Június 15-én reggel hét órakor egy kis csapat kezdett gyülekezni Budapesten a Déli pályaudvar mellett, a Mercure szálloda mögötti  kijelölt helyen, amikor a Kárpáteurópa Utazási Iroda busza mellénk húzott és kiszállt belőle túravezetőnk, Kovács Jenő,  aki bemutatkozás után üdvözölte az összegyülteket.

A beszállás és ülések kiosztása  után Jenő ismertette velünk az aznapi útvonalat s majd bemutatta sofőrünket, Magyari Csabát. Jenő és Csaba mindketten Székelyföld lakosai, amit  jellegzetes beszédükkel és humorukkal hamarosan demonstráltak is. Miután Cegléden még felvettünk néhány utast, csoportunk 38 főre nőtt.

A határt Ártándnál léptük át minden zökkenő nélkül és felvettük az útirányt Nagyvárad felé. Első napunk a nagyváradi római katolikus székesegyház megtekintése volt, majd egy rövid pihenő után Királyhágón, elértük Kalotaszentkirályt, ahol megtekintettük az Ady emlékfát majd egy magyar portán népvisletbe öltözött fiatal pár pálinkával várt minket  házi sütésű pityókás pogácsával. Folytatván útunkat megérkeztünk első szálláshelyünkre Magyarlónára, ahol magán házaknál voltunk elhelyezve és  vendéglátóink már finom vacsorával s megint csak pálinkával traktáltak bennünket.

DSC07309A második nap elértük Kolozsvárt és megálltunk a Szt. Mihály székesegyház mellett, ahol szembe találtuk magunkat  Mátyás királyunk csodálatos szobrával. Élőben sokkal nagyobbnak tűnt ez a szobor mint amiket a képeken láthatunk s mindegyikünk valósággal ostrom alá vett e a szobrot a fényképező gépével. Utána pedig megtekintettük a Farkas utcai református templomot, ahol hazánk legrégebbi címergyűjteménye található, majd a Házsongárdi temetőt jártuk be. Délutánra maradt a három órás gyalogtúra a romantikus sziklaszorosban a Tordai-hasadékban. Tovább haladva  útunkon, megérkeztünk Marosvásárhelyre, ahol megtekintettük a Rózsák terét és a Kultúrpalotát. Kissé elfáradva a tordai gyalogtúrától megérkeztünk székelyföldi főhadiszállásunkra Farkaslakára, ahonnét reggelente útra keltünk a szélrózsa minden irányába. A farkaslaki tanyázásunk során is magán házaknál voltunk elszállásolva, de az esti vacsorák egy vendéglőben voltak felszolgálva s csoportunk mindig együtt  volt, így alkalom nyílt arra, hogy egymást jobban megismerjük.

Harmadnap Farkaslakán még a reggeli órákban meglátogattuk Tamási Áron szülőházát és sírját, míg később a parajdi sóbánya és Áprily Lajos emlékháza megtekintésére került sorra. Késő  délután került műsorra Szováta  és a Medve tó, ahol egy Drakula nevezetű étteremben finom pisztráng került az asztalunkra. Tikkasztó meleg lett de a környezet csodálatos volt. Később még Korondra is elkerültünk és szemrevehettük a székely fazekasság legjobbjait. Sokan vásároltak is különböző dísztányérokat.

A negyedik nap a Görgényi-havasokra, a Bucsin-tetőre vezetett el minket, ahol kicsit megpihentünk, majd onnan a Lázár grófok reneszánsz kastélyához tartottunk, ahol Bethlen Gábor is gyermekeskedett. Az irány innen a Gyergyói havasok voltak, ahol a Pongrác tetőt elérve megpihentünk.  A látvány, a panoráma valósággal leírhatatlan, a sok szép s részemről ismeretlen mezei virág teljesen beborította a tetőt. Jenő azonban mindegyiknek tudta a nevét. Itt a tiszta levegő teljesen átjárta tüdőnket és a táj valósággal elvarázsolt bennünket. Talán ez volt a csúcs részemről az egész úton.

