Pethő Krisztina, a Bocskai Rádió KCSP-s ösztöndíjasa május 28-i adásunkban búcsúzott tőlünk a rádió munkatársaitól és egyben a clevelandi magyarságtól. Szerencsére ez az adás nem élőadás volt, ugyanis egy-két könnycsepp is kicsordult közben és még beszélni sem volt könnyű, mert az emlékek örömkönnyeket csaltak szemünkbe.

Krisztina elmondta, hogy jól érezte magát köztünk, mert Székelyföldről jött székelyek közé és ez alapból otthoniassá tette a munkakapcsolatot.

Jó szívvel, de egyben fájó szívvel búcsúzott el az előbbi napokban a cserkészektől és más clevelandi magyaroktól is. A sok jó élmény emlékével és a clevelandi magyarok mosolyával tér haza – mondta el nekünk a búcsú interjúban.

Annak ellenére, hogy a 2016-2017-es turnusban csak egyedül szolgált KCSP ösztöndíjasként mégis sokkal jobban be tudott kapcsolódni a clevelandi magyarok közösségi programjaiba, mint elődei, például a Magyar Társaság kongresszusának szervezésébe vagy az Egyesült Magyar Egyletek által szervezett március 15-i ünnepségbe.

Az interjú alatt kérdeztem, hogy milyen tanáccsal tudja ellátni a következő ösztöndíjasokat, melyre azt válaszolta: Egy KCSP ösztöndíjas „a jéghátán is tudjon megélni”. „Tehát értsen ahhoz, hogy ha kell, be tudjon ugrani egy programmal a cserkészekhez, ha kell tudjon énekelni, ha kell tudjon egy gyors interjút összehozni, ha kell tudjon beszámolót írni, problémákat megoldani…  A clevelandi ösztöndíjas legyen nyitott, elfogadó ember, mert több féle emberrel kell dolgozzon, több féle elvárással.” „Egy hídépítő legyen” idézte Krisztina a Kormorán dalt. Az ösztöndíjas oda kell tegye a „saját tégláit” a közösség érdekébe. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartja, hogy a következő ösztöndíjas a fiatalokat jobban be kell vonja a közösségi életbe.

Krisztina beszámolt arról, hogy munkájának nagyrészét a másik fogadószervezetnek, a Clevelandi Magyar Történelmi Társulatnak szentelte, ahol nagyon sok jó emberrel találkozott és hálával tartozik érte. Sokat tevékenykedett a Szent Imre templomnál, a cserkészcsapatoknál, a Magyar Iskolánál ahol egy 9 fős osztálya volt, az Egyesült Magyar Egyleteknél, a Magyar Társaságnál, és rádiós munkája révén nagyon sok emberrel ismerkedett meg, akik mind befogadók voltak és jól tudtak közösen dolgozni, ezért hálával tartozik mindenkinek, mindenért.

Krisztina ígéretet tett, hogy hazaérve a Csiksomlyói Szűzanya elé viszi mindazt, amit kapott és adni tudott kiküldetése alatt.

Krisztina szerencsésen hazaérve a Facebook oldalára egy Biblia idézettel zárta le misszió útját: “A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.” 2 Tim 4,7.

Kriszta, ezúttal még egyszer megragadom az alkalmat és köszönöm, hogy 9 hónapon keresztül önzetlenül szolgáltad a közönséget és munkád következtében gazdagabb lett a clevelandi magyarság is.

Molnár Zsolt
mentor

Az interjú teljes egészében meghallgatható az alábbiakban:

Reklám

Pünkösd ünnepét a keresztyének az idén világszerte június 4-én tartják. Nekünk, magyaroknak, ez egyben a Trianonra emlékező nemzeti összetartozás napja is. Egy nappal korábban, szombat délután öt órától egy, az ünnepre hangoló irodalmi estet szerveztek a Cleveland Nyugat oldali református templomban. A résztvevőket Tamási Éva tiszteletes asszony köszöntötte, elénekeltük a Jézus te égi szép kezdetű éneket és nemzeti imánkat, a Himnuszt, majd a kezdő imában a házigazda azért fohászkodott, hogy „átélhessük  a testvéri közösség csodálatos érzését”. A kisgyerekek énekeltek és szavaltak, három felnőtt ünnepi verset mondott, az énekkar három pünkösdi éneket adott elő. A fél órás bevezető program után Szeverényi János evangélikus missziói lelkész tartott vetített képes előadást.

A jeles budapesti vendég bemutatkozásában beszélt gyermek- és ifjúkoráról, Isten-kereséséről, és a teológus pályán való elindulásáról. Megtudtuk, hogy egy békéscsabai 12 gyermekes, család 11. tagjaként született. Szülei egyszerű, de imádkozó-bibliaolvasó emberek voltak. Ilyen környezetben felnövekedve mégis szinte menekült mindenfajta vallásos tevékenységtől, fényképész mesterséget tanult, profi fotós lett. Öt év múlva barátai hívására ment el újra a békéscsabai templomba, ezúttal rátalált Istenre, megtért és hamarosan teológiai tanulmányokat kezdett. A lelkészi pályát, úgy tűnik, igen korán kiszélesítette, konferenciákat, munkatársképző tanfolyamokat szervezett, Vezess! címmel ifjúsági módszertani lapot szerkesztett, átjárt Erdélybe és Kárpátaljára, segítette az ifjúsági munkát. Immár 14 éve, hogy Budapesten az Evangélikus Missziói Központ és a Magyar Evangélikus Rádiómisszió igazgatója, a Híd evangélikus missziói magazin főszerkesztője. Fontos megbízatásai és szerteágazó tevékenysége ellenére előadásában nem saját személye, hanem munkatársai kaptak hangsúlyt: lelkészek és laikusok, tudós, művész, vagy egyszerű emberek. Történeteket is mondott, majd minden kép mellé, sok esetben olyan emberekről, akik csodával határos változásokon mentek át. Szíve vágya, hogy folytatódjon ez a munka. „Istenünk, áldd meg a magyarokat: megtéréssel, szolgálattal” – mondotta befejező imájában, majd az Ézsaiás próféta könyve 43. rész első verséből idézett: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”

Hamar eltelt és pontban hét órakor ért véget a hetven perces előadás. Az összejövetel szeretetvendégséggel zárult. Pünkösdvasárnap, az észak-amerikai körútján lévő Szeverényi János két istentiszteleten is hirdet igét. Várhatóan tovább szól az ünnep fő üzenete. Az irodalmi est és mottója ezt már beharangozta: „Szívünkbe áradt az Isten szeretete, a nekünk adatott Szentlélek által” (Róm 5,5b).

id. Szilágyi László

Reklám