„Házat és hazát épített egyszerre” – Bőjtös László 89 évesen befejezte földi pályáját

Magyarország clevelandi tiszteletbeli konzulját, február 23-án magához hívta Teremtője. Egy olyan férfival lett most szegényebb nemzetünk, aki Magyarországot megteremtve élt a diaszpórában. Mindennapjait, tevékenységét hazája iránt érzett hűsége és szeretete szőtte át.  Alábbi írásunkban szeretnénk adózni emléke előtt azon felszólalókat idézve, akik a temetési szertartáson tiszteletüket tették.

A Bocskai Rádió és a Memory Project közreműködésével készült búcsúztató kisfilm segítségével egy album régi képeit lapozhatták át a jelenlévők Laci bácsi életéről, de mindannyiunkban, akik ismerték őt, meg nem fakuló emlékek törtek elő.

Bőjtös László 1931. március 2-án született egy Rába-közi településen, Vadosfán. Értelmiségi családba született, édesapja evangélikus esperesi szolgálatot teljesített a környéken. Hamar elkerült otthonról, már tízévesen a Soproni Evangélikus gimnázium padjait koptatta.

Az 1956-os forradalom idején Budapesten élt, egy tervezőiroda frissdiplomás építészmérnök munkatársa volt. Október 23-án visszament a Műegyetemre, a diákokkal együtt vonult a Bem-szoborhoz a lyukas zászlóval kezükben. „Úgy tűnt, hogy szabadok vagyunk.” – mondta egy korábbi interjúban. A szovjetek novemberi bejövetele után minden reménytelennek látszott Magyarországon. László az év végén, nehéz körülmények között hagyta el hazáját feleségével, Györgyivel.

Reklám

A Clevelandbe érkezésük után rövidesen bemutatták a házaspárt a templomban, ami örökre egy megható és egy új szakaszt nyitó élmény maradt számukra. Az egyházközségből rögtön akadt, aki álláslehetőséget ajánlott a fiatal mérnöknek, melynek az lett a hosszútávú eredménye, hogy ma nyolc amerikai templom fűződik keze munkájához. (5 Ohio államban, 2 Chicagóban, 1 Pennsylvaniaban.) Fáradtságot és koránkeléseket nem nézve foglalkozott szakmájával és vállalkozásával, rengeteget volt úton. Többek között két iskolát, ipari épületeket, illetve néhány családi házat is tervezett.

Éltető Lajossal és Ludányi Andrással 1967-ben hívták életre a Magyar Baráti Közösség keretein belül az ITT-OTT mozgalmat. Nem egy újabb emigrációs szervezetet akartak, sokkal inkább egy szellemiséget teremteni. Gondolkodásmódjukkal Magyarországot kívánták képviselni a diaszpórában, és képet adni tevékenységükkel a külföldi magyar életről. Nevükhöz Ady Endre Négy-öt magyar összehajol című versének soraiból merítettek ihletet. Úgy érezte, a tengerentúlról, clevelandi magyarként hasznosabb lehet Magyarország számára, mintha visszaköltözik, és egy évtized kihagyással beilleszkedik ismét.

„A magyar szó, a magyar kultúra, a magyar történelem hordozójaként én a magyar egyetemesség része lehetek, bárhol éljek is. Ez egy egyéni elhatározás, és egy bizonyos erkölcsi tartás dolga.” – Bőjtös László szavai az ITT-OTT mozgalom hitvallásává váltak. Anno az volt a céljuk, hogy minél több ember hasonlóan kezdjen gondolkodni magyarságáról, önmagáról.

A Dr. Krasznai Csaba református püspök úr által celebrált emlékező istentiszteleten felszólaltak Magyarország és az Egyesült Államok prominens képviselői:

Az Anyaország nevében és személyes jóbarátként először Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke búcsúzott. Videoüzenetében abból a 2019-es levélből idézett, amelyet neki és a tábor résztvevőinek címzett Laci bácsi, amikor először nem vehetett részt a Lake Hope-i találkozón: „A Magyarországon kívüli magyar élet keresése kapcsán találkoztam az ITT-OTT szellemével, mely megragadott és aktív szervezője lehettem évtizedeken keresztül a Magyar Baráti Közösség Lake Hope-i találkozóinak. Felismertük, hogy kapcsolatokat kell keressünk szerte a világban – az anyaország felé is! –, ahol magyarok élnek, mert csak ez óvhat meg minket az asszimilációtól.” Németh Zsolt szerint eljött az őrségváltás ideje. Azt kívánja a diaszpóra tagjainak, hogy legyenek újabb őrtállók aki folytatják annak a remek embernek a munkáját, akinek el nem múló hálával tartozunk mindannyian.

