Indul a Nemzeti Szívprogram, amelynek elsődleges célja, hogy a magyar lakosság mintegy felének halálát okozó szív- és érrendszeri betegségeket visszaszorítsák – mondta az InfoRádióban Merkely Béla, a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinika igazgatója.
Gyakori, hogy a szívizom terhelés következtében kialakult szűkület hatására oxigénhiányos állapotba kerül, ez az iszkémiás szívbetegség állapota – ismertette Merkely Béla. A Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója hozzátette, van azonban egy sokkal veszélyesebb formája, amely Magyarországon
évente körülbelül 25 ezer esetben fordul elő, ez a heveny szívizominfarktus.
„Ha az oxigénhiányos állapot hirtelen lép fel, azonnal életet veszélyeztető állapotot okozhat, ami hirtelen szívhalált vagy a szívizom jelentős funkciós károsodását okozza.”
A Nemzeti Szívprogram ennek a kutatásával foglalkozik, Merkely Béla elmondta, létrehoznak egy kutatólaboratóriumot.
„A program egyik témája az iszkémiás szívbetegség és ezen belül a heveny szívizominfarktussal kapcsolatos kutatások, a másik a szívelégtelenség, azaz a szívizom elégtelen működéséből adódó klinikai problémák vizsgálata.”
Merkely Béla elmondta, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinikájának vezetésével létrejött egy kutatási konzorcium. Az igazgató jelezte, a hazai
lakosság több mint 50 százaléka valamilyen heveny vagy krónikus szív- és érrendszeri betegségben hal meg,
ezért a projektnek nagy a tudományos és népegészségügyi jelentősége.
„Létrehozunk egy kutatási infrastrukturális központot, amely sejt-, szövet-, kisállat-, nagyállat szinten vizsgálhatóvá teszi ezeket a szívbetegségeket. Másrészt modern képalkotó technikai – CT-, MR-, PET-CT-, szívultrahang-vizsgálatok – fejlesztések történnek, amelynek informatikai hátterében egy úgynevezett strukturált leletező adatbázis áll.”
Ez lehetővé teszi, hogy a szívultrahangos vizsgálatok leleteiből tudományos megfigyeléseket is készítsenek – mondta a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója.
„Strukturáltan lehet például számos speciális infarktusos esetet egyszerre vizsgálni, nagy vizsgálatba bevonni, adatokat kiértékelni.”
Magyarország kész megduplázni védelmi kiadásainak növelését, hogy az eredetileg tervezett 2026 helyett már 2022-re elérje az ország a NATO által elvárt szintet – mondta el az InfoRádió kérdésére Simicskó István a NATO budapesti szemináriumán.
Magyarország idén már teljesíti a NATO azon elvárását, hogy védelmi kiadásainak 20 százalékát fejlesztésre fordítsa – monda Simicskó István a szövetség kétnapos budapesti transzformációs szemináriumának sajtótájékoztatóján. A honvédelmi miniszter az InfoRádió kérdésére jelezte, Budapest kész felgyorsítani, akár megduplázni a védelmi kiadások növelését, hogy az eredetileg tervezett 2026-os dátum helyett jóval hamarabb teljesítse a GDP arányos két százalékos vállalást.
„Az egyik pénzügyi terv a 0,1 százalékos ütemezett fejlesztés, de fel tudjuk ezt gyorsítani. Ha 0,15 százalékkal növeljük a védelmi költségvetésünket évről évre, tehát már jövő évtől kezdődően, akkor 2024-re el tudjuk érni a 2 százalékot. Ha 0,23 százalékkal növeljük, akkor 2022-re elérhetjük a 2 százalékos védelmi költségvetést.”
Simicskó István azt mondta, sok múlik a májusi NATO-csúcson születendő döntéstől. A többletpénzt egyebek közt légvédelemre, a helikopter képességek modernizációjára, a légi szállítási képességek megteremtésére és a kibervédelem erősítésére fordítanák. Magyarország alakítója szeretne lenni a közös biztonságnak – mondta a tárcavezető. A sajtótájékoztatón a NATO főtitkárhelyettese, Rose Gottemoeller a NATO fontos szövetségesének nevezte Magyarországot, és elismerőleg szólt az ország szerepvállalásáról, kiemelve az afganisztáni és koszovói missziókat.
„A kihívások állandóak, amelyekkel a szövetség most szembenéz, és ezekre reagálnia kell a NATO-nak” – mondta a főtitkárhelyettes, hozzátéve, ezért is fontos, hogy 2015-ben megállt a kiadáscsökkentési trend, tavaly pedig 3,8 százalékkal, 10 milliárd dollárral növekedett.
Denis Mercier vezérezredes, a NATO Transzformációs Parancsnokság főparancsnoka arról beszélt, a világ annyira komplexé vált, hogy egyetlen nemzet vagy szövetség sem tud önmagában minden kihívásra választ adni, csak közösen, partnerek bevonásával van erre esély.
Némi véleménykülönbség volt érezhető a migránsokkal kapcsolatban a főtitkárhelyettes és a tárcavezető nyilatkozatában. Rose Gottemoeller azt hangúlyozta, a migrációs krízis emberi tragédia, a menekülteknek együttérzésre és kérelmeik igazságos elbírálására van szüksége, Simicskó István pedig azt hangsúlyozta, hogy nem szabad a migrációt pusztán emberi jogi kérdésnek tekinteni, ahogy ezt több nyugat-európai állam teszi. Ezt azzal indokolta, hogy a migráció jó lehetőség a terroristák beáramlására is.
„Ez egy nagy küzdelem lesz a jövőben, a terrorizmust föl kell számolni. A veszély- és konfliktuszónákban – amely térségekben már jelen vagyunk, vagy még egyáltalán nem – az EU-nak nagyobb szerepet kell vállalnia” – mondta a tárcavezető. Hozzátette: látszik, hogy az Európai Uniónak ezeket a képességeit – a szerdai, londoni merénylet is erre utal – fejlesztenie kell.
Akár az Iszlám Állam jelentette fenyegetés, akár az Oroszország jelentette új kihívás azt mutatja, hogy rendkívül felgyorsult a világ, rendkívül gyorsan adaptálódnak a potenciális ellenfelek. A NATO-nak alkalmazkodnia kell az új típusú sebességhez, fejlesztenie kell magát, hogy hasonlóan gyorsan tudjon dönteni, reagálni ezekre a kihívásokra – hangsúlyozta az InfoRádió Aréna című műsorában Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója.
A NATO legnagyobb kihívása a katonai szervezet reakcióidejének javítása – hangsúlyozta az InfoRádió Aréna című műsorában Wagner Péter.
