Először megjelent a hungarianconservative.com portálon angol nyelven.
A New York-i Liszt Intézet idén nyáron a közelmúlt magyar filmjeiből vetít le jó párat. Legutóbb a dr. Kemény Dénes irányításával három olimpiai arany mellett számos más nagy kupagyőzelmet is arató legendás vízilabda-válogatottról szóló dokumentumfilm, a Nemzet aranyai volt látható, ami idén április 20-án került a magyar mozikba. A film valós szereplői a 2020-ban, 47 évesen elhunyt Benedek Tibor és legendás társai, akik az 1997 és 2008 közötti bő évtizedben többszörösen verték végig a vízilabda világelitjét. A film a világszerte csodált magyar vízilabdasport legutóbbi diadalútját mutatja be a csapattagok, a szövetségi kapitány és a külföldi ellenfelek szemszögéből; egyben tiszteleg Benedek Tibor emléke előtt.

Hasonló filmet legutóbb Szilágyi Áron, majd Hosszú Katinka életéről vetített a New York-i Liszt Intézet, amelyek azért is jelentettek maradandó élményt teljes családunk számára, mert a filmvetítések után izgalmas élő beszélgetést hallottunk a jelen lévő főszereplőkkel, majd a közönség is kérdezhetett a legendáktól. (Sőt, még interjút is készíthettem egyikükkel…) Nagy kár, hogy ez a vízilabdás film nem ilyen keretben került a nézők elé (bármelyik szereplőnek nagyon örültünk volna…); ahogy az is sajnálatos, hogy a nyári szabadságok idején alacsony volt az érdeklődés. Viszont maga a film annyira tartalmas és két és fél órás hossza ellenére magával ragadóan lendületes, hogy bármikor szívesen újranézném. Remélem, a szervezők sort kerítenek még egy, lehetőleg szereplők jelenlétével gazdagított filmvetítésre!
Nem csoda, hogy a film olyan, amilyennek fentebb leírtam. Tizenkét mozgalmas év történései sűrűsödnek itt – benne mindhárom olimpiai arannyal, az első Európa- és a világbajnoki címek megszerzésével, egy világliga és egy világkupa győzelemmel, valamint néhány, utólag érthető, sőt az érintettek szerint szükségszerűnek tartott vereség bemutatásával. Az események bemutatása a játékosok, a szövetségi kapitány, valamint többek között a csapatorvos, a sportújságíró, valamint a külföldi edzők és ellenfelek szemszögéből nem kis feladat, mozifilm formájában pedig különösen nem az. Miközben a vásznon az általam viszonylag jól ismert sporteseményeket követtem (nemcsak sportkedvelőként, illetve vízilabdázó gyermek anyjaként, hanem újságíróként is foglalkoztam már ezzel a csapattal: többek között Dr. Kiss Gergő vaskos életrajzi könyvét nemcsak elolvastam, hanem írtam is róla), gyakran csak kapkodtam a fejem, azon gondolkodva: kinek is szólhat ez a film a sport, illetve a csapat rajongótáborán túl? Ugyanis aki e filmen keresztül ismerkedne a sportággal, nálam sokkal jobban kapkodhatja a fejét, és nemcsak a pörgő történetmeséléstől, hanem attól is, hogy a megszólaltatott személyek neve és csapatbeli szerepe véletlenszerűen került a képernyőre (gyakran hiányzott). Aki pedig ismeri a sportot, de például nem tud magyarul, könnyen zavarba jöhet a külföldi sporttársak szereplése alatt a magyar feliratra rácsúszó, a film kb. utolsó egy órája alatt pedig időben attól percekre lemaradó angol felirattól is…
Ezek időnként valóban eléggé zavaró, de mégiscsak technikai apróságok, amit talán utólag is lehet korrigálni, egy valami viszont valóban nagyon hiányzott: Benedek Tibor tragikusan korai halálának említése (ami akkor engem is írásra ihletett, mint sokakat…). Az ő drámai története Magyarországon közismert, de a filmet külföldön nézve (és ismét a külföldi nézőkre gondolva) erősen hiányoltam legalább egy hivatkozást, vagy a film végén egy mondatot róla, ami legalább utólag érthetővé tette volna minden néző számára az őt említő csapattársak könnybe lábadt szemét, elcsukló hangját – főleg azért, mert a filmben ő is sokszor jelenik meg fiatal csapattagként, majd ereje teljében lévő csapatkapitányként, végül betegségtől megtört edzőként. Ráadásul, egyedül az ő felesége (özvegye) szerepel a filmben, amely megjelenés indoka szintén nem feltétlenül érthető egy átlagnéző vagy külföldi néző számára. Szerencsére azonban ezek a hiányosságok nem vonnak le jelentősen a film élvezhetőségéből és főleg értékéből (mint írtam, magam is szeretném újra megnézni), ami leginkább abból fakad, hogy a jól ismert archív felvételek mellett korábban nem közismert anekdoták, interjúrészletek és emlékezések is helyet kapnak benne. Különlegessége az is, hogy nem egy egyszereplős sport dokumentumfilm, hanem egy teljes csapatot bemutató mozifilm, ahol minden egyes csapattag (majdnem) egyenrangú, hiszen (mint a filmben is többször, többektől is elhangzik) a csapat sikerének titka a rendkívüli tehetségek és nagy egyéniségek szerencsés találkozása mellett a csapatszellem.
