A szórványmagyarság összetartásában végzett kimagasló teljesítményéért Kornya Mihály-életműdíjban részesült Dr. Herjeczki András Géza, a Detroiti Magyar Baptista Gyülekezet nyugalmazott lelkipásztora. A Magyar Baptista Világszövetség rangos elismerésének történetéről és a díjazottakról szól összefoglalónk. Dr. Mészáros Kálmán egyháztörténésszel, a Baptista Teológiai Akadémia rektorával beszélgettünk.

A Magyar Baptisták Világszövetségének (továbbiakban: MABAVISZ) vezetősége 2009-ben alapította a Kornya-díjat a magyar baptisták erdélyi hithősének, Kornya Mihálynak emléke előtt tisztelegve. A magyar baptista misszió egyik legmeghatározóbb egyénisége és legeredményesebb gyülekezetalapítója nagyrészt Erdélyben és a magyar Alföldön végezte a szolgálatát, ezzel komoly nyomokat hagyva a baptista múltban. A MABAVISZ két-három évente jelöl ki egy olyan személyt az elismerésre, aki jó szolgálatot végzett és példával járhat elöl közösségében. Eddig hét személy kapta meg a rangos díjat. A sort Veres Ernő lelkipásztor kezdte, aki a rendszerváltás utáni első elnöke volt az Erdélyi Baptista Szövetségnek. Őt követte Kulcsár Sándor lelkipásztor, az ő neve is ismerősen csenghet a clevelandiek számára, hiszen brassói és kolozsvári szolgálata után az Úr őt arra indította, hogy kijöjjön Amerikába. A harmadik díjazott az Dr. Eric Barrett természettudós és kedves felesége, Rosemary voltak.  Az brit tanárházaspár szorgalmasan támogatta erkölcsileg és anyagilag az elcsatolt területek és Magyarország megszorult helyzetben lévő baptista gyülekezeteit. Eric Barrett nyugdíjba vonulása után teljes mértékben a missziónak szentelte magát. Füredi Kamilla, afrikai misszionárius érdemeit ismerte el a negyedik alkalommal kiosztott Kornya-díj. Kamilla éveket töltött a clevelandi gyülekezetben, afrikai misszióit követően többször visszatért bizonyságot tenni, beszámolni munkájáról. A díjat halála után 2016-ban kapta meg, postumusz. A Kornya Mihály-életműdíjat 2020-ban – az akkor 95 esztendős – Kovács Géza lelkipásztor kapta, aki számos alkalommal szenvedett el üldözést keresztény tevékenységéért a kommunista hatóságok által. A hatodik díjazott Both József lelkipásztor volt, az ő nevéhez fűződik például a Székelyudvarhelyen felépült baptista imaház vagy az ifjúsági tábor épülete.

A 2024-es elismerés ünnepeltje pedig a 75 éves Dr. Herjeczki Géza lelkipásztor, aki a Ráma Táborban, az Amerikai Magyar Baptista Szövetség 116. közgyűlésén vehette át a díjat a Világszövetség elnökétől (Püsök Dániel) és egyik alelnökétől (dr. Borzási Pál, Erdély) . Megtérése, lelkipásztori elhívatása, teológiai képzése Budapesten történt (később Németországban, Svájcban és Kanadában folytatta teológiai tanulmányait). Három országban szolgált lelkipásztorként: két magyarországi gyülekezetben (Jánoshalma, Vác), Kanadában (Torontó) és 27 évig Detroitban. Több mint 40 évig szolgált a diaszpóra-misszióban. Az amerikai kontinensen magyar baptistáinak összetartásában – lelkipásztorként és az Amerikai Magyar Baptista Szövetség egyik vezetőjeként – kimagasló és kétségtelen érdemeket szerzett. Emellett a 90-es évektől napjainkig szerkeszti az Evangéliumi Hírnök nevű lapot, amely 1908-as alapításától kezdve mind a mai napig folyamatosan megjelenik.

