Igét hirdet Mezei András atya, a clevelandi Szent Imre Katolikus Templomból.
Reklám
Hetednapi Adventista Gyülekezet 2016. december 11-i adása
Igét hirdet Márton Marius lelkipásztor.
Reklám
Mikulásjárás a Magyar Múzeumban
A tegnap, azaz december 10-én délután a Mikulás ellátogatott azokhoz a gyermekekhez akik a Magyar Múzeum Mikulásváró, karácsonyra hangoló gyereknapján vettek részt.
Mikulásjárás a Clevelandi Magyar Múzeumban
December 10-én délután a Mikulás ellátogatott azokhoz a gyermekekhez, akik a Clevelandi Magyar Múzeum Mikulásváró, karácsonyra hangoló gyereknapján vettek részt.
Posted by Bocskai Rádió the Voice of Hungary at WJCU on Wednesday, December 14, 2016
A program korcsoportok szerint különböző feladatokat, játékokat, kézműves foglalkozásokat foglalt magában a legkisebbektől a legnagyobbakig. Minden program elsősorban angol nyelven folyt, hogy azok is ismerkedhessenek ilyen formában a magyar hagyományokkal, akik nem tudnak vagy csak kicsit tudnak magyarul.
Aki szeretett volna, az mézeskalácsot díszíthetett, vagy éppen az emberi testrészeket tanulhatta meg játék közben, vagy a nagyobbak akár magyar népi motívumokkal díszíthettek fakanalakat, illetve részt vehettek a múzeumot megismertető játékban, ahol egy-egy kérdésre a múzeum különböző pontján kaphattak válaszokat.
Továbbá a program része volt egy vicces bábszínházas állattörténet megtekintése, amely szemmel láthatóan nem csak a kicsik figyelmét kötötte le, hanem még a szülők és nagyszülők figyelmét is. Mindenki együtt izgulhatott, hogy a kis nyuszika hogy tud a veszélyekkel teli úton végighaladni az erdőben, hogy segítsen a Mikulásnak visszajuttatni az elvesztett kesztyűjét. A nagy izgalmak után, mivel a kis nyuszi megtalálta a kesztyű gazdáját, együtt hívogatták kicsik és nagyok a Mikulást, mire ő lassan meg is érkezett és miután köszöntötte őt a gyereksereg, mindenkit egy-egy kis ajándékkal lepett meg.
Ezt néhány népi játék követett a vidám hangulatban és utána a finom süteményekből is falatozhatott aki csak akart.
Mosollyal térhetett minden gyermek haza, hiszen sok játékban és újdonságban lehetett része a programok alatt.
Reklám
493. honismereti rejtvényjáték – 2016.12.11.
A BOCSKAI RÁDIÓ
493. honismereti rejtvényjátéka. 2016. december 11.
A kérdéseket Veress Sándor állította össze.
Minden helyes megfejtést beküldő személy a Clevelandi Magyar Múzeum felajánlásából:
- Hetente egy könyv ajándékhoz jogosult.
- A könyvet saját maga választhatja ki az erre felajánlott könyvek közül.
- Ajándékát 30 napon belül fel kell vegye a Magyar Múzeumban.
Cím:
Magyar Múzeum, Galéria
1301 East 9th Street
(földszint)
Cleveland, Ohio 44114
Telefon:
(216) 523-3900
Nyitvatartási idők:
Keddtől Péntekig de. 11-től du. 3 ig.
Szombaton csak rendezvények alkalmával.
Műsoridő: KELET-ÉSZAK AMERIKAI idő szerint vasárnap du. 2-5 óráig
Reklám
Új köntösbe a clevelandi Szent Erzsébet Templom
Hosszú évek áldozatos munkájának köszönhetően, amikor úgy kívül mint belül, sőt az egész környéke is megszépült a Buckeye utcai Szent Erzsébet római katolikus templomnak. Antal Andrással, az egyházközösség plébánosával beszélgettünk főképpen a munkálatokról, de szót ejtettünk az elmúlt évekről és a kihívásokról is amelyekkel szembesül az ez az egyházközösség.
Kitért az atya a híveknek az óhatatlan fogyására, a lassú beolvadásra és a fiatalok halványuló érdeklődésére a vallások iránt. Ezek a tények amelyek arra engednek következtetni, hogy majd az üres templomok fogják hirdetni egy egykor oly mozgalmas és életerős egyházközösségek létezését.
De amíg ezek a borús idők bekövetkeznének, addig még mindig egy biztonságos, szép, rendezett környezetben mehetünk a vasárnapi szentmisére, ahol a gyönyörű, díszes ablakokon besütő napfény egy tiszta, áhítattal telített Isten házát ragyog be.
Aki eddig valamilyen oknál fogva elkerülte a Szent Erzsébet templomot, az menjen el és hallgasson egy szentmisét. Mikor ha nem éppen a most következő időszakban, amikor urunk Jézus Krisztus születését várjuk, örömmel a szívünkben.
Az alábbiakban hallgassuk meg Antal Andrással készült interjút.
Reklám
A magyar gyerekek negyede funkcionális analfabétaként fejezi be az iskolát
A 15 éves magyar diákok több mint negyede funkcionális analfabéta, azt sem tudja megállapítani, hogy két alternatív útvonal közül melyik a rövidebb, és azokkal az alapvető számolási készségekkel sem rendelkezik, melyek legalább minimálisan szükségesek lennének az életben való elevickélésre. Az országos szinten is nagyon gyenge PISA-átlagnál is sokkal ijesztőbb, hogy milyen ütemben növekszik azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek a sorsa már az általános iskola végén megpecsételődik.
