2003 márciusában Washington és London elhatározta, hogy a diktátor Szaddam Huszein elnököt erőszakkal el kell távolítani Irak éléről. A háború megindítását azzal indokolták, hogy Iraknak tömegpusztító fegyver-arzenálja van, és ezzel veszélyezteti a térség országait. Brit pacifisták tömegtüntetésekkel tiltakoztak az iraki beavatkozás ellen, és azóta is állítják, hogy Tony Blair akkori kormányfő hamis adatok alapján vitte harcba a katonákat. Az iraki háború végeztével, hat éve, vizsgálat indult, de ennek a zárójelentése egyre késik. Most gyanússá vált, hogy nincs-e a késedelemnek politikai oka, mivel májusban, Nagy-Britanniában választás lesz.

Hat éve, sokmilliós költséggel folyik az iraki katonai beavatkozás okainak és körülményeinek a vizsgálata Sir John Chilcot államilag megbízott jogász vezetésével. Helyes volt-e az akkori miniszterelnök, a szocialista Tony Blair részéről eleget tenni George W. Bush amerikai elnök felkérésének, a csatlakozásnak Irak katonai lerohanásához, ami mintegy kétezer amerikai és 197 brit katona életébe került? Megérte-e mintegy 130 ezer iraki életének a kioltása? S egyáltalán: ha a nemzetközi ellenőrző-szervek szerint nem volt Irakban jelentős vegyifegyver-készlet, ami veszélyeztette volna a világot, akkor nem hamis indoklással indult-e háború Szaddam Huszein megbuktatására?

Sir John Chilcot vizsgálóbizottsága rettentő alapos, hat éve folytat meghallgatásokat, néz át hivatalos okmányokat. Bár határidőt nem szabtak a vizsgálatnak, de a hat évnyi huzavonát a közvélemény kezdi megelégelni. Sir John most bejelentette, hogy nemsokára elkészül a zárójelentés, de mindenképp kell még ehhez néhány hónap. Májusban választás lesz Nagy-Britanniában, a két nagy párt: a kormányzó konzervatívok és az ellenzéki szocialisták választói támogatása jelenleg szinte egyenlő. Minden politikai jellegű mozzanatnak fontossága lehet, például annak is, ha bebizonyosodik, hogy az iraki háború megindítása körül nem volt minden rendben.

A kérdésben leginkább érintett volt brit kormányfő: Tony Blair pénteken, Davosban úgy nyilatkozott, hogy ő nem késlelteti a Chilcot-vizsgálat menetét. Kész a nyilvánossá elé tárni Bush elnökkel folytatott 2003-as levelezését.

Ki húzza akkor az időt? A brit szocialistákat vezető Ed Miliband gyakorol nyomást a vizsgálat vezetőjére? Egyesek ezt gyanítják. De valószínűbb, hogy – különböző, elég ingatagnak tűnő indokokkal Sir John Chilcot halasztja a zárójelentés közzétételét, nehogy utólag hibáztassák a választás kimenetelének befolyásolásáért.

Reklám

London, 2015. január 23., péntek (MTI) – Az euróövezeti jegybank (EKB) ezermilliárd eurót meghaladó mennyiségi enyhítési programját reálgazdasági reformokkal és költségvetési ösztönzőkkel is ki kell egészíteni, mert önmagában nem lesz elégséges a deflációs kockázat kivédésére – vélekedtek pénteki helyzetértékelésükben londoni pénzügyi elemzők.