A Magyar Baptista Világszövetség három legnagyobb szakszövetsége a magyarországi, az erdélyi és az amerikai.  A MABAVISZ gondot fordít arra, hogy az anyaországtól igen távol működő amerikai szövetség is értékelve legyen, hiszen amerikai környezetben megmaradni komoly kihívás. A megszólalónk hozzátette: az amerikai magyar baptista gyülekezetek szolgálattevői kimagasló munkát végeznek, a misszió ma is él, és öröm látni, hogy a konferenciákon egyre jobban jelen vannak az ifjúság tagjai és a fiatal házasok. Ezek jó reménységgel töltenek el bennünket arra nézve, hogy ezek az emberek, akik országot váltottak, a szívükben magyarok maradnak.

2024. szeptember 15-én ünnepli a clevelandi magyar baptista gyülekezet fennállásának 125. évfordulóját, amikor is Mészáros Kálmán lelkipásztor úr lesz az istentisztelet díszvendége. Az egyháztörténészt arra kértük, foglalja össze dióhéjban a Clevelandi Magyar Baptista Gyülekezet történetét a rádióhallgatók számára:

Nagyon nehéz egy riport keretében a 125 évet összefoglalni. de annyit tudunk a fellelhető források alapján, hogy az első magyar baptista gyülekezet az Egyesült Államokban, Clevelandben jött létre 1899-ben. 125 évvel ezelőtt, amikor a Monarchiának szinte végnapjai felé közeledtünk, nagy volt a munkanélküliség Magyarországon. Sokan indultak a tengerentúlra a jobb megélhetés érdekében. Akik elmentek, azok csak néhány évig terveztek Amerikában dolgozni, de Trianont követően már nem nagyon jöttek vissza. De voltak olyanok is, akik épp Magyarország feldarabolásának okán döntöttek az emigráció mellett. Mondván, ha már kisebbségben kell élni, akkor inkább a tengerentúlon próbálnak szerencsét. A második világháborútól a szinte a 90-es évekig, a román diktatúrának az összeomlásáig jellemző volt a kivándorlás. Bár tragikus anyaországi események nyomán, de a clevelandi gyülekezet így egyre bővülhetett magyar családokkal. Többször kellett imaházról imaházra költözni, ahogy nőtt a gyülekezet lélekszáma. Volt időszak, hogy akár kétszáz-háromszáz tagot számláltak a clevelandi magyar baptisták. Ezeket a virágzó évekre a modernizáció tett pontot, sokan elköltöztek a magyar negyedből. Manapság már komolyan oda kell szenteljék az idejüket a családok, ha távolabb élnek, de magyar nyelven szeretnék az igét meghallgatni vasárnaponként.

Dr. Mészáros Kálmán hozzátette, maga is nagyon kellemes emlékeket őriz a clevelandi gyülekezettel kapcsolatban és örömmel készül a személyes találkozásra:

Adjunk hálát Istennek a 125 éven át tartó hűségéért és szeretetéért, hogy megtartotta ezt a sok vihart megélt közösséget, gyülekezetet, és reméljük, hogy virágzó jövőt munkál, hisz Isten nem rosszat, hanem jót gondolt el számunkra. Ebben szeretnék majd én is bátorításul szólni.

Dorgay Zsófia

Reklám

A gyomor egy makacs jószág, őszinte is, és a bizony azt kiabálja: magyar vagyok, magyar maradok – Mikszáth Kálmánt idézte a Karcagi Birkafőzők Egyesületének vezető tagja, rámutatva arra, milyen kiemelt szerepe van a gasztronómiának a magyar népi kultúrában. Július közepén 15. alkalommal tartottak Gulyásfesztivált Chicagóban, ahol díszvendégek voltak a karcagi hagyományőrzők. A 2005-ben – baráti társaságból alakult – egyesület tagjai elhivatottan népszerűsítik a Nagykunság legendás birkapörköltjét. Történetükről Csontos Györgyöt, az egyesület gazdasági vezetőjét kérdezte Molnár Zsolt.