A korábban sem jó eredményeket is alulmúlták a kedden nyilvánosságra hozott legújabb PISA-adatok, a nagy nemzetközi kompetenciamérés pocsék bizonyítványtállított ki a magyar oktatási rendszerről. Az rögtön látszott, hogy a magyar diákok átlageredménye minden korábbinál jobban elmarad a fejlett országokétól, de még a néhány éve sikeres oktatási reformot végrehajtó lengyelekétől is. Itt a két ország átlagértékének a trendje a három kompetenciaterületről, naranccsal a lengyelek, kékkel mi:
De a magyar átlagértékek romlásánál van egy még súlyosabb tendencia. Három év alatt, 2012 és 2015 között drámaian megnőtt azoknak a száma, akik a minimumot sem képesek hozni. Az OECD friss mérése szerint a magyar diákok 27,5 százaléka nem rendelkezik az elvárható minimális szövegértési képességekkel sem, vagyis lényegében képtelenek kibogarászni egy – nem extra bonyolult – szöveg értelmét, abban megtalálni és értelmezni a releváns információt.
Ezek a gyerekek gyakorlatilag funkcionális analfabéták. És mivel a PISA-teszteket 15 évesek töltik ki, elég nyilvánvaló, hogy már azok is maradnak egész életükre. Ők azok, akiket minimális közismereti óraszámban próbálnak meg végigrugdosni a szakiskolán, vagy várják, hogy a leszállított tankötelezettségi kort elérve 16 évesen kivegyék vagy elbocsáthassák őket.
Ennél több funkcionális analfabéta egyébként csak a hírhedten rossz oktatással rendelkező néhány országban van: az OECD tagállamai közül kizárólag a tökutolsó Mexikóban, Törökországban, Görögországban és Chilében, valamint a valamivel alattunk teljesítő Szlovákiában. A hozzánk többé-kevésbé hasonló fejlettségű Lengyelországban feleennyi tanuló (14 százalék) küzd ennyire alapvető szövegértési problémákkal.
Tendenciájában a jelenség még katasztrofálisabb: bár az se volt kevés, hat éve még csak a magyar tanulók 17 százalékának volt ilyen rossz a szövegértése – még egyszer, most 27-nek. A törökök után az összes OECD-ország közül nálunk romlott a legtöbbet a helyzet. És miközben az önmagában is ijesztő, hogy egyre több az olvasni alig-alig képes gyerek, azt sem lehet mondani, hogy közben legalább sok tehetségünk lenne: Magyarország azon országok közé tartozik, ahol kiemelkedő szövegértési képességű gyerekből is egyre kevesebb van a nemzetközi felmérés szerint.
Természettudományból lényegében ugyanez a helyzet. A magyar diákok jó negyede, 26 százaléka, súlyosan alulteljesít itt is. Három éve még csak 18 százalék tartozott ebbe a kritikus kategóriába, ami azt jelenti, hogy a tendencia az összes vizsgált ország közül nálunk a legrosszabb.
Matematikából dettó: a magyar 15 évesek 28 százaléka nem éri el a minimálisan elvárható alapszintet sem. Ez az OECD példája szerint azt jelenti, hogy képtelenek olyan egyszerű, a mindennapi életben evidensen szükséges dolgokra, mint egy ár nagyjából helyes megsaccolása egy másik pénznemben, vagy arra, hogy összehasonlítsák két lehetséges útvonal teljes hosszát. Nehéz lenne megkérdőjelezni az OECD jellemzését: „Ez az elvárt alapszint ahhoz, hogy teljes értékben részt tudjunk venni egy modern társadalomban.”
Ha a három nagy kompetenciaterületet együttesen nézzük, még inkább szembeszökő, hogy rengeteg gyerekkel semmit nem tud kezdeni a magyar iskolarendszer. A 15 évesek 18 százaléka nem egyszerűen egyvalamiben gyenge, nem arról van szó, hogy csak valamelyik tárggyal lennének gondjai, hanem mindegyikkel, és egészen alapvetőek: majdnem ötödük sem alapvető számolási, sem szövegértési, sem természeti ismeretekkel nem rendelkezik, mint láttuk, az egészen minimálisakkal sem.
Érdemes összevetni az ellentétes lengyel és magyar trendeket itt is. Bár néhány éve még nagyjából hasonló arányban voltak mindkét országban rosszul teljesítő gyerekek, ez az ábra azt mutatja, hogy az itt megint narancssárgával jelzett Lengyelországban ma jóval kevesebb a súlyosan alulteljesítő gyerek, míg nálunk jóval több.
És ha azt gondolnánk, hogy nem érdemes a gyengébbek fejlesztésébe sok energiát feccölni, mert az csak a tehetségesektől vonja el a figyelmet, még egy grafikon, ezúttal arról, hogy hányan teljesítenek kiemelkedően az összes diák közül a mérésekben.
Mint látszik, nálunk nemcsak egyre több az iskola végén is inkompetens tanuló, de ezzel párhuzamosan kiemelkedően teljesítőből is egyre kevesebb van. A magyar oktatási rendszer sem a tehetséggondozásban, sem a hátránykompenzációban nem képes megfelelő szolgáltatást nyújtani, és miközben mindenkinek romlik a teljesítménye, még az egyenlőtlenségek is növekednek.
A magyar gyerekek közötti tesztkülönbségek 21 százalékát magyarázza, hogy valaki szegény vagy gazdag családba születik. Ez kiemelkedő. Átlagosan ennél jóval kisebb, 12,5 százalékos az otthoni háttér hatása a gyerekek eredményére a többi országban.
