Reklám
A Reformáció 500. évfordulójáról emlékeztek meg a Clevelandi Magyar Múzeumban
Szombaton, november 11-én délután kettő órakor folytatódott a Clevelandi Magyar Múzeum előadás sorozata. A téma az 500 évvel ezelőtt kezdetét vevő Reformáció, annak kiértékelése, és kihatásai a mai időkig. Az előadok Nt. Medgyesi Lajos, a Calvin Synod Konferenciának tiszteletbeli püspöke, a Hungarian Reformed Church of Fairport Harbor lelkésze és Nt. Tóth Péter, a Hungarian Reformed Church of Lorain, Ohio lelkésze, voltak. Dr. Papp Klára, az előadások társszervezője, üdvözölte a megjelenteket és bemutatta az előadókat.
Nt. Medgyesi Lajos visszatekintett a kereszténység eredetéhez és kiemelte azokat a teológiai elemeket, amelyeket Luther Márton újból központba akart helyezni. Ezeket Szent Pál magnus opuszában, a Rómaiakhoz levelekben találhatjuk, ahol az Istenben és Jézusban való hit a vallásos élet és boldogulás alapköve. Ugyanez a felfogás található Szent Ágoston írásaiban ahol a hit, Isten önkényes ajándéka, nagyobb szerepet kap, mint a jó cselekedetek.
Az előadó ezen kívül említette a kereszténység első ezerötszáz évei folyamán felbukkanó, az ortodoxiával szembeszálló elméleteket, melyeket a mindenkori egyházi vezetés eretnekségnek minősített. Ezek között vannak az áriánizmus, a gnoszticizmus, a waldenesek, a husziták, hogy csak egy párat említsünk. Mindig akadtak reform törekvések vagy talán másféle értelmezései a szentírásnak, avagy a hagyományoknak. Sohasem volt teljesen egységes a kereszténység.
Nt. Tóth Péter folytatta és felvázolt némely változást, ami beállott a Reformáció után. Az anyanyelv szélesebb használata, a közoktatás kiterjesztése, a tudományos ágakban a kísérlet központi szerepe, a hierarchikus vezetés lazítása, a kereskedelem nagyobb megbecsülése, és a demokrácia alap feltételeinek kifejlődésé. A mai körülményeink nagymértékben a Reformáció eredménye.
Az előadás után még sor került kérdésekre és egy fogadásra ahol a hálás közönség eszmecserét folytathatott a nagyrabecsült előadókkal.
Dömötörffy Zsolt
Reklám
Orbán Viktor a 2018-as választás kérdéséről
Orbán Viktor miniszterelnök szerint a következő parlamenti választás elsődlegesen nem arról szól, hogy melyik pártra, hanem hogy milyen jövőre szavaznak a választók.
“Meg akarjuk-e védeni mindazt, amit elértünk, Magyarországot továbbra is nem bevándorló országként akarjuk-e látni, vagy pedig beadjuk a derekunkat, elfogadjuk azt, amit diktálnak, szabad nemzetből ismét alávetett nemzetté válunk, és elfogadjuk, hogy bennünket mások (…) olyan bevándorlóországgá fognak átalakítani, amely a nemzeti kultúrájára és a keresztény hagyományaira nem épít” – mondta a 2018-as választásról a kormányfő csütörtökön a Magyar Diaszpóra Tanács VII. plenáris ülésén, Budapesten, a Várkert Bazárban. Szerinte ezért a jövő évi választásnak van egy, a pártokon messze túlmutató dimenziója és történelmi távlata is.
“Európai egyesült államok”
A bevándorlásról úgy fogalmazott: az “európai egyesült államokat” létrehozni szándékozó erők akadálynak tekintik a nemzeteket és a keresztény tradíciót, ezért szándékosan szállítják Európába az idegen kultúrákból érkező, “sok esetben sajnálatra joggal igényt tartó tömegeket”. Megjegyezte, Európán kívül egyetlen más ország sem szállítja be magához milliószám a migránsokat.
Szavai szerint Európa ma két részből áll: a bevándorlóországokból és azok, amelyek nem azok, és nem is akarnak azzá válni. Az EU jövője pedig e két csoport együttélésének feltételrendszerétől függ – fűzte hozzá, kijelentve: a magyarok nem akarják, hogy országuk bevándorlóországgá váljon.
A határvédelemről hangsúlyozta: amikor Magyarország védi határait és ragaszkodik szuverenitásához, akkor Európát és a nyugati kultúrát is védi.
Arról is szólt, hogy az elismerés és a tisztelet jelének tartja az országgal szembeni nemzetközi támadásokat, kritikákat, leszámítva néhány “alpári hangütést”. Szerinte ugyanis csak azokat támadják, akik valami olyasmit képviselnek, ami észrevehető, amihez érdemes viszonyulni: így a magyar gazdasági modell és bevándorláspolitika bírálata azt mutatja, hogy “valami olyasmit képviselünk, amit minimum vita tárgyává érdemes tennünk”.
A magyar gazdaságot a miniszterelnök úgy értékelte: az ország a saját lábára állt, rendbe tette pénzügyeit, nem szorul más pénzére.
Az eredmények közül kiemelte: ma már mintegy 4,4 millióan dolgoznak, és mindenki fizet adót is. Magyarországon aki dolgozni akar, kivétel nélkül tud is. Mostanra nem az a kihívás, hogy nem tudnak munkát adni, hanem az, hogy többet is kínálnak, mint ahány munkavállaló van – fejtette ki.
Közteherviselés
Bár nehezen, de a bankokat és multikat is sikerült rávenni arra, hogy arányosabban vegyenek részt a közteherviselésben. Az “okosabbja” végül belátta, hogy az ország sikere hosszú távon az itt működő nemzetközi cégeknek és bankoknak is érdeke – mutatott rá a kormányfő.
Kijelentette: kormánya családbarát, a családokat támogató politikát folytat, ami nemzeti létkérdés is.
Kiemelte:
a magyar társadalom családközpontú, mégis hosszú ideje a demográfiai katasztrófa felé tartott.
A népességfogyás katasztrofális helyzetéből, bár vannak biztató jelek, még nem húzta ki magát a magyar társadalom – állapította meg a miniszterelnök, hozzátéve: 2016-ban 1,25 százalékról 1,49-ra nőtt a termékenységi ráta.
