Adva van a kérdés, hogy azok a hollywoodi sztárok, akik az utolsó leheletig küzdöttek Donald Trump ellen – olyannyira, hogy még a hivatalos elektori eredményhirdetés előtt egy nappal is arra buzdították az elektorokat, hogy „lelkiismeretük szerint” szavazzanak –, a következő időszakban miképp cselekszenek. Olyan filmeket forgatnak majd, amelyeknek témája az elnök elrablása és meggyilkolása? Hogy így legalább a filmvásznon bosszút álljanak elillant reményeikért?

Ha egy pillantást vetünk Hollywood és a mindenkori amerikai politika kapcsolatára, akkor meglepetésben lesz részünk. Lehetett az elnök republikánus vagy éppen demokrata, az akkori filmek egyértelműen azt az ideológiát tükrözték, amely az adott időben meghatározta Amerika kül- és belpolitikáját, és az amerikai életstílus felsőbbrendűségét volt hivatva reklámozni. De ez időben Hollywood még csak kullogott az események után, és naprakész filmjei olyan ritkaságnak számítottak, mint a fehér holló. A hidegháború évtizedei alatt – különös módon – az amerikai filmek zömében nem volt explicit szovjetellenesség, a nukleáris megsemmisülés rettenete inkább csak allegorikus szinten manifesztálódott, jó és kevésbé jó sci-fi filmek tucatjaiban.

Az alapképlet az volt, hogy földön kívüli lények sanyargatták a békés amerikai polgárokat, néha csúnya dolgokat művelve velük valamiféle bolygóközi konfliktus függvényé­ben. De az invázió, az idegen megszállás ténye azért komoly figyelmeztetés volt az átlagnézőnek. Résen kell lenni, mert lehet, hogy a földönkívüliek közelebb állnak hozzánk, mint gondolnánk. Az átlagból kiemelkedő film, A test­rablók támadása (Invasion of the Body Snatchers, 1978) is ezt a gondolatot sulykolta az amerikai tudatba, amikor a megszállók egyszerűen beköltöztek az emberek testébe, rabul ejtve elméjüket, és így már lehetetlen volt eldönteni, ki kicsoda. Így születtek a másképp gondolkodók.

Amikor Ronald Reagan került a Fehér Ház élére, nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenség nem űrbéli lények különös kinézetű csapata, hanem a kommunista Szovjetunió, amely Sztálin óta következetes külpolitikát folytatott, vegyítve a cári expanziót a nemzetköziséggel. Reagan ekkor döntötte el, hogy hadat üzen a hidegháborúnak és térdre fogja kényszeríteni az orosz medvét. Hollywood megértette az új kihívást, és 1984-ben, az orwelli évben leforgatta a Vörös hajnal (Red Dawn) című, mára már kultikussá vált filmet, amelyben egy Amerikát ért orosz–kubai katonai invázió ellen veszi fel a harcot egy közép-amerikai gimnázium mindenre elszánt diákcsapata, életüket és vérüket adva a szabadságért és az amerikai életformáért. A film ennek ellenére különösebb sikert akkor még nem aratott, és ebből tanulva a filmstúdiók nagyon óvatosan bántak az efféle forgatókönyvekkel, különösen akkor, amikor véget ért a hidegháború és Amerika vetélytárs nélkül uralta a világot.

Egyes kiemelkedő rendezőknek azonban megadatott az a luxus, hogy saját szakállukra olyan filmeket készítsenek, amelyek az ünnepelt jenki életforma teljes tagadását vázolták, néha meglehetősen morbid stílusban. Ilyen volt a legendás rendező-történész Oliver Stone, aki már letette névjegyét olyan klasszikus filmekkel, mint a Született július 4-én, és A szakasz. Stone 1997-ben bemutatta a Halálkanyart (U Turn), amelynek főhőse az orosz maffia elől menekülvén egy olyan arizoniai kisvárosban találja magát, ahol tort ül a fertő, a dekadencia, ahol a helybéliek gonoszak és aljasak vagy éppen vérfertőző kapcsolatban élnek és gyűlölnek mindenkit, s ahol a végén – mint egy shakespeare-i drámában – mindenki holtan végzi. A film nagy felháborodást váltott ki konzervatív kritikusok körében, akik azzal vádolták a rendezőt, hogy Amerika szívét, a kis- és kertvárosi életformát gyalázta meg, ám technikai szempontból nézve a film elsőrangú alkotás volt, tisztelgés a film noir műfaja előtt.

