A budapesti Képzőművészeti Főiskola 18 éves, elsőéves hallgatójaként 1956 őszén az elnyomó kommunista magyar kormány ellen szervezett békés tüntetéseken vett részt. Miután a szovjet hadsereg brutálisan leverte a forradalmat, Gusztávnak és egész családjának, szüleinek és három fiatalabb testvérének, menekülnie kellett Magyarországról. két és fél évig Ausztriában éltek, majd egy katolikus család szponzori segítségével 1959-tól Buffalo, New York-ba emigrált családjával, ahol 1962-ben képzőművészeti diplomát szerzett. Gusztáv művészi pályafutása Buffalo-ban kezdődött, ahol orvosi cégek, ipari vállalatok és az Erie megyei könyvtár illusztrátoraként dolgozott.
1965-ben nevezték ki az Egyesült Államok nemzeti nyomdájának illusztrációs és vizuális specialistájának. 20 éven keresztül Washington D.C.-ben dolgozott, mint az amerikai kormány, vezető grafikus tervezője. Nevéhez fűződik számos könyv illusztráció, kongresszusi oklevél, jelkép,- és bélyegterv készítése, amelyek az Egyesült Államok kormányának kiadványaiban és kitüntetéseiben jelentek meg.
Számos, szabad kézzel, kalligrafikus betűkkel megrajzolt és kidolgozott művészi alkotás megalkotója, amelyek a későbbi állami kiadványokhoz mintául szolgáltak. Néhány a munkái közül: a U.S. Bicentennial Passport-om látható pecsét tervezése, illetve a Richard Nixon elnök által Mao Ce Tung kínai vezetőnek adott emlékkönyv illusztrációja.
1981-ben egy szerencsétlen közúti baleset miatt visszavonult a kormányzati munkától. 1992-től Clevelandban élt, azóta a Szent Imre Templom egyházközösségének tagja. A kíméletlen püspöki döntés következményeként két és fél éves templombezárás ideje alatt is kitartó, hűséges és aktív tagjaként vett részt a rögtönzött, templom előtt tartott istentiszteleteken.
Gusztáv váratlanul hunyt el, álmában, április 21. Testvére volt a néhai Veres Kreeger Ilonának (1954-2016), és két öccsének, Veres Lászlónak (Baltimore MD) és Veres Józsefnek (Anita) (Middleburg Heights, OH), és szerető nagybátyja unokaöccsének, Veres Ericnek és unokahúgainak, Veres Lilinek és Veres Júliának.
Gusztáv búcsúztatójára 2016. május 7-én kerül sor a Bodnar – Mahoney Funeral Home on 3929 Lorain Rd, Cleveland, OH. Örök nyugalomba a Sunset Memorial Park, Columbia Rd., 6265 Columbia Rd., North Olmsted, OH helyezik.
A hanganyag meghallgatható a vasárnapi élő adás után itt a weboldalon is.
1920. június 4-én Magyarország képviseletében Drasche Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágoston népjóléti miniszter aláírták a trianoni békeszerződést. A szerződés tartalma sokkolta az egész magyar társadalmat. Szociáldemokraták, liberálisok és konzervatívok gondolták egyaránt, hogy a béke igazságtalan és kirívóan méltánytalan Magyarországgal szemben. Ebben az adásunkban arra keressük a választ, hogy milyen okok húzódnak, húzódhatnak meg a döntés mögött. A trianoni békeszerződés (Okok és következmények).
Az aláírók, Drasche Lázár Alfréd és Benárd Ágoston távoznak a Nagy Trianon palota épületéből -Forrás: wikimedia.org
A békeszerződés szövegét a magyar delegáció átvette, majd hazautazott Budapestre és május 19-én lemondott. Ugyan a feltételeket mélyen igazságtalannak tartották, maguk is annak elfogadását javasolták a kormányzatnak. A békeszerződés aláírására két fő vállalkozott, Benárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche Lázár Alfréd rendkívüli követ. Ők számot vetve az aláírás lehetséges következményeivel, nem dédelgettek további politikai ambíciókat.
A versailles-i Nagy Trianon palotában 1920. június 4-én, fél ötkor aláírt békeszerződés szövege tizennégy cikkelyből állt. Az első cikkely tartalmazta a Nemzetek Szövetsége alapokmányát. A második viszont már súlyos passzusokat rögzített. Magyarország elveszítette területének kétharmadát és lakosságának ötvenhét százalékát. Területe így 93 ezer négyzetkilométerre, lakossága pedig 7,6 millióra csökkent. A békeszerződés megtiltotta az országnak az Ausztriával való egyesülést, ezáltal pedig a Habsburg-ház restaurációját. A magyar hadsereg létszámát harmincötezer fős önkéntes haderőben maximálta, és megtiltotta az általános hadkötelezettséget. Nem engedélyezte többé Magyarországnak sem harci repülőgépek, sem hadihajók, sem pedig páncélosok gyártását vagy vásárlását, és le kellett mondania az országnak a dunai flotilláról is.
Magyarország ráadásul – 1921-től kezdődően – jóvátételt volt köteles fizetni a szomszédos országok közül Jugoszláviának, Romániának és Görögországnak is. Az ország vagyonát a Jóvátételi Bizottság zárolta, a katonai passzusok betartatását pedig a szintén ekkor létrehozott Katonai Ellenőrző Bizottság felügyelte. Románia 103 ezer négyzetkilométert kapott – többet, mint amekkora Magyarország lett –, amelyen ötmillió lakos élt. Csehszlovákia 61 ezer négyzetkilométernyi területtel és 3,5 millió fővel gazdagodott. A Szerb-Horvát Szlovén Királysághoz – Horvátországon kívül – 20 ezer négyzetkilométer került 1,5 millió fővel. Ausztriához pedig 4 ezer négyzetkilométer és háromszázezer fős lakosság került. Ennél is kisebb részeket kapott még Lengyelország és Olaszország is. Mind közül a legsúlyosabb veszteségnek a magyar nemzetiségű lakosság elvesztése volt, akiknek a száma 3,2 millióra becsülhető, és az elcsatolt területek lakosságának 30%-át tették ki. Romániába 1,6 millió, Csehszlovákiába 1 millió, a új szer-horvát államba 0,5 millió, Ausztriába pedig 70 ezer magyar került.