Rámutatott: a magyar kormány nem fogadja el azt az álláspontot, amely bevándorlókkal oldaná meg ezt a helyzetet. Az a cél, hogy 2030-ra saját erőből a termékenységi ráta a népességfenntartásához szükséges 2,1 százalékra növekedjen – közölte.
Gazdasági változások
Összegzése szerint a gazdasági változások hatása nemcsak a statisztikákban, hanem a mindennapi élet világában is megjelent.
Donald Trump amerikai elnök “America first” jelszavára utalva Orbán Viktor úgy fogalmazott: Trump elnök politikáját követik abban a tekintetben, hogy “Hungary first”.
Üdvözölte a közelmúltbeli osztrák választás eredményét is, mert annak nyomán a legfontosabb európai kérdésekben a magyar és a hamarosan hivatalba lévő osztrák kormány “könnyedén pendülhet majd egy húron”.
Az új ukrán oktatási törvényre kitérve azt mondta, “szomorú történetről” van szó, nehéz úgy együttműködni egy országgal, hogy közben “az ott élő nemzettársainkat nyilvánvaló diszkriminációval sújtják”. A már elért kisebbségi jogokból nem lehet visszalépni – tette hozzá, kiemelve: ha Magyarország most nem teszi világossá az ukránoknak az európai sztenderdek betartásának fontosságát, akkor más törvények – például az állampolgársági, a nyelvhasználati és az egyházi javak visszaadásáról szóló jogszabály – megalkotásánál a mostanihoz hasonló helyzet állhat elő.
A magyar külpolitikát úgy összegezte:
egyetlen meghatározó országgal sincsenek konfliktusaink.
Arról is beszélt: Magyarország arra törekszik, hogy jó anyaország legyen, vagyis minden magyar otthona lehessen. Úgy fogalmazott: a diaszpórában élő magyarság a nemzeti büszkeségnek egyszerre forrása és erőtartaléka is, egyúttal megköszönte nekik az elmúlt években mutatott támogatást, azt, hogy a világ számos pontján segítik építeni a magyar közösségeket.
Azt ígérte, bővíteni fogják a Kőrösi Csoma Sándor- és a Mikes Kelemen-programot, valamint a Rákóczi Szövetség diaszpóra- és szórványprogramját.
Azt is mondta: dolgoznak egy Kárpát-medencei oktatási hálózat kiépítésén, a cél, hogy a bölcsődéktől az egyetemig anyanyelvükön tanulhassanak a magyarok.
Felhívta a figyelmet arra is: összesen több mint egymillióan kérelmezték a magyar állampolgárságot, és ezzel kapcsolatban reményét fejezte ki, hogy az egymilliomodik magyar “visszahonosított” állampolgár éppen december 5-én – a kettős állampolgárságról tartott 2004-es népszavazás évfordulóján – tehet majd esküt.
Végül támogatást kért ahhoz az RMDSZ részvételével indult Minority SafePack kezdeményezéshez, amelynek lényege, hogy Brüsszel foglalkozzon az őshonos európai kisebbségekkel.
Forrás: inforadio.hu
Reklám
Így emlékeznek a kommunizmus áldozataira Amerikában
Hogyan emlékezik az az ország az 1917-es bolsevik forradalomra, amely egykor kommunistaellenességéről volt híres? A washingtoni Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány megkísérli, hogy a feledés és a megszépítés korában ismét a szovjet rendszer valódi arcára irányítsa a figyelmet.
A nukleáris háborútól rettegve az ötvenes években tetőfokára hágott az amerikai lakosság kommunistaellenessége. A Truman-doktrína egy egész generáció számára meghatározta a Szovjetunió feltartóztatásának elvét, amerikaiak százezrei harcoltak, dolgoztak a hidegháborúban a kommunista diktatúrák visszaszorításán. Ronald Reagan a nyolcvanas években a Gonosz Birodalmának nevezte a Szovjetuniót. De több mint huszonöt évvel a szovjet birodalom összeomlása után az amerikaiak újabb és újabb generációi számára mégsem egyértelmű a kommunista rendszer kegyetlen, szisztematikus elnyomása, s 100 millió áldozata.
Nem csoda. A baloldali értelmiségiek, köztük a fiatalokat oktató egyetemi professzorok, védték az ideológiát és tartózkodtak a rendszerkritikától. Még a lágereket leleplező Szolzsenyicin-könyv, a Gulag kiadása után is Jean Paul Sartre véleményét tartották irányadónak: tűrhetetlenek a lágerek, de még tűrhetetlenebb, ahogyan a burzsoá sajtó szocialistaellenes propagandacélokra akarja felhasználni őket. Jobb volt tehát hallgatni.
Az egyszerű polgár sem tudott többet a politikai szlogeneknél, hiszen a holokauszttal ellentétben a kommunizmus borzalmai nem lettek részei a köztudatnak, a tömegkultúrának. Nem készült megvilágító, katartikus hollywoodi film a kommunizmusról. A rendszerről szóló népszerű James Bond- vagy Rambo-kalandfilmek a szovjetellenség karikatúráit ábrázolták. A közönség ezek után hogyan is gondolhatta volna, hogy embertelen, brutális rendszerről van szó?
2017-ben a bolsevik forradalom századik évfordulóján sem különb a helyzet. Mintha a kommunizmust még ma is „cukormázzal” öntenék le: még ma is veszik a sarló-kalapács kitűzőket, árulják a Lenin- és Che Guevara-trikókat, Fidel Castro és Hugo Chávez pedig változatlanul hősnek számít baloldali körökben. Egy most kiadott közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak fele nem is hallott a XX. század egyik leghatékonyabb tömeggyilkosáról, Mao Ce-tungról. Hetven százalék fel sem tudja becsülni a kommunizmus áldozatainak számát, a millenniumi nemzedékből pedig többen (44 százalék) szeretnének szocializmusban, mint kapitalizmusban (42 százalék) élni.
Ebben a légkörben különösen fontos a washingtoni székhelyű Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány missziója: emlékezni az áldozatokra és harcolni egy kommunizmus nélküli világért. Az alapítványt a Kongresszus kétpárti határozata alapján 1994-ben hozták létre azzal a céllal, hogy oktassa a jövő nemzedéket a marxista ideológiáról, történelemről és a kommunizmus örökségéről. 2007-ben a republikánus elnök, George W. Bush és a magyar származású demokrata képviselő, Tom Lantos közösen avatták fel Washingtonban a kommunizmus áldozatainak emlékművét, annak a demokrácia istennő szobornak a másolatát, amit 1989-ben a kínai diákok állítottak fel a pekingi Tienanmen téren. Az alapítvány internetes oldalán teljes egészében elérhetővé vált a kommunizmus története: Marx Kommunista kiáltványától, 1956 véres megtorlásain át a kínaiak tibeti elnyomásáig. Egy állandó, washingtoni múzeum megépítésének terve érdemben 2014-ben került szóba.