A friss PISA-eredmények szerint Európában a magyar oktatási rendszer a legegyenlőtlenebb, itt tud az iskola a legkevesebbet változtatni a hozott hátrányokon. Nem képes megadni az esélyt a hátrányos helyzetű családokból érkezőknek, de közben a kedvezőbb helyekről származóknak is csak annyit tud nyújtani, hogy mások még náluk is rosszabbak maradnak – Európában azonban mindannyian egyre versenyképtelenebbek.
Forrás: index.hu
Reklám
Hiába a vereség, tovább erősödhet az Osztrák Szabadságpárt
Annak ellenére, hogy az Osztrák Szabadságpárt jelöltje elvesztette a hétvégi osztrák elnökválasztást, a következő két év mégis az FPÖ megerősödését hozhatja – mondta Kiss J. László egyetemi tanár az InfoRádió Aréna című műsorában.
Vasárnap Ausztriában az is eldőlt, hogy biztosan nem lesznek előrehozott parlamenti választások, mivel az osztrák elnökválasztáson a Zöldek támogatásával, függetlenként indult Alexander Van der Bellen szerezte meg a szavazatok többségét – mondta Kiss J. László, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára az InfoRádió Aréna című műsorában.
„Ha a nagykoalíció marad, és – minden jel szerint – kitölti a mandátumát 2018-ig, ennek mindig az a hatása, hogy a nagykoalícióhoz nem tartozó szélső pártok gyarapodnak. A legvalószínűbb az, hogy ha már zöld származású köztársasági elnök van, az gyakorlatilag a két nagykoalíciós pártot – ami nem éri el az 50 százalékot – a zöld párttal segítené. Tehát egy hárompárti koalíció jönne létre. De az sem kizárt, hogy akár a szociáldemokraták, akár a néppártiak a szabadságpárttal lépnek koalícióba. Erre már volt precedens” – fogalmazott Kiss J. László.
Az osztrák nagykoalíció pártjai hiába egymás szövetségesei, saját ellenzéküket is megtestesítik, nagyon sok kérdésben fogalmaznak meg egymással szöges ellentétben álló megoldásokat – mondta az egyetemi tanár az InfoRádió Aréna című műsorában.
Brüsszelben megkönnyebbüléssel fogadták az osztrák elnökválasztás eredményét – mondta Fóris György, a Bruxinfó elemzője.
„Az utóbbi hetekben-hónapokban-években, tulajdonképpen a migrációs válság óta – de van, ahol már a pénzügyi válság óta is – annak arányában, hogy az emberek közérzete romlott, növekvő bizalmatlanság, szembefordulás tapasztalható a legtöbb európai uniós tagországban, különösen az alapító országokban az úgynevezett középpártokkal szemben, és megnyílt az érdeklődés és a vonzalom, a fogékonyság a szélsőségesebb hangok iránt. Az osztrák választás ilyen szempontból sokakat megnyugtat, hogy legalább ez a trend egyelőre annyiból nem folytatódik, hogy nem egy viszonylag szélsőséges érveléssel működő jobboldali párt politikusa lesz Ausztria elnöke” – véli a Bruxinfó elemzője.
A választás eredménye mégis komoly figyelmeztetés a középpártoknak, hiszen jelöltjeik nem voltak képesek versenyben maradni a második fordulóban – emelte ki Fóris György.
Reklám
Az olasz kormányfő lemond a népszavazási vereség miatt
Matteo Renzi olasz kormányfő bejelentette lemondási szándékát a népszavazási vereség után.
Az olasz kormányfő bejelentette lemondási szándékát az alkotmányos reformokról szóló vasárnapi népszavazáson elszenvedett veresége nyomán. Matteo Renzi azt mondta, már hétfőn benyújtja lemondását Sergio Mattarella államfőnek.
A Demokrata Párt (PD) politikusa teljes felelősséget vállalt a várhatóan súlyos mértékű vereségért. “Én vesztettem, nem ti” – üzente szavazóinak, hozzátéve, hogy senki sem ragaszkodhat a helyéhez. “A kormányom munkája ma véget ért” – jelentette ki. Az utódára háruló legnagyobb feladatok közé sorolta az országot idén ért földrengések utáni helyreállítást és a gazdaság megerősítését.
A referendumon az első részeredmények szerint 60 százalék elutasította kormányfő javaslatait a bürokrácia csökkentéséről, és csak 40 százalék állt ki mellette.
A népszavazás sokak szerint valójában Renzi eddigi tevékenységének megítéléséről szólt.
Előzetes eredmények
Matteo Renzi kormányfő súlyos vereségét vetítik előre a vasárnapi olaszországi népszavazás korábban ismertetett első előzetes eredményei.
A belügyminisztérium által közölt adatok és a közvélemény-kutatók becslései szerint a választók 60 százaléka elutasította a kormány alkotmányos reformterveit – többek közt a szenátus létszámának és hatáskörének csökkentéséről – és csak 39-40 százalék szavazott rájuk.
Ez az exit poll felmérésekben jelzettnél is nagyobb különbség.
A népszavazáson a választásra jogosult 51 millió állampolgár csaknem 70 százaléka vett részt. Érvényességi küszöböt nem szabtak meg.
Az ellenzéki pártok azonnali lemondásra szólították fel a miniszterelnököt.