A családomban olyan mély kultúrája van a pásztorkodásnak és a birkafőzésnek, amit szeretünk bemutatni Magyarországon, Európában vagy akár Amerikában. Tanyán nevelkedtem fel, édesapámék a mai napig ott élnek, és birkát legeltetnek a Hortobágy szélén. Gyerekként az öcsémmel megtanultuk az állattenyésztés minden mozzanatát, de mégis a főzés ragadott meg bennünket leginkább, abban értünk el sikereket. Ez egy olyan apáról fiúra szálló tehetség, tudás, amibe beleszületni lehet, de erőltetni nem igazán. Én édesapám mellett tanultam a főzés tudományát, a fiaim pedig már tőlem – mutatkozott be a Bocskai Rádió hallgatóinak Csontos György, a Karcagi Birkafőzők Egyesületének vezetőségi tagja.

Ahogy mesélik magukról: a szervezet egy baráti társaság éretté válásának a következménye, akik konok kun fejükbe vették, hogy hírnevet szereznek az őseiktől tanult főzési tudományuknak, amely alapján a saját hagyományaik megőrzése mellett meghódítsák más vidéki kultúrák ízvilágát. Célkitűzéseik között elsődleges a kunsági hagyomány ápolása, a helyi tudás átörökítése, a vidék és a magyar gasztronómia egy szeletének és alapvető folklór ismereteknek – például a nagykunsági viseletnek – a népszerűsítése.

Első alkalommal 2013-ban jártak a tengerentúlon őseik kedves ételével, a washingtoni Smithsonian Folklife Festival keretein belül. György akkor szüleivel utazott ki, idén pedig – átvéve a stafétát – ő vitte el a fiait a chicagói magyar rendezvényre. A karcagiak számára nagyon jó érzés volt látni a diaszpóra tagjainak élő hagyományőrző tevékenységét, és azt, milyen jóízűen fogyasztották a fősztjüket: Fantasztikus barátokra találtunk, nagy sorok álltak előttünk. Voltak, akik korábbi rossz tapasztalatuk miatt kétkedve fogadták a birkapörköltet, de a karcagiak nagy büszkeségére a kóstolást követően nyomban megváltoztak az előítéletek. Sőt, gyakran még repetáztak is a fesztiválozók.

Talán nem mindenki tudja, hogy a karcagi birkapörkölt 2013 óta a hungarikumok között szerepel, a nemzeti értékeink között tartjuk számon. Állítólag a titka csupán annyi, hogy az állat fülétől farkáig belekerül a lábasba. Így szól a hungarikum hivatalos leírása: A Nagykunság az Alföld legnagyobb állattartó körzete volt, és a táplálkozásában nagyon fontos helyet foglalt el a juhhús. A nagykunsági birkaételek fő jellegzetessége, hogy a birkatestet egyszerre főzik meg. A kunsági birkapörkölt íz-világában teljesen eltér az Alföld többi városában szokásos ételektől, de a Kunságon belül is a karcagi igen archaikus főzési technikát jelent. A „karcagi” jelző tehát nem elsősorban a helyszínt, hanem a főzési módot mutatja. Ez az állat húsának eleinte víz hozzáadása nélküli pörkölését, szinte sütését és az előzetesen megperzselt fejjel, körmökkel, valamint a pacallal és belsőségekkel történő együttfőzését jelenti. A pörkölt fűszerezéséhez pedig csak vöröshagymát, őrölt- és csövespaprikát, valamint sót használnak. A főzés akkora öntöttvas lábasban történik, amelyben az egész állat húsa elfér. (forrás: hungarikum.hu)

A Karcagi Birkafőzők Egyesületének gazdasági vezetőjét érte a megtisztelő felkérés, hogy a zsűri elnöke legyen a gulyásfesztiválon. A tálalás, az illatok és az ízek mind-mind arról tettek bizonyságot, hogy jobbnál jobb gulyások és gulyásfőző csapatok mérkőztek meg az idei fesztiválon: Mindenki győzött: a szervezők, a versenyzők és a vendégek egyaránt. Mindenki nyert és valaki díjat is vitt haza. Ezek az emberek szívüket lelküket belefőzték a gulyásokba. A népzene, a néptánc és a színpadi hangulat is kiemelkedő volt, rendkívül emlékezetes marad számomra a fesztivál. Ezt elmesélni nehezen lehet, de átélni annál inkább felemelő érzés volt.  – fogalmazott Csontos György.

