Április utolsó napjaiban egy új endoszkópos gerincsebészeti módszerrel műtötte meg két betegét az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet orvoscsoportja. A Dél-Koreából elsajátított technika annyira új, hogy Európában az OKITI orvosai alkalmazták először. Az új beavatkozásnak köszönhetően a gerincműtéten átesett betegeket akár már egy nap után haza lehet engedni. A műtét előkészületeiről, jelentőségéről, előnyeiről, várható elterjedéséről, magyarországi jövőjéről beszélgettünk az intézet munkatársaival. Hármas interjú Óváry Csaba főigazgatóval, Banczerowski Péter professzorral, idegsebészeti szakmai igazgatóval és Czigléczki Gáborral, a Gerincsebészeti Osztály orvosával.

Új, egész Európában egyedülálló endoszkópos gerincsebészeti módszerrel műtöttek meg két beteget áprilisban az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben. Kezdjük az elején, hogyan áll össze ilyenkor egy csapat?

Banczerowski Péter: Mint minden új technológiánál, gondos előkészítést igényelt a beavatkozás, mivel mind az operáló sebészek, mind a műtő személyzete számára újdonság volt az eszközrendszer és annak alkalmazása. Ilyenkor a leggyakorlottabb csapatot választjuk ki annak érdekében, hogy az esetlegesen felszínre kerülő technikai problémákra azonnal, gördülékenyen tudjunk reagálni. Az 5-6 fős csapat sebészekre, altatóorvosra, műtősnőre, asszisztensre és műtőssegédre épül.

Avassuk be picit az olvasókat, hogyan zajlik a folyamat megszervezése?

Banczerowski Péter: Első körben szimuláljuk a műtétet. Előzetesen a teljes eszközrendszert kipróbáljuk a modellezés során, és amikor ez megfelelően működik, akkor alkalmazzuk a betegen. Ennek köszönhetően kevésbé érhet bennünket váratlan esemény.

A beavatkozást egy dél-koreai tanulmányút előzte meg, ahol részt vettünk bemutató műtéteken.

Magyarok ezreinek életén segíthet az Európában elsőként nálunk alkalmazott új technológia - Exkluzív interjú
Banczerowski Péter, Óváry Csaba és Czigléczki Gábor

Miért pont Dél-Korea?

Czigléczki Gábor: Ezt a fajta beavatkozást először ázsiai területeken kezdték el alkalmazni, mivel a kifejlesztője egy dél-koreai professzor. Az országban és abban a régióban ez bevett és alkalmazott technológia. Például Indiában a hasonló betegségek 80 százalékát már ezzel a műtéti technikával valósítják meg. Dél-Koreában van egy nemzetközi tréning központ, amit a világ minden tájáról felkeresnek szakemberek.

Azt tapasztalom, hogy Európából is egyre többen mennek és tanulják meg az új technikát, de mi voltunk az első érdeklődők. A gerincsebészet területén már korábban is voltak endoszkópos beavatkozások, azonban ezek leginkább egycsatornás beavatkozások voltak. A különbség most az, hogy az új technika kétcsatornás és ez technikailag plusz manipulációs lehetőséget, ezáltal magabiztosságot biztosít a sebésznek.

Sokkal szélesebb körben tudjuk minimálisan invazív módon gyógyítani a gerincbetegségeket.

Magyarok ezreinek életén segíthet az Európában elsőként nálunk alkalmazott új technológia - Exkluzív interjú
Óváry Csaba és Czigléczki Gábor

Hogyan találják meg ezeket az újfajta és hatásos technológiákat?

Óváry Csaba: Az országos intézetek feladatai közé tartozik az olyan eljárások, technológiák meghonosítása, amelyekről azt gondoljuk, hogy jelentős betegcsoportot érintenek, vagy nagyon súlyos betegséget lehet kezelni velük. Egy új megoldás sokszor nagyobb gyógyulási arányt tud nyújtani egy betegség kezelésében. Ez a keresés, kutatás állandóan zajlik a háttérben.