A Kecskeméti Közlöny megemlékezése a békeszerződés aláírásának hatodik évfordulóján Forrás: bacs-kiskun-leveltar.hu
A békeszerződés aláírása országos sokkot okozott, hisz alig akadt valaki, akit valamilyen formában ne érintett volna. Az iskolákat és az üzleteket erre a napra bezárták. A fővárosban és a nagyobb településeken több helyen került sor munkabeszüntetésekre és sztrájkokra. A lapok fekete gyászkerettel jelentek meg, a harangokat pedig a béke aláírásának időpontjában megkongatták. A békeszerződést tartalmazó 1921. évi XXXIII. törvénycikket ugyanakkor nem ezen a napon, hanem csak 1921. július 26-án hirdette ki a magyar országgyűlés , így a békeszerződés ekkor került be a magyar törvénytárba.
A passzusokból és rendelkezésekből következett, hogy a magyar társadalom a békére igazságtalanságként tekintett és azt elfogadhatatlannak tartotta. Ennek jele volt az, hogy sokan már kezdettől fogva békeszerződés helyett következetesen békeparancsként, vagy egyenesen diktátumként aposztrofálták. Abban, hogy a szerződés korrekcióra szorul egyetértettek szociáldemokraták, konzervatívok és liberálisok is, legfeljebb a revízió mértékéről és annak tartalmáról voltak nézetkülönbségek. A teljes revízió programjának megfogalmazói minden elcsatolt terület visszaszerzését óhajtották, ezzel szemben az etnikai revízió támogatói az új országhatárok melletti magyarok által többségében lakott területekét. A revízió programja végig jelen volt a Horthy korszakban.
Közel egy évszázaddal a békeszerződés aláírása után, vajon milyen higgadt, racionális okokat hozhatunk fel arra, miért alakult, alakulhatott éppen így az első világháborús magyar vereséget lezáró békeszerződés.
Az első és legfontosabb a nemzetiségi kérdés. Az Osztrák-Magyar Monarchia – amelynek a történelmi Magyarország is része volt – megalakulása óta soknemzetiségű birodalom volt. 51 milliós lakosságának a két legnagyobb nemzetiség – a német és a magyar – még 1910-ben is együttesen csak 44%-át tette ki. A magyar statisztika szerint a Magyar Királyságnak – Horvát-Szlavónország nélkül – 18,2 millió lakosa volt, amelyben a magyarság 54%-ot tett ki. A 19. század közepén ez az arány még csak 40% volt, 1885-ben pedig 45%. Mindez azt jelzi, hogy a tendencia a magyarság arányának óvatos növekedése volt, de a háború előtti utolsó 1910-es népszámlálás is még csak relatív magyar többséget mutatott ki. A Habsburg birodalom dualista jellegével elsősorban a csehek voltak elégedetlenek, akiknek a képviselői már az 1870-es években a birodalom föderalizálását szorgalmazták. Ezt azonban a német és a magyar politikai vezető réteg meggátolta. A csehek mellett a föderalizmus gondolata a századfordulón megjelent a Monarchia horvát vezetőinek körében is. Az 1868-as magyar nemzetiségi törvény az ország minden lakosa egyenlő jogokkal ruházta fel, a nemzetiségeknek pedig a kulturális autonómia több elemét is biztosította. Politikai nemzetként azonban nem ismerték el őket és a törvény elzárkózott a területi autonómiák létrehozásától is. Sokan sérelmezték a nemzetiségek szószólói közül azt is, hogy a törvényhozás mellett a közigazgatás hivatalos nyelvévé – sőt egyre inkább az oktatásé is – kizárólagosan a magyar nyelv vált. A föderalizálási tervek mellett egyre-másra jelentek meg olyan elképzelések is, amelyeknek a szerzői már a Monarchia megszüntetésében és önálló autonómiákban gondolkodtak.
Az Osztrák Magyar Monarchia nemzetiségi térképe Forrás: ujmagyarevezred.nlAz utódállamok területi követelései – a propaganda eszközeivel megjelenítve Forrás: klauzal.hu
Az osztrák expresszionista festő, költő és drámaíró, Oskar Kokoschka így rögzítette a háború előtti időszak Monarchiáját: „Az általunk addig megismert egyetlen világ veszedelmesen düledezett. […] A korona összes államában leküzdhetetlen bajok támadtak, amelyeket csak a Monarchia föloszlatásával lehetett végleg megoldani. Az egyes nemzetek szellemi elitje ablakokat kezdett bezúzni, a nemzetközi beállítottságú munkásság barikádokat emelt az utcák kövezetéből. Hazafias politikusok azt követelték, hogy hazájuk kizárólagos joggal aknázhassa ki természeti kincseit. […] Nagyhangú politikusok érveltek az eszméik mellett, a Német Egység hívei a Birodalomhoz való csatlakozást, az Irredenta hívei Olaszország egyesülését vagy Nagyszerbiát hirdették. Egy pánszláv csoport a cári birodalomhoz való csatlakozásban reménykedett. Mindenki a saját jövőbeli államában hitt”. Ahhoz, hogy az események így alakulnak minden bizonnyal hozzájárult az, hogy a 19. század második felétől az Oszmán Birodalom helyén a Balkán félszigeten olyan új államok jöttek létre, amelyek a Monarchiával szemben területi követeléseket fogalmaztak meg. Ezek közé sorolható az 1861-ben kikiáltott egységes Olaszország, amely a Monarchiától területeket akart szerezni az Adriai tenger térségében, mindenekelőtt Isztria, Tirol és Dalmácia környékén. A Moldvai fejedelemségből, Dobrudzsából és Havasalföldből 1881-ben megalakult Román Királyság, amelyik igényt formált az Orosz Birodalomtól Besszarábiára, a Monarchiától pedig a románok által is lakott Erdélyre. Az egy évvel később, 1882-ben létrejött Szerbia amelynek nagyszerbia létrehozására irányuló törekvése az összes szerbek, horvátok és szlovének által lakott területek egyesítését hirdette. Az első világháború katalizátora volt a Monarchián belüli nemzetiségi feszültségek megnövekedésének, és kiélezte a Birodalomnak a szomszédos országokkal folytatott viszonyát.