A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója példaként említette, hogy a Krím-félsziget annektálása is alaposan feladta a leckét a NATO-nak.
„Ha az, ami Ukrajnában megtörtént a Krím félszigeten, egy balti államban történik meg, akkor vajon mennyi ideje maradt volna a NATO-nak, hogy kellőképpen tudjon reagálni?”- vetette fel a szakértő.
„Ez volt orosz szempontból a briliáns a krími invázióban, hogy napokig, hetekig a sötétben tartotta a nemzetközi közösséget,
hogy tulajdonképpen kik azok, akik elzárják a laktanyák kijáratait, kik azok, akik körbeveszik az épületeket. Egy ideig úgy tűnt, hogy ezt az akciót az elégedetlen helyi lakosság hajtja végre” – mutatott rá Wagner Péter.
Hozzáfűzte: ugyan furcsa volt a felszereltségük, furcsa volt a szervezettségük, de nem utalt semmi arra, hogy közvetlen orosz jelenlét lett volna az eseményekben.
A hírszerzés hiába azonosítja gyorsan, hogy ki az ellenség, ha a NATO-ban felülről lefelé a tagországok között annyira lassan áramlik az információ, mint most
– hívta fel a figyelmet Wagner Péter.
Ez a nagy kérdés Szíriában
A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója szerint a szíriai polgárháborúban valószínűleg a kurdok fogják legyőzni az Iszlám Államot, és cserében autonómiát kapnak az Aszad-rezsimtől.
A szíriai polgárháborúban az Aszad-rezsim áll nyerésre
– mondta Wagner Péter az InfoRádió Aréna című műsorában.
„Aszad pozíciói erősödtek az elmúlt két évben azáltal, hogy Oroszország és Irán beavatkozott mellette. Törökország pedig azért avatkozott be, hogy megakadályozza a kurdokat abban, hogy a török-szír határ mentén egy egybefüggő területet hozzanak létre. Jelen pillanatban a tengerpartról elindulva van egy kurd enklávénk, egy török zónánk, aztán megint egy kurd enklávénk. Ettől délre húzódik az Iszlám Állam most már egyre csökkenő területe. Ezt idáig a kurdok szorongatták az amerikai beavatkozásnak köszönhetően” – magyarázta a szakértő.
A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója szerint a konfliktus végén Szíriában három terület különül majd el.
„Hosszú távon – ha nem lesz újabb beavatkozás – az történik, hogy a végén lesz egy kormány, egy Törökország és egy kurdok által uralt terület.
A nagy kérdés az lesz, hogy amikor az Iszlám Államot legyőzik Szíriában – és ezt nagyrészt a kurdok fogják megtenni –, akkor ennek a területnek mi lesz a sorsa, ugyanis a kurdoknak ez nem kell.
Ők az amerikai kapcsolataikba invesztálnak, vért és emberáldozatot hoznak, hogy segítsenek az Egyesült Államoknak az Iszlám Állam legyőzésében. Ezek nem kurd, hanem arab területek” – hangsúlyozta a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója.
A kurdok ugyanis a jelenlegi információk szerint nem akarnak önálló államot az alapvetően arab identitású Szíriában, hanem megelégednének a z autonómiával.
„Amit meg is kaphatnak a velük együttműködő Aszad-rezsimtől, bár kérdés, hogy ehhez mit szólnak a törökök, az oroszok és az izraeliek, akiknek Aszad sokat köszönhet” – tette hozzá Wagner Péter.
Tovább forrósodik a francia elnökválasztási kampány hangulata: a jobboldal jelöltje, Francois Fillon azzal vádolta meg Francois Hollande államfőt, hogy „fekete kabinetet” működtet, amelynek célja politikai ellenfeleinek lejáratása.
Politikai bombát robbantott Francois Fillon, a jobboldal elnökjelöltje csütörtök este a France 2 állami televízió politikai vitaműsorában. A politikus egy néhány nap múlva megjelenő, baloldali újságírók által írt könyvre hivatkozva azt állította:
Francois Hollande államfő személyesen felügyeli a politikai ellenfeleiről a titkosszolgálat és más állami szervek által készített információkat,
és azokat egy „fekete kabineten” keresztül az érintettek, így többek között az ő lejáratására használja fel.
Fillon szerint a könyvben olvasható állítások példátlanul súlyos jogsértésekre engednek következtetni, és a hatóságoktól azonnali vizsgálat elrendelését követelte. Fillon kijelentéseit még a műsor vége előtt cáfolta az államfői hivatal, sőt a könyv szerzőinek egyike is megszólalt, mondván,
sehol nem írták, hogy létezne egy „fekete kabinet”.
A könyv hátsó borítója minden esetre azzal harangozza be a művet, hogy Francois Hollande „politikai célokra” használta fel az amúgy „átláthatatlan és megcsontosodott” módon működő rendőrséget. A sajtóban megjelent részletekből pedig megtudható: az államfőhöz eljutó legtöbb kényes információ a pénzügyminisztérium Tracfin nevű hírszerző osztályáról származik, amelynek alkalmazottai bármely francia állampolgár bankszámlájába betekinthetnek. A tárcát Hollande egyik legbizalmasabb embere, Michel Sapin vezeti.
A könyv szerint Hollande eme információkat nem csak az ellenzéki politikusok, többek közt Nicolas Sarkozy volt államfő, hanem saját környezete, például Manuel Valls volt miniszterelnöke ellen is felhasználta.
A könyv megjelenése mindenesetre váratlan fordulatot adhat a választási kampánynak.
Addig is a folytatódik a vezető szocialista politikusok átpártolása Emmanuel Macron-hoz: legutóbb egy fajsúlyos politikus, a bal- és jobboldali körökben nagy tiszteletnek örvendő Jean-Yves Le Drian védelmi miniszter tette meg e lépést.
Az ügy kapcsán Benoit Hamon szocialista elnökjelölt azt mondta:
nem számított ennyi „árulásra” párttársai részéről,
a demokrácia megcsúfolásának nevezve, hogy a párt prominensei nem tartják tiszteletben a jelöltállító választások eredményét.
Ugyancsak a hét fontos eseményei közé tartozik, hogy
lemondott tisztségéről Bruno Le Roux belügyminiszter,
akiről kiderült, hogy parlamenti munkatársként alkalmazta két kiskorú lányát. A politikus esete azért érdekes, mert egyike volt azoknak, akik a legvehemensebben támadták Francois Fillon-t, amiért az feleségét parlamenti asszisztensként foglalkoztatta.