Rendhagyó módon a cikket recepttel zárjuk, még pedig olyan arányokkal ellátva, ami egyből egy közösségi eseményre van szabva:

Hozzávalók 50 személyre:

• • • •       1 egész juh (feldolgozva 25-28 kg)
      •       35-40 deka só
      •       2-2,5 kiló vöröshagyma
      •       35-40 deka jóféle félédes pirospaprika
      •       15-20 édes és erős csöves paprika vegyesen
      •       2 kiló zsír

Elkészítés: A karcagi birkapörköltet egy egész juhból szokás főzni, amihez egy 30-40 literes, lapos fenekű, öntöttvas lábast vagy bográcsot használjunk. Egy átlagos tömegű, 50 kilós juh földolgozva 26-28 ki­ló, ami kényelmesen belefér egy 30 literes lábasba, és bő 50 adag pörköltre lehet számítani belőle. Úgy 25 kiló az a hús, amit a csontos részekkel együtt 3-4 centis, lehetőleg egyforma nagyságú darabokra vágunk. Belsőségei is mind kellenek, pacalját kisujjnyi csíkokra, míg a tüdőt, szívet, nyelvet és lépet a húshoz hasonló nagyságú kockákra vágjuk. Az állat fejét és körmeit leperzseljük, a fejet hosszában kettéhasítjuk. A velőt megsózzuk, megborsozzuk, megpaprikázzuk, és a fejet eredeti formájára összeillesztjük, majd megkötözzük. Ha ez mind megvan, mosás nélkül legalább 12 órán át pihentetjük. Kell még só, vöröshagyma, különleges és félédes pirospaprika, valamint édes és erős csöves paprika vegyesen, no meg zsír. Utóbbival a főzés előtt kikenjük a lábast (bográcsot), és a húst belerakjuk, persze szigorú sorrendben. Alulra a fejet és a csontosabb részeket, felülre a színhúsokat. Alágyújtunk, és előbb erős, majd közepes láng fölött pörköljük, amíg félig megpuhul. Közben a hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk, egy másik edényben, zsíron aranysárgára pirítjuk, de az is jó, ha a félpuha húsra szórjuk. A pirospaprika háromnegyedét ráhintjük, a só meg a fölszeletelt paprika is ekkor kerül bele. Kis láng fölött főzzük végig, úgy, hogy a szaftja mindig éppen csak ellepje a húsokat. Kb. 30 perccel azelőtt, hogy teljesen megpuhulna, belekerül a máj, meg a maradék pirospaprika is. Így főzzük készre. (Forrás: Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség)

Dorgay Zsófia

Reklám

Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkárságának jóvoltából ismét lezárult egy év a Kőrösi Csoma Sándor Programból. Az északi féltekéről az elmúlt hetekben tértek haza az ösztöndíjasok. Alábbi írásunkban az a négy KCSP-s mond köszönetet, akik Cleveland magyarságának még virágzóbbá tételén dolgoztak az egyházak, a néptánc, a média területén keresztül. A cikkünk által a közösség köszönetét is tolmácsoljuk Erdélyi Bernadett, Erdélyi Áron, Péter Sára és Szabó János felé lelkes és fáradtságos munkájukért.

