“A Vároldalának Békény és Várpatakára néző két (dél és északi) oldala csaknem függőleges; itt a természet erőditett s ekként csak keletről és nyugatról, honnan a hegytető megközelithető volt, emelt védmüveket az ember alakitó keze. Nyugatról egyes, keletről kettős – még most is 4 öl széles, 2 öl mély – sáncz metszette át a keskeny hegyhátat. A nyugati sáncztól 100, a keleti belső sáncztól 60 lépésnyire, egy köridomu 100 lépés kerülettel biró felső vár van, mely a kétoldali szárnyerődök csaknem középpontján a középkori váraknál szokásos belső balliumot képezte. Ezen belső körerőd keleti és nyugati részén két hatalmas zömtorony (donjon) állott, melyek halomra vannak most omolva; de csak csekély ásásra is falomladványokra, nagymennyiségü ragacs (cement) töredékre és kőre lehet akadni, mi e donjonok egykori lételét kétségtelenné teszi. Az ezeket összekötött köridomu várfalak az északi oldalon még 1–2 láb magasságban ma is állanak, a déli oldalon csak gátonya vehető ki.

E csekély nyomok elégségesek arra, hogy e vár egykori lételét biztosan megállithassuk. A hagyomány azt mondja, hogy az Hiripné vára volt. Ennek a Hiripnének pedig két fia volt, Ábrahám és Damokos, mindkettő vitéz levente, de mind kettő zsarnok, kik a vidéket e bevehetetlen sziklavárukból nyomorgatták, s főként kedvtelve rabolták el a vidék legszebb szüzeit. E boszura hivta fel a sértett szeretőket, miért azok egyremásra (gyakran) jelentek meg a vár alatt, elégtételt követelni a leányrablóktól.

Van a Várpatak és Holyvás patak közt egy hegyfok, melyet most is Damokosnak neveznek, itt vivott az ily merész kihivókkal Damokos, tul a Békényen, a ma is Ábrahámnak nevezett helyen pedig, másik testvére; ily párbajaikról többnyire győzelmesen tértek vissza babérkoszoruval váró, s csatáikban a vár tornyából gyönyörködő anyjukhoz.

De elvégre is emberükre találtak, mert egy napon két gyászos vitéz hivta viadalra a két leventét, kik legyőzetve vérzettek el a küzdtéren. Hiripné kezeiben elfonnyadott a babérkoszoru, s fájdalmában nem sokára fiai után halt el. A nép pedig lerombolta a bünfészket.

Ez a vároldali romoknak regevilága, mi e várnak régi épitését látszik jelölni. A romokat ugy látszik, később kiigazitották, mert a XVII. század végén azt a Both-család birtokában látjuk, lakja pedig azon Both királybiró, ki a Rákóczi-forradalom alatt Gyergyó hős népét a nemzet ügye mellett vezérelte, kit hősiessége, s gyászos vége a gyergyóiak emlékében szent vértanuvá tett”

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása

A mese meghallgatható a legendarium.ro weboldalon.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.