Az egyik legismertebb élelmiszer-adalékanyag az E621, a nátrium-glutamát, amelyet a gyártók ízfokozás gyanánt adnak a termékekhez. Vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy a készételek nagymértékű fogyasztása összefüggésben lehet a különböző tünetekben megnyilvánuló nátrium-glutamát érzékenységgel.

Magyarország lakosságának csak néhány százalékára jellemző a glutamát-érzékenység megnyilvánulása, mint azt a megfigyelések mutatják, de ajánlott óvatosnak lenni. Kutatások támasztják alá, hogy a nagyobb mennyiségű nátrium-glutamátot tartalmazó ételek éhgyomorra történő fogyasztása okozhat gondot. A hatásmechanizmus egyelőre még ismeretlen. Különösen veszélyeztetettek a csecsemők és kisgyermekek, az idősebb korosztály, valamint azallergiásokat, asztmásokat kifejezetten megviseli az ilyen tartalmú ételek fogyasztása.

A tünetek között szerepel a gyorsszívverés, fej- nyak- és hátfájás, a gyengeségérzés, és a lehangoltság, depresszió. Növeli az étvágyat, csökkenti a sejtek inzulin-érzékenységét, így hozzájárulhat az elhízás és a cukorbetegség kialakulásához is. Röviddel az elfogyasztott ételek után kipirulás, migrénes fejfájás, végtagzsibbadás léphet fel azoknál, akik nagy mennyiségben és rendszeresen fogyasztanak készételeket gyorséttermekben. Egyénenként változó, hogy milyen tünetek és milyen mértékben jelentkeznek.

A vegyületet szójából vagy tengeri hínárból nyerik ki, amelyet eleinte csak a Távol-Keleten használtak, majd az Egyesült Államokban, végül pedig az egész világon ismertté vált. Előszeretettel alkalmazzák félkész- és készételekhez, konzervekhez, húskészítményekhez, ételízesítőkhöz, fűszerkeverékekhez, salátaporokhoz, levesporokhoz és –kockákhoz, szószokhoz, fagyasztott termékekhez, felvágottakhoz, szójakészítményekhez, üdítőkhöz, chipsekhez. Ahogy terjedt a nátrium-glutamát használata a Távol-Keleten, úgy jelentkeztek különböző tünetek azok között, akik rendszeresen ettek ilyen jellegű éttermekben. Innen származik a kínai étterem szindróma elnevezés.

Tisztán a pornak alig érzékelhető íze és illata van, de már egy kis mennyiségben is kiemeli az ételek sós-fűszeres ízeit, aromáit, egyfajta harmóniát érzékeltetve. Ehhez az aromához könnyű hozzászokni és egyhamar megkedvelik azok, akik előszeretettel étkeznek gyorséttermekben, kínai büfékben. Ezek az egységek ugyanis zsákszámra rendelik az ízfokozót, és sajnos nem lehet tudni, mennyit használnak fel belőlük egy-egy főétel vagy hamburger elkészítéséhez. A boltok polcain lévő termékek címkéjén viszont szigorúan fel kell tűntetni az összetevők között.

Sokan gondolják azt, hogy egy otthon, házilag elkészített étel nincs olyan ízes, mint egy instant leves vagy konzerv.  Ráadásul több időt is kell szánni a főzésre, sütésre, ha mindent magunk készítünk el, ahelyett, hogy betennénk a mikrohullámú sütőbe pár percre, és már fogyasztható is. Aki hozzászokott az erőteljes ízekhez, azokat tekinti normálisnak, és az enyhén fűszerezett ételeket ízetlennek. Pedig épp fordítva kellene gondolkodnunk, a túlízesített ételeket kellene kerülni, és a természeteseket élvezni.

(WEBBeteg – B. A. T.)