„Hálásak vagyunk mindenért, amit László tett Magyarországért és a magyarságért.” – mondta Takács Szabolcs, Magyarország washingtoni nagykövete, aki első alkalommal találkozott a clevelandiekkel. Beszédében Szijjártó Péter, Külgazdasági és Külügyminiszter részvétnyilvánítását is átadta a hozzátartozóknak. Nagykövet úr kiemelte Bőjtös László 1956-ban megmutatkozott bátorságát, és későbbi eltökéltségét, ami előre vitte a diaszpóra megmaradásáért vívott harcban. Hazáját csupán fizikailag hagyta el, nem szűnt meg magyarnak lenni, megteremtette Magyarországot külföldön. Közösségi munkájával lélekben és szellemileg gazdagította a nemzet tengerentúli tagjait, közel 30 éven át hivatalosan is az Anyaországot képviselte. Erre a kinevezésre ő maga is nagyon büszke volt. Nagykövet úr Reményik Sándor szavaival zárta részvétnyilvánítását: „Leszek sehol – és mindenütt leszek”. Majd hozzátette: „Bőjtös László több volt, mint egy hétköznapi hős, és tudjuk, hogy ott, ahol a hősöket nem felejtik, ott valóban mindig születnek újak.”

Lauer Edit, az Magyar Amerikai Koalíció tiszteletbeli elnöke felidézte az 1984-es évet, amikor először találkozott Lászlóval, akitől most barátsággal és a közös munka emlékeivel búcsúzik. Kihangsúlyozta az Amerikai Magyar Koalícióban betöltött alapító szerepét, illetve a Magyar Baráti Közösség nyaranta megrendezett ITT-OTT találkozóit, ahol koordinálta és szíves vendéglátásban részesítette az előadóként meghívott anyaországi politikai szereplőket, írókat, publicistákat, művészeket. A külhoni kisebbségek sorsát is szívén viselte, hiszen mindig egyetemes, határtalan magyarságban gondolkodott Erdély és Felvidék, Délvidék és Kárpátalja tagjaival együtt. Emléke tovább él úgy Magyarországon, mint az Egyesült Államokban.

„Dicsérni jöttem Bőjtös Lászlót, nem temetni.” – Dr. Kovalszki Péter a Magyar Baráti Közösség nevében szólalt fel. Elmondása szerint Bőjtös László nagyon korán, már amerikai beilleszkedése elején tudatosan készült új életük kialakítására. Gyakorlatias mérnökember volt, egymás között csak úgy mondták, hogy „földig ér a lába”. Értékei, elvei, érzelmei, illetve tapasztalatai vitték az úton céljainak megvalósításban. Mindig készült a jövőre. A családi fészek kialakítása után, a gyermekvállalást követően a magyar közösségre fókuszált. Foglalkoztatta a gondolat, hogy az emigrációban való élet tartalmas legyen. Ludányi András személyében talált partnerre elképzeléseiben. Már tudjuk, hogy mi jött ezután: 1976-tól állandó bázisuk lett a Reménység Tavánál lévő táborhely. Hamarosan minden amerikai magyar családnak fontos találkozóhely lett az ITT-OTT. „Szórakoztató, humoros, olykor szigorú ember volt. Nagyszerű vendéglátó, jó útitárs és barát.” – jellemezte Lászlót az MBK főgondnoka.