“Renzi menni fog, és vele együtt a befolyásos lobbik is, amelyek szintén vereséget szenvedtek” – mondta Renato Brunetta, a volt miniszterelnök, Silvio Berlusconi jobbközép Forza Italia (Hajrá Olaszország) pártjának parlamenti vezetője. A párt egyik szenátora, Francesco Giro visszavonulásra szólította fel Renzit. “Hagyjon fel a politikával” – írta.
Matteo Salvini, a jobboldali Északi Liga vezére kijelentette: Renzinek “perceken belül” le kell mondania. “Renzi haza!” – írta a Twitteren a politikus, aki egyben előre hozott választásokat sürgetett.
A reformterveket elutasító baloldali 5 Csillag mozgalom egyelőre nem kommentálta az eredményeket.
Reklám
Trianon titkait kutatják
Majd egy évszázad elteltével is vannak olyan vetületei a trianoni békeszerződésnek, amelyek még feltáratlanok. Ilyen például a menekültkérdés vagy a háborús összeomlás hatása a magyar társadalomra. Ablonczy Balázs az MTA Lendület Trianon 100 kutatócsoport vezetője arra is felhívja a figyelmet, hogy a különböző közép-európai nemzetek számára egyáltalán nem ugyanazt jelenti Trianon.
Az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoportja azt vállalta, hogy 2016 és 2021 között monográfiákkal, folyóiratszámokkal, konferenciákkal és a tudományos ismeretterjesztés más fórumaival bemutatja a trianoni békeszerződés eddig nem annyira előtérben lévő oldalait – mondta az InfoRádió Szigma – A holnap világa című magazinműsorában a kutatócsoport vezetője.
Ablonczy Balázs szerint nem valószínű, hogy olyasmi elő fog kerülni, ami döntően, alapvetően módosítja a tudásunkat a trianoni békeszerződés körülményeiről, de sok téma nincs vagy csak kevéssé van feldolgozva a magyar történelemtudományban. Ilyen például a menekültek kérdése.
“1918 és 1924 között körülbelül 400-420 ezer ember hagyta el az elcsatolt területeket és telepedett át Magyarországra. Az ő integrációjuk, az ő sorsuk jó része feltáratlan története a magyar történettudománynak és ilyen módon adóssága is” – emelte ki.
A kutatócsoport vezetője közölte: a projekt négy lábon áll. Az egyik a diplomáciai forráskiadásokkal foglalkozik, ebben nagyhatalmak olyan diplomáciai forrásait, békeelőkészítési anyagait teszik közzé, amelyek eddig nem voltak ismertek. A másik a háborús összeomlás és a magyar társadalom viszonyát vizsgálja olyan kérdésekkel, mint a közellátás, a hadsereg kérdése vagy például a menekültek kérdése.
Egy terület a határok fixálódásával foglalkozik, tehát azzal, hogy helyben hogyan jöttek létre a határok, milyen gazdasági viszonyokat vágtak el, milyen gazdasági viszonyokat hoztak létre, hogyan jöttek létre bizonyos mentális térképek ebben az időszakban. A negyedik pillér pedig azt vizsgálja, hogy a magyar társadalom emlékezetében vagy mindennapjaiban a békeszerződés hogyan él az irodalomban, a művészettörténetben. Ennek részeként terveznek egy nagy adatbázist az összes Kárpát-medencei Trianon-emlékműről. Vizsgálják azt is, hogy a histográfiában, politikai közbeszéden hogyan jelenik meg a békeszerződés.
Ablonczy Balázs beszélt arról is, hogy Romániában és Szlovákiában is vannak olyan kutatók, akikkel szakmai kérdésekben jól tudnak együttműködni, de vannak nehézségek is.
“A probléma inkább abból adódik, hogy a szlovák történetírásban a trianoni békeszerződés nem fontos kérdés, érthető okokból. Fontos kérdés Csehszlovákia létrejötte, de a trianoni békeszerződés vagy a magyar kisebbségek sorsa az nem különösebben előtérben álló kérdés” – fejtette ki.
A kutatócsoport vezetője szerint a nyugati történetírásban a Párizs környéki békék az első világháború után népszerű témának számíttottak, de a trianoni békeszerződést mindig a nagyobb, a versailles-i békerendszer kontextusában vizsgálták, egy nagy monográfiában jó eséllyel egy fejezet jut a magyar békeszerződésre.
“Sokszor az a probléma, hogy az angolszász, német, francia kutatók a lehető legritkábban rendelkeznek azzal a nyelvtudással vagy azokkal az ismeretekkel az összes békerendszerben résztvevő országról, ami lehetővé tenné, hogy nagyon elmélyülten foglalkozzanak az egyes országokkal. Másodkézből, harmadkézből származó információk alapján vagy egyes feldolgozások alapján írnak, és ez sok esetben a történettudomány harminc-negyven évvel ezelőtti állapotait tükrözi. Azok a történészek, akik specializáltabban foglalkoznak ezekkel a témákkal és esetleg ismerik a térség nyelveit is, általában úgy közelítik meg a kérdést, hogy van egy nagy történet, például a Monarchia felbomlása, és abban van Magyarország megjelenik, de a trianoni békeszerződéssel nem egy önmagában álló eseményként foglalkoznak” – fejtette ki.
Ablonczy Balázs kiemelte: a kutatásnak célja az is, hogy az eseményeket, a fontosnak tartott problémákat nemzetközi kontextusba helyezzék, megpróbáljanak kelet-európai párhuzamokat találni.
A ’90-es évek eleji változások, Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesése azt bizonyítja, hogy az államok létrejöttéről szóló döntések nem voltak végiggondoltak – vélekedett a kutatócsoport vezetője. Hozzátette: bebizonyosodott az is, hogy komoly feszültségeket kreáltak a már létezők mellé.
