Annak, hogy egy 1500 lelket számláló kis borsodi faluból jöttem, az az üzenete, hogy ebben az országban bárhonnan indulva bármit meg lehet valósítani – nyilatkozta a Demokratának Herczeg Ágnes. A Budapesti Metropolitan Egyetem oktatóját a The Future 50 díj elnyerésével egyetlen magyarként a világ legígéretesebb új generációs borszakértői közé választották. A címet olyan sokrétű tevékenységet folytató fiatal szaktekintélyeknek ítélik oda, akiknek a jövőben várhatóan meghatározó szerepük lesz a nemzetközi borágazat formálásában.
– Nemzetközi szakértőként milyen mélységig ismeri fel a világ borait?
– A klasszikusok esetében, mint amilyen a Bordeaux burgundi is, a szőlőfajtán, a készítési módon és a hordóhasználaton túl a falut is illik azonosítani, de gyakran még a dűlőt is ismerjük, ahonnan származik. Emögött az én esetemben húszévnyi szakmai munka áll.
– Nemzetközi borversenyeken zsűriz, a Lidl Magyarország márkanagykövete, 2015-ben az év nő vállalkozója volt, a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) oktatója és az intézmény magisztrátusának a tagja, a 2014-es Az Év Boros Könyvének társszerzője, és önállóan is több kiadványt jegyez. Borászatok tanácsadója itthon és külföldön, ráadásul számos olyan civil szervezetnek is a tagja, amely a társadalmi felelősségvállaláson belül fontosnak tartja a nők karrierépítésének támogatását. Mindig dolgozik?
– Nagyon szeretem, amit csinálok, igazi szellemi kihívásnak tartom. A munkámat át- meg átszövik az izgalmas erőpróbák, és ez rengeteg endorfint, energiát ad nekem.
– Találkoztam már olyan hölgy borászokkal, akik érzékenyen reagáltak a női érvényesülésre vonatkozó kérdésekre. Önt hogyan érinti a téma?
– Szerencsére az idő nekünk dolgozik, de fiatalabb koromban magam is megküzdöttem a jelenséggel. Harmincévesen, több mint tíz év szakmai múlttal lettem egy egri borászat vezérigazgatója, és amikor a munkát megkaptam, az első kommentek arról szóltak, hogy biztosan a férjem vásárolta nekem a gazdaságot, pedig nem is tudott róla, hogy tárgyalok az állásról… A világ másként tekint a női és a férfi vezetőkre, és gyakran mások az erősségeink is.
– Önnek mi az erőssége?
– Figyelek a kollégáim és a mentoráltjaim képességeire, arra, hogy érzik magukat a munkahelyen, miképpen lehet a fejlődésüket motiválni, mert szerintem ez nagyon fontos a teljesítmény és a lojalitás szempontjából is. A férfiak sokkal racionálisabbak, de ez nem baj, hiszen így tudjuk igazán kiegészíteni egymást.
– Többek között szőlész-borász, biogazda és közgazdász végzettsége is van, nemzetközi konferenciákra és szemináriumokra jár, most is egy újabb egyetemi diplomához szükséges vizsgájára készül. A folyamatos tanulás szükségszerűség?
– A világ tudása exponenciális, szüntelenül növekszik a hozzáférhető ismeretanyag. Az Alice Csodaországban című könyvben szerepel az a gondolat, hogy „ha teljes erődből rohansz, az épp csak arra elég, hogy egy helyben maradj”. Mivel én tanácsadóként is dolgozom, nem ragadhatok le egy szinten, hiszen akkor a világ egyszer csak elszaladna mellettem, én pedig szeretnék lépést tartani vele. Ahhoz, hogy a borágazatot segíthessem, nemzetközi mércével mérve is naprakésznek kell lennem.
– A The Future 50 elismerést egyrészt a világ első számú bor- és párlatismereti képzést nyújtó iskolarendszere, a Budapesti Metropolitan Egyetemen is jelen levő WSET (Wine & Spirit Education Trust), másrészt az egyik legrangosabb nemzetközi verseny, az IWSC (International Wine & Spirit Competition) szaktekintélyei ítélték oda. Ez utóbbi tulajdonképpen a borok és párlatok olimpiája?
– Az olimpia egyetlen világesemény nevét jelöli, de igazán komoly borversenyből négy vagy öt is van. Az azonban biztos, hogy az IWSC által rendezett eseményeken a világ legelismertebb szakértői, legjobb borai és párlatai vannak jelen. Mindkét szervezet, a WSET és az IWSC egyaránt 2019-ben ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját, ennek apropóján tavaly 50 új generációs díjazott részesülhetett az elismerésben.
– Egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei községből, Dédestapolcsányból származik. Nagy utat tett meg a nemzetközi elismertségig…
– Gyerekkoromban sokat segítettem nagyapám szőlőjében. Nem felejtettem el, sőt büszke vagyok arra, ahonnan jöttem. Ugyanolyan jól érzem magam a világ leghíresebb francia borászatai tulajdonosainak a társaságában, mint a szőlőmunkások között kapálás vagy éppen metszés közben. Annak, hogy egy 1500 lelket számláló kis borsodi faluból származom, az az üzenete, hogy ebben az országban bárhonnan indulva bármit meg lehet valósítani.
– Mennyire érzi missziójának, hogy a magyar borokat népszerűsítse a nemzetközi piacon?
– Ezt tartom a legfontosabb küldetésemnek. Azt szoktam mondani, hogy külföldi utazásaim során a magyar bor mindig velem jön. Alulról szerveződő közösségként több mint egy éve munkálkodunk azon, hogy a világ húsz meghatározó Master of Wine szakemberét idén augusztusban Magyarországra hozzuk. Ők azok, akiknek a szavára figyel a világ, és akik hitelesen terjeszthetik a magyar bor jó hírét.
– A Tokaji borvidék, különösen az aszúk már népszerűek a nemzetközi gasztronómiában, de a többi régió és fajta még rászorul a hírverésre. Mi hiányzik ahhoz, hogy felzárkózzanak a francia, olasz, spanyol borokhoz?
– Egységes arculat, tudatos kommunikáció, tiszta üzenetek a fogyasztónak a bor jellegzetességéről, független szakmai irányítás, mint például Ausztriában. Nekünk, magyaroknak rengeteg gyönyörű történetünk van, és hiszek abban, hogy ha modern, XXI. századi bormarketing-stratégiát szeretnénk építeni, akkor ezekkel kell meghódítanunk a világot.
– Mire gondol?
– Nemrég tartottam egy előadást arról, hogy például a magyar népmesék fordulatain keresztül mennyire jól meg lehetne tanítani a magyar borok sajátosságait.
– Idézne egy ilyen mesét?
– Hazánk a Borkirályság, mert nálunk lakik „a borok királya és a királyok bora”, a tokaji aszú. A királyság kényes hercegkisasszonya az érzékeny, sok törődést igénylő, elegáns és izgalmas kadarka. A király három fia a hárslevelű, a muskotály és a furmint. Utóbbi fellázadt, nem akar aszú lenni, száraz borként szeretne hódítani… Ezeken a történeteken keresztül sokkal könnyebben eljuthatunk az emberek szívéhez.
– Mindenkihez?
– A bor nem elitista kiváltság, nem egy szűk luxusközegnek kínált élvezetet. A bor kultúránk része, ám ezért a fogyasztásának is kulturáltnak kell lennie, hogy maradandóvá tegye életünk minőségi pillanatait.
– Milyenek a jövő trendjei? Igaz, hogy az alacsonyabb alkoholtartalmú borok jönnek divatba?
– Földünk egyre inkább melegszik, miközben új szőlőművelési technikák, betegségek honosodnak meg, ami további alkalmazkodást igényel, ezért is szükséges a szüntelen tanulás. A sokasodó napfény hatására például több cukor termelődik a szőlőszemekben, ami magasabb alkoholfokot eredményez. A jövő egyik nagy kihívása az ágazat számára, hogy ezzel párhuzamosan a fogyasztók szeretnének egészségesebben élni, és vágynak arra, hogy a bor alkoholtartalma valamelyest csökkenjen. A probléma kezelésére már megjelentek az alkoholmentes borok is, amit én személy szerint nem szeretek, mert úgy vélem, hogy az alkohol nélkülözhetetlen eleme a bornak. Isteni mustok és gyümölcslevek kaphatók az üzletekben; ha valaki nem szeretne szeszes italt fogyasztani, inkább ezeket ajánlom.
– Fröccsöt inni kínos?
– A fröccs nem bűn, ráadásul magyar találmány. Szoktak rajta csodálkozni, de én magam is nagyon szeretem.
– A borok közül melyik a kedvence?
– Nagy rajongója vagyok a Kárpát-medencei szőlőfajtának, a kadarkának, de izgalmasnak találom az aszút is, amelyből méltatlanul keveset fogyasztunk. Ezért is tartom nagyon fontos küldetésnek, hogy visszakerüljön az asztalra, és nem csak desszertborként, hiszen a gasztronómiában a főételek mellett is remekül működik. A huszonkét magyar borvidékről származó boroknak hihetetlenül sok arca, karaktere van, és én nem tudok elképzelni olyan fogyasztót, aki ízlésének ne találnék megfelelőt.
(Demokrata)
Reklám 