A XX. századot megrázó bolsevik forradalom századik évfordulóján az alapítvány úgy döntött, a rendszerváltás utáni legnagyobb antikommunista megemlékezést rendezi meg Washingtonban, ami a jelenlegi politikai körülményeket figyelembe véve nem volt kis feladat. A Kongresszusi Könyvtár patinás dísztermében a kaliforniai Stanford Egyetem Hoover Intézetével együttműködésben nagyszabású konferenciát szerveznek, ahol a téma elsőrangú szakértői, kongresszusi képviselők, szenátorok beszélnek majd többek között a marxista ideológia és a Szovjetunió gazdasági, kulturális irányelveiről, bel-és külpolitikájáról; a marxista gazdasági teória bukásáról, a Szovjetunió összeomlásáról és a velünk élő utópisztikus szocializmus téveszméjéről. Szó lesz a szovjet totalitarizmusnak a civil társadalom ellen folytatott harcáról, a szovjet imperializmusról, a hidegháborúról. Lesznek szakértők a Harvard Egyetemről és Hongkongból, az Economisttól és a Newsweektől, számos helyi agytröszt képviselteti magát, de jönnek előadók Magyarországról, Lettországból, Litvániából, Oroszországból, az Egyesült Királyságból, Izraelből és Csehországból is. Felszólal többek között Václav Klaus volt cseh államelnök, Vytautas Landsbergis volt litván elnök, Marcy Kaptur demokrata képviselőnő, a kubai származású Ted Cruz texasi szenátor és Marco Rubio floridai szenátor, volt republikánus elnökjelöltek.
Ennek a rendezvénynek a keretében mutatják be Amerikában a hat nő kálváriáját feldolgozó Nők a gulágon című orosz dokumentumfilmet.
Marion Smith, a Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány ügyvezető igazgatója nagy körültekintéssel, több mint egy éve szervezi a programot. „Ennél nagyszabásúbb programsorozatot senki nem rendez az országban. Számunkra a legfontosabb cél az volt, hogy méltóságteljesen, intellektuálisan őszintén és mindenekelőtt az áldozatok emlékét tiszteletben tartva hívjuk fel a figyelmet az évfordulóra. Egyszerre akarjuk bemutatni a kommunizmus száz évének mérhetetlen pusztítását, és figyelmeztetni arra, hogy napjainkban is a föld népességének egyötöde kommunista egypártrendszerben él. S ez feladatot ad mindannyiunk számára.”
Smith több mint két éve járja az amerikai egyetemeket, hogy felhívja különösen a rendszerváltás után született fiatalok figyelmét a kommunizmus elfelejtetett vagy félreértelmezett történelmi örökségére. „A mi generációnk sorsát nagyban meg fogja határozni az, hogy az egyetemeken ma tanuló diákok fejében mi van. Az előadásaimon leginkább azzal szembesültem, hogy a diákok többsége egy kiegyensúlyozottan, higgadtan, tényszerűen elmondott előadásra pozitívan reagál. A téma komolysága miatt nincs értelme feleslegesen provokálni, de gondolatot ébreszteni igenis kell, mert a diákság többsége egész egyszerűen tőlem hallott először olyan alapvető tényeket, amelyek a kommunizmus száz évének és százmillió áldozatának történelmi sarokpontjai.”
November 9-én, a berlini fal lebontásának évfordulóján egy hatszáz fős díszvacsorával fejeződik majd be a megemlékezés, ahol a Kongresszus és a Fehér Ház magas rangú tisztségviselői mellett több mint húsz ország nagyköveti szinten képviselteti majd magát. A díszvacsorán Niall Ferguson világhírű amerikai történész mond majd beszédet, és átadják a szervezet Truman–Reagan Emlékérmet is, amelyet idén Natan Sharansky izraeli államférfi, volt szovjet disszidens és a Memorial oroszországi emberjogi szervezet kap.
„Azt reméljük, hogy az a rengeteg energia, amit az e heti programokba fektettünk, azt a politikai törésvonalakon átívelő, konszenzusos üzenetet küldi majd, hogy a marxista-leninista ideológia ideje lejárt. S ez nem republikánus vagy demokrata misszió: ez egy alapvetően amerikai vízió. A kommunizmus száz évig kísértette a világot. A következő száz évünk nem szólhat erről” – mondja Marion Smith.
Forrás: valasz.hu
Reklám
Felépülhet hazánkban a világhírű magyar pavilon
Csütörtökön indul a Héttorony Fesztivál, amely építészeti kiállítások és előadások mellett világ- és népzenei programokkal tölti meg a Makovecz Imre által tervezett tereket. A programsorozat 11 helyszínen várja az érdeklődőket határon innen és túl. A rendezvény november 20-án, Makovecz Imre születésnapján Dresch Mihály különleges ünnepi koncertjével zárul a Vigadóban.
Makovecz Imre 2011-es halálát követően határozta el az egykor vele dolgozó csapat, hogy újragondolja a Héttorony Fesztivált – mondta az InfoRádiónak Horváth László fesztiváligazgató. Úgy vélték, a Kossuth-díjas építész életművét akkor tudják erősíteni, ha a Kárpát-medencében található általa tervezett épületeket belakják.
A fesztivál alkalmával kiállításokat és építészeti kerekasztal-beszélgetéseket szerveznek, nép- és világzenei koncerteket tartanak. Az magyar organikus építészet mestere szerette a két műfajt, sőt sokat járt táncházakba is – tette hozzá a Héttorony Fesztivál igazgatója.
A Villányi úti Szent Imre templomban – ahová Makovecz Imre járt imádkozni – fellép a Pro Musica Leánykar Szabó Dénes karmester vezetésével. A fesztivált záró gálát a Vigadóban rendezik meg november 20-án, az építész születésnapján, ahol Dresch Mihály két kvartettje kápráztatja el a nagyérdeműt.