Döntő mértékben járultak hozzá a végleges békeszerződéshez a világháborúban győztes államok stratégiai elképzelései, háború alatti ígéretei és tervei is. Az első világháború ugyanakkor nem úgy indult, hogy a Monarchia felosztása előre eldöntött lett volna. A győzelem kivívásához új szövetségesekre volt szükség. Ilyeneket – mindkét fél – értelemszerűen területi ígéretekkel tudott a maga oldalán bevonni. Olaszország és Románia is területi követeléseinek támogatása fejében szállt be a küzdelembe az Antant szövetségeseként. Az évek, évtizedek óta létező nemzetiségi törekvéseket a későbbi győztesek csak háború közepén kezdték felkarolni. Ekkorra erősödött fel az a gyanú, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia többé nem fogja tudni azt az európai kiegyensúlyozó szerepet betölteni, amit a Birodalomtól elvártak volna. Ezt táplálta az 1915-ben megfogalmazott német Mitteleuropa terv, amely győzelem esetén a kontinetális Európában hegemón szerepet játszó Németország képét vetítette előre. És ehhez járult hozzá legfontosabb keleti szövetségesüknek számító Oroszország kiválása a háborúból, valamint a vele kötött breszt-litovszki békében rögzített német területi- és gazdasági nyereségek. Végezetül az úgynevezett spai egyezmény, Monarchiának 1918. májusában Németországgal kötött szerződése, amelyben a két aláíró fél még szorosabb politikai, gazdasági és katonai szövetséget hozott létre. Amögött, hogy utóbb a nemzeti önrendelkezési törekvéseket támogatták, ezek a felismerések húzódtak.
Fontos kiemelni az első világháborús vereséget is. Amennyiben Németország, a Monarchia és szövetségeseik győztesen került volna ki az évekig tartó konfliktusból, akkor egész máshogy nézett volna ki a háború utáni Európa térképe. Még akkor is, ha a nemzetiségi túlsúly miatt a Monarchia egységét a világháborús győzelem sem garantálhatta volna. A háborút ugyanakkor a Monarchia elveszítette, a győztesek pedig – ahogy az lenni szokott – a „Vae victis”, azaz a „Jaj a legyőzötteknek” elvét alkalmazták vele szemben.
Végezetül – de nem utolsó sorban – nem segítette a Magyarország iránti nagyobb szimpátia kialakítását az a kép sem, amelyet az ország az 1918–1919 közötti időszakban magáról a külföld felé sugárzott. A forradalmakat követő, rövid életű rendszerek egy megvert, gyenge, polgárháborús állapotokkal küszködő ország képét közvetítették nyugat felé. Különösen a Tanácsköztársaság kikiáltása – és a világforradalom elterjedésétől való félelem – riasztotta a Párizsban ülő diplomatákat. Nem segítette az igazságosabb magyar álláspont érvényesülését az – az utóbb naivnak bizonyuló – elképzelés sem, hogy együttműködő és engedékeny magatartással sikerülthet majd szimpátiát ébreszteni az ország iránt. De nem járt sikerrel a fegyveres ellenállás, a Tanácsköztársaság északi hadjárata sem, hiszen az Antant a tervezett határok mögé való visszavonulásra utasította a Magyar Vöröshadsereget. A tárgyalófélnek tekintett magyar képviselők pedig túlságosan későn érkezhettek ki, a már egy éve ülésező párizsi békekonferenciára. Az elhúzódó háborúból való teljes kiábrándulás, a frontokról hazainduló katonák, az elhibázott politikai és katonapolitikai döntések és a gyakori rendszerváltások miatt pedig Magyarország nem tudott következetesen végiggondolt, egységes álláspontot képviselni és egy konszolidált állam benyomását kelteni. Ehhez pedig nem volt képes kellő katonai erőt is társítani.
Az őszirózsás forradalom Forrás: wikimedia.org
Mindezek együttesen járultak ahhoz, hogy a világ új rendjéről döntők a nemzetiségi önrendelkezésekben képzelték el a jövőt. A tervük az volt, hogy a velük szövetséges kis államok láncolatára építve, sikerül majd Oroszország hagyományos nyugati expanziójának és Németország keleti irányuló politikai törekvéseinek is gátat szabni. A békekötések után alig két évtizeddel később kitört még sokkal nagyobb világégés megmutatta, hogy mekkorát tévedtek.
A hanganyag meghallgatható a vasárnapi élő adás után itt a weboldalon is.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 141–149.
Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Budapest, Osiris Kiadó, 2007.
Romsics Ignác: Trianon okai. (https://www.grotius.hu/doc/pub/UUYRSV/2010_122_romsics_ignac_trianon_okai.pdf)
Ezek a Törökök nem mások mint a Vajdaságból hozzánk érkezett Török testvérek. Kedden este ők hárman, nevezetesen Török Tilla, Török Flóra és Török-Dancsó Ádám a Szent Imre római katolikus templom dísztermében a magyar népdalt népszerűsítő koncert előadást tartottak körülbelül kétszáz kíváncsi Cleveland előtt.
Hétköznaphoz képest a létszám jelentős, az egyik oka ennek Ádám nyolc hónapos városunkban való elképesztő mennyiségű tevékenységének eredménye. A másik ok az a clevelandiek szűnni nem akaró ragaszkodása a magyar népdalhoz, amikor csak tehetik megragadnak minden alkalmat, hogy újra és újra feltöltődjenek ennek a fajta zenének az erejével. Ehhez most Ádám mellett a színpadon két nagyon tehetséges nővérének nagyszerű hangja és hangszereik csodálatos ereje járult hozzá. “Erejét” mondok, mert a nagy-múltú magyar táltos-sámándob erőteljes hangja közt a két hegedű és az esőbot elnevezésű hangszer mellett még más érdekes nevű és szokatlan hangzású hangszerek is megszólaltak. Mindezeket felülmúlta a két lány tiszta, csengő hangja amelynek hatására nem sokat kellett kérlelni a tisztelt közönséget, hogy együtt énekeljenek a művészekkel.
A nyolcadik állomás volt Cleveland ebben az észak-amerikai turnéjukban, amelyen Ádám búcsúzása és másnap a búcsúztatása is megtörtént, annak fényében, hogy csupán 3 napra tér vissza hazautazása előtt.
A következő öt helyszín Toledo, Detroit, Chicago, Columbus és New York, mindenhol a magyar közösség megismerheti kivételes tehetségüket és nagyszerű emberi tulajdonságaikat.
A szerda esti meglepetés búcsúesten több clevelandi magyar egyesület vezetője méltatta Ádám nyolc hónapos munkáját, kiemelve nagyszerű személyiségét és fáradhatatlan odaadását a magyar értékek megőrzésében és továbbadásában.
Megtiszteltek azzal, hogy igaz öreg este volt már de szívesen meséltek a rádiónak magukról, a mostani turnéról és természetesen a jövőbeli terveikről is.
