Először megjelent a magyarnemzet.hu portálon.

Az amerikai húsvét ma már jellemzően nem – ahogy jó ideje a magyarországi sem – Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról szól, sokkal inkább néhány néphagyományból eredeztethető, mára inkább csak kellemes családi szokásról, valamint a tavaszi iskolai szünet kezdetéről, amely alatt sokan délre (Floridába vagy a Karibi-szigetvilágba) utaznak. A keresztény családok számára viszont továbbra is fontos az ünnep eredeti jelentése; ők a nagyböjti időszakban igyekeznek testben és lélekben is felkészülni, többé-kevésbé részt venni az egyházi szertartásokon és megtartani a családi és közösségi hagyományokat. Ugyanakkor többen elismerték, hogy bár keresztény nevelést kaptak, idővel a húsvét elvesztette számukra vallási jellegét és bevallották azt is, hogy emiatt van némi bűntudatuk és többet kellene beszélgetniük gyerekeikkel a témáról.

Nagyböjt a családokban

A keresztény családok többségében, kivéve a „vallását nem gyakorló hívőket”, a felnőttek felhívják a húsvét fontosságára és a böjt céljára és a gyerekek figyelmét, akik jellemzően részt vesznek a lemondásokban, legyen szó a hús, vagy egyéb „kedvenc” (édesség, tévé, videojáték, stb.) átmeneti elhagyásáról. A pénteki húsevést sokszor még azok is elhagyják, akik egyébként másról nem mondanak le, vagy nem is vallásosak.

A háromgyermekes, olasz származású Villani családban a felnőttek hamvazószerdán és nagypénteken is  böjtölnek, emellett az egész család tartózkodik a húsevéstől hamvazószerdán és a nagyböjt péntekein. Ezen kívül választanak egy további „dolgot” is, amiről lemondanak (csokoládé, sajt, testvérharcok, stb.) vagy részt vesznek egy jótékonysági eseményen, esetleg kitűznek egy önfejlesztéssel kapcsolatos célt. Fontos számukra, hogy ilyen módon áldozatot hozzanak, „ahogy Jézus is áldozatot hozott és megtagadta a gonosz kísértését a sivatagi úton”. Eileen Tissot Shemon (Simon) európai (ír, francia és német) felmenőkkel bíró háromgyermekes anya és másodgenerációs magyar férje, Paul szintén igyekeznek péntekenként tartózkodni húsevéstől: „Ez katolikus hitünk és neveltetésünk hagyománya, próbálom a családomban is betartani, bár elismerem, néha elfelejtjük”. A Skóciában felnőtt Laura Arbogast DiMarcantonio és olasz származású férje gyakorló episzkopálisok, tartják a hamvazószerda előtti ún. farsangi kedd (Shrove Tuesday) szokását, amit kislányuk szeret ürügyként használni arra, hogy egész nap palacsintát egyen. Ők nem böjtölnek és nem mondanak le semmiről nagyböjt idején, kivéve a férjet, ahogy a szintén olasz származású kétgyermekes, nem vallásos Petrucciék sem, ahol a férj péntekenként szintén nem eszik húst, katolikus neveltetése miatt.

ReklámTas J Nadas, Esq

New Jersey állam két magyar katolikus templomi közösségbe tartozó családok számára egyértelműen fontos a nagyböjt. Kelemen Bíbor, háromgyermekes harmadgenerációs passaici édesanya elárulta: régebben kinyomtatta a keresztút állomásait és végigjárták a gyerekekkel. „Ebből lett a gyermek-keresztút a Szent István templomban, amin mindig ott vagyunk. A cliftoni dombon lévő kápolnához is mindig elmegyünk és végigjárjuk azt a keresztutat is a gyerekekkel. Nagyon szeretném, hogy megértsék e szokások fontosságát, és sokszor úgy érzem, a templomban még nem tudnak elmélyülni eléggé, de a kinti állomásokat meg tudják közelíteni. Ilyenkor minden állomásnál felváltva olvasnak, azért is jobban odafigyelnek.” A háromgyermekes másodgenerációs Marshall család számára is nagyon fontos a Húsvét, nemcsak a magyar hagyományok, hitük miatt is. „Igyekszünk úgy nevelni a gyerekeket, ahogy szüleink neveltek minket. A katolikus naptárban ez az egyik legfontosabb nap; mindenki tudja, miért, és hálát adunk érte. Együtt imádkozunk minden nap, és rendszeresen megbeszéljük az ünnep fontosságát. A gyerekek még kicsik, de ők is betartják a hús elhagyását, koplalást a fontos napokon és a lemondást valami kedvencről.” A részben erdélyi származású, huszonéve New Yorkban élő Kovács család sem eszik húst egész böjt alatt. Krisztina lemondott a közösségi médiáról, a gyerekek a tévéről, bár ez nem szokott végig kitartani, de ők is megbeszélik, mi a böjt lényege.