Világsztárok is helyet kapnak a rendezvénysorozaton: a tuvai torokéneklés kiemelkedő formációja a Huun-Huur-Tu a makói Hagymaházban várja a közönséget. A bécsi Hundertwasser Múzeumban pedig Koós Károly és Makovecz Imre életművét mutatja be Anthony Gall építész.
Kiss Ferenc, a fesztivál művészeti vezetőjének zenekara, az Etnofon Zenei Társulás a Fonó Budai Zeneházban tart koncertet november 19-én. A zeneszerző alkotta meg a sevillai pavilon programzenéjét, és ő kapta meg Makovecz Imrétől a jogosítványt, hogy a Héttorony szellemiségét tovább vigye. A helyszínen az 1992-es pavilon makettje is megtekinthető. Éveken belül pedig életnagyságban is látható lesz itthon az épület, ami akár zarándokhely is lehet – tette hozzá a fesztiváligazgató.
Ízlésformáló szerepe is van a kezdeményezésnek, ugyanis határon túlra ritkán jutnak el hasonló produkciók, pedig Horváth László szerint lenne rá igény.
Reklám
Így drogozta be egy gyógyszergyár Amerikát
A Sackler család a fájdalomra épített gyógyszerbirodalmat, és több évtizeden keresztül elhitette az amerikaiakkal, hogy az opioid fájdalomcsillapítók szedésével semmit sem kockáztatnak. A család birtokában lévő Purdue Pharma ellen most egymás után indulnak a perek az opioidválságban játszott szerepe miatt. Hogy tette függővé Amerikát egy elképesztően hatékony marketingkampánnyal egy gyógyszergyár?
Mi történik, ha közegészségügyi szempontból az lenne az ideális, hogy egy bizonyos gyógyszert minél kisebb dózisban, a lehető legkevesebb betegnél alkalmazzanak, de ez nyilvánvalóan szembemegy a gyógyszergyár céljaival, amely minél több beteget szeretne elérni minél nagyobb adaggal, hiszen így tehet szert nagyobb bevételre? A fájdalomcsillapítás rutinjából felocsúdó amerikaiak most élesben kapnak választ erre a kérdésre a most már évek óta sokat emlegetett opioidválság formájában. A közegészségügy és a gyógyszeripar versenyében ugyanis egyelőre az utóbbi áll nyerésre, legalábbis a bevételek szempontjából mindenképpen, az amerikaiak közül pedig sokan olyannyira vesztésre állnak, hogy az életükkel fizetnek azért, mert magával rántotta őket a gyógyszerfüggőség.
Az Amerikai Járványügyi Központ (CDC) már 2011-ben hivatalossá tette, hogy az Egyesült Államokban opioidjárvány van, és a helyzet azóta csak romlott. Jelenleg 2,6 millió gyógyszerfüggő van, és naponta 91-en halnak meg opioid-túladagolásban az országban. Ma tízből négy amerikainak van fájdalomcsillapító-függő ismerőse, minden ötödik embernek érintett egy családtagja. 2015-ben 33 ezren, 2016-ban 52 ezren haltak meg opioidok miatt. Az amerikai orvosok évente 250 millió receptet írnak fel, vagyis minden amerikaira jut valamivel több mint egy doboznyi opioid fájdalomcsillapító. Vannak olyan amerikai városok, ahol a tűzoltókat több túladagoláshoz hívják ki, mint tűzesethez.
Annak, hogy az Egyesült Államok oda jutott, hogy Donald Trump elnök néhány nappal ezelőtt közegészségügyi szükségállapotot hirdetett, rengeteg oka, szereplője és rengeteg tanulságos szála van. Ezek közül most egyet emelünk ki. Az ugyanis biztos, hogy lehengerlő volt a módszer, amellyel az egyik gyógyszergyártó egész Amerikával elhitette, hogy bármilyen fájdalmat képes csillapítani, és azt is, hogy ennek semmilyen kockázata nincs.
Színre lép az OxyContin
1995. december 12-én az amerikai gyógyszerhatóság kiadta az engedélyt az OxyContin nevű fájdalomcsillapítóra, amely a korábbi néhány órán át ható szerekkel szemben 12 órás felszívódást ígért, ráadásul mellékhatások nélkül. Egy fájdalommal küzdő betegnek kész főnyeremény volt. A gyógyszer 1996-ban került piacra, és a forgalmazásának az első évében rögtön 45 millió dollár bevételt termelt a gyártójának, a Purdue Pharmának. 2000-re ez az összeg már 1,1 milliárd volt, ami alig négy év alatt 2000 százalékos növekedést jelent. Tíz évvel később már 3,1 milliárdos profitot könyvelhetett el a gyártó, ekkor az OxyContin a fájdalomcsillapítók piacának már a 30 százalékát lefedte.
A mostani járvány súlyosságához hozzájárul, hogy az Egyesült Államokban több opioid fájdalomcsillapító is forgalomban van, ilyen az oxikodon alapú OxyContin és Percocet, a hidrokodon alapú Vicodin, illetve szintetikusan előállított fentanil, amely ugyanúgy az agyban található opioidreceptorokra hat, mint a heroin. Az elmúlt években viszont az OxyContinnak sikerült kiharcolnia a piacvezető helyet az agresszív gyógyszermarketingnek köszönhetően.
Az OxyContint igazi orvosi áttörésként emlegették 1995-ben, és elsőre valóban úgy tűnt, hogy végre itt egy hatékony gyógyszer, amellyel fel lehet venni a harcot a betegek legnagyobb ellenségével, a fájdalommal. Ha van a gyógyszerpiacnak szupersztárja, az OxyContin az volt.
Ami nyilván nem ment volna az egészen gátlástalan, és elképesztően hatékony marketingkampány nélkül. A Purdue rájött, hogy nem is igazán a gyógyszer hatékonyságáról kell meggyőznie a betegeket – és mindenekelőtt az orvosokat, akik a recepteket írják a betegeknek –, hanem arról, hogy a gyógyszer szedésének nincs komolyabb kockázata. Ennek megfelelően tanulmányokat és orvosokat támogattak, hogy meggyőző érvekkel bizonyítsák: az opioidfüggőséggel kapcsolatos aggodalmak túlzóak, az OxyContint biztonsággal lehet használni. Betegek milliói pedig használni is kezdték, hogy megszabaduljanak a fájdalomtól. A függőséggel kapcsolatos aggodalmak azonban nemhogy túlzóak voltak, hanem egyenesen túl óvatosnak bizonyultak.