Kányádi Sándor Mindig búcsúzunk című versének soraival osztozott a gyászoló család fájdalmában dr. Szentkirályi Endre, az Egyesült Magyar Egyletek elnöke. Cleveland tiszteletbeli főkonzulját, a diplomáciai körökben elismert személyt, az épületek megálmodóját egy másik szemszögből jellemezte. Családfő is volt, boldog nagyapa, a clevelandi magyar kulturális élet aktív és vallásos szereplője, olyan ember, aki szívesen járt közösségi piknikekre, támogatta a cserkészeket, aki szeretett főzni unokáival.

Mellé szegődött, hogy gondját viselje, és nagyon hálás az Istennek, hogy eközben megismerhette őt. Bőjtös László utolsó hét hónapját Csíki-Mákszem Lóránd clevelandi református tiszteletes kísérte végig alázatos segítségnyújtással. Csodálatos család, szép otthon, sikeres karrier, jelentős hosszú élet – Bőjtös László mindenért, amije volt, köszönetet tudott mondani, élvezte a pillanatokat, de sosem tekintette magától értetődőnek az Úrtól kapott ajándékokat.

Ft. Dr. Krasznai Csaba, a Walton Hills-i Első Magyar Református Egyházközség lelkipásztora, a Kálvin Zsinat püspöke hálát adott Istennek, hogy Laci bácsi egy hosszú gyümölcsöző életet élhetett itt a földön. Ugyancsak méltatta László vendégszeretetét és professzionális munkásságát, mint építészmérnök. Többek között az Első Magyar Református Egyház Walton Hills-i templomát is ő tervezte, ahol most a megemlékező istentiszteletet tartják. Beszédében kiemelte Bőjtös László erős hitét és ragaszkodását az egyházhoz. A gyászoló családot a Zsoltárok könyve 68. fejezetének 5. verse alapján vigasztalta – „Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában”.

Megtisztelte jelenlétével a Bőjtös családot Hess János ezredes Magyarország Washingtoni Nagykövetségének katonai attaséja, Dr. Virányi Gyermán Erika vezetőkonzul a Chicagói Főkonzulátus képviseletében, valamint Mirk Zita, közösségi diplomata a washingtoni nagykövetségről.

Böjtös László kérésére  a temetési szertartást Dr. Fabiny Tamás lelkész, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte. Aki ugyan nem lehetett jelen, de videofelvételt közvetített egy budapesti kápolnából. Püspök úr a prédikációban külön imádkozott László, mint az evangélikus papgyerek lelki üdvösségéért. Illetve azért a felnőtt személyéért, akinek az Istenbe vetett hit, a magyarság és a család hármas egysége a legfontosabb volt. Életét nagy felelősséggel élte családja és közössége iránt. „Házat és hazát épített egyszerre.” – fogalmazott Dr. Fabiny Tamás.

A temetést megelőző virrasztáson az amerikai közösség képviselői is kifejezték tiszteletüket és elismerésüket a Bőjtös család, de különösképp az elhunyt családfő iránt. Marcy Kaptur ohiói képviselő és Újvági Péter egykori ohiói képviselő átadták az Egyesült Államok zászlaját, amely a Capitolium épületén legett. A hatalmas megtiszteltetést a közösség iránt végzett önzetlen szolgálatával és az amerikai-magyar kapcsolatok előmozdításával, és hazája, Magyarország által tanúsított szeretete által vívta ki. Az átadott nemzeti lobogóhoz egy ünnepélyes tanúsítványt is csatoltak emlékül.

1 of 5

Cleveland polgármestere, Frank G. Jackson írásban csatlakozott a részvétnyilvánítókhoz. Levelében arra hívja fel a figyelmet a gyászban, hogy amikor Bőjtös Lászlóra emlékezünk, legyünk hálásak az élet törékeny ajándékáért. Valamint azt kívánja, hogy a családtagok találjanak békére abban, hogy a férj, az édesapa, a nagyapa szeretete nem múlik el irántuk. László egy szeretetre méltó ember volt, akit sokan szerettek, és sokaknak fog hiányozni – zárta sorait a város vezetője.

A Bocskai Rádió nevében vígaszt és reményt kérünk az Istentől a gyászoló Bőjtös család számára. Laci bácsi, emléked legyen áldott, nyugalmad csendes. Kivételesek vagyunk, hogy ismerhettünk, és tanulhattunk tőled!

Dorgay Zsófia
Kárpátalja