Az idősebbeknél még hangsúlyosabb a lelki készülődés. A Magyarországról New Brunswick-ba kiskorában kerülő Németh-Hajdú László és Amerikában született magyar felesége, Irén például rendszeresen nézik a katolikus.ma-n elérhető Nagyböjti ráhangolót. „Úgy érzem, hogy a mindennapi szentírás hallgatása és a mondanivalóján való elgondolkodás, beszélgetés róla segít az előkészületben. Mindketten szeretjük a műsort, mert megkérdőjelezi, mit tartunk igazán fontosnak az életünkben.” Emellett részt vesznek a péntekenként keresztutakon, és László szervezi az egyházi szertartások zenei hátterét, a Passió éneklését is. A szintén New Brunswick-i, Amerikában felnőtt Horváth Istvánéknál a nagyböjt elsősorban nem az ételektől való tartózkodásról szól; azt amúgy is gyakorolják, inkább „szívük ráhangolódásáról Isten akaratára”. A napi rózsafüzér mellett Szentírást olvasnak és arról elmélkednek. A február 2-i Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepével kezdődik náluk a nagytakarítás. „Kicsit úgy, mint a zsidóknál a Purimtól a Pascha seederig tartó időszak: a bőséget megosztani, embertársainkat szolgálni.” Nagyhéten csak annyit vesznek, ami azon a héten elfogy. Szombat éjfélkor a templomi közösséggel, vasárnap délben a családdal lakomáznak. 

Nagyhét a templomokban

A többség számára a nagyhét a sütés-főzés, díszítés, takarítás időszaka, de a vallásosak figyelnek a lelki készülődésre is. Az amerikai templomokban pálmalevelekkel tartják a virágvasárnapo bevonulást. A magyar katolikus szertartások nagyvonalakban ugyanazok, mint otthon: Virágvasárnap bevonulás és Passió, Nagycsütörtökön az Oltáriszentség megünneplése, majd oltárfosztás, Nagypénteken keresztút és Passió, Nagyszombaton feltámadási mise, víz- és tűzszenteléssel, sok olvasmánnyal és körmenettel, Húsvétvasárnap szentmise ételszenteléssel, a helyi sajátosságok figyelembevételével.

A passaic-i Szent István templomban felolvassák, New Brunswick-on éneklik a Passiót, New Yorkban már nem mutatják be. Passaic-on a hagyományőrző Lant és Toll, illetve annak gyermekcsoportja, a Lantocska tart énekes műsort Virágvasárnap; a Nagypéntek délutáni gyermek-keresztútra eljönnek olyan családok, akik egyébként nem vagy nem ebbe a templomba járnak rendszeresen. Felelevenítették a sírőrség hagyományát is: a cserkészvezetők állnak őrt a Szent Sírt jelképező mellékoltár előtt 30-60 perces váltásokkal, déltől estig.  A nagyszombati körmenetre népviseletben érkeznek a hívek, hogy a „magyar identitásért, Isten egyik nagy ajándékáért is hálát adjanak”.  A New Brunswick-i Szent László templomban is tartják a húsvéti szertartások egyházilag előírt szabályait, sok énekkel. A nagyszombati feltámadási mise utáni agapé bárányhúsból készül, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával. A New York-i Szent István templomban a 2015-ös bezárásig voltak nagyheti szertartások. A mostani német templomban hetente egyszer tarthatnak magyar nyelvű misét; Virágvasárnap barkaszentelés, Nagypénteken keresztút, Nagyszombaton ételszentelés a menetrend, Húsvétvasárnap mise után pedig a közösség együtt is ünnepel: a gyerekek kapnak egy kis ajándékcsomagot, és van locsolás is, piros tojással. Ezeken sajnos manapság már nagyon kevesen vesznek részt, a legtöbben a családjaikkal töltik az ünnepeket. Sok magyar gyermek amerikai katolikus iskolába jár, amelyek elvárják, hogy a diákok legyenek jelen az iskolai eseményeken, így a magyar szertartásokra már nem jutnak el.