A Purdue nem végzett klinikai kísérleteket, hogy kiderüljön, mennyire addiktív a gyógyszer, az amerikai gyógyszerhatóság mégis jóváhagyta azt a betegtájékoztatót, amelyben a gyártó azt írta, az OxyContin biztonságosabb, mint a többi fájdalomcsillapító. Ezt elsősorban a szabadalmaztatott lassú felszívódásnak tulajdonították, és úgy gondolták, hogy emiatt nem lehet visszaélni vele. Az engedélyeztetést felügyelő szakember, dr. Curtis Wright, nem sokkal később elhagyta a gyógyszerhatóságot. Két évvel később már a Purdue alkalmazásában volt.
1999 és 2015 között kétszázezer amerikai halt bele az OxyContin és más receptköteles opioid gyógyszerek túladagolásába. Az elmúlt két évben egészen borzasztó méreteket öltött a pusztítás. Ha semmi nem történik, egy becslés szerint 650 ezer ember fog meghalni opioidtúladagolásban a következő tíz évben, vagyis az Egyesült Államok egy közepes méretű amerikai városnyi embert fog elveszíteni a gyógyszerfüggőség miatt.
A biztonság illúziója
Az ópium terápiás tulajdonságait több ezer éve ismeri az emberiség, és nagyjából ennyi ideje tisztában van azzal is, hogy a jótékony hatásáért függőséggel kell fizetni. Ezt az ősi tudást próbálta meg felülírni a Purdue.
A mostani válság eredete a receptfelírások rutinjának a megváltozásához vezethető vissza, és ezt a változást a Purdue nagyon alaposan előkészítette a háttérben. Ebben kitüntetett szerep jutott egy Russel Portenoy nevű fájdalomspecialistának, akit a kilencvenes években nagylelkűen támogatott a Purdue azért, hogy olyanokat mondjon, hogy az opioidok a természet ajándékai, és ezt az orvosok csak azért hallgatják el, mert opioidfóbiájuk van, a függőséggel kapcsolatos aggodalmaikat pedig csak mítoszok táplálják. Márpedig ott van az a rengeteg beteg, akinek a fájdalmával törődni kell.
Az OxyContin marketingkampányának a legnagyobb dobása az volt, hogy meggyőzte az orvosokat, ne csak műtétek után, illetve végstádiumban lévő rákbetegeknél használják a gyógyszert, hanem kevésbé akut, hosszú ideig tartó fájdalmaknál is, így az OxyContin lett a bevett fájdalomcsillapító hátfájásnál, ízületi gyulladásoknál, sportsérüléseknél is.
Végül is a logika egyszerű volt: mivel egyik évről a másikra vélhetően nem fog drasztikusan megnőni a rákbetegek száma, az eladásokat csak úgy növelhették, ha a javallatokat kiterjesztik egyéb fájdalmakra. A sikeres kampánynak köszönhetően kiderült, hogy tulajdonképpen nincs olyan fájdalom, amire ne lenne jó az OxyContin.
Az orvosokat szemináriumokra fizették be, ami remek befektetésnek bizonyult, ugyanis ezek a szakemberek aztán kétszer gyakrabban írták fel az OxyContint, mint a kollégáik. A Purdue orvosi folyóiratokban hirdetett, krónikus fájdalommal foglalkozó weboldalakat támogatott, és nem sajnálta a pénzt a promóciós termékekre sem a kalapoktól a plüss játékokig. Kisfilmeket gyártott, amelyekben elégedett páciensek beszéltek arról, hogy a gyógyszer nemcsak a fájdalmukat csillapította, hanem az életüket is megváltoztatta.
Szoros kapcsolatok
A Purdue Pharma marketinges zsenialitását a tulajdonosokig lehet visszavezetni. A céget 1952-ben vásárolták meg a Sackler fivérek, Arthur, Raymond és Mortimer. Mindhárman pszichiáterek voltak, ugyanakkor jó érzékük volt a gyógyszerreklámozáshoz is, konkrétan új távlatokat nyitottak meg ezen a területen. Arthur Sackler az első hirdetők között volt, aki orvosokkal épített ki kapcsolatot annak érdekében, hogy a Purdue gyógyszereit írják fel – a modell azóta is a gyógyszermarketing bevett módszere.
A Purdue Pharma annyira komolyan vette a marketinget, hogy az új gyógyszer megjelenésével párhuzamosan bővítették a kereskedelmi osztályukat is. A kereskedelmi képviselőik száma alig négy év alatt több mint kétszeresére nőtt. 2001-re néhány ügynök már negyedmillió dolláros bónuszokat vitt haza. Ez volt az az év, amikor a Purdue 200 millió dollárt költött az OxyContin marketingjére, ami a cég méretéhez képest nagyon komoly összeg volt.
De nem sajnálták az energiát az egészen aprólékos munkára sem: orvosok profiljaiból és a receptfelírási szokásaikról készítettek adatbázist, hogy kiderüljön, kik azok, akik a legtöbb fájdalomcsillapítót írják fel, hogy aztán célzottan rájuk szabják a marketingkampányukat.
A vállalatot és az igazgatóit az orvosok és a betegek félrevezetése miatt 2007-ben elítélte a bíróság. Minden idők legnagyobb egészségügyi kártérítését kellett kifizetniük, mert nem jelezték megfelelően a függőségveszélyt, sőt úgy reklámozták a gyógyszert, mint ami nem okoz függőséget. A 634 millió dolláros büntetést viszont könnyedén kifizették, hiszen húsz év alatt 35 milliárd dolláros bevételt söpörtek be az OxyContinnal.
A Sackler család az Egyesült Államok legtehetősebbjei között van. Noha a Purdue Pharma tulajdonosaiként végigkísérték az OxyContin piacra dobását, és most a gyógyszer és a gyár elleni támadásokat is, soha nem nyilatkoztak az ügyben.
Forrás: hvg.hu
Reklám
Magyar készítménnyel kezelik Amerikában a skizofréniát
A magas hozzáadott értékű termékektől vár jelentős bevételt a Richter Gedeon Nyrt. a jövőben, az első kilenc hónapban is ezekkel a készítményekkel érték el a növekedés jelentős részét – mondta az InfoRádiónak Orbán Gábor, a vállalat vezérigazgatója. A Richter csütörtökön közzétett gyorsjelentése alapján az év első kilenc hónapjában 334,15 milliárd forint árbevételt ért el.