Nagy örömet jelentett Cserháti Ferenc püspök úr öt napos látogatása a clevelandi magyarságnak. Április 21-én, csütörtökön érkezett meg városunkba, a New Jersey államban található Passaic városból. A fárasztó utazás után, további zsúfolt napok előtt állt a püspök úr, mivel nagyon sok helyre ellátogatott.
Péntek délelőtt találkozott a Clevelandi Egyházmegye püspökével, Főtisztelendő Richard G. Lennon püspök úrral aki megköszönte Ferenc püspöknek azon fáradozását, amit a külföldön élő magyarok lelkigondozása ügyében tesz, jelen esetben a Szent Imre templom ellátásában. 2013. júliusában elhunyt Siklódi Sándor plébános halála után magyar pap nélkül maradt ez a templom. Az igény eljutott többek közt Dr. Márfi Gyula veszprémi érsekhez, aki ezek után Mezei András atyát elengedte a clevelandi magyarok lelkigondozására. Cserháti püspök úr is viszonozta köszönetét Lennon püspöknek, hogy lehetővé tette a magyarok lelkigondozását anyanyelvükön. A beszélgetés második felében Lennon püspök biztosította Cserháti püspököt arról, hogy ameddig igény lesz magyar hívek lelkigondozására, azt ő mindig lehetővé teszi.
Péntek délután látogatást tett a Clevelandi Magyar Múzeumban, ahol lelkes önkéntescsapat várta a püspöki látogatást. Kézdi Sándor múzeum igazgató körbevezette a gazdag tárlaton, amit végignézett, de leginkább a gazdag könyvgyűjtemény kötötte le a püspök figyelmét. Elismeréssel volt az önkéntesek iránt, akik szívvel-lélekkel őrzik magyar örökségünket.
Péntek este bérmálási megbeszélést – főpróbát tartott a hét jelöltnek, akiknek kiszolgálta a bérmálás szentségét a vasárnapi szentmise keretében.
Mindezek után találkozott a clevelandi cserkészekkel a Cserkészházban, ahol mintegy száz cserkész volt jelen a szokásos péntek esti cserkészfoglakozáson. Bátorította a cserkészeket és vezetőit, hogy őrizzék a Szent István-i örökséget.
Szombaton találkozott a Szent Imre Plébánia munkaközösségével: az Egyházközségi Képviselő Testülettel, a Pénzügyi Testülettel és az Oltáregylet asszonyaival. A püspök úr megköszönte mindenkinek a munkáját, akinek szívügye a közösség megmaradása és szolgálata.
Mindenki nagy odaadással készült a vasárnapi bémálási szentmisére, amelyre lelkesen felkészültek a bérmálkozandók, a templom orgonistája a kórussal, az ifjúsági csoport és természetesen az Oltáregylet is.
A templom megtelt örömteljes szívvel imádkozó és éneklő hívekkel. Az ünnepi szentmisét szebbé tették a cserkészek valamint a Regősök ünnepi népviseletbe való öltözése. A püspöki látogatás csúcspontja a bérmálási szentmisén elmondott ünnepi beszéd volt. A szentmise utáni fogadáson megjelent Gary D. Yanus, az egyházmegye általános helynöke, aki a plébánia válságos időszakában irányította a magyar közösség életét.
Forrás: CSBK
Hétfőn Cserháti püspök ellátogatott a clevelandi Szent Erzsébet Magyar templomba, ahol imádkozott az egyházközség híveiért és lelkipásztoraiért, és találkozott Antal András plébánossal. A délutáni órákban hozzájuk csatolódott Mezei András atya is ahol további beszélgetést folytattak a clevelandi magyarság helyzetéről, jövőjéről az esetleges nehézségekről és lelki gondozásáról. Délután folyamán ellátogattak a Szent Kereszt Temetőbe, ahol Siklódi Sándor atya nyugszik és imádkoztak lelki nyugalmáért.
Hétfőn este még csomagolás előtt a püspök úr kedvesen fogadta a Bocskai Rádió munkatársát is, akinek készségesen válaszolt néhány fontos kérdésére.
Kedden reggel Cserháti püspök tovább folytatja utját East Chicagoba.
Németországban nagyra értékelik, hogy a keresztény értékek és a nemzetiségek védelme része a magyar alaptörvénynek – emelte ki a közmédiának pénteken Berlinben adott nyilatkozatában Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, aki az Országgyűlés Magyar-Német Baráti Tagozatának delegációja élén látogatott a német fővárosba.
A miniszter a szövetségi kormány kisebbségügyi megbízottjával, Hartmut Koschykkal, és a szövetségi parlament (Bundestag) alelnökével, Johannes Singhammerrel – a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusaival – folytatott tárgyalás után elmondta: a német partnerek nagyra értékelik, hogy a keresztény értékek és a nemzetiségek védelme belekerült az alaptörvénybe, és azt mondják, “Magyarország büszke lehet az alkotmányára”.
Amikor azonban “a migránsügyről beszélünk, már megjelennek a különbségek” – tette hozzá Balog Zoltán.
Hangsúlyozta: Magyarország elutasítja a kötelező kvótákat, mert “nem gondoljuk, hogy bárki előírhatja a magyar polgároknak, hogy kivel szeretnének együtt élni”, de jelentős részt vállal az Európára háruló terhekből.
Ezt mutatja, hogy Magyarország a negyedik helyen áll a tagországok rangsorában az uniós határigazgatási ügynökség (Frontex) görögországi műveletéhez felajánlott katonák számát tekintve – mutatott rá a miniszter.
Megjegyezte: jellemző, hogy az uniós intézmény “még mindig nem volt képes átvenni ezeket a katonákat”.
A Bundestag CSU-s alelnökével folytatott megbeszéléssel kapcsolatban kiemelte, hogy Johannes Singhammer támogatásáról biztosította a magyar törekvéseket a menekültek kérdésében, így a határkerítés ügyében is, és elmondta: “ők is úgy gondolják, hogy ha nem sikerül Európa külső határait megvédeni, akkor Bajorország nem fog késlekedni abban, hogy saját határain, a német határ bajorországi szakaszán felállítsák azt az ellenőrzést, amelyre szükség van az illegális, ellenőrizetlen bevándorlás megállításához”.
Balog Zoltán hozzátette, hogy a német médiának “nincs pozitív szerepe abból a szempontból, hogy tisztességesen vagy pártatlanul tudósítanának”, és a sajtószabadság ügyében komoly német politikusok is súlyos bírálatokat fogalmaztak meg.