“Gondolom, senki nem vitatja a lengyel nemzet létét az önálló államiságra, tehát azok a döntések bizonyos esetekben megalapozottnak bizonyultak, de nagyon hosszú időre elvetették a békétlenség vagy a jövendő konfliktusok magvait. Gondoljunk a most 100 éves Sykes-Picot egyezményre, amely a Közel-Kelet határait rajzolta újra egy titkos szerződésben a háború alatt. A Közel-Keletet sújtó problémák egy nem elhanyagolható része ebből a kolonialista, posztkolonialista látásmódból származik. A békeszerződés újratermel konfliktusokat, de meg is szüntetett azokat vagy létrehozott olyan állami helyzeteket, amelyek azért többé-kevésbé tartósnak bizonyultak” – emelte ki Ablonczy Balázs.
Reklám
Adósságkönnyítést kapnak a görögök
Új rövid távú adósságkönnyítő intézkedésekről állapodtak meg Görögország terheinek mérséklése érdekében az euróövezeti pénzügyminisztereket tömörítő testület (eurócsoport) hétfői tanácskozásán, a cél a törlesztés fenntarthatóságának biztosítása.
A görög adósságállomány csökkentéséről ezúttal sem született döntés, az elfogadott intézkedések egyebek mellett a törlesztési időszak kiterjesztését foglalják magukban.
“A következő hetekben megkezdjük ezek végrehajtását” – mondta Klaus Regling, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) vezérigazgatója a brüsszeli ülést követően.
Sajtókommentárok szerint a miniszterek ezekkel az intézkedésekkel ismerték el, hogy Athén végrehajtotta a nemzetközi hitelezők által a mentőcsomagok feltételéül szabott reformokat
Reklám
Visszaállíthatják a kötelező határellenőrzést az EU-ban
Az Európai Parlament bel- és igazságügyi bizottságának döntése után a miniszterek tanácsa is elfogadta azt az uniós bizottsági javaslatot, amely szerint az Európai Unió területére belépő vagy azt elhagyó minden uniós és harmadik országbeli állampolgár rendszerszerű ellenőrzésen essen át – írta közleményében az Európai Parlament hétfőn.
A Schengeni határellenőrzési kódex célzott reformjával összhangban a jogszabály a Schengeni Információs Rendszer (SIS) és az Interpol nemzetközi rendőri szervezet ellopott vagy elveszett úti okmányokat tartalmazó adatbázisa (SLTD) alapján rendszeres biztonsági ellenőrzés alá vetné alá a harmadik országbeli állampolgárok és az uniós polgárok dokumentumait.
Ezen túlmenően az unió biztonsága növelése érdekében a tagállamoknak lehetőségük nyílik arra, hogy szisztematikusan ellenőrizzék az uniós polgárok adatait és dokumentumait a nemzeti rendszereik vagy más Interpol-adatbázisok segítségével.
Olyan válsághelyzetek, mint például a terrorfenyegetés, gyors és összehangolt válaszokat igényelnek. A külső határok szisztematikus ellenőrzésének biztosításával az unió képes lesz megállítani a terroristák mozgását, a fegyverek és más tömegpusztító eszköz behozatalát – hangsúlyozták.
Az Európai Bizottság javaslata szerint, ha a rendszeres ellenőrzések miatt túl hosszadalmas sorok okoznának fennakadásokat, lehetőség lesz a szúrópróbaszerű ellenőrzések bevezetésére a szárazföldi és a tengeri határokon egyaránt. Az elfogadott szöveg szerint a tagállamok esetlegesen könnyített repülőtéri ellenőrzésének bizonyítania kell, hogy az nem jelent kockázatot a belső biztonságra, a közrendre, a nemzetközi kapcsolatokra, valamin a közegészségügyre.
A törvényjavaslat végső elfogadását követően a nemzeti hatóságoknak hat hónap áll majd rendelkezésükre a repülőterek ellenőrző rendszerének kiépítésére. A határidő különleges esetekben 18 hónappal meghosszabbítható – tartalmazza az elfogadott szöveg.
Forrás: inforadio.hu
Reklám
Ébresztő!
A Sepsiszentgyörgyre betelepült románság kezdi otthonosan érezni magát. Lassan megszűnnek mindennemű, kisebbségi helyzetéből fakadó gátlásai. Bátran kitűzi a zászlót az erkélyre, keményen visszaszól, ha magyarul szólnak hozzá, egyre komolyabb előnyöket követel. Egyszóval most már itthon van. Gond lenne ezzel? Nem, egyáltalán. Hisz a bátraké a jövő. A tenni akaróké. Az otthonalakítóké. Az összetartóké.
Mindeközben az őshonos magyar lakosság szépen, lassan még egyet lép hátra, a függöny mögül lesi, hogy mi történik körülötte. Ha mégis megszólal, három oldalban képes megfogalmazni, hogy mit miért nem kell/akar megtenni. Mi változott? Miért jutunk olyan hamar a marosvásárhelyi magyarság sorsára (ahol a 45 százalék körüli számarányukkal gyakorlatilag súlytalanná váltak)? Ennek több oka is van. Tekintsük a legnyilvánvalóbbakat:
1. Felnőtt egy újabb román generáció. Az 1970-es, 80-as években betelepített románok gyerekei családalapítók lettek. Többen vannak, így már nem kényszerülnek magyarokkal barátkozni, nincs nyomás rajtuk, hogy „beilleszkedőbben” viselkedjenek. Már nem érdekli őket, hogy mit szólnak a magyar szomszédok, ha román zászló lobog a tömbházon, hisz rájöttek: a magyar szomszéd még véletlenül sem tűzné ki a magyar zászlót március 15-én, nem szól, ha túlságosan bömböl a manele vagy népzene (mert ő annyira tiszteli a román szomszédot, hogy semmiképp sem „sértené” meg ilyen „nagymagyarkodással”).