De a baloldali kettős mérce e héten másban is megmutatkozott. Kiderült, hogy Pierre Moscovici, az Európai Unió pénzügyi és gazdasági biztosa, egykori francia szocialista pénzügyminiszter drága öltönyöket kapott ajándékba egy barátjától. Az érintett ebben nem lát semmi problémát, és a francia sajtó is éppen csak megemlítette az ügyet, miközben a múlt héten a média hosszasan foglalkozott azzal a ténnyel, hogy egy ügyvéd barátja drága öltönyöket ajándékozott Francois Fillon-nak.
Amint a fentiekből is kitűnik, a francia választási kampány továbbra is
inkább a botrányokról, mint az egyes programokról szól,
nem véletlen, hogy elemzők egy része egyre gyakrabban teszi fel a kérdést: milyen mélyre süllyedhet még a politika színvonala?
Kossuth Nagydíjat kapott minap Kallós Zoltán néprajzkutató, népzenegyűjtő. Példaértékű életútja során őseink hagyatékának, népi kultúránk legszebb kincseinek továbbörökítése mellett a szórványvidéken élő magyar gyermekek anyanyelvének és kultúrájának megőrzését is odaadóan szolgálta, valamint az erdélyi és az anyaországi táncházmozgalom elindításában is óriási szerepet vállalt.
– Győzi fogadni a gratulációkat? – Sokan hívnak telefonon a határ mindkét oldaláról.
– Ez már a második Kossuth-díja… – Igen, 2006-ban megkaptam a „rendeset”, most pedig a nagydíjat.
– A rendszerváltás után számos elismeréssel jutalmazták, hogy csak a Magyar Örökség-díjat, a Magyar Corvin-láncot és a Nemzet Művésze címet említsem. – A néprajz iránti szeretet, a szenvedélyes gyűjtés a természetemből fakad. Soha nem tudtam nélküle meglenni. Eszembe sem jutott, hogy ezért bármiféle kitüntetést érdemelnék.
– Egyszer nemet is mondott. Miért utasította vissza 2005-ben a Csángó Kultúráért Díjat? – Nyílt levélben fordultam Bozóki András akkori kulturális miniszterhez, hogy ne díjakat osztogassanak, hanem inkább támogassák a romániai szórványmagyar közösségek művelődési-oktatási rendszerét, amire azokban az időkben nemigen láttam megfelelő akaratot. Mivel késve, július végén hirdették meg a pályázatokat, a Kallós Alapítvány tizennégy esztendő után abban az évben nem tudott csángó gyerekeket táboroztatni. Ám hiába emeltem fel a szavam, semmi foganatja nem volt.
– Tavaly februárban a Hagyományok Háza átszervezése ellen tiltakozva Orbán Viktorhoz fordult. – Igen. Kértem, hogy gondolják át a dolgot.
– Tényleg pulikutyát kapott a miniszterelnöktől és feleségétől a 90. születésnapjára? – Nem szeretek személyes dolgokról beszélni.
– Milyen a kapcsolata az anyaország folkloristáival? – Sokan nincsenek már köztünk. Többekkel rendszeresen beszélek és találkozom. A Hagyományok Házával szinte napi kapcsolatban vagyok. Legutóbb Sebő Feri tartott előadást, Borbély Jolán etnográfus is járt nálunk. Sajnos az egészségi állapotom miatt én egyre kevesebbet tudok Magyarországra utazni.
– Sokan élő legendának, lélekmentőnek, korunk Bartókjának tartják önt. Mit szól ezekhez? – A papír mindent elbír.
– Még rekorder is: tizennégyezer népzenei alkotást gyűjtött, Bartóknál is többet, ezzel meghaladja a magyar néprajzkutatás eddigi összteljesítményét. – És ehhez vegyük hozzá a néprajzi tárgyakat, melyekből a válaszúti múzeum tizenhat termében nyílik állandó kiállítás június 2-án. Többségük XIX. század végi, XX. század eleji mezőségi, kalotaszegi, moldvai magyar anyag. Felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Eddig ládákban lapultak. Amikor Orbán Viktor Válaszúton járt, megígérte, hogy az alapítvány kap pénzt a múzeum bővítésére. Most ebből sikerült megduplázni a kiállítóteret.
– Úgy tudom, a csángó anyagot Pécsre vitte. – A válaszúti múzeumot még a Ceauşescu-rendszerben kezdtem el szervezni a helyi lelkésszel, az üresen álló kántori lak épületét tartottuk megfelelőnek hozzá. Furcsa módon nem sokára kiszálltak a lakásomra a kolozsvári múzeumtól leltározni. Minden egyes néprajzi tárgyat nemzeti kincsnek tulajdonítottak, s erre hivatkozva közölték, hogy a gyűjtemény őket illeti. Nem adtam oda, azt mondtam nekik, inkább felgyújtom. Mivel a csángó anyagot előzőleg elrejtettem a padláson, Andrásfalvy Bertalan néprajztudós barátom javaslatára át tudtam menekíteni a pécsi múzeumba.
– Mára beteljesedett a küldetés, vagy lehetne még valahol néprajzi értékeket gyűjteni? – Sok olyan hely van, ahol soha nem járt senki. Nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is. Az én generációm élő tagjai még tudnának mesélni. Amíg az 1970-es években öt kiadást megért Balladák könyvében 256, addig a 2014-es Balladás könyvben 550 tétel szerepel mintegy 250 adatközlő által. Talán húsz-huszonöten még élnek közülük.
– Mi történik, ha már ők sem lesznek? – Könyvekben, hangfelvételeken élnek tovább.
– Érdeklik a mai fiatalokat az elődeik szokásai? – Örömmel tapasztalom, hogy élénk az érdeklődés a népzene iránt, és egyre többen kapcsolódnak be a táncházmozgalomba is. Az egykor aktív szereplők hozzák a gyerekeiket, az unokáikat, akik továbbviszik a hagyományokat. Hogy mennyire nyitottak a fiatalok, azt a Fölszállott a páva sikersorozata bizonyítja. Határon túl is figyeltük az adásokat, magam is sok tehetséges énekest, táncost véltem felfedezni.
– Pályája során megannyi egyszerű ember tehetségét csodálhatta. Voltak emlékezetes találkozásai? – Életem legszebb pillanatait az adatközlők adták. Egyik legkedvesebb énekesem Moldvában, Klézsén élt, Miklós Gyurkáné Szájka Rózsa nem tudott írni-olvasni, még románul sem beszélt, életében csak egyszer mozdult ki a falujából. Viszont szívszorító balladákat és gyönyörű szerelmes dalokat énekelt magyarul, ami azokban az időkben nem kis bátorságra vallott. Repertoárját az Új guzsalyam mellett című könyvemben adtam közre. Kétszer találkoztam Kodály Zoltánnal. Kaptam tőle ajándékba egy magnót, amit vihettem magammal a gyűjtőútjaimra. Felhívta a figyelmemet arra, hogy táncfüzéreket és hangszeres zenét vegyek fel, melyeket addig felszerelés hiányában nem tudtam rögzíteni.
