Nagy várakozás előzte meg a Magyar Nemzeti Táncegyüttes október 20-i fellépését Clevelandben, két évvel ezelőtt ugyanis sokak bánatára nem sikerült meghívni Magyarország legrégebben alapított, számos szakmai és közönségdíjjal kitüntetett professzionális néptánc együttesét, amely szerte a világon nagy sikert arat produkcióival. Zsuráfszky Zoltán, Kossuth-díjas koreográfus társulata 2016-ban az ’56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére tett körutat az Egyesült Államokban a Spirit of Hungary (Magyar lélek) című előadásával, s most ennek a felújított, az 1848/49-es szabadságharc 170. évfordulójára hangolt változatával érkeztek 11 állomásos turnéra. Az október 23-i eseményekről megemlékező hétvégén észak-amerikai városokban mutatták be lendületes, mindenütt állótapsos tetszést kiváltó műsorukat, majd a Nyugati-parton folytatták, ahol november 4-én búcsúztak el a közönségtől.

Clevelandben a szombat délutáni előadásra megtelt a John Carroll Egyetem Kulas Auditóriuma, s a hirtelen jött esős, viharos időjárás ellenére is 650 néző kísérte lelkesen a produkciót. Az első részben egy rövidebb táncjátékot láthattunk A szabadság lelkülete (Spirit of Freedom) alcímmel, amely a ’48-as történelmi események emlékét elevenítette fel a folklórban őrzött motívumok alapján. Idealizált képet vizionált a huszárok harcba indulásáról, s olykor megmosolyogtatóan, mégis hitelesen adta vissza a nemzet szabadságvágyának tisztasága iránt érzett nosztalgiát. A stilizált narráció erősségét az ismerős zenei anyag, a szabadon kezelt autentikus táncok és a szimbolikus viseletek alapozták meg.

Az elmesélt történet a toborzótánccal indul, majd a kék mentés huszárok mellére, kalapjára elköteleződésük jeleként kokárdát tűznek a lányok. Az újoncokat komikus helyzetpróbákkal avatják fel, akik igazi néptánczsonglőr számot mutatnak be a piros huszársapkákkal (az ötletes szám koreográfusa, Sánta Gergő szólótáncos). A bodrogközi táncokkal mulatozó regruta bál után a férfiak elindulnak a csatába. Az egyik legszebb pillanat, amikor a párjuknak integető karjaikat tarkóra kulcsolják, fogolymenetté változtatva az ismeretlenbe távozókat. Siratják szerelmeiket a lányok, temetik bajtársaikat a harcmezőn a katonák. Közben ismerős nóták, népdalok csendülnek fel, végül a vidám, színpompás hangulat elkomorul, és a záró rész az elfojtott szabadságharc színpadiasan elemelt, fekete-fehér „fényképévé” változik. Az előadás leghatásosabb jelenete ez a záró rész, a Petőfi Nemzeti dalának Tolcsvay László által megzenésített változatára komponált esernyős tánc. A „tömeg” egyszerre korhű, mégis kortalan ünnepi viselete, a kalap és a kokárda, valamint a lányok fekete bekecse és a minta nélküli egyszínű szoknyák a gyászt és a hősökre való emlékezést jelenítik meg. A fekete esernyők a halál madarai, síró felhők, kivont kardok, óvóhelyek, puskák. A néptáncos koreográfia is modern elemekkel oldódik fel, s a küzdelem, a bukás pillanatait festi elénk lírai képekben.

A lélek ereje (Spirit if the Soul) című második részben aztán „hajnalig” tart a vigalom. A Kárpát-medence sokszínű népi kultúráját és gazdag folklórkincsét bemutatni hivatott összeállítás valódi „best of” válogatás a legvirtuózabb magyar táncokból. Koreográfusi és előadói bravúr, ahogyan a produkció fokozza a hangulatot és a lendületet, nem mellesleg szemkápráztató „divatbemutatót” tart a szebbnél szebb viseletekből. Ebben a részben is a kiváló zenekar húzza élőben a talpalávalót Papp István prímás vezetésével, s csak úgy pörögnek a szoknyák, csattannak a csizmaszárak és a papucsok a rábaközi, matyó, dél-alföldi és Küküllő-menti csárdásokra, verbunkosokra, illetve a kalotaszegi legényes, a mezőségi fogásolás és a Maros-menti cigánytáncok alatt. Végül a fináléban visszatérünk a Kossuth-variációkhoz.

Az Amerikában rendszeresen turnézó társulat szereplése most is óriási sikert aratott. Hosszú percekig ünnepelte a táncosokat a hálás clevelandi közönség. Rádiónknak adott interjújában Sánta Gergő vezető táncos megerősítette, hogy számukra is különleges élmény a diaszpóra közösségeiben fellépni, hiszen az itt élők magyarságszeretete rájuk is ösztönzően hat. Dr. Bencsik Zita chicagói főkonzul, aki a turnét szervező Magyar Kálmán felkonferálására beszéddel köszöntötte az előadás előtt az egybegyűlteket, a vendégjáték kultúrdiplomáciai jelentőségére hívta fel riportfilmünkben a figyelmet. Elmondása szerint Chicagóban nagy számban vettek részt az előadáson meghívott diplomaták és amerikai érdeklődők, akik a produkció meggyőző ereje által közelebb kerültek hazánkhoz, a clevelandi előadás viszont családiasabb volt a helyi magyarok részvételével.

Sokak számára tette szebbé a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szereplése az ünnepi hétvégét. Az előadás után hosszan álltak sorba a társulat pultjánál, hogy hazavigyenek egy-egy naptárt, könyvet, DVD-ét. Hiszen minden ilyen alkalom megerősíti a szórványban élők anyaországhoz, magyar nyelvhez és kultúrához való kötődését. Ezzel a tudattal pedig könnyebb megtalálni helyünket a világban, s küzdeni például a szabadság eszményéért, a mindennapok viharaiban.

A clevelandi vendégjátékot szervező Bocskai Rádió ezúttal mond köszönetet a cserkészeknek, a regösöknek, az egyetem munkatársainak és minden segítőnek az önkéntes munkáért. A turné nem jöhetett volna létre a Hungary Initiatives Foundation, a Centrum Management, Magyarország Chicagói Főkonzulátusa, az NKA és a Bethlen Gábor Alap támogatása nélkül.

A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.

1 of 13

Reklám