A Richter Gedeon forgalombővülése az első kilenc hónapban 19 százalék volt, melynek oka az orosz piacon elért növekedés mellet a skizofrénia elleni készítmény amerikai termékbevezetése, illetve az új nőgyógyászati készítményeik Nyugat-Európában történő keresletének emelkedése. Továbbá a nagykereskedelmi szegmensük is sikeresen teljesített az elmúlt hónapokban – magyarázta a gyógyszeripari vállalat vezérigazgatója.
Az említett – kariprazin hatóanyagot tartalmazó – skizofréniát kezelő gyógyszer egyelőre kizárólag az Egyesült-Államokban kapható. Az európai hatóságtól nyáron kapták meg a törzskönyvi engedélyt, jelenleg az ártárgyalások zajlanak, az értékesítés a jövő évben indulhat el.
Nőgyógyászati termékek forgalmazásában a magyarországi központú cég globális piaci szereplő – hangsúlyozta Orbán Gábor. A szegmensben az elmúlt időszakban kimondottan nagy növekedést ért el orosz és a nyugat-európai piac.
A növekedés hatására a vállalat kis mértékben felfelé igazította az elmúlt negyedévekben kiadott várakozásait, a fenti tényezőkön túl a – románhoz és ukránhoz hasonló – kisebb piacokon is kedvező jelek mutatkoznak. A mennyiség és a portfólió javításával sikerült megállítani a Kelet-Európában jellemző folyamatos árzuhanást.
Reklám
Indulhat az aláírásgyűjtés a székelyek ügyében
Helybenhagyta a Kúria a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) határozatát, amelyben még a nyáron hitelesítették a székelyek honos népcsoporttá nyilvánítására irányuló választópolgári kezdeményezést, így indulhat az aláírásgyűjtés.
A nemzetiségek jogairól szóló törvény értelmében nemzetiség minden olyan – Magyarország területén legalább egy évszázada honos – népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg, és olyan összetartozástudatról tesz bizonyságot, amely ezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.
Jelenleg 13, az állam által elismert nemzetiség van Magyarországon: a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán.
A törvény szerint ha további nemzetiség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel a feltételeknek, akkor legalább ezer, magát ehhez a nemzetiséghez tartozónak valló, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán szavazati joggal rendelkező magyar választópolgár kezdeményezheti a nemzetiség Magyarországon honos népcsoporttá nyilvánítását.
Ennek első lépéseként a kezdeményezők benyújtják a honos népcsoporttá nyilvánítására irányuló választópolgári kezdeményezést az NVB-hez, amely azt formai szempontok alapján elbírálja.
- Az NVB július 25-én hitelesítette a Váradi Barna magánszemély által benyújtott kezdeményezést a székelyek honos népcsoporttá nyilvánítása ügyében.
- A határozat ellen jogorvoslati kérelmet nyújtottak be, ezt bírálta el keddi ülésén a Kúria. A Kúria internetes oldalán közzétett végzés szerint a honos népcsoporttá nyilvánítás iránti kezdeményezés a hitelesítésre vonatkozó népszavazási eljárásban alkalmazandó követelményének megfelelt, így az NVB a kérdést jogszerűen hitelesítette.
- A kezdeményezőnek 120 nap alatt ezer támogató aláírást kell összegyűjtenie, ezek hitelességét a Nemzeti Választási Iroda ellenőrzi. Ha megvan a szükséges számú aláírás, akkor az NVB kikéri a népcsoporttá nyilvánításról a Magyar Tudományos Akadémia véleményét.
- Ezt követően az NVB az MTA véleményével és az összegyűlt aláírások számával együtt felterjeszti a kérelmet az Országgyűléshez, amely dönt a honos népcsoporttá nyilvánításról.
Reklám
Nem elírás, nem sajtóhiba: Luxemburg–Magyarország 2–1!
A magyar labdarúgó-válogatott felkészülési mérkőzésen 2–1-re kikapott Luxemburgban. Az 53. percben Lovrencsics Gergő piros lapot kapott.
VÁLOGATOTT FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
Luxemburg–Magyarország 2–1 (1–1)
Luxembourg, Josy Barthel Stadion, 1873 néző. Vezette: Delferiere (belga)
Luxemburg: Moris – M. Martins, Phillips, Malget, Jänisch (Carlson, 62.) – G. Rodrigues (Da Mota, a szünetben), Ch. Martins Pereira (Holter, 92.), Mutsch (Sinani, 62.), O. Thill (V. Thill, a szünetben), Turpel – Joachim (Skenderovic, 83.). Szövetségi kapitány: Luc Holtz
Magyarország: Kovácsik – Lovrencsics G., Korcsmár, Kádár, Korhut – Nagy Á. (Balogh B., 83.), Pátkai, Dzsudzsák (Stieber Z., 83.) – Ugrai (Bese, 53.), Nikolics (Priskin, 73.), Németh K. (Sallai, 63.). Megbízott szövetségi kapitány: Szélesi Zoltán
Gólszerző: Joachim (15.), M. Martins (85.), ill. Nikolics (18.)
Kiállítva: Lovrencsics G. (53.)
ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!
Új korszak?
A meccs előtt elhangzott ez is, hiszen a magyar válogatott a nemrég kinevezett új szövetségi kapitány, Georges Leekens jelenlétében, az ideiglenesen megbízott Szélesi Zoltán irányításával elkezdte a Bernd Storck utáni életet.
Gulácsi Péter távollétében kérdéses volt, ki áll a kapuba – a válogatott újoncot avatott: a Videoton játékosa, Kovácsik Ádám kapott lehetőséget, s tippünk szerint azért alakulhatott így, hogy a Costa Rica elleni jövő keddi összecsapáson Dibusz Dénes az általa jól ismert Groupama Arénában állhasson a háló elé. A felállás is tartogatott meglepetéseket: a négy védő előtt három középpályás és három támadó helyezkedett. Dzsudzsák Balázs középre került, elöl a visszatérő Nikolics Nemanja kezdett, s egy év után ismét a válogatottban mutathatta meg magát Németh Krisztián. Az új szisztéma lényege az lehetett, hogy a fedezetsorban hárman középen helyezkedtek, köztük Dzsudzsák Balázs is, akinek így nem a vonalak mellől kellett szerveznie a támadásokat. A két szélen Ugrai Roland és Németh Krisztián lépett vissza labdavesztést követően, védekezésben a 4–3–3-as hadrend sokszor 4–5–1-es, stabil, a széleket is lezáró felállásra módosult.