– Megvan még a magnó? – Nincs. Egy házkutatás során szándékosan elrontották és elkobozták a szekusok.
– Sokat zaklatta a Securitate? – Állandóan figyeltek. Egyik moldvai gyűjtésemen Lujzikalagorba utaztam, ahol a piacon szőtteseket árultak a csángó asszonyok. Amikor le akartam szállni a buszról, közölte a sofőr, hogy a hátsó ajtó nem nyílik. Elvitt a végállomásig, ahol már várt egy rendőr, és bekísért a Securitatére. Átkutatták a zsebeimet, felírták a nálam talált címeket, faggattak a kapcsolataimról. Végül megbüntették azokat, akiktől vásároltam.
– Börtönbe is került két évre… – Megszenvedtem. Ne kérdezze, nem szeretek erről beszélni.
– Manapság nem kell gáncsoskodástól tartania a kutatás során? – Befejeztem a gyűjtést. Nem szívesen mozdulok ki itthonról. Válaszúton minden megtalál: például táborokat szervezünk gyerekeknek és felnőtteknek. A kézműves foglalkozások mellett népi játékokat, népdalokat és néptáncot is tanulnak a résztvevők. Alkotnak és szórakoznak, egyszerre.
– Régi álma vált valóra az oktatási központtal? – A tízholdas családi birtokunkon álló épület a Bánffyak vadászháza volt, a szüleim 1933-ban vették meg. Az ingatlant 1950-ben elkobozták azzal a kreált indokkal, hogy apám többet vetett, mint ami a vetési tervben volt. Szabotázsért hat hónap elzárást is kapott. Egykori tulajdonunkat negyven évig bitorolták mások, az 1989-es változások után sem akarták visszaadni, mígnem 1992-ben sikerült visszaperelnem. Felajánlottam az erdélyi református egyházkerületnek. Csiha Kálmán püspök öregek otthonának szánta, de én ezt elutasítottam, mivel úgy gondoltam, a fiatalok nagyobb veszélyben vannak, mint az öregek.
– És az ön elképzelése győzött! – Évekig nem történt semmi. Ez idő alatt három folyóvölgyben, húsz településen kerestünk fel magyar családokat, és kiderült, sehol sincs anyanyelvi oktatás. Ennek hatására indítottuk el 1999-ben a magyar óvodát és elemi iskolát bentlakásos rendszerben. Huszonöt év szünet után négy gyerekkel indultunk el! Ma már huszonkét eldugott faluból járnak ide. Később létrejött a kollégium, a mezőgazdasági szakiskola, a tangazdaság, a múzeum, a népművészeti központ, a zeneiskola. Intézményünket a magyar kormány nemzeti jelentőségűnek tartja, fenntartása javarészt pályázatokból történik.
– Sose gondolt arra, hogy Magyarországra költözzön? – Meg sem fordult a fejemben. Erdélyben jobban meg tudom élni a magyarságomat. Magyarországon még mindig nem lehet kimondani, hogy magyar vagyok, mert azonnal nacionalistának bélyegeznek. Van egy társadalmi réteg, amelyik mindent megtesz azért, hogy ellehetetlenítse azokat, akik a magyarság ügyéért akarnak tenni.
– Addig leszünk magyarok, amíg magyarul táncolunk és magyarul énekelünk – mondta egyszer. – Ez nem vitás.
– A Kossuth-nagydíj átvételekor milyen népviseletben jelent meg? – Nádasmenti cifrabujkában, melyet a kalotaszegi férfiak hordtak. A Türéből származó Bálint Tibor varrta, aki a Népművészet Mestere és a kolozsvári magyar színház szabója. Ezt viseltem az első Kossuth-díjam átvételekor is, direkt arra az alkalomra készült. Egyértelmű, hogy most sem vehettem fel mást.
– Március 26-án lesz 91 éves. Hogyan ünnepel? – Szűk körben. Válaszúton, a rokonokkal.
– Milyen ajándéknak örülne? – Ebben a korban már csak jó egészséget kívánhat magának az ember.
Cristiano Ronaldónak (balra) ismét elsült a lába a mieink ellen (Fotó: Szabó Miklós)
A magyar labdarúgó-válogatott 3–0-s vereséget szenvedett Portugáliában a 2018-as világbajnokság selejtezőjének ötödik fordulójában. A házigazda az első félidőben két gólt szerzett, a fordulás után egyet, Cristiano Ronaldo duplázott.
Cristiano Ronaldónak (balra) ismét elsült a lába a mieink ellen (Fotó: Szabó Miklós)
VB-SELEJTEZŐ, EURÓPAI ZÓNA B-CSOPORT, 5. FORDULÓ Portugália–Magyarország 3–0 (2–0) Lisszabon, Estádio da Luz, 57 816 néző. Vezette: Szimon Marciniak (lengyel) PORTUGÁLIA: Rui Patrício – Cédric, Pepe, Fonte, R. Guerreiro – Quaresma, A. Gomes (Pizzi, 86.), W. Carvalho, J. Mário (Moutinho, 83.) – A. Silva (B. Silva, 67.), C. Ronaldo. Szövetségi kapitány: Fernando Santos MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Bese, Lang (Lovrencsics, a szünetben), Vinícius, Kádár, Korhut – Dzsudzsák, Nagy Á., Gera Z. (Pintér Á., 86.), Gyurcsó (Kalmár, 69.) – Szalai Á. Szövetségi kapitány: Bernd Storck Gólszerző: André Silva (32.), C. Ronaldo (36., 65.)
A legendásan kellemes klímájú Lisszabonban szombaton sem sütött a nap, két órával a kezdés előtt pedig óriási eső lepte meg a stadionba (a Fény Stadionjába – na hiszen!) igyekvőket.
Amiről hallani lehetett, bejött: a magyarok német kapitánya a hiányzók és vélhetően az ellenfél technikai képzettségének tudatában korábban nem nagyon alkalmazott szisztémát talált ki. A három belső védő – közöttük az újonc Vinícius – stabilitást kellett, hogy adjon az egész csapatnak, mellettük a két szélső hátvéd feladata volt a szélek lezárása, így Dzsudzsák Balázs és Gyurcsó Ádám abban a tudatban futhatott fel, hogy bízhatott a mögötte lévő biztosításában. Középen Nagy Ádám és Gera Zoltán került a csapatba, elöl Szalai Ádám kapott szerepet.