2. Mivel a betelepített lakosság nagy része fajsúlyos pozícióba került, nyilvánvaló, hogy gyerekeiknek is biztosított a jó munkahely. Ehhez még hozzáadódik, hogy egyre több olyan intézmény/cég van, ahová már nem vesznek föl magyart, ez eddig elsősorban demográfiai megfontolásból nem volt kivitelezhető. A kulcspozícióban levő románok hatalmas kapcsolati tőkével rendelkeznek: ha kell valami, elintézik, ha felszabadul egy állás, hívják a barátot, rokont.
3. A magyar fiatalok jó része a 10. osztálytól „megvakul”: gyorsan ki külföldre mosogatni, autót mosni… Miközben itt jól fizető (2–4 ezer lej kézbe) állásokra nem kapsz (képzett vagy képezhető) magyar fiatalt. Ez kinek a felelőssége? A szülőké, az oktatási intézményeké, a közösségé, a közösségi képviseletet magának óhajtó RMDSZ-é? Természetesen mindenkié, aki tehetett volna, akinek tennie kellett volna annak érdekében, hogy ez ne így legyen.
4. A közösségi szellem széthullása következtében képtelenek vagyunk egy-egy közös ügy érdekében fellépni. A társadalmi-politikai minimum-konszenzus hiánya elfordítja az egyént a közösségi céloktól. De ez, természetesen, nem menti fel őt az eredmények elmaradásának felelőssége alól. Sokan képesek tömören megfogalmazni, hogy valamit miért nem kell, vagy miért nem lehet megtenni. És sokszor sorsfordító kérdésekről lenne szó. Példa: mi lett volna, ha a Székely Mikóért vagy a vásárhelyi iskoláért (amelyek esetében napnál világosabb volt a román nacionalista bürokrata kar rosszindulatú törekvése) mondjuk ötvenezren vonulunk utcára. Ahogy már egyszer megtettük Marosvásárhelyen. Mert ezt csak így lehet. Más mód nincs. Románia SEMMIT sem fog önszántából megadni. Miért? Mert ők azt mondják, hogy ezt az országot csak románok lakják, akik mellesleg ősidők óta itt vannak (és persze időszámításunk előtti időktől keresztények).
5. Hatalmas hiányosságunk, hogy képtelenek vagyunk egymást támogatni, előresegíteni. Háromszéken a 90-es évektől egyre csökken a magyar vállalkozások súlya. Miért? Mert ez egyedül egyszerűen nem megy. A két legnagyobb, termeléssel foglalkozó, háromszéki (román) vállalkozás nem (csak) azért fejlődött oda, ahol van, mert az alapítók üzleti géniuszok, hanem elsősorban azért, mert a kapcsolati tőke áramlása a román társadalmon belül nagyon erős. Ehhez persze hozzáférése lehet magyaroknak is, de világos, hogy ez csak nagyon behatároltan elképzelhető. És hogy ez miért is fontos? Egyrészt, mert minden, a Bertisben megvásárolt kézdivásárhelyi tej munkahelyeket tart fenn, és ezekhez járulékos tevékenységek is kapcsolódnak: autószerelő műhelyek, berendezés-gyártók, fogyóanyagok stb., amelyeket a helyiektől szerez/szerezhet be. És íme, ha a Bertis versenyképes áron (és ez nagyon fontos) forgalmaz helyben, akkor minden, a brassói Coresiben elköltött lejjel a saját lábunk alól húzzuk ki a talajt. Másrészt, ha egy helyi vállalkozás erős, akkor van pénz jótékonykodásra, sportra, kultúrára. Mert ugye van egy-két nagy cég Háromszéken, ahová hiába mész szüreti bálra támogatást kérni, nem adnak, mert az nem a román kultúrkör része. És a helyzet csak rosszabb lesz.
6. Hatalmas felelőssége van a kialakult helyzetért a mindenkori „képviseleti pártnak”. Három ok miatt is. Egyrészt, mert olyan politikát folytattak (mármint a kis lépésekét), amely csak és kizárólag a román állam érdekét szolgálja. Minden eltelt perccel csatát veszítettek, mert minden egyes percben kevesebben leszünk, kiábrándultabbá, csüggedtebbé válunk. Négyévente mindig ugyanarra a lóra ültek föl: az idős nemzedék valahogy bejuttatja őket majd a parlamentbe. Olyan korosztályra építenek, amely folyamatosan fogy, és nem arra, amelynek hosszú távú terveket kellene készítenie a jövőre vonatkozóan. Másrészt meg évente HATALMAS állami pénzösszegeket tapsolnak el hiábavaló, mérhetetlen eredményeket generáló programokra, miközben konkrét problémák megoldására nem jut: humánerőforrás-képzés és -irányítás (lásd fennebb a képzett magyar fiatalok hiányáról), jogi képviselet a román hatalom részéről érkező támadásokkal szemben, valamint a közösségi igények/problémák európai jogi fórumokra való eljuttatása (például egységes fellépés a magyar nyelv és szimbólumok elleni támadások jogi képviseletét illetően, a restitúciós perek egységes, koncentrált kezelése a román és európai fórumokon, a közösségi vagyon védelme és fejlesztése stb.). Harmadrészt a párttá alakulás hosszú folyamata azt eredményezte, hogy a másod- és harmadvonalas vezetők a nepotizmus jóvoltából kerültek pozícióba, és ennek egyenes következménye, hogy hiányoznak közülük a fajsúlyos emberek. Azok, akikre érdemes és oda kell figyelni. Azok, akik akarnak és tudnak vezetők lenni.