Második kilenchónapos szolgálatát teljesítette a húszas évei elején járó dabasi fiú, Erdélyi Áron a Bocskai Rádió szerkesztőségében. Leggyakrabban eseményekre települt ki, ahol sok esetben egyszerre volt szüksége az operatőri, technikusi, hangmérnöki kvalitásaira, és a rendezvény után vágóként is meg kellett csillogtassa rátermettségét. Bár fő feladatai a Bocskai Rádió körüli médiatevékenységben merültek ki, számos saját kezdeményezése is volt: gitározni tanított gyerekeket, bizonyságot tett és rendszeres imaórát tartott a baptista gyülekezetben, ifjúsági miséken gitározott a Szent Imre-templomban, helyettesített tanárokat a hétvégi magyar iskolában, de ha ott volt rá szükség, a szintén clevelandi KCSP-ösztöndíjas nővérének segédkezett a református ifjúsági bibliaórák kidolgozásában. Lánytestvérével és a László családdal együtt Áron egy nagyszabású dicsőítő esetet is tető alá hozott Clevelandben a magyarországi Ararát Együttes szólóénekeseivel. Felejthetetlen két év van mögöttem. Úgy gondolom, a KCSP olyan élményt ad, amit semmi más. Köszönöm a bizalmat és a befogadást. Minden egyes programmal tanultam, nem csak gyakorlati dolgokat, hogy hogyan kell állni egy esemény szervezéséhez, de emberileg is sok tapasztalatot szereztem. Sokat hozzátett az önállósodásomhoz, hogy a szüleim nélkül kellett helyt álljak 21 évesen a nagyvilágban. A dabasi teológus hallgató számára a most lezárult, második ösztöndíjas turnus felszabadultabban telt, hiszen már otthonos közegbe érkezett és a testvére jelenléte miatt az otthonát sem kellett teljesen nélkülözze.

Erdélyi Bernadett clevelandi tartózkodását sem a honvágy jellemezte, de ahogy közeledett az ösztöndíjas szakasz vége, egyre inkább otthon, a magyarországi Dabason jártak a gondolatai. Bernadett fogadó szervezetei a Wallton Hills-i Első Magyar Református Egyház és a Nebuló Nyelviskola voltak. Tevékenységi területei a rendezvényszervezés, magyar nyelvoktatás voltak, de ahogy fentebb említettük az ifjúsági munkába is belemélyedt. A logopédus végzettségű lány kiválóan tudta ötvözni szakirányú tudását és a magyar nyelv, irodalom iránti szeretetét a clevelandi gyerekek magyar oktatásában.

Péter Sára – ösztöndíjas időszaka alatt – a Külföldi Magyar Cserkészszövetség clevelandi programjainak sikerén munkálkodott idejét, energiáját nem kímélve, tehetségét maximálisan kamatoztatva. Kiküldetése – cserkész tevékenységéből adódóan – kicsit hosszabb, mint a többieké, augusztus közepén tér majd haza, a Jubileumi Nagytábor lezárását követő hetekben. Az okleveles tervezőgrafikus lány odahaza a Magyar Cserkészszövetségnél dolgozott, ezért magától értetődő volt, hogy Clevelandbe is elsősorban cserkész minőségében érkezzen. Mentora, Pigniczki Eszti cserkésztiszt mellé – a clevelandi cserkészet élete szempontjából – egy igazán sűrű és fontos időszakban érkezett. Az ösztöndíjas turnus megkezdésével, 2023 szeptemberében azonnal a regös cserkészek gálájának, az ún. Nagyszereplésnek a szervezési hajrájába csöppent, azóta pedig az összes kapacitását a július végén kezdődő cserkész nagytáborra fordítja. Sára elmondta, hogy belekóstolt a logisztikai területbe, menedzsmentbe, az utazási irodák életébe. A cserkészet által fel ugyan fel van vértezve nagy adag alkalmazkodókészséggel, megoldásfókuszú attitűddel, de még így is akadnak olykor kihívások vagy előre nem látható akadályok. Elvégre is, egy közel 900 fős tábor szervezése és lebonyolítása, az nem piskóta! Ez az első az életemben, amikor ilyen nagyszabású dologban veszek részt, nem is gondoltam, hogy ez ilyen részletes és szerteágazó feladatokkal jár – fogalmazott a KCSP-s fiatal.