Kíváncsiak voltunk, hogy üzemel ez a szerkezet, de a kérdés leginkább persze az volt: képesek lesznek-e a mieink élvezni a játékot? Ugyanis az elmúlt években számtalanszor előfordult, hogy az esélyesebb ellenfél, a félelmetes atmoszférájú stadion, a másik oldalon sorakozó világsztárok miatt játékosaink csak tudásuk töredékét hozták ki magukból.
Az első percekben nyoma sem volt megilletődöttségnek. A mieink a portugálok közelségében is átvették, próbálták pontosan továbbítani a labdát – ha elvesztettük, azonnal kirajzolódott az 5–4–1-es hadrend, amelyben a kapunk felé vezető utakat igyekeztük lezárni. Szervezettnek, fegyelmezettnek tűnt ekkor a magyar együttes, más kérdés, hogy a labdát az ellenfél térfelén nemigen tudtuk megtartani, helyzetről nem is álmodozhattunk.
Akkor pedig főleg nem, amikor Cristiano Ronaldo a jellegzetes terpeszállásban készült szabadrúgáshoz, de a sorfalban tornyosuló Szalai Ádámról szögletre pattant a labda. Sok dolga Gulácsi Péternek sem volt, de a labdát a házigazdák birtokolták, úgy tűnt, a magyar játékosok tudják lassítani őket, mert nem volt észvesztően nagy a tempó. Dzsudzsák Balázs szerelt becsúszva a tizenhatoson belül, ez mutatta a magyarok elszántságát, hogy a következő pillanatban az ijedtségtől a lélegzet is bent ragadjon: Lang Ádám adott haza kockázatosan, de Gulácsi Péter egy hajszállal gyorsabb volt, mint a szembejövő portugál, s menteni tudott.
André Silva örül az első portugál gólnak (Fotó: Szabó Miklós)
Játékosaink megtartották a labdát, de nem tudtak gyorsan megindulni, és néha már úgy tűnt, nekünk kedvező mederben zajlik a meccs, amikor Portugália lecsapott. Ekkor látszott csak igazán, nem annyira a mieink labdabirtoklásán volt a hangsúly, inkább a hazai csapat húzódott kissé vissza, hogy a szélvészgyors embereinek legyen területe. Egy hibára vártak, és a mieink megadták nekik: hiába volt hátul öt védő, a falból kilépő Vinícius nem tudott blokkolni (szabálytalankodni nem mert), és a Dortmund szélsője, Raphaël Guerreiro olyan egyedül érkezett a bal oldalon, mintha egy védőt sem küldött volna pályára a kapitány, egyszersmind elcsúszott a védekezésünk – André Silva a világ legkönnyebb gólját rúghatta Kádár Tamás mellől.
Ezt nem volt könnyű feldolgozni, s a portugálok egy iskolás trükköt bevetve azonnal kihasználták, hogy sokkos állapotba került az ellenfelük: egy indításnál Cristiano Ronaldo lesen volt, rá figyelve nem vették észre a védők André Silvát, aki mire utolérték volna, visszatette a labdát a világsztárnak, s ő ballal a jobb alsó sarokba bombázott.
Így lett a kiegyenlítettnek tűnő meccsből villámgyorsan 2–0, s néhány percre rá Joao Mário löbbölése, Cristiano Ronaldo ollózása, a védést követő nevetgélése könnyed edzőmeccs jelleget adott a világbajnoki selejtezőnek.
Ötvédős rendszer – élt negyvenöt percet.
A végig bizonytalan Lang Ádám helyett Lovrencsics Gergő állt be, és 4–4–1–1-re álltunk át. Csendesebb, lassúbb lett a játék, ettől úgy tűnt, feljavultunk, de az eredmény már egyáltalán nem sürgette a portugálokat. A szembeszökő technikai különbség persze várható volt, tudtuk, más minőséget képvisel az ellenfél, mint a magyar csapat, csak szembesülni ezzel bizony nem annyira kellemes.
Ez most Gyurcsó Ádámnak is fájt (Fotó: Szabó Miklós)
Gyurcsó Ádám beadása után a labda elsuhant Szalai Ádám felett, így Rui Patrício továbbra is unalmasan számolta a perceket, egy óra nem volt elegendő, hogy gyors mozdulatra, vetődésre késztessük.
Ők élvezték a játékot, viszont – hogy keressünk valami kapaszkodót – a mieinknek volt tartása, nem esett össze a magyar csapat. Amíg az ellenfélnél az Eb-döntő gólszerzője, Éder vagy a Bayern München ifjú titánja, Renato Sanches csak kispados, nálunk az egyszerű passzoknál is bizonytalan védők is állandó kezdők tudnak lenni, ez pedig egyértelművé teszik a képességbeli különbséget – a második félidőben úgy nézett ki, hogy ez kiderül, ha a portugálok úgy akarják, ha nem, akkor sem történik semmi. Ami nekik megfelelt, hiszen két góllal vezettek.
Mint Lyonban: ott is kettőt szerzett CR7, egyet engedett másnak (ott Naninak, itt André Silvának), csak a mi három gólunk hiányzott a nosztalgiához.
A harmadik hazai gól ráadásul már nagyon rosszulesett minden magyarnak (mondanánk, a legrosszabb helyen pattant le az iszonyatos sebességgel érkező labda Gulácsi Péter keze alatt), és mert ekkorra világossá vált, nyolc pontra kerülünk Svájctól és ötre Portugáliától, el is kezdhetjük építeni a csapatot a 2018-as Eb selejtezőjére – talán ennek jegyében állt be Kalmár Zsolt.
Sajnos a különbség, ha fájó is, reális, ekkora differencia van a két válogatott között.
Talán furcsán hangzik, de egy ősi memorizáló módszer hosszan tartó változásokat okoz az agy működésében.
Bizonyára sokan ismerik a memóriapalota vagy útvonal módszer nevű memorizáló módszert. Ezt a metódust már a rómaiak és a görögök is ismerték, másik elnevezése is innen ered: loci (loki), amely a Locus (lokusz – hely, helyszín) latin szóból ered. Évszázadokkal ezelőtt jellemzően fontos szövegek megjegyzésére használták, ma pedig a mindennapi életben és a tanulásban is hatékony segítség lehet a bevásárlólista megjegyzésétől a fontos tennivalók memorizálásán át különböző tanulnivalók rögzítéséig. De miért fontos ez?
Most rájöttek, hogy ez az amúgy memóriabajnokok (kártyapaklik, tetszőleges dolgok átlagosnál sokkal hosszabb listáját megjegyezni képes “memóriaatléták”) által előszeretettel használt módszer egyrészt bárki által megtanulható és jól használható, másrészt begyakorlásával tartósan megváltoztatja az agy működését – írta a The Verge. Mutatjuk is, hogyan.