Tavaly nyáron döntöttük el, hogy látva a nagyon nagy beteganyagunkat és az új dél-koreai technológiát, érdemes lehet alkalmazni idehaza, mert számottevő előrelépést érhetünk el. Ennek érdekében utaztunk el, néztük meg a helyszínen közelről a technológiát, és mondtuk azt, hogy ki kell próbálni, és amennyiben olyanok az eredmények, akkor ezt terjeszteni kell.

Sőt, lehetőség szerint mindenki másnak, aki hasonló betegeket kezel, meg kell tudni tanítani. Innen indult el az a folyamat, ami végül áprilisban két ilyen műtétet eredményezett. Az orvoscsapat tagjai részt vettek egy kurzuson Dél-Koreában, ahol az új technikát bizonyos mértékig szimulációs gyakorlatokon keresztül megtanították. Eközben idehaza felmértük a helyzetet és kitaláltuk, hogyan lehet magyar viszonyok közé átültetni, milyen forrásból lehet beszerezni az eszközt.

A know-how elsajátítása mellett mi kell még ahhoz, hogy ez az eljárás jobban elterjedjen Magyarországon, illetve Európában?

Óváry Csaba: Ott kezdeném, hogy el kell dönteni, hogyan tudjuk beszerezni az eszközt és miből lehet finanszírozni a későbbi beavatkozásokat. Ezúttal a Dr. Rose Magánkórház segítségével valósult meg a szükséges eszközök beszerzése, és az előttünk álló időszakban használhatjuk majd ezt az eszközt. Közben a bevezetés érdekében megkezdtük a kontrollingalapú önköltségszámítást, hogy lássuk, az eljárás milyen költségekkel jár és a jelenlegi finanszírozási keretekbe hogyan fér bele.

Ha belefér a közfinanszírozott keretbe, akkor önfenntartó, innentől kezdve csak az eszköz kell hozzá és a szakértelem. Az eszközt meg kell venni, a szakértelmet pedig a mi segítségünkkel meg lehet szerezni másnak is, aki érdeklődik ez iránt.

Magyarok ezreinek életén segíthet az Európában elsőként nálunk alkalmazott új technológia - Exkluzív interjú
Banczerowski Péter és Óváry Csaba

Mi történik akkor, ha a finanszírozási keretbe mindez nem fér bele?

Óváry Csaba: Ha kiderül, hogy az önköltség magasabb, akkor tovább kell lépni gazdasági vonalon, és teljes egészségnyereségességi számítást kell végezni.

Ennek keretében vizsgáljuk meg, hogy az új technológiának köszönhetően mennyivel csökkenhet a betegek kórházi tartózkodási ideje, javulhat a gyógyultak aránya, alacsonyabb volt-e a betegség kiújulási rátája és ezek fényében megéri-e a drágább beavatkozás.

Ha elvégeztük az egészségnyereségességi vizsgálatot, akkor egy eljárás-befogadási kérelemmel fordulunk a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz és kérjük, hogy meghatározott centrumokban az eljárás finanszírozható legyen. Most itt tartunk, túlvagyunk az első néhány beavatkozáson, ezeknek izgatottan számoljuk a költségeit, sőt azt is számoljuk, hogy a jelenlegi költségeket hogyan lehetne egy kicsit optimalizálni.

A hasonló betegségekre adott korábbi műtéti technikák költségével össze lehet vetni a mostanit?

Óváry Csaba: Hogyne, sőt azt is tudjuk, hogy azokat milyen önköltséggel végeztük, hány nap bentfekvést igényeltek. A teljes képhez pedig az is hozzátartozik, hogy a korábbi műtéti technikák után milyen életmódbeli megszorításokkal kell élnie egy ideig a betegnek. Csak egy életszerű példa: ha egy kamionsofőrt porckorongsérvvel műtöttek, akkor a beavatkozás után hónapokig nem ülhet, nem dolgozhat.

Banczerowski Péter: Azt gondoljuk, hogy az új technológiának köszönhetően gyorsabb a rehabilitáció. Ez olyan betegek esetében különösen fontos, akiknek gyorsan vissza kell térniük a munkába. Természetesen az első beavatkozások során mindig fokozottan körültekintőek, óvatosak vagyunk. A két említett beteget 2-3 napon át figyeltük és utána engedtük haza.