A kétezres évek aztán hamar véget vetettek a boldog békeidőknek. 2001. szeptember 11. után bosszúszomjas amerikai tengerészgyalogosok lerohanták Irakot és Afganisztánt, ezzel adva hosszú lejáratú témát a filmiparnak is. Számos alkotás készült az iraki háborúról, de legtöbbjük csak silány propagandafilmnek bizonyult. Hollywood első számú nő rendezője, Kathryn Bigelow 2008-ban készített filmje, A bombák földjén (The Hurt Locker) a naturalista stílus magasiskolája volt, mégis adós maradt egy válasszal, hogy mit is kerestek az amerikai tengerészgyalogosok a bombák földjén. Tömegpusztító fegyvereket? Olyanok csak George W. Bush és Tony Blair fantáziájában léteztek. A 2010-ben bemutatott Zöld zóna Paul Greengrass rendezésében viszont kitűnő cáfolata volt az imént említett két volt világvezető színlelt rettegésének az Irak területén sosem létezett tömegpusztító csodafegyverektől.

Az utóbbi időkben Hollywood próbál visszatérni gyökereihez, a nagy epikus bibliai filmek készítéséhez. Ezzel tulajdonképpen szívességet tesz az eddig mellőzött vallásos jobboldalnak. A 2014-ben forgatott Noé (Noah) Russell Crowe főszereplésével minden látványosság ellenére nem vívta ki a megcélzott társadalmi réteg tetszését, sőt a vallásos amerikai jobboldal kifejezetten rosszallta azt a technikai megoldást, ahol a bukott angyalokat valamiféle Transformers-kinézetű kőszörnyek játszották. Nem jártak jobban a tavaly bemutatott Ben Hurral sem, amely minden digitális trükközés ellenére csak halvány utánzata maradt az 1959-es, tizenegy Oscar-díjjal jutalmazott grandiózus eredetinek.

A minap a Golden Globe-díj átadásakor Meryl Streep, többszörös Oscar-díjas színésznő élesen támadta Trumpot, és arra szólította fel az amerikaiakat, hogy harcoljanak a demokráciát és a szabadságot támadó nézetek ellen, és ne tűrjék, hogy Amerika parancsuralom alá kerüljön. Nos, az ilyen politikai beszólásoknak is köszönhetően sikerült Donald Trumpnak az elnöki székbe kerülnie. De amennyiben a New York-i és kaliforniai elit továbbra is csak a saját maga által definiált társadalmi csoportokat ismeri el valósnak, akkor ebből a jelenlegi kultúrharcos állóháborúból nehezen lesz számukra kiút.

A szerző politológus / magyaridok.hu

Reklám

Washington, 2017. január 18. szerda (MTI) – Utolsó sajtóértekezletét tartotta szerdán Washingtonban Barack Obama távozó amerikai elnök, aki Oroszországot okolta a hidegháborús légkör újbóli kialakulásáért, ám hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok és a világ érdeke a konstruktív viszony kialakítása Moszkvával.