A loci/memóriapalota technika
A lényege, hogy egy bizonyos, jól ismert útvonal egyes, szobaméretű helyszínein helyezzük el a megjegyezni kívánt dolgokat. Így nemcsak az adott dolgokra, hanem, mintegy mellékhatásként, azok sorrendjére is emlékezhetünk. Ha kiválasztjuk például a lakásunkat, és annak tíz helyszínét (hálószoba, nappali, lépcsőház, terasz, konyha stb.), akkor ezen képzeletben végigsétálva képzeljük oda a megjegyezni kívánt dolgokat. Minél furább, érdekesebb, plasztikusabb, annál könnyebb lesz felidézni (gigantikus “répacsokor” a nappaliban a vázában, könnyező hagymapucoló nők a fürdőben, vagy a szerelésre váró laptopból a kedvenc zenénk szól a konyhában, és hűtővizes palackok teremnek a kertben a fákon.
Személyekre és helyekre könnyebben emlékszünk vissza, ennek valószínűleg evolúciós okai vannak: ismernünk kellett a környezetet, tudni, hogy hol van élelem, hol biztonságos, merre vannak veszélyes állatok vagy ellenséges embercsoportok.
Ezt a módszert használta Boris Nikolai Konrad memóriabajnok és memórafejlesztő, aki
a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült azzal, hogy memorizálni tudott 201 nevet és arcot mindössze 15 perc alatt.
Amikor erről kérdezik, azt mondja: ez is csak egy sport, mint annyi minden más, legfeljebb kevesebbet kell hozzá mozogni. De a gyakorlás kulcsfontosságú.
És mint később kiderült, ez így is van – ezt a módszert bárki meg tudja tanulni és fejlesztheti is magában (még ha nem is lesz mindenki a memorizálás olimpiai bajnoka).
De Konrad arra is kíváncsi volt, hogyan működik a “memóriaatléták” elméje. Ennek kiderítésére társult Martin Dreslerrel, a holland Radboud Egyetem neurológusával. Megvizsgáltak a világ 50 legjobb memorizálója közül 23-at (20 és 36 év közöttieket) pihenés közben, és akkor is, amikor 72 szót kellett megjegyezniük.
A csapat – és társkutatóik a Stanford Egyetemről – arra jutottak, hogy
a különlegesnek tartott memóriájú emberek agyának felépítése nem különbözik az átlagemberekétől
– amit igencsak meglepőnek találtak, hiszen mégiscsak memória-világbajnokokról van szó. Mégsem találtak olyan agyi struktúrát, vagy olyan agyterületet, amely anatómiailag eltérne a szokásostól.
De ez nem jelentette azt, hogy az agyuk ugyanúgy működött volna, mint bárki másé.
A legjobbak ugyanis képesek voltak 72 szóból legalább 70-et visszaidézni, míg a nem tréningező emberek átlagosan csupán 39-re tudtak emlékezni.
Ennek pedig volt kimutatható oka: agyuk a kontrollcsoporthoz képest eltérő, sajátos aktivitási mintázatot mutatott, amelyben a memorizálásért és a megismerésért felelős agyterületek együttesen működtek.
Bebizonyították azt is, hogy nem mindegy, milyen memóriatréninget végeznek az emberek, nem mindegyik ilyen hatékony, és pláne nem mind okoz mélyreható változásokat a memória javításában. Ehhez emberek két csoportját hasonlították össze: az egyik hat hétig napi 30 percben a “memóriapalota” módszert gyakorolta, a másik pedig ugyanilyen intenzitással memóriajátékokat játszott.
Az eredmények meggyőzőek voltak: a memóriapalotát gyakorlók átlagosan 62 szót jegyeztek meg a 72-ből (36-tal többet a korábbi teljesítményüknél), míg a kontrollcsoport teljesítménye alig mutatott javulást az átlagos értékről.
További érdekességképpen az is kiderült, hogy
a memóriapalotát gyakorlók agyműködése akkor is az új, “bajnoki” mintázatot mutatta, amikor bármi mást tanultak,
és nem ezt a módszert használták.
Arra egyelőre nem született válasz, hogy miért éppen ez a módszer ilyen rendkívül hatékony. Azt feltételezik, hogy a technika az agy azon készségét használja ki, amely a vadászó-gyűjtögető időszakban fejlődött tökélyre: a navigációs és térbeli tájékozódási képességet. Habár nem kellett tudniuk egy kártyapakli sorrendjét vagy tetszőleges szavak láncolatát, de akkor is meg kellett jegyezniük a túléléshez szükséges helyeket, tárgyakat, állatokat, személyeket, ezért erre az agy könnyedén képes.
Mai rovatunkban egy nagyon ritkán előforduló mondást fogunk elemezni, ami úgy szól, hogy Nem úgy verik a cigányt. Őszintén megvallva, én ezt eddig nem hallottam, de eltudom képzelni, hogy miért került ez a szólás O. Nagy Gábor gyűjteményébe. A Mi fán terem c. könyvből elmeséli Hargitai István.
A sonkát vékony csíkokra vágjuk, a sajtot nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük.
Egy magasabb falú serpenyőben a vajat felhevítjük, hozzáadjuk a lisztet, és világosra pirítjuk, (besamelmártást készítünk) majd felöntjük annyi tejjel, hogy kellemesen sűrű mártást kapjunk, de ne felejtsük el, hogy a sajt is sűríteni fog rajta. Teljesen csomómentesre keverve összeforraljuk.
Még krémesebbé tehetjük, ha a tej egy részét egy kis tejszínnel helyettesítjük. Ízesítjük sóval, frissen őrölt borssal, frissen reszelt szerecsendióval, és belereszeljük a gerezd fokhagymát is.
Hozzáadjuk a reszelt sajtot, és jól elkeverjük, hogy elolvadjon benne, majd beletesszük a sonkát és a kukoricát is.
Pár perc alatt készre főzzük, majd a végén hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet.
A galuskát hozzáforgatjuk, megvárjuk, míg jól összeforr, és már tálalhatjuk is.
Tálaláskor még plusz megszórhatjuk reszelt sajttal is, de anélkül is tökéletes.
Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének
A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem. S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem, akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére. Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. S a dallamot karral kisérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem. Aletta van der Maet nevét susogta, mikor a béke bús szemét lefogta. S mikor a hálátlan világ temette, Aletta búja jajgatott felette, míg dörgő fenséggel búgott le rája a kálvinista templom orgonája. Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe. Gyámoltalan nő – szól a régi fáma – urát keresve, sírba ment utána… A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem. S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem, egyetlen könny, hogy azt a dallamot Aletta van der Maet-nak megköszönjem.