Kiemelte: van egy “fősodor, és ami ebbe nem illik bele, arról nem tudósítanak, és ami most beleillik, az az, hogy Németország nagyon szereti a menekülteket, Magyarország pedig gonosz, elutasító, embertelen”.
A média ezt az értelmezést erősíti fel, és “a végén már ők maguk is elhiszik, ezért nagyon fontos, hogy elmondjuk a tényeket” – fejtette ki Balog Zoltán.
A tények ismertetése “egyfajta visszarettenést és elgondolkodást” vált ki, és “bízunk benne, hogy ez előbb-utóbb eléri a közvélemény szintjét is, mert mi, magyarok nem szeretnénk barátságtalan népként feltűnni, hiszen barátságos nép vagyunk” – mondta a miniszter.
Azzal kapcsolatban, hogy a Bundestag ösztöndíjprogramjának (IPS) résztvevőivel és a CDU/CSU pártszövetség ifjúsági szervezetének (Junge Union) képviselőivel is találkozik, Balog Zoltán elmondta, hogy sok “jó ügyben kötött szövetség” és mély kulturális, politikai és gazdasági kapcsolatok kötik össze a két népet, de ha mindez nem tudatosul a fiatal német politikus nemzedékben, akkor Magyarország “csak egy ország lesz ott valahol Kelet-Közép-Európában”.
“Kitől várhatnánk el, hogy megértse Magyarországot, Közép-Európát, a visegrádi négyeket, ha nem Németországtól, amelynek történetében ugyanúgy két diktatúra volt, a nemzetiszocialista és a nemzetközi szocialista, internacionalista diktatúra, mint ahogy Magyarország történetében is” – emelte ki Balog Zoltán.
Hozzátette: “bízunk benne, hogy a közvetítő szerepet Európa közepén” a fiatal német politikus nemzedék még az elődeinél is jobban be tudja majd tölteni.
A vs.hu hírportál kiadója, a New Wave Production Kft. szerint a jegybank alapítványaitól kapott pénzt a médiában – jelentőségüköz képest – alulreprezentált témák közszolgálati bemutatására használták fel. Az Együtt – a Korszakváltók Pártja azonban feljelentést tesz a kiadó félmilliárdos támogatása miatt.
A hosszas jogi vitát követően, a Kúria döntése nyomán péntek délután tette nyilvánossá honlapján a Magyar Nemzeti Bank, a jegybankhoz tartozó, közpénzből működtetett Pallas Athéné alapítványok pályázati adatait.
A dokumentumok alapján a vs.hu-t és mára az Origót is kiadó társaság – az eddig nem cáfolt lapértesülések szerint Matolcsy György jegybankelnök unokatestvéréhez, Szemerey Tamáshoz köthető New Wave Kft. – összesen több mint fél milliárd forintnyi támogatást kapott.
Az Együtt – a Korszakváltók Pártja szombaton közleményben jelentette be, hogy a támogatás nyomán, hűtlen kezelés miatt feljelentést tesz, emellett a párt felszólította Szemerey Tamást, hogy fizesse vissza a több mint fél milliárd forintot.
A New Wave Production Kft. közleményben reagált, amely szerint a támogatásokat a társaság a “Magyarország 2015” program megvalósítására kapta, amelynek célja az volt, hogy a médiában elhanyagolt, vagy a jelentőségükhöz képest alulreprezentált témákra megfelelő formában hívják fel a közvélemény figyelmét, az ilyen minőségű és mennyiségű közszolgálati tartalom finanszírozása pedig pusztán reklámbevételekből nem lehetséges.
A vs.hu főszerkesztője a Kreatív.hu-nak nyilatkozva úgy látta, hogy a támogatásban nincs semmi szégyellnivaló és kitért arra is, hogy a pályázatokról a szerkesztőség többsége nem tudott. A támogatott projektekről csak az érintett újságírók egy része tudott, közölték szintén a hétvégén a portál szerzői, majd arra kérték kiadójukat, hogy a jövőben kezelje átláthatóbban a támogatásokat.
Emellett azonban más is kiderült a jegybanki alapítványok dokumentumaiból. A hvg.hu írta meg, hogy a szintén Szemerey Tamáshoz köthető BanKonzult Kft-től öt jegybanki alapítvány is megvette havi 750 ezer forintért a “Hazai és globális gazdasági és pénzügyi trendek” című jelentést.
Az Index pedig arról írt, hogy többszörösen túlárazva fordíttatták le a Matolcsy Györgyről szóló, korábbi titkárnője által írt Sakk és póker című könyvet ukrán, román, cseh és lengyel nyelvre, ám ezt a kötet kiadója, a Kairosz tagadta, állítva, hogy a szerződés nem csak a fordítást, hanem az idegen nyelvű kötetek lektorálását, kiadását és terjesztését is tartalmazta.
A jegybank Pallas Athéné Domus Animae Alapítványa szombati közleményében visszautasította a vagyon elherdálásáról szóló vádakat és aláhúzta, hogy alapítványi pénz nem tűnt el, sőt a Pallas Athéné alapítványok növelték vagyonukat. Az MSZP-s Tóbiás József hétvégi sajtótájékoztatóján mégis úgy vélte, hogy semmi szükség nem volt a Magyar Nemzeti Bank alapítványaira és meg kellene szüntetni őket.
Illényi Katica thereminen előadott ’Once upon a Time in The West’ (’Volt egyszer egy Vadnyugat’) című felvétele kapta a Los Angeles-i székhelyű The Akademia Music Award szavazásán a ’A legjobb feldolgozásnak’ járó elismerést.
Illényi Katica és a theremin (Medianoise)
A hegedű- és thereminművész tehetségét már számos díjjal méltatták hazánkban. A Liszt- és Artisjus díjas hegedű- és theremin előadó, Magyarország Érdemes Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia tagja ezúttal nemzetközi elismerésben részesült.
Ennio Morricone világhírű filmzenéje, a ‘Volt egyszer egy vadnyugat’ theremin-feldolgozása nyerte a The Akademia Music Award ‘legjobb feldolgozásnak’ címét 2016 áprilisában.
A theremin talán az egyik létező legkülönlegesebb hangszer, érintés nélkül, a levegőben tett mozdulatokkal lehet megszólaltatni, és hangja kísértetiesen hasonlít az emberi énekhangra.
Nem csoda, hogy Illényi Katica theremin-átirata meggyőzte a zenei szakemberekből álló zsűri tagjait. “Az elismerés mellett a legnagyobb öröm számomra az, hogy Morricone menedzsmentje is gratulált már a feldolgozáshoz.” – fűzi hozzá Illényi Katica.
