Zsuráfszky Lillával és Tapolczai Gáborral, a New Yorki Magyar Ház Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaival a Magyar Ház néptáncóráján találkoztam, amelyet nagy lelkesedéssel tartottak. Igen szép számmal tanulnak néptáncot a New Yorki Magyar Házban, itt bizony nem lenne elegendő egy táncoktató, nagy segítség a háznak, hogy párban érkeztek. Csak a bemelegítés egy óra hossza, s utána jön az igazi gyakorlás, a figurák tanulása. Csurog róluk a verejték, s magukról a gyakorlókról is, de Lilla és Gábor olyan intenzitással, s pozitív hozzáállással oktatnak, hogy senki sem panaszkodik a profikra jellemző tempó miatt.
Mindketten Budapestről érkeztek, s már tavaly is elnyerték a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíját, de akkor az Ausztráliában élő magyarok néptánc oktatását fejlesztették. Korábban Gábor közgazdaságtant tanult Lilla pedig antropológia szakon végzett az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen, ahol a szakdolgozatát az ausztráliai magyar közösségek antropológia vizsgálatáról írta. Reméli, hogy az Amerikában töltött 9 hónap alkalmat ad neki arra, hogy feltérképezze az itt élő magyar közösségeket is. Mindketten a Corvinus Közgáz Néptáncegyüttesben táncolnak. Lilla gyerekkora óta a néptánc bűvöletében él, hiszen családjában mindenki profi néptáncos.
A pár Nemcsak New Yorkban, hanem Newbrunswick-ban és Passaic-ban is tanít néptáncot az ott élő magyaroknak, s a néptánc oktatáson kívül segítenek Nagy Ildikónak, a New Yorki Magyar Ház vezetőjének a programok szervezésében. A legközelebbi program, amiben komoly szerepet vállalnak, az október 10-i táncház a New Yorki Magyar Házban, illetve október 23-án is készülnek műsorral és valószínű március 15-re is állítanak össze műsort. Lilla és Gábor azt tapasztalja, hogy New Yorkban és környékén nagyon sokan érdeklődnek a néptánc iránt és tanulják is azt. Azért is fontos a néptánc tanítása, mert azokat a több generációs magyarokat is be lehet vonni a tánc tanításba, akik már nem vagy csak kicsit tudnak magyarul, de a táncnyelv által közelebb kerülnek őseik kultúrájához. Sok fiatallal találkoznak, akiknek a gyökereikkel való első találkozást a néptánc jelenti. Úgy látják, hogy a legnagyobb gond abból adódik, hogy az oktatók csak rövid időre érkeznek Magyarországról, s így a kevés idő alatt nincs sok alkalmuk begyakorolni a tanulóknak a figurákat.
Lilláék nemcsak tanítanak, hanem maguk is eljárnak fellépésekre. A Fényes és az Életfa zenekarral már voltak Bostonban és Connecticut-ban is, s remélik, hogy a 9 hónap alatt még sok magyar fesztiválon és eseményen részt tudnak venni, s találkozni amerikai magyarokkal.
Én a Lindeni Pálinka Fesztiválon találkoztam velük személyesen, ahol Lilla gyönyörű szatmári viseletben lépett fel, s tanították a gyerekeknek a néptánc foglalkozást , amelynek óriási sikere volt a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt.
New York-ba és a közeli New Brunswick-ba összesen 5 Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjas érkezett. Lilláék célja, hogy a többi 3 ösztöndíjassal együtt közös programot is szervezzenek, s segítsék egymás munkáját.
Kívánom, hogy Lilla és Gábor találják meg a számításukat New Yorkban, s minél több csillogó szempárnak taníthassák töretlen lelkesedéssel a magyar néptáncot a 9 hónap alatt.