A diaszpóra clevelandi magyarságának a mindennapi életében jelen kívánok lenni és legjobb tudásom szerint segíteni – A kazári Szabó János az ékes példája annak, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Ösztöndíjprogram nem csupán a fiatalok számára lehet vonzó lehetőség. A palóc táncművész „asztala” a hagyományőrző tevékenység volt Clevelandben. Az 1975-ben megalakult a “NÓGRÁD” táncegyüttes alapító tagja nem először járt az Egyesült Államokban, hiszen régi baráti kapcsolatai kötik a cserkészekhez, akiket már több ízben készített fel – az ötévente megrendezésre kerülő – Cserkész Regös Gálára, amit egymás között csak Nagyszereplésként emlegetnek. A Nógrád megyei KCSP-ösztöndíjas nem titkolt szándéka volt, hogy maximális támogatást nyújtson szaktudásával a clevelandi táncoslábú cserkészeknek a felkészülés során, és támogassa őket színpadi jelenlétével is a novemberi előadáson. Az ösztöndíjas egyik legfőbb célja volt, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében olyan fiatalokat találjon és képezzen, akik a kilenc hónap lejártával tovább tudják majd vinni a gyermekcsoportokat. A tervét sikerült túl is szárnyalnia, hiszen még más városok magyar közösségeit is meg tudta örvendeztetni táncház-mulatságokkal.

Dorgay Zsófia

Reklám

Először megjelent a hungarianconservative.com portálon angol nyelven.

A New York-i Liszt Intézet idén nyáron a közelmúlt magyar filmjeiből vetít le jó párat. Legutóbb a dr. Kemény Dénes irányításával három olimpiai arany mellett számos más nagy kupagyőzelmet is arató legendás vízilabda-válogatottról szóló dokumentumfilm, a Nemzet aranyai volt látható, ami idén április 20-án került a magyar mozikba. A film valós szereplői a 2020-ban, 47 évesen elhunyt Benedek Tibor és legendás társai, akik az 1997 és 2008 közötti bő évtizedben többszörösen verték végig a vízilabda világelitjét. A film a világszerte csodált magyar vízilabdasport legutóbbi diadalútját mutatja be a csapattagok, a szövetségi kapitány és a külföldi ellenfelek szemszögéből; egyben tiszteleg Benedek Tibor emléke előtt.

Hasonló filmet legutóbb Szilágyi Áron, majd Hosszú Katinka életéről vetített a New York-i Liszt Intézet, amelyek azért is jelentettek maradandó élményt teljes családunk számára, mert a filmvetítések után izgalmas élő beszélgetést hallottunk a jelen lévő főszereplőkkel, majd a közönség is kérdezhetett a legendáktól. (Sőt, még interjút is készíthettem egyikükkel…) Nagy kár, hogy ez a vízilabdás film nem ilyen keretben került a nézők elé (bármelyik szereplőnek nagyon örültünk volna…); ahogy az is sajnálatos, hogy a nyári szabadságok idején alacsony volt az érdeklődés. Viszont maga a film annyira tartalmas és két és fél órás hossza ellenére magával ragadóan lendületes, hogy bármikor szívesen újranézném. Remélem, a szervezők sort kerítenek még egy, lehetőleg szereplők jelenlétével gazdagított filmvetítésre!