A ‘Volt egyszer egy Vadnyugat’ theremin felvételét a Művészetek Palotájában rögzítették, a Győri Filharmonikus Zenekar kíséretével és Silló István karmesterrel.
Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni – azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!
Németországban hasonló politikai változások előjelei láthatók, mint Ausztriában, ahol egy új párt előretörését hozta a folyamatban lévő elnökválasztás – mondta Kiss J. László, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára az InfoRádió Aréna című műsorában.
Németország és Ausztria nemcsak a nyelvében és a kultúrájában, hanem a II. világháború óta fennálló politikai struktúrájában is összekapcsolódik – mondta a szakértő. Ez a nagykoalíciós rendszer azonban most veszélybe került, miként Ausztriában, úgy Németországban is megkezdődött egy új többségképzés – tette hozzá Kiss J. László.
„A legutóbbi három tartományi választás az új német tartományokban: Sachsen-Anhaltban, Rajna-Pfalzban és Baden-Württembergen szinte lakmuszpapírként jelezte azokat a változásokat, amelyek Németországban vannak. Az egyik ilyen, hogy a két nagy párt nem képes többségre. A szociáldemokrata párt elfogadottsága 21-22 százalékon van, Sachsen-Anhaltban alig érték el a 10 százalékot. Ez azért is súlyos, mert a német szociáldemokrata párt történelmi súlypontja a volt NDK-tartományokban van, Sachsen-Anhalt ott van” – mutatott rá a szakértő.
A működőképes tartományi kormányok megalakításához tehát most már Németországban is legalább három pártra van szükség. Van is jelentkező – tette hozzá az egyetemi tanár, hiszen megjelent a színen az Alternatíva Németországnak elnevezésű tömörülés.
„Az új jövevényt 10-14 százalékig mérik, éppen most fogja megvitatni a programját, azzal az igénnyel, hogy szakpolitikai tekintetben is alternatívát nyújtson, tehát nem csak egypárti protestpárt. A német politikai vezetők kezdetben úgy látták, hogy ez az AFD nevezetű párt is egy átmeneti jelenség lesz, volt már ilyen, de többről van szó, mivel egyszerre három tartományban is növelte a szavazatait, és a tizenhat német tartomány közül nyolcban már része a tartományi parlamenteknek” – magyarázta.
Kiss J. László szerint az Alternatíva Németországnak már nem intézhető el azzal a legyintéssel, hogy indulatokat hergelő, de megoldásokat nem kínáló szélsőséges párt, hiszen a vezetői között felkészült, szavahihető szaktekintélyek is vannak.
Ausztria: óriási a tét
Az osztrák elnökválasztásnak óriási tétje van – mondta Kiss J. László, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára az InfoRádió Aréna című műsorában. Ausztriában ugyanis egy fél évszázados politikai trend látszik megfordulni – tette hozzá a szakértő.
A döntőbe jutott elnökjelöltek eddig minden esetben a két nagy politikai erő, a néppárt vagy az szociáldemokraták soraiból kerültek ki – érzékeltette Kiss J. László a mostani elnökválasztás jelentőségét.
„Ötven évig a nagykoalíciós pártok uralkodtak és azokból kerültek ki az államelnökök. Most először, teljesen mindegy, hogy melyik fog nyerni a zöld Van Bellen, vagy a szabadságpárti Norbert Hofer, mindenképpen egy cezúrát jelent az osztrák rendszerben. Erre persze a koronát az tenné fel, ha 2018-ban a parlamenti választásokon is a szabadságpárt lenne abban a helyzetben, hogy kormányt alakítana.”
A szabadságpárt előretörése már tavaly megkezdődött – mutatott rá a Budapesti Corvinus Egyetem tanára.
„A 2015-ös tartományi választásokon a szabadságpárt hatalomba való menetelése felgyorsult, Bécsben ugyan a kerületi és a városi tanácsának választásán ugyan nem nyertek, de átlépték a 30 százalékos küszöböt, a vörös Bécsben, ahol a két nagy párt és hagyományosan a szocialisták rendkívül erősek, 5 százalékot nyertek. A szociáldemokraták ugyan hatalomban maradtak, de veszteségek árán. Az a különlegesség, hogy Bécs munkáskerületeiben is a szabadságpárt vitte el a pálmát, Stájerországban majdnem megháromszorozták a szavazatukat. Nagyon lényeges Felső-Ausztria és Burgeland, utóbbiban a szocialista párt kötött velük koalíciót, jóllehet 1986-ban, amikor Franz Vranitzky szociáldemokrata kancellár volt hatalmon, hoztak egy olyan határozatot, hogy a szabadságpártot ki kell közösíteni, úgy mondták: demokratikus kizárás, tehát nem szabad velük koalícióra lépni. Ez megdőlt, most a burgelandi tartományi kormány szocialistákból, szociáldemokratákból és szabadságpárti politikusokból áll.”
Ausztriában hat évre választják meg a szövetségi elnököt. A jelenlegi vezető, Heinz Fischer 2004 óta áll az ország élén. Egyszer már újraválasztották, tehát július 8-án mindenképpen új elnöke lesz Ausztriának.
A New York-i Guggenheim Múzeum májusban nyíló, nagyszabású Moholy-Nagy kiállításhoz kapcsolódva “Modernity X Hungary” címmel, a magyar modernizmust bemutató fesztivált szervez a Balassi Intézet. Május 7. és augusztus 14. között koncerteket és fotókiállításokat is tartalmazó New York-i programokról Hammerstein Judit, a Balassi Intézet igazgatója beszélt az InfoRádióban.
„Moholy-Nagy László művészete segítségével ezzel a programsorozattal fel szeretnénk hívni a figyelmet a magyar modernitásra, újító, kísérletező kedvre és a magyar modernitásnak az egyetemeshez való kapcsolódására” – mondta Hammerstein Judit.
„A New York-i Guggenheim Múzeum május 17-én egy nagyszabású tárlatot nyit meg, amely Moholy-Nagy László munkásságának lesz szentelve. Moholy-Nagy László a Bauhaus emblematikus tanára, alkotója és képviselője, számtalan területen kipróbálta magát, legyen az a kísérleti film, fotó, festészet, irodalom, dizájn, ipari formatervezés. Igazító újító, avantgard művész volt, akit valóban ismernek külföldön. Nagyon fontos, hogy éppen New Yorkban és éppen a Guggenheim Múzeumban lesz ez a kiállítás” – emelte ki a Balassi Intézet igazgatója.