A nemzet aranyaiban mindenkit láthatunk, aki a magyar vízilabdában abban a bő évtizedben történelmet írt: Benedek Tibor, Kásás Tamás, dr. Kiss Gergely, Biros Péter, dr. Molnár Tamás, Szécsi Zoltán, Fodor Rajmund, Vári Attila, dr. Steinmetz Barnabás, Madaras Norbert, Varga Tamás, Gergely István, Kósz Zoltán, Varga Zsolt, Märcz Tamás, Székely Bulcsú, Varga Dénes, Varga Dániel, Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor, dr. Steinmetz Ádám és természetesen dr. Kemény Dénes. (Közülük hatan bekerültek a nemzetközi Hírességek Csarnokába is.) Mellettük megszólalnak Dr. Pavlik Gábor sportorvos, Kásás Zoltán edző, Tamás édesapja, Hajdú B. István sportújságíró is, továbbá számos külföldi (olasz, szerb, amerikai, stb.) egykori játékos és edző. Miközben leginkább a kamerának beszélnek, a vágásnak köszönhetően gyakran olyan érzésünk támad, mintha egymás gondolatait folytatnák. Mindenki jópofa a maga módján, de Kásás Tamás humora kiemelkedő – ahogy, gondolom, annak idején a medencében is az volt. Több sorsfordító, emlékezetes mondat is elhangzik, ami bizonyítja: ezek a szereplők nemcsak kiérdemelték a legenda kifejezést, hanem el is bírják annak súlyát. A páros és csoportos beszélgetések pedig nemcsak egymás froclizásáról, hanem kölcsönös mély tiszteletről, megbecsülésről, sőt gyakran őszinte szeretetről szólnak.
Nagy érdeme a filmek az is, hogy csak a vízilabdával, mint sporttal foglalkozik, azaz a játékosokkal, a játékkal és annak pszichológiai hátterével, és távol tartja magát a szereplők magánéletétől, a pénzügyi háttértől, a politikától és minden más „zavaró” körülménytől. Mégsem idealista vagy naív, hiszen bemutatja a vereségeket, a személyes harcokat, vagyis az olyan drámai eseményeket is, amelyek látszólag vagy akár valóságosan megtörik egyes tagok vagy a teljes csapat lendületét. És láthatjuk azt is, ahogyan egymás segítségével vagy egyedül, belső tartással túlteszik magukat a drámákon, és ahogy felelősséggel tudnak élni egy-egy következő lehetőséggel. Hiszen az élsportban mindig vannak drámák. Sokszor egy-egy másodperc, gól vagy épp annak elmaradása dönt érmekről, sorsokról, karrierekről. És ami igazán nehéz az élsportban (is): e sorsfordító pillanatok mindig csak utólag értékelhetők. Aki a döntő pillanatokban kezd el gondolkodni, értékelni, biztos bukásra van ítélve. Ott és akkor csak érezni lehet (és kell is) azt, hogy mit és hogyan kell dönteni, mondani, cselekedni.
„Vidám hangvételű, pörgős, szellemes, ugyanakkor drámai elemekkel, érzelemdús jelenetekkel tarkított filmet szeretnénk készíteni. Egy uszodai hangulatú, mostani trendeknek megfelelő moziélményt, ahol a nézők újra végigizgulhatják többek között az athéni olimpiai döntőt. Ez a miliő filmszínházi arénahangulatot teremt, olyan atmoszfértát, amiben a közönség ismét átélheti az egykori sikereket. Célunk, hogy a játékosok szemén keresztül láttassuk a sporttörténelmi pillanatok mellett az érmek mögött rejlő rengeteg személyes küzdelmet, kulisszatitkot. Mosolyt és könnyeket fakasztani, legyen szó egy-egy emlékezetes döntőről… és persze Tiborról” – nyilatkozta Zákonyi S. Tamás, a film rendező-producere. Azt hiszem, célkitűzését teljes mértékben sikerült teljesítenie. A New York-i magyar konzulátus kis létszámú, de annál lelkesebb közönsége gyakran olyan hangosan szurkolt, aggódott vagy épp lelkesen örömködött, mintha élő közvetítést nézne. És közben újra meg újra rácsodálkozott a szereplők nagyságára, az egyéni akciókra és arra a rendkívüli csapatszellemre, ami egymás legkisebb rezdüléseit is ismerő sorstársakká, „legyőzhetetlen gladiátorokká”, ugyanakkor (többnyire) életre szóló barátokká is formálta őket.
Zákonyi S. Tamás nevéhez fűződik az Egerszegi Krisztinát bemutató dokumentumfilm, valamint a Steven Spielberg által rendezett München, illetve a Szabadság szerelem, a BÚÉK és az Unoka, amelyeken producerként dolgozott. E munkáját többek között Elek Ottó társrendező, dramaturg, Eckhardt Balázs társrendező és Babos Tamás operatőr segítette. A filmes szakértők mellett Csurka Gergely újságíró, az Európai Úszó Szövetség sajtófőnöke és a Magyar Vízilabda Szövetség is aktív szerepet vállaltak a film elkészítésében. Nagy köszönet minden közreműködőnek a sportlegendákhoz és Benedek Tibor emlékéhez méltó alkotásért!
Antal-Ferencz Ildikó
Először megjelent a hungarianconservative.com portálon angol nyelven.