Mindszentek Után

Iszonyú csattanás, te jóságos ég
fülemből vér csordul, hártya, fal reped
a ház felrobban, mögöttem ég
alig egy méter s nincs többé fejem.
A pince mélyen és sötéten hallgat
gyáva a lángja a gyertyacsonknak,
távoli lépések, szökevények talán
Csolnokról megjött kiszabadult Apám.

Az Utolsó Lépés

A parton megállok, ott ahol szakad
keskeny kis határ, de ez is elválaszt
folyékony bátorság, illanó akarat
géppuska kattog, megkapom a választ.
Árnyékomra lépek és eltaposom
a jelent, a múltat mind otthagyom
túl a szögesdróton, túl az aknamezőn
süt a virradó nap, befényezi főm.

Szívdobbanás

A cél egyenes, a határ kanyargós
alig, hogy elhagyod már megint előtted
kígyóvá változott, ledobott karó
a távolban puskaszó, valakit lelőttek.
Anyám nem szól, nem mondja
szive kihagy, már már felmondja
a szolgálatot, de nem itt, nem most
majd egyszer ott ahol tenger partot mos.

Végállomás

Apám rágyújt, mélyen leszívja
megérintem, tán én is Apám?
rámcsodálkozik, de már is nyújtja
ma mindent szabad, becsaptuk a halált.
Én tizenhat, Ő negyvennégy
a következõ állomás még csak Bécs
azután Ohio, majd Kalifornia
neki végállomás, nekem rezidencia.

Határtalanok

Földönfutó voltam, az is maradok
nem lelem helyem, az Űrben kutatok
se itthon, se otthon nem találom nyugtom
jövőmet keresem és cipelem a múltam.
Pedig jól van ez így, nem panaszkodhatok
miért lettünk mi, ex-magyarok határtalanok
lehetett volna rosszabb, a sors sok másnak
örök börtönt adott, nem szabad világot.

Farkas Tibor verse a forradalom végén a Magyarországot elhagyó egyénekhez szól, de mindazokhoz is akiknek hazájukból valamikor el kellett menekülniük.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.