“Ezen csángók nem bírnak földtulajdonnal, hanem egyes földesurak és községektől veszik haszonbérbe a földet, honnan az erdőket kiirtva, főként marhatenyésztéssel foglalkoznak; a gyímesi juhok igen hiresek, elannyira, hogy mindig drágábban kelnek el a csíki juhoknál, nem is kell azt vásárra hajtani, el kel az a háztól is, mert tavasszal messzeföldről idejönnek a juhosgazdák, hogy egészséges, ép és gyapjas juhokkal lássák el magukat. Hogy Gyímes már régen, a kereszténység felvételekor lakott volt, kitünik a csíki krónikából, mely szerint a keresztyén vallást megalapitó harczokban (sz. István alatt) a rabonbánok földje néptelenittetvén, Sándor István az ő atyjafiainak maradékait telepité a Gűmez földére, kik ezek: Upolet fia András, Ambor, Gőgő, Káb, Ládon, Lagáás és Doob. De ezen ős telepek kipusztultak, annyira, hogy a gyímesi szoros még 200 évvel ezelőtt is lakatlan volt, hagyomány szerint a Tankó család települt oda legelébb, kit csakhamar több települő követett; az első odatelepültek jólléte, a székely előtt oly kedvencz havasias élet, s már elszigeteltségöknél fogva is szabadabb és függetlenebb lét, mindinkább vonzotta és vonzza oda a székelyt, s Csík falvai tulnépességének szegényebb része oly nagy mérvben huzódik ide, hogy völgyekben is, hol e század elején alig volt egy-két ház, most már 50–60 lak emelkedik. Minden ily kis falu uj meg uj gyarmatokat bocsát ki, melyek mind több tért fognak fel a vadon uj irtványaiban; ekként évről évre szaporodik a népesség a betelepülők sokasága által (Csíkból és Fogaras-vidéki, sőt moldovai oláhok is) és gyarapodik a székely faj szivóssága s szaporasága által is, mely oly nagy, hogy az utóbbi 10 év alatt csak a 2361 lelket számláló Gyímesloki egyházközségben évenkint 40–74 egyénnel szaporodott a népesség, ide nem értve az uj települőket.”
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