Az egyik legnagyobb londoni piaci információszolgáltató cég, a Markit Financial Information Services elemzői szerint az euróövezet a pénzügyi válság kirobbanása óta sokféle megpróbáltatáson ment át, ám végül “az infláció hiánya” volt az a tényező, amely miatt az EKB elszánta magát a szuverén euróövezeti kötvényeket is érintő teljes körű mennyiségi enyhítés elkezdésére.
Ez régóta időszerű lett volna: az EKB 2 százalékos inflációs célja 23 hónapja folyamatosan nem teljesül, sőt decemberben már negatív volt az euróövezeti infláció – hangsúlyozzák a Markit elemzői.
A ház kimutatása szerint az adósságpiacok és különösen a pénzügyi szektor szereplői kedvezően fogadták az EKB kezdeményezését. Számos európai nagybank származékos adóskockázat-biztosítási csereügyleteinek (credit default swaps, CDS) díjszabása jelentősen csökkent. A Markit adatai szerint a Société Générale ötéves futamidőre szóló CDS-kontraktusai például 22 bázisponttal, a Santander, a Commerzbank és a Deutsche Bank CDS-díjszabásai egyaránt 13 bázisponttal alacsonyabban zárták ezt a kereskedési hetet, mint az előzőt.
A ház londoni elemzői szerint azonban valójában senki nem tudja, hogy az EKB által megcélzott havi 60 milliárd eurós likviditástöbblet elégséges lesz-e, és elérheti-e ugyanazt az eredményt, mint az amerikai és a brit jegybank által végrehajtott mennyiségi enyhítési programok.
A Markit szerint az már most bizonyos, hogy mivel az euróövezeti vállalati szektor finanszírozása túlzott mértékben bankfüggő, a mennyiségi enyhítés nyomán csökkenő kötvényhozamoknak nem lesz hatásuk, ha a bankok továbbra sem hajlandók hitelezni, mivel ebben az esetben a hozamcsökkenés átszűrődő reálgazdasági hatása nem lesz realizálható.
Mario Draghi EKB-elnöknek – a japán kormány által alkalmazott átfogó élénkítési program terminológiájával élve – “sajnos csak ez az egy nyílvessző volt a tegezében”, és ha az euróövezetnek a monetáris intervenciónál többre lesz szüksége, a valutaunió felépítése miatt nagyon nehéz lesz megteremteni a politikai konszenzust a Japán által bevetett “másik két nyílvessző”, vagyis költségvetési ösztönzés és a szerkezeti reformok egyidejű alkalmazásához – vélekedtek pénteki elemzésükben a Markit londoni közgazdászai.
A ház szerint azzal, hogy a piacok kedvezően fogadták az EKB-program bejelentését, az euróövezeti politikusok épphogy elegendő időt nyerhetnek valamiféle konszenzus megteremtésére a kiegészítő intézkedésekről, mert ezek nélkül Európa egy teljes “elvesztett évtized” elé néz.
Ugyanezt állapították meg az EKB enyhítési programjának bejelentése utáni értékeléseikben más nagy londoni elemzőházak szakértői is.
A Centre for Economics and Business Research (CEBR) elemzői szerint az euróövezeti környezetben több olyan jelentős különbség is van, amelyek arra utalnak, hogy kisebb a mennyiségi enyhítési ciklus sikerének esélye, mint az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában.
Az euróövezeti cégek számára például a mennyiségi enyhítés elsődleges transzmissziós csatornájának számító finanszírozási piacok – a banki finanszírozás túlsúlya miatt – jóval kevésbé fontosak, mint más térségekben. Mindemellett az ingatlanpiaci aktivitás – amely Nagy-Britanniában a fogyasztói bizalom javításának egyik tényezője volt – szintén kevésbé hatékony az euróövezetben, ahol alacsonyabb a saját tulajdonú lakóingatlanok aránya.
Emellett kétséges az euró gyengüléséből eredő versenyképességi előnyök érvényesülése is, mivel az euróövezet kifelé viszonylag zárt gazdaság, ezért nehéz érdemi élénkítést elérni az árfolyamcsatornán keresztül – hangsúlyozták a CEBR londoni elemzői.
A ház szerint mindent egybevetve megállapítható, hogy az EKB-nak a mennyiségi enyhítés kipróbálásán kívül már nem sok más választása maradt, ahhoz azonban, hogy az euróövezet kitörhessen a hosszú ideje húzódó stagnálásból, a jegybanki eszközvásárlást ki kell egészíteni szerkezeti reformokkal, valamint költségvetési ösztönzőkkel is azokban az eurógazdaságokban, amelyeknek erre módjuk van.

Reklám