Passaic templom – Viragvasarnap

Húsvéti szokások, hagyományok a családokban, közösségekben

Húsvétkor az amerikaiak is festenek tojásokat, a városok parkjaiban pedig tojásvadászat (Easter egg hunt) zajlik, amikor több száz műanyag, apró ajándékokat rejtő tojást lehet keresni. Denville-i lakóközösségünkben a saját udvaron „központilag elrejtett” műanyag tojások rendelhetőek. New Yorkban húsvét vasárnapján zajlik az „Easter Parade” felvonulás, ami tulajdonképpen egy női kalapbemutató az Ötödik Sugárúton. Az 1948-as Fred Astaire, Judy Garland, Ann Miller és Peter Lawford főszereplésével készült Easter parade című filmet minden húsvétkor műsorra tűzik a tévécsatornákon. Ahogy minden más (egyházi vagy szakrális) ünnep előtt, a boltok és az udvarok tele vannak tavaszi dekorációkkal, húsvéti liliomokkal, csokinyuszikkal, -tojásokkal és -csibékkel. Nagypéntek és húsvét hétfő munkanap, de az előbbin sokan nem dolgoznak. Kisgyermekes családokban szerep jut a népi, családi hagyományoknak is; többségüknél van tojásfestés és a húsvéti tojásvadászat. Vasárnap a hívők jellemzően templomba mennek, utána családi ebéd következik.

A Villani család húsvétkor Jézus feltámadását és a jónak a gonosz felett aratott győzelmét ünnepli, Húsvét vasárnapján pedig nagycsaládi összejövetelt tartanak. Húsvéti hagyományaik közé tartozik a húsvéti nyuszi látogatása, aki egy finomságokkal teli kosarat hoz, amelyek többsége tojás alakú, mert „a tojás a születést szimbolizálja, és a húsvét minden évben új életformát szül, mivel a bűnöket lemossák. Néha ez a hithez való újrakapcsolódást jelenti, néha a pozitív előremutató gondolkodás céljának kitűzését.” Minden ünnepen, így ilyenkor is megemlékeznek elhunyt családtagjaikról, barátaikról; gyertyagyújtással, étkezések alatti imákkal. DiMarcantonioék alkalmanként elmennek a Nagyszombat esti gyertyás csendes istentiszteletre is. A húsvét előtti napokban a férj felkeresi az összes nagyszülő sírhelyét és virágot helyez el rajtuk. Az otthoni tojásfestés mellett az utóbbi években ellátogatnak egy farmra is, részt venni a tavaszi fesztiválon: sétakocsikázás szénásszekéren, találkozás a húsvéti nyuszival, tojásvadászat, új kisállatok simogatása. „Kislányunk kezdi megérteni: ez nem csak a finomságok, ajándékok és a család napja, hanem az a nap is, amikor Jézust ünnepeljük, aki visszajött hozzánk.” A Shemon (Simon) család is eljut templomba Húsvétvasárnap, de az ünnep számukra elsősorban a családról szól. Ugyanakkor az anya elismerte: több erőfeszítést kellene tenniük, hogy segítsenek gyermekeiknek megérteni: az ünnep ennél többről szól. Hasonlóan fogalmazott Kristin Petrucci: fiatalabb korában a húsvétot sokkal hagyományosabban ünnepelték, templomba jártak. Ő ma is felismeri az ünnep mögött rejlő jelentést és annak fontosságát, de az náluk mára inkább csak egy családi összejövetellé vált. „Évek óta nem vettünk részt misén húsvétkor. Most döbbentem rá: elvesztettem a húsvét igazi értelmét. Gyerekeim sajnos úgy tudják, ez csak egy családi ünnep, amit egy nyúllal ünnepelünk.”

A passaici és a New Brunswick-i magyar közösségekben nagyon komoly hímestojás-készítési és locsolási hagyományok léteztek, amelyeket ma is igyekeznek követni. A cserkészetben, a regös foglalkozásokon, a hétvégi magyar iskolákban és otthon is tanultak festeni, batikolni, viaszolni, stb. A nagylányok már sokszor névre szólóan gyártották a fiúknak a hímes tojásokat. Kerkay Emese, aki 30 éven át vezette a passaic-i hétvégi magyar iskolát, mindig nagyon szívén viselte a gazdag magyar népi hagyományok ápolását és továbbadását, többek között csodálatos hímes tojásokat készített mindenféle technikával és nemzedékeket tanított meg a tojásfestés titkaira. Tavaly sok év kihagyás után újra tartott hímestojás-készítő műhelyt felnőttek számára a garfieldi Cserkészházban, egykori tanítványai pedig a magyar iskolában tanítanak tojásfestést a gyerekeknek. Ma a locsolás is a Cserkészházban történik: a lányok elhozzák az otthon festett tojásokat; a fiúk kitalálnak egy közös „tábortűzi mókát”, amit előadnak a lányoknak, majd meglocsolják őket.

