Ebben a költeményben a virágvasárnapi ünnep fényes illúziója és a hétköznapok rideg valósága találkozik. Az alkony csendjében, a forgalmas nap hamis csillogása után a költő Istenhez szól, miközben a megkopott utcák, elhagyott tárgyak és a halk elmélkedés képei bontakoznak ki. Hallgassuk együtt, milyen érzelmeket ébreszt a virágvasárnap alkonyán megfogalmazott ima.


