Végezetül többen, joggal azt kérdezhetik, hogy akkor mit is lehetne tenni ebben a helyzetben? Erre a kérdésre a válasz a 3–6. pont között keresendő.
Kis Péter, Sepsiszentgyörgy
Forrás: Háromszék
Reklám
Nekünk nem Bukarest a fővárosunk
Rövid rátekintés a közösségi médiára
A közösségi média teret ad kisebb-nagyobb közösségek létrejöttéhez. Két ilyen csoportot néztünk meg, az egyik a Székelyek Világszövetsége. Tudomásunk szerint eddig még csak Amerikában van bejegyezve, a csoport a közösségi médiában szervezkedik, több mint 7000 taggal rendelkezik a facebook-os csoportja. Az említett csapat nyilatkozatot tett közzé a napokban a decemberi romániai választásokkal kapcsolatosan:
A Székelyek Világszövetségének álláspontja a 2016 december 11-i romániai parlamenti választások alkalmából
A Székelyek Világszövetsége felhívja az erdélyi magyar és székely lakosság figyelmét, hogy Románia a trianoni békediktátum érvénybe lépése óta folyamatosan az erdélyi magyar, székely és más kisebbségi etnikumok felszámolására törekszik.
Nem változott ez az elmúlt 26 esztendőben sem, a székely és magyar etnikum szívós küzdelmei és Magyarország tapintatos külpolitikája következtében, és egyáltalán nem a román állam jóindulatából jöttek létre azok a minimális közösségi megvalósítások, amelyekkel többek vagyunk, mint voltunk a kőkemény kommunista diktatúrában.
Nincs Maros-Magyar Autonóm Tartomány, nincsen önálló Bolyai Egyetem, nincsen önálló Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a kommunista rémrezsim által államosított egyházi ingatlanok hatalmas jogi küzdelmek árán kerülnek vissza tulajdonosaikhoz, és egy tollvonással újra elveszi őket az állam, börtönévek, előzetes letartóztatások, házkutatások, vegzálások, bírságok tömkelege mutatja, hogy a román állam fikarcnyit sem változtatott eredeti célkitűzésein, miszerint minket is, akárcsak a többi etnikai kisebbséget Romániában, végérvényesen felszámoljon, megteremtve az etnikailag homogén Romániát.
Ilyen körülmények között értelmetlennek találjuk az elnyomó, megszálló állam parlamentjében való részvételt. Erőfeszítéseinket, akárcsak az Osztrák-Magyar Monarchia akkori román kisebbségének tagjai, saját közösségünk építésére, a népek, így a székely nép természetes, és számos nemzetközi jogi normában egyértelműen leszögezett önrendelkezési jogának érvényesítésére és az elnyomó államtól való végleges szakításra kívánjuk fordítani.
Ahogy az erdélyi román memorandisták fogalmaztak annak idején, a mi érdekünk nem az, hogy az elnyomó állam parlamentjében jelen legyünk, mert minél rosszabb nekünk jelenleg, annál hamarabb fogunk elszakadni az elnyomóktól.
Következésképpen a Székelyek Világszövetsége felhívja az erdélyi magyar és székely lakosság figyelmét, hogy tartsa magát távol a romániai választásoktól, vagy, amennyiben úgy dönt, hogy elmegy szavazni, szavazzon érvénytelenül.
Nekünk nem Bukarest a fővárosunk.
Aláírás: Székelyek Világszövetsége
Második általunk vizsgált facebook-os közösség a Miért ne szavazzunk soha többé az RMDSZ-re!?. Több mint 2000 taggal rendelkezik és naponta több bejegyzésben róják fel az RMDSZ-nek az eddigi mulasztásait. Itt egy csíkszeredai férfi bejegyzését emelnénk ki, melyet december elsején tett közzé:
Tisztelt RMDSZ.-es embertársaim.
Nem vagyok széthúzó, tiszta szívemből szeretem nemzetemet és csakis a javát akarom. Olvastam az üzenetet, miszerint félre kell tennünk sérelmeinket, hiszen, ahogy Kovács Péter úr mondja, “az vessen követ ránk, aki soha nem lopott és nem hazudott”.
Öngól! … és a profizmus teljes hiánya! Politikus ilyen vallomást nem tesz, ő hazudik a végletekig. A kődobálásról ? Tisztelt urak! Léteznek fokozatok. Nem mindegy, hogy almát lop valaki és letagadja, hogy eltörte a cukortartót, vagy milliós nagyságrendű csalásokkal, hazug propagandával saját fajtáját irtja ki.
Az erdélyi magyarság halálos beteg, mert a kommunizmus, és a szekuritáte maradványainak kórokozói élősködnek rajta. Teljesen új emberekre és egy új szervezetre van szükség, mert egy kompromittált párt minden emberét ugyanazon mércével kell megítélni. Nincs köztük Jó és Rossz, egy jelző illet mindenkit.
A menthetetlenül lerobbant, megroggyant épületet is lebontják, nem tatarozzák. Hogy mi épül helyébe? – kérdik sokan aggódva. Egyelőre csak szennyezetlen termőföld, ami hordja magában a jövő ígéretét. Hiszem, hogy létezik olyan önöktől teljesen idegen erdélyi magyar, aki előáll és becsülettel felvállalja népének képviseletét.