Kelemen Bíbor és Marshall Olga a cserkészetben, magyar iskolában, hittanórán és a Lantocska-csoport keretében is igyekeznek párhuzamosan éltetni a vallási és a népi hagyományokat. Mint mondták, nagyrészt Kertész Panninak, a Lant és Toll alapítójának (melynek ők is tagjai) köszönhetik a gazdag anyagtárat, amelyből tanítják a kicsiket. Bíbor számára a virágvasárnapi műsoruk nélkül nincsen Húsvét; a gyerekeinek esténként is ezekből énekel. Kelemenék igyekeznek a nagyhéten minden szertartásra eljutni. Vasárnap kosarat visznek az ételszentelésre. Reggel jön a nyuszi, a szentmisét nagy családi ebéd követi. Marshalléknál a családi hagyomány szerint a vasárnapi mise után általában náluk ünnepel az egész család és pár rokon. A férjnek már több mint háromszáz darabos tojásgyűjteménye van: „Nekem is az első emlékem a locsolásról az volt, amikor apukám elvitt minket locsolni. Nyakkendő a nyakunkon, kölni a kezünkben, versek a fejünkben, így indultunk Húsvéthétfőn hárman fiúk meglátogatni a magyar néniket a közösségünkben. Nagyon élveztük és ők is nagyon örültek; legtöbbször kaptunk valamilyen süteményt vagy édességet. Amikor később több barátommal összeálltunk locsolkodni, még érdekesebb lett, meer egyre nagyobb lett a banda, és egyre szebbek a lányok. Ekkor kezdődött a tojásgyűjtésem is. Próbáltam csökkenteni a gyűjteményt, de mivel fiatalkorom emlékei fűződnek hozzájuk, nincsen szívem megválni tőlük. Azóta is növekszik minden évben néhány darabbal; főleg most, hogy négy tojásfestővel lakom együtt! Sokszor megmutatom a korombéli lányoknak a tojásokat, amiket 25 évvel ezelőtt festettek nekem… A nosztalgia mellett jó érzés arra gondolni, most is barátok vagyunk és gyermekeink együtt folytatják ezt a gyönyörű szokást.

Hajdú-Németh László elárulta: amíg a gyerekeik itthon laktak, felesége nagyon sokat foglalkozott a tojások „hímzésével”, akár 20-25 is elkészült egy-egy húsvétkor. Két fiát 4-5 éves koruktól fogva ő vitte locsolni, először a nagyszülőkhöz, utána pedig a rokonsághoz, majd a „lányos házakhoz”. Verset mondtak és tojást kaptak jutalomként. Közben mások hozzájuk jöttek a lányokat locsolni és a gyönyörű tojásokat begyűjteni. Ezeket a szokásokat gyermekeik is tovább ápolják. A 40 éve New Yorkban élő, templomi tanácselnök Winer Róbert számára a húsvét mindig is nagy ünnep volt gyermekkorában, Nagyváradon, és ma is az. Akkoriban az ünnep magyar jellegét a piros tojás jelezte, és az volt a fontos, mennyit visz haza a locsolás után, amiből két nap múlva biztosan rakott krumpli lett az ebéd. „A felkészülés nekem akkor abból állt, hogy milyen kölnit használok majd a locsoláshoz – erős szagú, olcsó kölnit nem lehetett használni, mást viszont nem nagyon lehetett kapni –, de a nagyobb kihívás a verstanulás és -mondás volt, mert a lányok emlékeztek rá, ha egymást követő években ugyanazzal a verssel locsoltunk. Amerikába érkezve mind a karácsonyi és a húsvéti szokásokat magunkkal hoztuk, és minden évben, ahogy most is, megtartjuk; most az unokáink a tojásfestők és a locsolók. Vasárnap egész nap együtt a család: a mise után közös ebéd van otthon és mindenki kap egy kis húsvéti ajándékot is. Az itt élő magyarok egy részének szívügye átadni az utódoknak a hazulról hozott hagyományokat; amíg élek, fiammal és lányommal mi is mindig együtt tartjuk a húsvétot és a karácsonyt.”

Antal-Ferencz Ildikó

Először megjelent a magyarnemzet.hu portálon.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.