Az első percekben úgy tűnt, a miénk a labdabiztosabb csapat, erre számíthattunk is, de Luxemburg – ez sem volt meglepő – szervezetten, fegyelmezetten védekezett, s ha labdát szerzett, a széleken próbált megindulni.
Alig telt el negyedóra, máris kiderült, az elképzelt védekezés nem működik jól: Gerson Rodrigues lódult meg, és bár középen csak Aurélien Joachim érkezett, sem Korcsmár Zsolt, sem Korhut Mihály nem volt elég határozott, s Luxemburg máris vezetett. 1–0
Bosszankodni nem jutott sok idő, néhány pillanattal később kontraakció végén Németh Krisztián egyenlíthetett volna, majd az ezt követő szöglet után Nikolics Nemanja megmutatta, miért hiányolták őt a szurkolók: vérbeli csatárként robbant a kapu elé. Két és fél évvel a Litvánia ellen szerzett gólja után volt ismét eredményes a Chicago Fire támadója. 1–1
Ugrai Roland a kapufát találta el, a kipattanót Németh Krisztián lőtte rá egyből, de Anthony Moris védeni tudott, egyszersmind látni lehetett, hogy a magyar válogatott nagyon gyorsan megpróbál támadásba lendülni, a türelmes labdajáratás helyett a védősorból is gyakran hosszú indításokkal igyekezett meglepni a hazaiakat, mondván, amíg rendezetlen a védelem, rést lehet találni – ez lehetett a gondolat.
Az első félidőt Dzsudzsák Balázs gólt ígérő szabadrúgása zárta le, csakhogy a labda elakadt a sorfalban, így maradt az 1–1, és a remény, hogy a folytatásban jobban pörög a nemzeti csapat…
Szélesi Zoltán nem cserélt a szünetben, és bár nem tudhatjuk, mi hangzott el az öltözőben, aligha arra készült az ideiglenes kapitány, hogy viszonylag hamar létszámhátrányba kerülünk. Lovrencsics Gergőt azonban leküldte a pályáról a belga játékvezető, így néhány perccel később változtatnia kellett a magyar szakmai stábnak: a támadósorból Ugrai Roland ment le a pályáról, hogy Bese Barnabás elfoglalhassa a jobbhátvéd helyét. Dzsudzsák Balázs kihúzódott a jobb szélre, Nagy Ádám és Pátkai Máté maradt középen, míg Németh Krisztián, majd a lecserélését követően Sallai Roland játszott a bal oldalon, vagyis négy védővel, négy középpályással és egy csatárral folytatta a játékot a magyar csapat.
Vagyis…
A játékot inkább Luxemburg folytatta: a házigazdák a második félidő első szakaszában többször is veszélyes helyzetet alakítottak ki a magyar tizenhatoson belül, és úgy tűnt, időnként a technikai képzetlenségük akadályozta meg őket a második gól megszerzésében. Bizony, bizony, így festett a mérkőzés: ők futballoztak, a mieink próbáltak védekezni.
Ebben az időszakban Dzsudzsák Balázshoz sokkal ritkában jutott el a labda, mint az első félidőben, és ezt érezni lehetett a magyar csapat teljesítményén – hosszú percek teltek el úgy, hogy Nikolics Nemanja nem tudott játékba avatkozni, így pedig minimális esély lehetett csupán helyzeteket kialakítani. A hajrára aztán Priskin Tamás váltotta a Chicago Fire góllal visszatérő támadóját, talán azzal az elképzeléssel, hogy a Ferencváros csatárának fejére előreívelt labdákkal próbáljunk meg átjutni a hazai védelmen. Csakhogy továbbra is a házigazda játékosai passzolgattak, cselezgettek, időnként sarokkal hozták egymást játékba – nem volt valami felemelő mindezt végignézni –, és még a győztes gólt is megszerezték, Marvin Martins fejelt bevetődve a kapunkba egy szöglet után. 2–1
Új korszak kezdete?
Ez a mérkőzés sajnos beleillett az utóbbi időszak gyenge produkcióinak sorába, az eredmény és a teljesítmény is csalódást keltő – a világbajnokságon részt vevő Costa Rica ellen kellene javítani.
Forrás: nemzetisport.hu
Reklám
Katolikus egyház 2017. november 12-i adása
Igét hirdet Böjte Csaba ferences rendi atya, a clevelandi Szent Imre Katolikus Templomból.
Reklám
Hetednapi Adventista Gyülekezet 2017. november 12-i adása
Igét hirdet Dr. Marton Máriusz lelkipásztor.
Reklám
Faludy Görgy: Ezerkilencszázötvenhat, te csillag
A terrible beauty is born. (Yeats)
Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hősök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt szobor többé a csizmában; –
csütörtök: lázrózsák mindenki arcán.
Földváry már kedd este elesett
a Rókus előtt. Szemközt, az iskola
padlásán felfegyverzett gyerekek; –
péntek: még több vér, tankok a Ligetnél.
Az ütegek torkolattüzeit
nézem éjjel és borzongok: a szörnyű
szépség most nálunk is megszületik; –
hat nap: a kénezett arcú halottak
apró csokorral mellükön, a járdán
(Köztársaság tér), röplapok, szorongás,
szemem előtt kis, tétova szivárvány; –
ölelkezés az Írószövetségben:
csomagolnak és indulnak haza;
feltépett sínek, utcák és fölöttünk
a szabadság liliom-illata; –
ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen. Bármi
következik, boldogság, hogy megértem; –
és újra péntek: a Dunánál állunk,
a nap áttör ködön, füstön. Talán
sikerül minden s az alkonyat bíbor
brokátja Zsuzska lenszőke haján;–
és szombat: hajnalban csupa reménység,
de estefelé: nyakunkon a kés.
A keleti szemhatár mögött mocskos
felhők, nyugatról álszent röfögés; –
mentünk a kétszázezerrel: nem bírok
újabb börtönt, s ha nem is jött velem:
Árpád óta bennem lakik az ország,
minden völgyét meg dombját ösmerem; –
a Bach-huszárok tankban tértek vissza:
eddig sem ápolt, s ha más föld takar,
mit számít az? és mit, hogy fiam majd
Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?
Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán
az ifjúságtól mind visszakapom,
és otthon, a sötét előszobákban
kabátom még ott lóg a fogason –
ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem – kijöttél velem
az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
és korlát nincs sehol sem – életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat
éjjelre és kedvet a szenvedéshez
s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,
ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –
ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.
Reklám
Íme a boldogság receptje a magyarokra szabva
Ha a magyarok elhagynák a panaszkultúrát, boldogak lehetnének – mondta a tíz éve Magyarországon élő Paul Pahil pozitív pszichológus. Számos észrevételt tett a magyarokról és arról is, hogy nem a negatív dolgokat kell elhagynunk, hanem többek között enyhíteni kellene a szigorúságon, a negatív légkörön és a hibáktól való félelmen.
Paul Pahil sport- és szervezetpszichológus először pilóták és légiutas-kísérők képzésével foglalkozott. A nemzetközi közeg megtanította a különféle kultúrák elfogadására. Később a brit belügyminisztérium képzéseinek felelőseként jött az ötlet: új motivációs rendszert épít különböző kultúrájú embereknek. Az elmúlt tíz évben több mint harminc magyar vállalattal, háromezerötszáz emberrel dolgozott – olvasható a 24.hu-nak adott interjújában.
Paul Pahil rendszere, az optimalitás coaching, a pozitív pszichológia tudományát ötvözi a sportpszichológiával. Az interjúban elmondta, bár sokan keverik,
a pozitív pszichológia nem a pozitív gondolkodást jelenti, ugyanis a negatív érzelmek is fontosak, nem is tehetünk úgy, mint ha nem lennének.
A nehézségek megélése ad értelmet és célt, ami pedig boldogabbá, karakteresebbé tesz, segít kevesebbet szorongani, hamarabb talpra állni.
Optimalitás
Az optimalitás fogalma jelenti a változásra való hajlandóságot, de azt is megvizsgálja, kivé akar válni az ember. Ha a cél megvan, létre kell hozni a támogatás hálóját, a lelki állóképességet. Ez a Paul Pahil szerint kulcsfontosságú tényező minden olyan belső és külső dolgot magában foglal, amivel az ember megküzd az élet kihívásaival:
az energia, az intelligencia, a szív- és érrendszer és a környezet is ilyen.
Rossz esemény esetén a jó lelki állóképességű emberek is mélyre tudnak zuhanni, megtapasztalják a szomorúságot, a depressziót, a negatív érzelmeket, de képesek hamar felállni ebből. Akiknek nincs ilyen állóképessége, az lent marad.
A pozitív pszichológus az interjúban szólt arról is, hogy “growth mindset”-re, azaz fejlődő szemléletre is szükség van. Ennek segítségével az ember el tudja fogadni a kihívásokat, és ha valami negatív dolog történik, azt tudja mondani: „jó, hogy ez történt, mert így valami újat tanulhatok.”
Mínusz 25 vagy plusz 35?
Fontos lépés – Paul Pahil szerint, hogy az emberek minden egyes nap használják az erősségeiket. Ilyenkor ugyanis jobban és gyorsabban teljesítenek. Ha valakinek a gyengeségeire koncentrálnak, 25 százalékkal rosszabbul teljesít, míg ha az erősségeire, 35 százalékkal jobban. A sikerekre építkezés nagyon fontos az optimalitásban, akárcsak a jelenben való létezés is. Paul Pahil hozzátette: Magyarországon nem erősségalapú rendszer működik. A gyengeségeket nagyon könnyű felismerni, ahhoz, hogy az erősségeket is észrevegyük és értékeljük, a jelenben kell lenni, figyelni és kérdezni kell.
Virágzás
Paul Pahil úgy véli, a virágzás állapota az, amikor gyakran élünk át pozitív érzelmeket, és ritkán negatívakat. Ez akkor történik, amikor az emberek rendelkeznek „érzelmi üzemanyaggal”. A nem virágzók többször élnek át undort, szomorúságot, gyűlöletet, bűntudatot, félelmet és megvetést, mint virágzó társaik, akik ugyanakkor, érdekes módon, magasabb stressz-szintről számolnak be, ám – köszönhetően magasabb vitalitásuknak, ellenállásuknak és hatékonyságuknak – hamar túlteszik magukat a stresszen.
Azzal, ha az egyén virágzik, azaz legjobb formájában van, a társadalom is nyer; kevesebb az öngyilkosság, nincs annyi beteg, többen egészségesek, kreatívak, ellenállóak. A virágzás öt elemből áll: pozitív érzelmek, bevonódás, támogató kapcsolatok, értelem és vágy a teljesítményre – sorolta a pozitív pszichológus.
A magyarok virágzásban nem állnak túl rózsásan – jegyezte meg Paul Pahil. Az egész régióban alacsony a virágzás szintje, és
az összes magyar dolgozó ember között mindössze tíz százalék él meg virágzást.
A legtöbben túlzottan a teljesítményre koncentrálnak.
A pozitív pszichológus szerint
- a magyar dolgozók 85 százaléka nincs tisztában az erősségeivel, a gyengeségeiket azonban jól ismerik.
- A magyarok jók hibamegállapításban, problémára fókuszálásban, kritizálásban.
- A legtöbbjük nem elégedett az életével és úgy érzi, nem ura a történéseknek.
- Keményen dolgoznak, versengenek.
- Introvertáltak és nem is fontos, hogy sok barátjuk legyen.
- Nem kezelik jól az érzelmeiket, szigorúak magukhoz és másoknak is nehezen bocsátanak meg.
- A környezetet negatív légkör uralja, és a legtöbben félnek hibázni.
A legtöbb magyar alulértékeli saját magát, mivel túl sok negatív visszajelzést kap – mondta Paul Pahil.
A pozitív pszichológus hiszi, hogy
mindez megváltozhat.
Ennek érdekében 2012-ben boldogság bulikat kezdett szervezni, mert mint mondta, a társas érintkezés és az összekapcsolódás érzése alapvető hatással van az egyén jóllétére, míg az individualizmust és anyagi fogyasztást hangsúlyozó értékrendszerek negatívan hatnak a jóllétre – olvasható Paul Pahil 24.hu-nak adott interjújában.
Reklám
Szerencsés csillag alatt született
A mai adásunkban azt a jól ismert szólásunk eredetét fogjuk vizsgálni melynek a címe: Szerencsés csillag alatt született. Magyarázatunkat, mind eddig is, O. Nagy Gábor Mi fán terem című könyvéből merítettük. Előadja Hargitai István.
Reklám
Reklám