Ezután a kígyózó szerpentin utakon keresztül és az éles kanyarok tucatjain túl a Békás-szorosnál találtuk  magunkat, ahol megint csak egy nagy séta várt ránk a vadregényes szorosban. Szóval minden nap megdolgoztunk a várva várt vacsoráért. Itt az égnek meredő négyszáz méteres kőszikla tetejét szemünk alig tudta követni úgymint az Oltárkő tetején a keresztet. Tovább haladva a legendákkal átszőtt Gyilkos tónál egy kis élelmet vettünk magunkhoz, amit a híres kürtöskaláccsal fejeztünk be. Voltak közülünk, akik csónakot bérelve dolgozták le a bevett kalóriákat. Napunkat végül is egy rövid sétával fejeztük be a székelyek és örmények városában, Gyergyószentmiklóson.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Az ötödik napra jutott Hargita hegysége , Csiksomlyón a ferencesek kegytemploma, és a csodatevő Szűz Mária szobor. Míg csoportunk fiatalabb tagjai vállalkoztak felmászni a Jelenések hegyére, jó magam a borvíz forrásnál feltöltöttem a kiürült vizesflaskóinkat. A buborékos víz tele van különböző ásványokkal és egy  kis vastartalma is van.

Ezek után a csángók földjén az ezeréves határt közelítettük meg, ami után Csíkszeredán a gimnázium körüli központi részeket jártuk körül. Máréfalvát átszelve a sok székelykaput vettük szemügyre. Székelyudvarhelyen a Vasszékely szobor, a Hősök parkja került műsorra, majd Szejkefürdőn Orbán Balázs kopjafás sírja, ahol egy sor székelykapu alatt elhaladva nemzeti színű szallagot kötöttünk az emlékműre. Búcsúestre egy zenés táncos programot rendeztek, amikor elénekeltük “Ott ahol zúg az a négy folyó” c. dalt. Persze kevés szem maradt száraz ezután.

Következő nap Fehéregyházára vezetett, az 1849 július 31.-i csata emlékművéhez. Az emlékmű egy magas égnek meredő oszlop, aminek tetején ősi Turul madarunk foglal helyet. Itt egy kicsit elid őztünk és fényképezkedtünk az ide áthelyezett “kardos” Petőfi szobor előtt. Innen Segesvár felé vettük az útirányt, ahol a vár ódon hangulatú utcáit sétáltuk végig. Itt kezdtem érezni a borvíz gyógyító hatását, amikor mint a táltossá vált paripa vágtattam lefelé a macskaköves utcákon. Innen a Torockói szoros felé tartottunk, ahol a beütemezett program a múzeum megtekintése volt. Mint már az előbbi beszámolómban is említettem, itt rábukkantunk a Szent Ferenc Alapítvány egyik gyermekotthonára, ahol pár kedves percet eltöltöttünk.  Hatodik napunk végén újra Magyarlónán kötöttünk ki jól ismert vendéglátóink házánál, kik mint régi ismerőst vártak vissza.

Az utolsó nap Bánffyhunyadon a kalotaszegi fatornyú kazettás menyezettel ellátott templomot tekintettük meg, majd egy kis vásárlás után ismét Nagyváradra érkeztünk, ahol tikkasztó melegben Ady Endre nyomdokain körül sétáltuk a belvárost gyönyörködve a Monarchia alatt készült épületekben. Itt egy légkondis kávéházat találva, nejemmel megebédeltünk örömmel konstatálva, hogy magyarul szólított meg minketa felszolgáló nő és ott létünk alatt több asztaltól is magyar hang ütötte meg fülünket. A busz felé sétálva, maradék lejünket fagylaltra költöttük s kimelegedve végül felszálltunk a légkondis buszra, amit Csaba már előre beindított a részünkre. Innét aztán hamarosan elértük a határállomást s utána lábunk közé vettük az utat Budapest felé.

Utunk sikeréhez, a hangulatához és a baráti légkör megteremtésében oroszlán része volt Jenőnek és Csabának. Jenő műveltsége, olvasottsága, történelem ismerete mind hozzájárult élményünk gazdagításához. Az üresnek tűnő pillanatokat betöltötte vezetőnk  humora, részletes tájékoztatása úgy mint székely egyénisége. Valóban bármikor újra útra kelnénk egy ilyen túrára.

További képek a Shutterfly oldalon találhatók

 
[mp3-jplayer tracks=”Hargitai István: Barangolás Erdélyben@/Ezaz/hargitai-beszamolo-WEB.mp3″ width=”100%” mods=”y” height=”50px”]

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.