Ezt önök soha nem tették meg, most pedig ismételten könyörögnek a bizalomért. 26 év után elfogyott! Nincs ! Meguntuk a nyírfa meséjét ! Éppen ezért vállalni fogom, hogy ” a pokol tüzén égjek” – ahogy kívánják önök – és a decemberi választásokon érvénytelenül fogok szavazni, valamint minden változásra vágyó magyarembert erre buzdítok.
Kellemes ünnepet!
Forrás: szekelyfold.ma
Reklám
Húsz éve árulták el az erdélyi magyarokokat
Két évtizede vált egyeduralkodóvá a Neptun-logika az RMDSZ politikájában.
Az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletének körében a kezdet kezdetétől két egymással ellentétes filozófia, két egymást kizáró stratégia és célrendszer ütközött.
Az egyik a helyzetelfogadó, konfliktuskerülő, minden áron megegyezésre törekvő irányzat, amit neveztek mérsékeltnek, labancnak, tájbasimulónak, ki-ki vérmérséklete és pártállása szerint. Ez az irányzat a tények belső logikájából fakadóan képtelen perspektívát nyújtani a közösségnek, hiszen célhorizontját a román elvárásokhoz és a feltételezett tűréshatárhoz igazítja. Márpedig a román politikum belátható időn belül nem fogad el egyetlen olyan létmodellt sem, mely biztosítaná az erdélyi magyarság hosszú távú fennmaradását.
A másik irányzat arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként oldható az meg intézményesen, hogy közösségünk megőrizze önazonosságát akár évszázadokon át saját szülőföldjén. E kérdésre egyértelműen az autonómia a válasz. E politika szükségképpen konfliktusos, az ugyanis egyértelmű, hogy a román politikum csakis külső nyomásra lenne hajlandó intézményesíteni az erdélyi magyarság nemzeti önkormányzatát. Fő eszköz tehát ebben a prizmában az erdélyi kérdés nemzetköziesítése. Erre kellett volna törekedni kezdettől fogva.
A neptuni tárgyalás azért váltott ki szabályos belső vihart, mert a tárgyalók pont a fordítottját tették annak, amit tenniük kellett volna, amennyiben céljuk az akkor már hivatalos programmá emelt autonómia kivívása. Nem azt a hamis látszatot kellett volna igazolni, hogy Románia gesztusokat tesz az erdélyi magyarság irányában, hanem a külpolitikai nyomást fokozni az ország küszöbön álló Európa Tanácsi felvétele előtt. Neptun azért negatív szimbólum mindmáig, mert épp legfőbb politikai eszközünket, a külpolitika fegyverét csorbította ki nem kis mértékben.
Ez a logika vált fősodratúvá 1996. november 28.-án az RMDSZ SZKT bukaresti ülésén, ahol három ellenszavazat (amit Csapó József, Katona Ádám és e sorok írója adott le) valamint 2 tartózkodás (Toró T. Tibor és Sógor Csaba) mellett megszavazták, hogy a döntésre hivatott testületet, a Szövetségi Képviselők Tanácsát kész helyzet elé állító Operatív Tanács szabad kezet kapjon a kormánykoalíciós tárgyalások tekintetében. Implicit nyilván azt is meg szavazták, hogy az RMDSZ részt vegyen a következő kormányban. Ez pedig azzal volt egyenértékű, hogy a szervezet feladja az önálló külpolitika eszközét, amint azt egy interjúban maga Markó Béla is elismerte.
A nyugati hatalmak “vették a lapot”, nekik nem kellett még egy Koszovó, örvendtek, hogy megoldódott helyzet külső beavatkozás nélkül, mi több, szépen lassan egyre többen átvették azt az ordas hazugságot, amit addig csak az Iliescu-féle hatalom emberei és maga Ion Iliescu ismételgetett szinte mániákusan, miszerint „Romániában mintaértékűen megoldották a kisebbségi kérdést”. Ezt három év kormányzati szintű RMDSZ-politizálás után az Egyesült Államok akkori elnökétől, Bill Clintontól is visszahallhattuk.
Hiába figyelmeztetett a nemzeti autonomista oldal arra, hogy Románia EU-csatlakozása előtt van esély sarokba szorítani a román diplomáciát és rákényszeríteni a román vezetést a magyar autonómia intézményesítésére, Frunda Györggyel, az egyik neptuni tárgyalóval és a kormányzati szerepvállalás főideológusával az élen a hivatalos RMDSZ úgy állította be a csatlakozást, mintha az megoldást jelentene a kisebbségi kérdésre is.
Az RMDSZ azóta is csak konjunkturális, mobilizációs okokból nyúl az autonomista retorikához, egyébiránt bukaresti zsákmánypártként viselkedik.
Most éppen Bukarest-ellenes szólamokat hangoztat, hogy mérsékelje népszerűségvesztését. Azt azonban aligha hihetjük, hogy 20 év komprádor-politika után hirtelen megváltoztak attól, hogy keblükre ölelték a Magyar Polgári Pártot, mely egyébként 2012 óta az ő nótájukat fújja.
Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna, mutatott rá tíz esztendeje a napjainkban az RMDSZ mellett korteskedő Kövér László, aki feledni látszik, hogy a román érdekeknek alájátszó, komprádor RMDSZ-ből sem lesz elvszerű magyar képviselet attól, hogy felengedték a listájukra a házelnöki védnökség alatt működő látszatpárt két vezetőjét.
szerző: Borbély Zsolt Attila / szekelyfold.ma
Reklám
Reklám