Nem csoda, hogy a film olyan, amilyennek fentebb leírtam. Tizenkét mozgalmas év történései sűrűsödnek itt – benne mindhárom olimpiai arannyal, az első Európa- és a világbajnoki címek  megszerzésével, egy világliga és egy világkupa győzelemmel, valamint néhány, utólag érthető, sőt az érintettek szerint szükségszerűnek tartott vereség bemutatásával. Az események bemutatása a játékosok, a szövetségi kapitány, valamint többek között a csapatorvos, a sportújságíró, valamint a külföldi edzők és ellenfelek szemszögéből nem kis feladat, mozifilm formájában pedig különösen nem az. Miközben a vásznon az általam viszonylag jól ismert sporteseményeket követtem (nemcsak sportkedvelőként, illetve vízilabdázó gyermek anyjaként, hanem újságíróként is foglalkoztam már ezzel a csapattal: többek között Dr. Kiss Gergő vaskos életrajzi könyvét nemcsak elolvastam, hanem írtam is róla), gyakran csak kapkodtam a fejem, azon gondolkodva: kinek is szólhat ez a film a sport, illetve a csapat rajongótáborán túl? Ugyanis aki e filmen keresztül ismerkedne a sportággal, nálam sokkal jobban kapkodhatja a fejét, és nemcsak a pörgő történetmeséléstől, hanem attól is, hogy a megszólaltatott személyek neve és csapatbeli szerepe véletlenszerűen került a képernyőre (gyakran hiányzott). Aki pedig ismeri a sportot, de például nem tud magyarul, könnyen zavarba jöhet a külföldi sporttársak szereplése alatt a magyar feliratra rácsúszó, a film kb. utolsó egy órája alatt pedig időben attól percekre lemaradó angol felirattól is… 

Ezek időnként valóban eléggé zavaró, de mégiscsak technikai apróságok, amit talán utólag is lehet korrigálni, egy valami viszont valóban nagyon hiányzott: Benedek Tibor tragikusan korai halálának említése (ami akkor engem is írásra ihletett, mint sokakat…). Az ő drámai története Magyarországon közismert, de a filmet külföldön nézve (és ismét a külföldi nézőkre gondolva) erősen hiányoltam legalább egy hivatkozást, vagy a film végén egy mondatot róla, ami legalább utólag érthetővé tette volna minden néző számára az őt említő csapattársak könnybe lábadt szemét, elcsukló hangját – főleg azért, mert a filmben ő is sokszor jelenik meg fiatal csapattagként, majd ereje teljében lévő csapatkapitányként, végül betegségtől megtört edzőként. Ráadásul, egyedül az ő felesége (özvegye) szerepel a filmben, amely megjelenés indoka szintén nem feltétlenül érthető egy átlagnéző vagy külföldi néző számára. Szerencsére azonban ezek a hiányosságok nem vonnak le jelentősen a film élvezhetőségéből és főleg értékéből (mint írtam, magam is szeretném újra megnézni), ami leginkább abból fakad, hogy a jól ismert archív felvételek mellett korábban nem közismert anekdoták, interjúrészletek és emlékezések is helyet kapnak benne. Különlegessége az is, hogy nem egy egyszereplős sport dokumentumfilm, hanem egy teljes csapatot bemutató mozifilm, ahol minden egyes csapattag (majdnem) egyenrangú, hiszen (mint a filmben is többször, többektől is elhangzik) a csapat sikerének titka a rendkívüli tehetségek és nagy egyéniségek szerencsés találkozása mellett a csapatszellem. 

A nemzet aranyaiban mindenkit láthatunk, aki a magyar vízilabdában abban a bő évtizedben történelmet írt: Benedek Tibor, Kásás Tamás, dr. Kiss Gergely, Biros Péter, dr. Molnár Tamás, Szécsi Zoltán, Fodor Rajmund, Vári Attila, dr. Steinmetz Barnabás, Madaras Norbert, Varga Tamás, Gergely István, Kósz Zoltán, Varga Zsolt, Märcz Tamás, Székely Bulcsú, Varga Dénes, Varga Dániel, Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor, dr. Steinmetz Ádám és természetesen dr. Kemény Dénes. (Közülük hatan bekerültek a nemzetközi Hírességek Csarnokába is.) Mellettük megszólalnak Dr. Pavlik Gábor sportorvos, Kásás Zoltán edző, Tamás édesapja, Hajdú B. István sportújságíró is, továbbá számos külföldi (olasz, szerb, amerikai, stb.) egykori játékos és edző. Miközben leginkább a kamerának beszélnek, a vágásnak köszönhetően gyakran olyan érzésünk támad, mintha egymás gondolatait folytatnák. Mindenki jópofa a maga módján, de Kásás Tamás humora kiemelkedő  – ahogy, gondolom, annak idején a medencében is az volt. Több sorsfordító, emlékezetes mondat is elhangzik, ami bizonyítja: ezek a szereplők nemcsak kiérdemelték a legenda kifejezést, hanem el is bírják annak súlyát. A páros és csoportos beszélgetések pedig nemcsak egymás froclizásáról, hanem kölcsönös mély tiszteletről, megbecsülésről, sőt gyakran őszinte szeretetről szólnak. 