Bevezetőjében Obama a kórházban lévő idősebb George Bush elnököt és a szerdán szintén kórházba szállított hitvesét, Barbara asszonyt méltatta, “jó embereknek” nevezve őket, majd megköszönte a jelenlévő újságíróknak a nyolc évig tartó együttműködést. Obama “korrektnek” minősítette az újságírók munkáját.
A távozó elnök a Politico című lap reggeli híradásával ellentétben nem beszédet mondott, hanem kérdésekre válaszolva fejtette ki véleményét.
Megvédte Chelsea Manningnak, a hadsereg volt hírszerző-elemzőjének a szabadon bocsátását, mondván, hogy Manning ugyan titkos információkat adott át a WikiLeaks alapítójának, de már sok évet letöltött 35 éves börtönbüntetéséből. “Manning kemény éveket töltött a börtönben” – fogalmazott az elnök az időközben férfiból nővé operált Manningről, végig nőneműként emlegetve őt. “A Manning-ügyben megtörtént az igazságszolgáltatás” – szögezte le, hozzátéve, hogy Manning aránytalanul nagy büntetést kapott.
Barack Obama kifejtette, hogy az Egyesült Államok és a világ érdeke az, hogy konstruktív viszonyt alakítson ki Oroszországgal, de úgy vélte, hogy amióta Vlagyimir Putyin ismét orosz elnök lett, felerősödött az Amerika-ellenes retorika Oroszországban és olyan ellenséges hangulat, szellemiség uralkodott el, amelyet korábban, a hidegháború idején tapasztaltak. “Ez megnehezíti a viszonyt” – jelentette ki.
Hozzátette: Ukrajna szuverenitásának és függetlenségének megsértése miatt hozott szankciókat Oroszország ellen. Hangsúlyozta, hogy “nem kellene az Ukrajna miatt hozott szankciókat egy sor más dologgal, témával összekeverni”, de nem fejtette ki, hogy konkrétan mire gondol. Azt állította, hogy készen állt az atomfegyverek csökkentéséről tárgyalni Moszkvával, de az oroszok nem akartak.
A távozó elnök nem kívánta kommentálni utóda elképzeléseit. Hangsúlyozta, hogy Donald Trumpot megválasztották, tehát joga van a saját elképzelései és saját értékrendje megvalósításához. Kiemelte viszont, hogy az elnöki feladatok ellátása nem magányos tevékenység, hanem csapatmunka, s Trump állásfoglalásait nagy mértékben meghatározzák majd tanácsadói és miniszterei.
“Érdemes figyelni a szenátusi meghallgatásokra” – fogalmazott Obama, minden bizonnyal arra célozva ezzel, hogy a szenátusi meghallgatásokon a kulcspozíciók (például a külügyminiszteri vagy a védelmi miniszteri poszt) várományosai Trump nézeteivel ellentétes álláspontokat fogalmaztak meg, akár az Oroszországgal, akár a NATO-val folytatandó politikáról.
Izraelről is kérdezték az újságírók Barack Obamát. A palesztin-izraeli konfliktusról kifejtette, hogy változatlanul aggódik, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan, de a feleket csak bátorítani lehet, kötelezni őket a békekötésre lehetetlen. “Majd meglátjuk, hogy Trump megközelítése hogyan működik” – hangsúlyozta. Hozzátette: úgy látja, hogy a kétállami megoldás ideje lassan eltűnni látszik, s a jelenlegi helyzet veszélyes nemcsak Izraelre és a palesztinokra, hanem az egész világra.     Sajtókonferenciája végén – belpolitikai kérdéseket elemezve – elismerte, hogy elnöksége nem volt sikeres a faji előítéletesség és megkülönböztetés visszaszorításában. “De nemcsak fekete-fehér kérdésről van szó immár, hanem spanyolajkúak és ázsiaiak ügyéről, egyenjogúsításáról” – tette hozzá. Megígérte, hogy bármikor előítéletességgel vagy az amerikai értékrend megsértésével találkozik, felemeli majd a szavát. “Hiszek ebben az országban” – hangsúlyozta Barack Obama.     Egy kérdésre válaszolva “nonszensznek” nevezte, hogy tömeges csalások fordultak volna elő a választásokon.

MTI / Járai Judit

Reklám

Kemények és fájdalmasak lesznek a tárgyalások Nagy-Britannia európai uniós kilépéséről (Brexit), de helytelen lenne, ha a tárgyalásokból az integrációs szervezet meggyengülve, a szigetország pedig megerősödve kerülne ki – jelentette ki Robert Fico szlovák kormányfő szerdán Pozsonyban.

A miniszterelnök – akinek kijelentését a TASR szlovák közszolgálati hírügynökség idézte – erről a decemberben véget ért szlovák uniós elnökség lezárásával kapcsolatban tartott rendezvényen beszélt.
Robert Fico rámutatott: ha az unió meggyengülve, Nagy-Britannia pedig megerősödve kerülne ki a Brexitről folytatott tárgyalásokból, az a lehető legrosszabb üzenet lenne, mivel példaként szolgálhatna azon országok számára, amelyekben érezhető az EU-ból való esetleges kilépésre irányuló nyomás a nyilvánosság részéről.
Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter a Brexit-tárgyalásokról a pozsonyi kormány szerdai ülésén azt mondta: az unió tisztában van azzal, hányadán áll, és azzal is, hogy London mivel készül tárgyalásokra. A külügyminiszter ennek alapján úgy vélekedett: “igényes” tárgyalásokra van kilátás, de a huszonhetek álláspontja közös lesz, s világos az is, hogy senki nem fog különtárgyalásokat folytatni Nagy-Britanniával. “Ez átverés lenne a huszonhetekre nézve” – fogalmazott a szlovák diplomácia vezetője.
Miroslav Lajcák a Nagy-Britanniában élő szlovák állampolgárok jövőjére kitérve azt mondta: nem szabad megengedni, hogy azokat más uniós vagy brit állampolgárokkal szemben diszkriminálják, az ilyen eshetőség ellen Pozsony határozottan fel fog lépni. Hozzátette: Nagy-Britanniának is érdeke, hogy az uniós tagállamokban élő állampolgárait ne különböztessék meg hátrányosan.

MTI

Reklám