvelet alatti vasbányák voltak, a Verem nevü helyen salakja most is látszik.”
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
A legenda meghallgatható a legendarium.ro weboldalon