Nagy érdeme a filmek az is, hogy csak a vízilabdával, mint sporttal foglalkozik, azaz a játékosokkal, a játékkal és annak pszichológiai hátterével, és távol tartja magát a szereplők magánéletétől, a pénzügyi háttértől, a politikától és minden más „zavaró” körülménytől. Mégsem idealista vagy naív, hiszen bemutatja a vereségeket, a személyes harcokat, vagyis az olyan drámai eseményeket is, amelyek látszólag vagy akár valóságosan megtörik egyes tagok vagy a teljes csapat lendületét. És láthatjuk azt is, ahogyan egymás segítségével vagy egyedül, belső tartással túlteszik magukat a drámákon, és ahogy felelősséggel tudnak élni egy-egy következő lehetőséggel. Hiszen az élsportban mindig vannak drámák. Sokszor egy-egy másodperc, gól vagy épp annak elmaradása dönt érmekről, sorsokról, karrierekről. És ami igazán nehéz az élsportban (is): e sorsfordító pillanatok mindig csak utólag értékelhetők. Aki a döntő pillanatokban kezd el gondolkodni, értékelni, biztos bukásra van ítélve. Ott és akkor csak érezni lehet (és kell is) azt, hogy mit és hogyan kell dönteni, mondani, cselekedni. 

„Vidám hangvételű, pörgős, szellemes, ugyanakkor drámai elemekkel, érzelemdús jelenetekkel tarkított filmet szeretnénk készíteni. Egy uszodai hangulatú, mostani trendeknek megfelelő moziélményt, ahol a nézők újra végigizgulhatják többek között az athéni olimpiai döntőt. Ez a miliő filmszínházi arénahangulatot teremt, olyan atmoszfértát, amiben a közönség ismét átélheti az egykori sikereket. Célunk, hogy a játékosok szemén keresztül láttassuk a sporttörténelmi pillanatok mellett az érmek mögött rejlő rengeteg személyes küzdelmet, kulisszatitkot. Mosolyt és könnyeket fakasztani, legyen szó egy-egy emlékezetes döntőről… és persze Tiborról”  – nyilatkozta Zákonyi S. Tamás, a film rendező-producere. Azt hiszem, célkitűzését teljes mértékben sikerült teljesítenie. A New York-i magyar konzulátus kis létszámú, de annál lelkesebb közönsége gyakran olyan hangosan szurkolt, aggódott vagy épp lelkesen örömködött, mintha élő közvetítést nézne. És közben újra meg újra rácsodálkozott a szereplők nagyságára, az egyéni akciókra és arra a rendkívüli csapatszellemre, ami egymás legkisebb rezdüléseit is ismerő sorstársakká, „legyőzhetetlen gladiátorokká”, ugyanakkor (többnyire) életre szóló barátokká is formálta őket. 

Zákonyi S. Tamás nevéhez fűződik az Egerszegi Krisztinát bemutató dokumentumfilm, valamint a Steven Spielberg által rendezett München, illetve a Szabadság szerelem, a BÚÉK és az Unoka, amelyeken producerként dolgozott. E munkáját többek között Elek Ottó társrendező, dramaturg, Eckhardt Balázs társrendező és Babos Tamás operatőr segítette. A filmes szakértők mellett Csurka Gergely újságíró, az Európai Úszó Szövetség sajtófőnöke és a Magyar Vízilabda Szövetség is aktív szerepet vállaltak a film elkészítésében. Nagy köszönet minden közreműködőnek a sportlegendákhoz és Benedek Tibor emlékéhez méltó alkotásért!

Antal-Ferencz Ildikó

Először megjelent a hungarianconservative.com portálon angol nyelven.

Reklám