A Columbusi Magyar Kulturális Társaság vasárnap március 19.-én emlékezett meg Március 15-ről és az 1848-49-es Szabadságharcról a Magyar Református templomban. Úgy az istentisztelet mint a megemlékezés angol nyelven folyt, mivel az egyháztagok túlnyomó része már nem ért és nem beszél magyarul, de a magyar érzés még él bennük és szívvel- lélekkel vettek részt a legnagyobb nemzeti ünnepünkön. Kovács-Wágner Erzsébet, a Magyar Kulturális Társaság elnöke üdvözölte a jelenlevőket, kiknek létszáma körülbelül nyolcvanra volt tehető. A magyar himnusz eléneklése után Kovács-Wágner Erzsébet angol nyelven tolmácsolta Petőfi Sándor vérforraló költeményét, a Nemzeti dalt. Ezt követően Dobos Dávid Brams Magyar táncok 5. számát játszotta el, amit Homonnay Levente Petőfi Egy gondolat bánt engemet angol verziója követett.
Az ünnepi beszédet Hargitai István mondta el, melyben párhuzamot vont az amerikai alapító atyák nemzeti függetlenségért való igyekezete és a magyar márciusi ifjak hasonló eszmékért való küzdelme között. Beszédében kiemelte az amerikai nép nagy tiszteletét Kossuth Lajos és a magyar nemzet iránt, mert mindkettőben a saját honszeretetét és szabadság iránti vágyát látta megtestesülni. A beszédet ismét Dobos Dávid hegedűjátéka követte, ezuttal Brams Magyar táncai közül az első számúval szórakoztatta a közönséget. Befejezésül Hubert Zsolt szavalta el Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi című költeményét.
Az ünnepség az amerikai himnusszal zárult. Kovács-Wágner Erzsébet a háziasszony szerepében az összegyülteket finom ebédre invitálta a templom nagytermébe. Kellemes hangulatban töltöttek el pár órát baráti társaságban a columbusi magyarok.
A múlt vasárnapi adásunk alatt telefonos interjún keresztül lehetőségünk nyílt a Székelyek Világszövetségének elnökével, András Mihállyal beszélgetni annak kapcsán, hogy nemrégiben az ő szervezése alatt Csíkszeredában tüntetést szerveztek a “Városháza” magyar felirat eltörlése ellen. Ugyanakkor a beszélgetés során arról is érdeklődött Csibi Loránd kollégánk, hogy a Székely Szabadság napján és a nemzeti ünnep alkalmából hogyan emlékeztek meg a székelyföldi városokban ezen eseményekről.
A beszélgetés során az elnök előbb a Székelyek Világszövetségét mutatta be és a szervezet céljait vázolta fel a hallgatóknak, melyben elmondta, hogy tíz alapító tag jóvoltából jött létre. Céljaik közt a legfontosabb a székely önrendelkezését elérni, ami kapcsán az ENSZ-hez is már terjesztettek fel kérvényt.
Az interjú során megtudhattuk, hogy a tüntetés alatt, mely a csíkszeredai Városháza felirat megmaradása mellett szólott kb. háromszáz ember is részt vett Hargita megyeszékhelyén. Ahogy az elnök értesült a helyi napilapok hirdették a tiltakozást és még a Marosvásárhelyi Rádió is óránként hívta fel a figyelmet a tiltakozásra, értesítette a magyarokat, székelyeket.
A tiltakozást követően Marosvásárhelyen március 10-én emlékeztek meg a Székely Szabadság napjáról, ahol ugyancsak jelen volt az elnök. A beszámolója szerint a román hatóságok ismételten próbálták bojkottálni a megemlékezést, de ez úttal is a székely leleményesség bizonyított és fennakadás nélkül lehetett megemlékezni ezen a napon. Ahogy az elnök fogalmazott “esett az eső, sírt az ég, siratta a népet”. Ezzel is utalt a székelyek nehéz sorsára.
A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából Csíkszeredában tartózkodott és elmondása szerint felelő ünnepségre került sor Csíkszeredába is, de szerte a székelyföldi városokban is. A beszélgetés során megtudhattuk, hogy néhányan Csíkszeredában, néhányan Sepsiszentgyörgyön és néhányan a Nyergestetőn képviselték a Székelyek Világszövetségét.
A tervekkel kapcsolatban arról esett szó, hogy törekszik a Székelyek Világszövetsége elérni a Székelyföld önrendelkezését, amely ügyben az ENSZ Őshonos nemzetek szakosztályához terjesztettek fel kérést, hogy ismerjék el a székely népet a Székelyföldön őshonos népként.
A tervekről azt tudhattuk meg, hogy idén június 27-re egy nagyszabású rendezvényt terveznek Budapestre, mely a Visszhang nevet viseli magán arra alapozva, hogy vissza kívánják adni a székelyeknek a hangjukat. A rendezvény a budapesti Román Nagykövetség előtt kezdődik du. 4 órakor és onnan a Hősök terére kívánnak átvonulni. A dátum választás nem véletlen, hiszen az 1988-as falurombolás apropóján szervezett megemlékezésre való emlékezésként kívánnak ezen a napon találkozni.
Az elnök elmondta, hogy bármilyen támogatást elfogadnak ahhoz, hogy ez a találkozó és rendezvény sorozat minél sikeresebben létrejöhessen.
A Székelyek Világszövetségének elnökével készült teljes interjút alább hallgathatják meg:
Ezen emlékév keretében tartandó rendezvénysorozat egyik eleme volt a szombaton du. 5 órától megrendezett irodalmi est az evangélikus egyház szervezésében. Az ünnepi istentiszteletre a Nyugatoldali Református templomban került sor, melyet Tamásy Éva nyitott meg köszönő szavaival, majd Nt. Tamásy Zoltán egy ráhangoló imát mondott.
Ezt követően Tóth Péter loraini református lelkipásztor osztotta meg gondolatait a reformáció kapcsán, s beszédében röviden átfogta a reformáció történelmi állomásait.
Beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy minden keresztyénnek az üdvösség fele kell törekednie élete során és, ahogy fogalmazott, “Isten dicsőségét kell hirdetnie”.
A lelkész beszédét után az idei márciusi nemzeti ünnepünk alkalmából debütált Clevelandi Magyar Egyházak Kórusának fellépése követett csodás előadásukkal.
A Luther-rózsa rövid szimbólummagyarázata után dr. Márton Marius adventista lelkipásztor osztotta meg értékes gondolatait a jelenlévőkkel. Beszéde során többek közt elmondta, hogy ő úgy gondolja, a reformáció már akkor megkezdődött, amikor Luther kezébe vette a Bibliát, hiszen a Szentlélek már akkor munkálkodott benne.