Amennyiben ez egy magabiztosan, rutinszerűen alkalmazott technológiává válik, a betegek pedig jól vannak, akkor az egy napon belüli hazabocsátásban gondolkozunk.

Czigléczki Gábor: Azt is fontos hozzátenni a költséghatékonyság alátámasztása érdekében, hogy kisebb a műtét utáni fájdalomcsillapító gyógyszerek mennyisége, mert kisebb a vágás és kevésbé fáj a seb. A fertőzési kockázat is alacsonyabb és a kórházi tartózkodás ebből kifolyólag is lerövidíthető.

Magyarok ezreinek életén segíthet az Európában elsőként nálunk alkalmazott új technológia - Exkluzív interjú
Banczerowski Péter, Óváry Csaba és Czigléczki Gábor

Gondolom amikor egy egészségnyereségesség alapú megközelítést alkalmaznak, akkor az sem mindegy, hogy Magyarországon mekkora népbetegséget lehet ezzel a technikával kezelni.

Banczerowski Péter: Általánosságban elmondható, hogy a gerincbetegség világszerte népbetegség, így Magyarországon is. Ennek egyik oka, hogy Európában és Magyarországon is javulnak az életkilátások, a népesség öregszik, így az elhasználódásos gerincbetegségek száma fokozatosan növekszik. Az idegsebészeti ellátást igénylő esetek több mint felét, akár 60 százalékát a gerinc kórképei alkotják.

Az intézetben évente megközelítőleg 1600 gerincen végzett beavatkozás történik. Az új technológia természetesen nem minden, a gerincet érintő kórfolyamat kezelésére alkalmas, ugyanakkor az előzetes számításaink szerint az új technológiát akár az esetek felében is alkalmazhatjuk.

Czigléczki Gábor: Egyre gyakoribb a gerincbetegség, és azt látjuk, hogy a fiatalok körében is egyre jobban kijönnek a gerincbetegségek. Az a fő előnye az új beavatkozásnak, hogy ebből mind a fiatalok, mind az idősek tudnak profitálni. Az idősek, akiket jobban megterhel egy nagyobb műtét, illetve a fiatalok, akik pedig hamarabb visszakerülnek a munkába.

Végső soron az is elképzelhető, hogy az új technológia hatékonyságának köszönhetően ugyanabból az összegből több beteget is el lehet látni?

Óváry Csaba: Előzetes intuíciónk is erről szólt, ezért is kezdtünk neki. Lehet, hogy fajlagosan valamivel magasabb az adott beavatkozás bekerülési költsége, de ha rövidebb az ápolási idő és a további, korábban már említett mutatók is kedvezőbbek, makroszinten kiderülhet, hogy valójában olcsóbb ez a beavatkozás. A mi szakmánkban általában úgy szokott lenni, hogy mind az ellátószemélyzetnek, mind pedig társadalmi szinten az a jó, ami a betegnek jó, és egyelőre azt látjuk, hogy ez a beavatkozás a betegnek nagyon jó.

Vannak még olyan új beavatkozások, technikák, amiket szintén vizsgálnak?

Óváry Csaba: A mi intézetünk volt az, ami körülbelül egy évvel ezelőtt arról számolt be, hogy egy operációs robotot kezdtünk el használniParkinson-kóros beteg mélyelektródás kezelésénél. Az is ennek a kutatómunkának volt az eredménye. A zürichi egyetemen a közelmúltban találkoztam egy olyan kollégával, aki agyalapi daganatok endoszkópos műtétének egy Európa-szerte ismert szakembere, és egy olyan együttműködést szeretnénk kialakítani, hogy amikor az intézetünk az Egészséges Budapest Programon keresztül megkapja a műtőjében előzetesen megtervezett fejlesztését – köztük egy olyan endoszkópos eszközt, ami alkalmas más idegsebészeti műtétek elvégzésére is – akkor legyen egy olyan nemzetközi szaktekintély, aki segít ennek a bevezetésében és alkalmazásában. Ezek olyan minimálisan invazív beavatkozások, amelyek ugyan technikailag nehezebbek, de a beteg számára sokkal kisebb terhelést, rövidebb gyógyulást igényelnek. Ha össze kellene foglalni ezt a kutakodást, akkor ez az egyik nagy irány.

Banczerowski Péter: Az intézet mindig is élenjáró volt a minimálisan invazív technológiák fejlesztésében és alkalmazásában. Az elmúlt évtizedekben számos új, többségében a gerincet érintő műtéttechnikai eljárást vezettünk be, amiből voltak olyanok, amelyek világszerte egyedülállóak, és voltak olyanok, amiket a nemzetközi irodalomból adaptáltunk és továbbfejlesztettünk. Az endoszkóp ennek az útnak az egyik állomása, azonban nem állunk meg ezen az úton, hanem folyamatosan keressük a további lehetőségeket. A korábban intézetünkben bevezetett és alkalmazott ROSA-robotnak is van gerincapplikációja, amely segítségével számottevően nagyobb pontossággal tudnánk a csigolyákba csavarokat helyezni szövetkímélő módon is. Az alkalmazások tárháza végtelen, a kérdés a rendelkezésre álló források mértéke és elérhetősége, mivel a modern, magas technológiai szintet képviselő orvostechnikai berendezések nagymértékben költségigényesek.

Óváry Csaba:

Ez egy kicsit olyan, mint a kortárs művészet. A klasszikusokról már mindenki tudja, hogy mi az értékes. A kortársból ki kell tudni választani azt. Nagyon nagy a paletta, meg kell találni, hogy mi az, ami helyi körülmények között az itteni szakértelemmel hozzánk adaptálható.

Nyilván ez igényli az Egészséges Budapest Program forrásait, fejlesztéseit, mert a műtőben olyan technikai felszereltségre van szükség, amit nem lehet józan paraszti ésszel áthidalni. Intraoperatív képalkotó eszköz, CT, karbonasztal, amit át lehet világítani, ez mind előfeltétele a haladásnak.

Szavaikból azt vettem ki, hogy leginkább a forrásbevonás oldalán kell kreatívnak lenni, vagy legalábbis minden rendelkezésre álló lehetőséget felkutatni.

Óváry Csaba: A kiindulási pont, hogy kell egy jövőkép, és ennek mentén kell megtervezni, hogy az intézet hová akar eljutni 5-10 év alatt. Ehhez kell összerakni a lehetséges forrásokat. Lehet, hogy van olyan, amit egy magánellátó tud kipótolni, lehet, hogy van ehhez kormányzati forrás, de az a tapasztalatunk, hogy ha valaki egy koherens, egységes programot le tud tenni az asztalra, és alá tudja támasztani, hogy az milyen egészségnyereséggel jár, akkor előbb-utóbb a forrás is meglesz.

Magyarországon vannak még olyan intézmények, amelyek képesek erre?

Óváry Csaba: Az az intézményi kör, amit jobban ismerünk, az országos intézetek köre. Van egy formális szervezetük, az Országos Gyógyintézetek Szövetsége, ami bizonyos gyakorisággal találkozik, az ágazati problémákról, speciális igényekről beszél. Akár a kardiológiai, akár az onkológiai intézetről beszélünk, a saját területén mindenki hasonló munkát végez. Mindenki próbál nemzetközi tapasztalatokból a saját beteganyaga által támasztott speciális igényekből kiindulva professzionális intézetet létrehozni.

A források előteremtéséhez elengedhetetlen egyfajta menedzsmentszemlélet. Jellemző ez az intézményekre?

Óváry Csaba: Minden csapatmunka. Nem egy egészségügyi szakmenedzser dolga eldönteni, hogy a gerincstabilizációt melyik eszközzel lehetne a legjobban megcsinálni. Ahhoz le kell ülni a kollégákkal. Az egészségügy önmagában is egy csapatjáték, és meg kell próbálni ezt összerakni.

Mennyiben nehezíti a csapatjátékot az Önök intézményében az ágazatot sújtó munkaerőhiány?

Óváry Csaba: Az egészségügyben – és itt most az egyszerűbb érthetőség kedvéért nem számítjuk a műszaki és gazdasági területen dolgozók egyébként nélkülözhetetlen csapatát – vannak a szakdolgozók és az orvosok. A szakdolgozók kérdése mindenütt probléma, különböző mértékben. Nagyon sok munka megpróbálni az intézet növekvő kibocsátásaihoz megfelelő szakszemélyzettel feltölteni. Ez sok embernek állandó munkája, és ez sem mindig sikerül, de ezzel a problémával nem vagyunk egyedül. Legutóbb, amikor Zürichben jártam azért maradt el egy tervezett műtét, mert nem volt aznap altató személyzet. Nem titok, mi is rengeteget küzdünk ezzel a problémával. Mindannyiunknak az a célja, hogy minden beteget minél hamarabb el tudjunk látni, de ez nem mindig sikerül. Az azonban örvendetes, hogy megint elindult a szakdolgozóképzés.

Ami az orvosokat illeti, sokkal jobban állunk. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy az intézet vonzereje érezhető. Most azzal a problémával küzdünk, hogy mindennap több önéletrajzot kapunk, mint ahányan még elférnének az adott kubatúrában.

Egyedül az aneszteziológián van még gondunk, de úgy tűnik, hogy a fiatalok jelentkezése belátható időn belül ezt is megoldja.

Rengeteget beszéltünk a legújabb technológiákról, és hogy az egészségügy is egyfajta technikai sportág. Miként képzelik el ezek fényében a területüket a következő 5-10 évben, reális közelségben van a távgyógyítás?

Banczerowski Péter: Ezt még korainak érzem az idegsebészetben, addig még számos lépést kell megtennie az orvostudománynak. Első körben várhatóan nagymértékben fog beépülni a virtuális valóság megjelenítése a gyógyításban. Elsősorban a sebészi tevékenységről beszélek, amikor már az emberi szervezetet diagnosztikai célból belülről feltérképező képalkotásokat szintetizáló eszközrendszerek alakíthatóak ki, hasonlatosan például egy videójátékban a fejre szerelhető, a képet integráló rendszerhez. Ennek megfelelően a műtéti tevékenységet is úgy lehet végezni, hogy a beavatkozás részben a létrehozott virtuális térben zajlik.

Óváry Csaba: A távgyógyítás nagyon függ az adott ország ellátásának specializáltságától. Például Kanadában vagy Ausztráliában ennek fantasztikus jövője lehet, mert nagyon kevés helyen van igazi professzionális ellátás, nagy területeket kell áthidalni, és nem mindig az a legegyszerűbb, ha a betegek utaztatják. Magyarország ennek pont az ellenkezője, Európában nem itt van a legnagyobb szükség a távgyógyítás bevezetésére. De ha igazán hosszú távon, évtizedekben gondolkodunk, akkor viszont igenis van egy olyan törekvés, hogy az ellátások minőségét a centralizációval lehet eredményesebbé, olcsóbbá, hatékonyabbá tenni.

Nem titok, hogy a mi intézetünkben is van egyfajta ilyen centralizációs törekvés a legspeciálisabb idegsebészeti ellátásokban. És lehet, hogy ebben egy idő után segítséget fog nyújtani a távgyógyítás még kis földrajzi távon is.

A távgyógyításnak egyébként többféle fokozata van. A teleradiológia például itthon is egy létező, működőképes történet. Aztán van olyan, hogy telementoring, amikor valaki szemmel követi megfelelő képalkotással, videóval, hogy egy kevésbé gyakorlott kolléga távolról hogyan végzi a beavatkozást. Ezt lehet permutálni a végtelenségig, ami egy idő után oda is vezethet – ebben nagy jelentősége van a képalkotásnak, pontosabban hogy az adott képet a műtőben hogyan lehet megjeleníteni -, hogy egy idő után azt, hogy a sebész egy robot karjai felé nyúl és néz le, a beteg meg 200 kilométerrel arrébb van, nem lesz olyan bonyolult megszervezni.

A kérdés mindig az, hogy van-e ennek értelme, előnyös-e a betegnek.

Magyarok ezreinek életén segíthet az Európában elsőként nálunk alkalmazott új technológia - Exkluzív interjú

Fotók: Szekeres Máté

Forrás: portfolio.hu

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.