“Siménfalvára a Nyikón átvezető fedeles hidon tértünk vissza, s itt felemlítem, mi bizonnyal minden erre utazót meg fog lepni, azon sok fedeles hidat, melyek egyáltalában Udvarhelyszéken, de főként a Nyikó völgyén előfordulnak; ezekben oly fényüzők e vidék lakói, hogy még a legcsekélyebb patakon, sőt még oly helyekre is (mint Kadácsban), hol a vizen tul alig van néhány ház, s azontul semmi, még közlekedő ut sincsen, egymással versenyezve, diszes és költséges fedeles hidakat épitnek. Az ily hidak szoktak, főként esős időben, a falu népségének a városi kávéházakat, felüdülési, ámolygási helyeket pótló gyülhelyei lenni s gyakran a csergedező patakok költői morajánál tánczra kel, és társas játékokat folytat a gondtalan fiatalság. Egyáltalában a székelynépnek jelleme nagyon költői, mint pásztor és földmüvelő, tehát a természet keblén felnövő, a természet nagyságát és csudáit naponta éjente vizsgáló, látó nép lelkülete emelkedett, s nem ritkán szülemlik a természet ezen romlatlan fiainak keblében egy-egy meghatóan szép dal, tánczszó, vagy kedvesét dicsőitő népköltemény, hőstetteket megéneklő ballada, mely a nép lelkéből, a nép érzületéből fejlődött ki s bizonnyal nem kis befolyással van a népjellem nemes irányban való fejlesztésére.”
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
Forrás: legendarium.ro