Reklám

Egészségügyi előnyökkel jár-e a cselekvő részéről  a szíves, mások iránti jótékony szándékú érdeklődés különösen akkor, ha az a segédkező aktivitással párosul? Bár a válasz erre még nem tisztázott, a kutatók azt állapították meg, hogy van összefüggés a nagylelkűség, a segítőkészség, és a hosszú élettartam között.  Egyre több a fősodrású tudósok által végrehajtott tanulmányok száma, amikben az érzelmi állapotokat és a hozzájuk kapcsolódó magatartásformákat tanulmányozzák  az egészség fejlesztéssel és a betegség megelőzéssel kapcsolatosan. Ha a segédkezés hatása  vagy  a viselkedés módja befolyással tud lenni az egészségre és a élethosszra,  jelentős rámutatást nyújt arra, miként  gondolkodunk az emberi természet és a jólét felől. Habár a tanulmányok azt mutatják, hogy azok, akik fizikailag vagy lelkileg túlterheltek mások szükségletei által, erős stressz alatt vannak, ami jelentős negatív egészségügyi következményekkel jár, viszont  eddig kevés figyelmet kapott az a feltevés, hogy van-e az egészségügyi ellátásra olyan segítő viselkedési hozzáállás, amely inkább  teljesítő és  nem túlterhelő.  Dr. Stepen Post könyve, Miért Történnek Jó Dolgok Jó Emberekkel, rámutat  az új  kutatások eredményeire köztük egy 50 évig eltartó tanulmányra is, ami azt mutatja, hogy a törődésnek, az együttérzésnek és a kedvességnek életgazdagító hatása van az altruista érzelmű és adakozó természetű egyének részére. Azok ez emberek, akik már gimnazista korukban segédkezők, adakozók voltak úgy szellemileg, mint fizikailag is jobb egészségnek örvendenek. Egy másik tanulmány meg kimutatja, hogy azok az öregedő emberek, akik segédkezők s adnak magukból, tovább élnek mint azok akik nem. Azt is kimutatják a tanulmányok, hogy mások megsegítése egészségügyi jutalmat nyújt a krónikus betegségben szenvedőknek. Az össz tanulmány arra utal, hogy bármilyen korban is vannak az emberek, akik rendszeresen segítenek másokon, még ha kis mértékben is, boldogabbnak tartják magukat.

Dr. Post bioetikai professzor a clevelandi Case Western Reserve Egyetemen tartott előadásában elmondta, hogy megállapításait alátámasztják a következő kutatások is:

A boldog lelkiállapot: Kétféle boldogságot találtak az emberben

A boldog lelkiállapot eltérő génkifejeződési programot aktivál a szervezetben attól függően, hogy az emelkedett érzést sekélyes örömök hajszolásával, vagy egy nagyobb, nemesebb célért való küzdelemmel, például mások segítésével érjük el – állítják amerikai kutatók.

A Kaliforniai Egyetem szakembereinek legújabb vizsgálatából az derült ki, hogy a genetika szintjén egyáltalán nem mindegy, hogy mi tesz valakit boldoggá: teljesen eltérően hat ugyanis a humán genomra a hedonikus életmódból fakadó boldogságérzet, mint az, amikor egy nemesebb célért küzdve, elhivatottságtól vezérelve érjük el a boldogságot.

A PNAS című szakfolyóiratban megjelent kutatásba 80 egészséges felnőttet vontak be, akiktől vérmintát vettek. Emellett minden résztvevőnél meghatározták az öncélú élvezethajszolásából eredő (hedonikus) boldogság, valamint a belső indíttatásból, jótettek által magasabb célért való munkálkodás által kiváltott (eudaimonikus) öröm szintjét.

A vérvizsgálatból kiderült, hogy a kétféle boldogságkeresés eltérő módon befolyásolja a génkifejeződés-profilt. Azoknál a résztvevőknél, akiknél az öncélú élvezethajszolás jelentette a boldogság legfőbb forrását, magas volt a gyulladáskeltő gének kifejeződésének szintje, és alacsony a vírusellenes génexpresszió. Ezzel szemben azoknál, akik az élet értelmét egy magasabb cél megvalósításában látták, alacsony volt a gyulladásokat okozó génkifejeződés, míg az antivirális és antitest-génexpresszió magas szintjét tapasztalták.

Bár a lelki állapot szempontjából a hedonikus boldogság érzete semmivel sem rosszabb, mint az eudaimonikusé, a genetika mégis ellentmond ennek – mondják a kutatók. Ugyan mindkét csoport képviselői hasonlóan erős pozitív érzelmekről számoltak be, genomjuk azonban cáfolta őket: a génkifejeződésre, ezáltal az egészségre sokkal pozitívabb hatást gyakorol, ha valaki az élet értelmét egy magasabb cél megvalósításában látja, és nem az öncélú örömök hajszolásának szenteli életét.

Reklám