Hammerstein Judit hozzátette: „két olyan művészeti területről van szó, amely a magyar modernitás kapcsán könnyen bemutatható: az egyik a zene, a másik az avantgard képzőművészet. A programsorozat május 7-én indul az „Absztrakció és kísérletezés a magyar fotóművészetben” című kiállítással az Almand Dobin Alapítvány New York-i galériában. Kifejezetten Moholy-Nagy László kísérletezői oldalát mutatja be, úgy, hogy bemutatkozik a 20-30-as évek magyar fotóművészete. Lesz egy másik kiállítás, ami szintén a magyar fotóművészetet állítja a középpontba, „Város, társadalom, konfliktus és önábrázolás a magyar fotóművészetben” címmel, ahol Moholy-Nagy László formaművészeti oldalára reflektálunk harminc alkotó munkáinak bemutatásával. E kiállítás keretében egyébként a kortárs fotóművészet is be tud mutatkozni. Ez a kiállítás is az Almand Gallery-ben lesz.”
„Lesznek zenei programok, például egy „Bartók Electrify” című programmal, ami a New York-i Zsidófesztiválhoz is kapcsolódik. Fellép a Balázs Elemér Group a tizenöt éves jubileumi koncertkörútján. A záróesemény Lucas Ligeti új művének ősbemutatója lesz” – mondta a Balassi Intézet igazgatója.
„Nagyon izgalmasnak ígérkezik az a program, amelyet a Guggenheim Múzeummal együtt szervez a Balassi Intézet: a magyar elektronikus zene 60-70-es évekbeli képviselőinek munkái mutatkoznak be, videoprojekciókkal kísérve. Egészen bizonyos, hogy ez el fogja nyerni a New York-i közönség tetszését” – hangsúlyozta Hammerstein Judit.
Közép-európai régiós hírcsatorna alapítására tett javaslatot Jacek Kurski, a lengyel közszolgálati televízió elnöke a visegrádi országok közmédia-vezetőinek brnói egyeztetésén.
A kétnapos találkozón magyar részről Vaszily Miklós, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) megbízott vezérigazgatója vett részt.
Vaszily Miklós az MTI-nek pénteken telefonon elmondta: a lengyel televízió elnöke azt javasolta, a V4-ek hozzanak létre krakkói központtal egy angol nyelvű, regionális hírcsatornát, amelyet egész Európában sugároznának.
A javaslat szerint a hírcsatorna a közép-európai eseményekről tudósítana, illetve a világ és a régió eseményeit közép-európai szemszögből tálalná – mondta. Hozzátette: a lengyelek szerint a hírcsatornát a Visegrádi Alapból lehetne finanszírozni.
Vaszily Miklós tájékoztatása szerint a közmédiumok vezetői úgy döntöttek, megvizsgálják javaslat megvalósíthatóságának jogi, gazdasági, műszaki feltételeit. Mint mondta, a terv megvalósítása csak akkor lehetséges, ha a visegrádi együttműködés keretében a közös projekt támogatást nyer, és az egyes országok közmédiái mellett a Visegrádi Alap is egyetért vele.
The canditate in the Austrian presidential elections Norbert Hofer of the Freedom Party (FPOe) gestures on April 24, 2016 in Vienna.
Austria's anti-immigration far-right triumphed in the first round of presidential elections, dealing a rude wake-up call to Vienna's cosy political establishment two years before the next scheduled general election. / AFP PHOTO / APA / ROBERT JAEGER / Austria OUT
A szabadságpárti jelölt, Norbert Hofer 36,40 százalékkal végzett az első helyen a vasárnap rendezett osztrák államfőválasztáson az előzetes eredmények szerint.
A második a Zöldek által támogatott Alexander Van der Bellen lett 20,4 százalékkal, a függetlenként induló Irmgard Griss csaknem 18,5 százalékot ért el. A kormánypártok által indított két jelölt, a néppárti Andread Khol és a szociáldemokrata Rudolf Hundstorfer mintegy 11-11 százalékos támogatottsággal bírt. Az építési vállalkozó Richard Lugner 2,4 százalékot kapott.
Mivel az első fordulóban senki nem szerezte meg a szavazatok abszolút többségét, négy hét múlva második fordulót tartanak, amelyen már csak az első fordulóban a két legtöbb szavazatot kapott jelöltre, vagyis Norbert Hoferre és Alexander Van der Bellenre lehet majd voksolni.
A levélben leadott szavazatokat hétfőn számolják össze, így végleges eredmény aznap estére várható.
The canditate in the Austrian presidential elections Norbert Hofer of the Freedom Party (FPOe) gestures on April 24, 2016 in Vienna. Austria’s anti-immigration far-right triumphed in the first round of presidential elections, dealing a rude wake-up call to Vienna’s cosy political establishment two years before the next scheduled general election. / AFP PHOTO / APA / ROBERT JAEGER / Austria OUT
Werner Faymann osztrák kancellár csalódottságát és elkeseredettségét fejezte ki a választási eredmény miatt, amely szerinte világos figyelmeztetés a kormánynak. Faymann, aki az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) elnöki tisztségét is betölti, kiemelte: nem tervez személyi változtatást, azonban párton belüli tárgyalásokat szorgalmaz.
Kiábrándítóként jellemezte a választási eredményt Reinhold Mitterlehner alkancellár, az Osztrák Néppárt (ÖVP) elnöke és úgy vélte, hogy a néppárti jelölt veresége az országban uralkodó politikaellenes hangulatra vezethető vissza.
Meglátása szerint ez az utolsó lehetőség, hogy a kormányzati munkát tartalmilag és formailag is újra tervezzék. “Nem gondolom, hogy széthullik a koalíció, ha levonjuk a szükséges konzekvenciákat” – közölte az alkancellár.
Mitterlhener az esetleges párton belüli személycseréről azt mondta, hogy ez nem oldana meg semmit.
Az ÖVP elnöke egyúttal élesen bírálta a választás előtti közvélemény-kutatásokat, amelyek alapján a néppárti jelölt az utolsó előtti helyen állt. Úgy vélte, hogy ezek a felmérések csak erősítették azokat, akik taktikusan szavaztak, így szerinte a “párt a bécsi választások után másodjára is áldozatául esett a kutatásoknak”.
Michael Häupl bécsi tartományi vezető, szociáldemokrata politikus “mélyen megdöbbent” a választási eredményen, amely szerinte kormányellenes kritika. Häupl szerint a választás biztosan következménnyel jár majd, azonban úgy vélte, hogy ezek nem személyi változások lesznek.
Erwin Pröll alsó-ausztriai tartományi vezető, néppárti politikus meglepőnek nevezte a választási eredményt és az osztrák kancellár által folytatott “halogatás és elrejtőzés” politikáját hibáztatta a választások kimeneteléért. Úgy vélte, hogy a választók nagy része taktikai megfontolásból döntött.
A stájerországi tartományi vezető, a néppárti Hermann Schützenhöfer szerint ez a “fájdalmas vereség utolsó figyelmeztetés” a kormánynak, végérvényesen megoldást kell találnia a nyugdíj, a munkahelyteremtés és az oktatás kérdésében.
Josef Pühringer felős-ausztriai tartományi vezető, szintén néppárti politikus szerint nem lehet a vereséget a pártelnök, Mitterlehner számlájára írni. Úgy vélte, a néppárti jelölt gyenge szereplésének oka, hogy a társadalom középrétege jobbra tolódik. Egyúttal nehezményezte, hogy a néppárti belügyminiszter épp az államfőválasztási kampány közepén távozott a kormányból.
Az előzetes eredmények szerint a választási részvétel nagyjából 60 százalék volt, tehát magasabb, mint hat évvel ezelőtt, amikor 54 százalék ment el szavazni.
Norbert Hoferre a legtöbben Burgenlandban voksoltak, itt mintegy 43 százalékos támogatottságot ért el. Szülőfalujában Pinkafőn (Pinkafeld) több mint hatvan százalékot kapott. A legkevesebben Bécsben szavaztak a szabadságpárti jelöltre, itt alig harminc százalékot szerzett.
A Zöldek által támogatott Van der Bellenre Bécsben voksoltak a legtöbben, mintegy 32 százalékot kapott. A legkevesebb szavazót Burgenlandban szerezte, itt alig 13 százalékot ért el.
A független Grissre a legtöbben Stájerországban adták le a voksukat, itt a szavazatok 24 százalékát kapta. Legkevesebben, vagyis a szavazók 12 százaléka Burgenlandban támogatta.
A szociáldemokrata Hundstorfert Burgenlandban favorizálták leginkább, ott 17,5 százalékot kapott, Vorarlbergben azonban mindösszesen 4,4 százalékot ért el.
A néppárti Khol a legjobb eredményt, 14 százalékos támogatottságot Alsó-Ausztriában kapta, a legkevesebbet, 5,7 százalékot Bécsben.
Az építési vállalkozó Lugner is Alsó-Ausztriában támogatták a legtöbben, itt 2,8 százalék szavazott rá, Burgenlandban és Felső-Ausztriában alig kapott két százaléknyi szavazatot.
Nem akarok luxusautót, villákat, faexport engedélyt, sőt még részvényeket sem! A közszolgálat nem erről szól, teljesen másról szól.
Erdélyi magyarként meg pláne másról kéne szóljon. Mindannyian tudjuk, ebben az országban mi csak másodrendű állampolgárok vagyunk, na nem a jogokat illetően, hanem azok betartásának hiánya miatt. Vannak jogaink, nem panaszkodhatunk. Ezeket a jogokat azonban nem gyakorolhatjuk, vagy csak részben élhetünk velük helyzettől függően. További jogok kiharcolására a fokozott közhangulatok miatt nem nagyon van esélyünk, külföldi segítséget az elmúlt évek hamis külpolitikája miatt egyelőre nem sokat várhatunk. Tudjuk ugyanis, hogy az RMDSZ kormányra menetele azt a képet erősítette, hogy Romániában a kisebbségi kérdés végérvényesen meg van oldva. Ezzel a csalárd hazugsággal nem könnyű leszámolni, a generációváltás után is sok időre lesz szükség, míg a külföldi közvélemény is valós képet alkothat közösségünk helyzetéről.
Természetesen vannak felelősük, nem magától alakult így. Őket felelősségre kell vonni. Nem akarok bosszút, nem vagyunk a bosszú népe. De az a minimum, hogy távozniuk kell a közéletből. Így is késő, már felnevelték az őket követő generációt. Aprólékosan csepegtették beléjük a hatalomvágyat, arroganciát, szűklátókörűséget s némi operett-magyarságot is. Nem kétséges, hogy hűen fogják képviselni mestereik irányvonalát. Nekik is helyük van a nap alatt, de nem fogjuk engedni, hogy újra téves irányba tereljék közösségünk sorsát. Mestereiknek távozniuk kell, és nekik alkalmazkodniuk kell a közösség döntéseihez. Ha nem, szembe kell nézniük azokkal a fiatalokkal, akik nem a kijáró politika bukaresti iskoláját járták ki, hanem az otthon való tisztességes boldogulás vágya késztette őket politikai öntudatuk cselekvésre való váltására.
Ezeket a megcsemerlett fiatalokat a vén kufárok kényszerítették az erdélyi politika jobb sorsot is megélt mezejére. Van-e félnivalójuk az elmúlt negyedszázad fejleményeiért felelősöknek? Van, de csak akkor, ha nem hajlandóak beismerni, lejárt az idejük. Az újratervezést inkább nélkülük szeretnénk, ha lehet minél hamarabb, mert fogytán a türelmünk. Mi nem engedünk az erdélyi magyarság 89-es reményeiből, álmaiból, követeléseiből. Minket nem lehet megvásárolni, sem megfélemlíteni. A jövőnket eltékozolták, hát mi majd visszavesszük azt. Kerül, amibe kerül, mi nem fogunk négyévente a bizonytalanba pecsételni, hanem részt fogunk venni a sorsfordító döntésekkor. Most még csak helyet kérünk, de ha sokáig váratnak, elvesszük féltve őrzött eszközeiket és közösségünk hasznára fogunk vele élni.
Az elnökválasztáson részesei lehettünk a változás győzelmének. Ezt a győzelmet el akarják venni, kisajátítani, fürdeni a dicsőségben. Nem veszik tudomásul, hogy ez a győzelem az ő bukásuk. Múlt hónapban eltemettük az elmúlt 25 évet, eltemettük a magyarság elmúlt 25 évét és az azzal járó politikai mamutokat is. Vergődésül eltarthat egy darabig, a vén kommunisták is sokáig bírták, de végül csak eltűntek a politika süllyesztőjében. Addig is visszhangozzák a Kárpátok, az új idők, új szeleit: El innen, vén kufárok! Őrségváltást, most!