A Jn 8, 32-re alapozva arról tett hitvallást, hogy számára a “reformáció szabadság Krisztusban”. Beszédét azzal a biztatással zárta, hogy “legyetek a Szentírás hűséges követői”.
A buzdító szavak után Simon Judit szólóénekével gazdagította az ünnepi istentiszteletet, amelyet a baptista egyház részéről Kulcsár Sándor lelkipásztor bizonyságtétele követett. A lelkipásztor arra fókuszált, hogy “bár sokan azt mondják az evangélium felforgatta a világot, pedig általa a felforgatott világ állott helyre”. Beszéde végén ő is buzdította a jelenlévő mintegy hatvan hívőt a különböző felekezetekből, hogy mindannyiunknak “mandátumunk van Istent képviselni a földön” és ezt bátran tegyük.
Az ünnepi istentiszteletet finom rakott káposzta fogyasztása követett, amelyet desszertként a Luther torta ékesített néhány frissító innivalóval.
A tervek szerint ez nem egy egyszeri alkalom volt, hanem egy egész rendezvénysorozat első eleme volt. Áprislis 22-én kerül sor a következő találkozóra, amikor a kárpátaljai misszióról tartanak egy előadást.
A múlt vasárnapi adásunk folyamán élő, telefonos interjúban stúdiónk “vendége” volt Magyarország New Yorki Főkonzulátusának munkatársa, dr. Kumin Ferenc főkonzul, akivel a nemzeti ünnep kapcsán a new yorki megemlékező rendezvénysorozatról, valamint a Regionális Diaszpóra Értekezlet new yorki gyűléséről és a jövőbeni tervekről beszélgettünk.
Az interjú során megtudhattuk, hogy március 12-én, vasárnap egész napos eseménysorozattal ünnepeltek, emlékeztek a new yorki magyarok az idei nemzeti ünnep alkalmával.
A Főkonzul elmondta, hogy a szokásos Kossuth szobor megkoszorúzása mellett, az idei megemlékezésen felavattak egy emlékművet annak szomszédságában az 1956-os szabadságharc emlékére.
Az emlékmű már majdnem teljesen készen volt az ‘56-os szabadságharc 60. évfordulójára, de teljes pompájában most tündökölhet, így mostanra ütemezték be a felavatását.
A beszélgetés során arról is szó esett, hogy milyen üzenete van a diaszpóra magyarság körében az 1848/49-es szabadságharcnak. A Főkonzul elmondta, hogy “egész Amerikában ez a forradalom, ez az évforduló egy nagyon különleges üzenetet hordoz, hiszen óriási hatással volt Amerikára, Amerika szabadságára, egyáltalán arra a szabadság fogalomra, ami Amerikát a szabadság földjévé tette”. Továbbá a beszélgetés során kifejtette, hogy New York a Kossuth-kultusz szempontjából kiemelkedően fontos város, hiszen ide érkezett meg Kossuth, itt tartotta fantasztikus beszédeit először, amiket a kortárs vezetők is csodálattal hallgattak.
Ahogy a Főkonzul fogalmazott, hogy “ez az amerikai magyarok szempontjából szent helynek minősülő kis park rész kiegészült az ‘56-os emlékművel és már nem csak egy ‘48-as emlékhely és egy ‘48-as zarándok hely, hanem tulajdonképpen a magyar szabadságnak egy kombinált találkozó helye”.
Annak kapcsán, hogy hogyan lehet a mai, elsősorban amerikai magyar fiatalok számára közelebb hozni ezen nemzeti ünnep jelentőségét a politikus elmondta, hogy meg kell állani és újra kell gondolni, hogy mit üzen ez az ünnep nekünk a napjainkban. Újra kell gondolni, hogy mit jelent számunkra például Kossut, mint “a szabad világ egyik meghatározó személyisége”.
Az interjúból az is kiderül, hogy hol található pontosan meg ez az emlékpark, amelyet könnyen meg lehet közelíteni New York nyugati szélén. Továbbá megtudhattuk, hogy mivel a Kossuth szobor egy teljesalakos mű, így az 1956-os emlékmű egy non-figuratív alkotás, mely a Budapest fölött lévő csillagállást mutatja 1956. október 23-a estéjéről.
Az interjú folytatásában a new yorki Regionális Diaszpóra Értekezletről is szó volt. Ennek kapcsán megtudhattuk, hogy a Budapesten évente megrendezésre kerülő tanácsülés mellett a helyi közösségeknek fontos, hogy időszakonként regionális tanácskozásokat is tartsanak, hiszen a magyar szervezetek itt tudnak tapasztalat- és eszmecserét folytatni, melynek során megvitathatják az aktuális problémákat vagy éppen a tervekről gondolkodhatnak közösen.
A Főkonzul elmondta, hogy ez az értekezlet szorosan együtt működik a budapesti Diaszpóra Tanáccsal és annak tagjaival. Ezt bizonyítja, hogy Hámos László, aki az Észak-Amerikai magyar szervezetek regionális elnöke és ez által szerves része a Diaszpóra Tanács üléseknek Budapesten, a nemrégiben zajlott washingtoni és a mostani new yorki Regionális Diaszpóra Értekezleten is részt vett.
Ezen a new yorki Regionális Diaszpóra Értekezleten jelen volt dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikért felelős helyettes államtitkár is a Miniszterelnökségtől. Az ő tolmácsolásában hallhatták meg a részvevők, hogy a magyar kormány milyen kezdeményezésekkel támogatja a diaszpórában élő magyarságot.
Az értekezlet során lehetőségük nyílt a magyar szervezetek képviselőinek arra, hogy közösen gondolkodva terveket szőhessenek az helyi magyarság javára.
Ahogy a Főkonzul fogalmazott “igyekszünk nagyjából évente 3-4 havonta összegyűlni” és keretet adni a közös munkára a magyar szervezetek közt.
Mivel az idei év sok egyéb emlékév mellett a Kossuth Zsuzsanna emlékévet is magán viseli, így a tervekkel kapcsolatban az interjúból kiderült, hogy a New Yorki Főkonzulátus következő nagyobb célkitűzése az, hogy ezen emlékév keretében a nemrégiben beazonosított Kossuth Zsuzsanna nyughelye fölé, aki Kossuth Lajos legfiatalabb húga volt, s egyben a “nemzet fő ápolónője” címet érdemelte ki, egy méltó emlékművet emeljenek. Ahogy a Főkonzul fogalmazott “ezzel egy nagyon fontos darabbal gyarapszik majd az amerikai magyar emlékhelyek száma”.
Dr. Kumin Ferenccel készült teljes interjút az alábbi hivatkozásra kattintva meghallgathatják a kedves érdeklődők:
