Eddig 825 ezren szerezték meg vagy kapták vissza magyar állampolgárságukat a külhoniak közül – mondta Semjén Zsolt, nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki plenáris ülésén Budapesten.

A kormányfő kereszténydemokrata helyettese kifejtette: 762 ezren tettek állampolgársági esküt és a diaszpórában mintegy 61-62 ezer ember magyar állampolgárságát állapították meg, azaz azt, hogy őseik a mai Magyarország területéről mentek el.

A politikus kiemelte: a célkitűzéseknek megfelelően a ciklus végéig tarthatónak látja az egymillió új magyar állampolgárt.

Jelezte: folyik az új elektronikus személyigazolvány előkészítése, amely a magyar állampolgárságot kapott külhoniaknak is ingyenesen rendelkezésére áll, és útlevélként is funkcionál.

Semjén Zsolt kitért arra is, hogy eddig soha nem látott források szolgálják a nemzetpolitikai célkitűzések megvalósítását, a minisztériumi keretek nélkül 22 milliárdos keret áll rendelkezésre a Bethlen Gábor alapnál és a nemzetpolitikai államtitkárságnál.

Jelezte: 2017-től azokra a fejlesztésekre lesz forrás, amelyek be vannak tervezve a költségvetésbe, ezért előre fel kell mérni, milyen fejlesztéseket kívánnak megvalósítani.

Bejelentette: a vajdasági programhoz hasonló, “arányos nagyságrendű” gazdaságfejlesztési programot akar a kormány Kárpátalján indítani.

Semjén Zsolt beszámolt a tematikus évekről, és jelezte: a magyar óvodások, kisiskolások és felsősök éve után fokozottan a gazdasági szempontokat szeretnék érvényesíteni. Ennek jegyében hirdették meg a szakképzés évét és fiatal magyar vállalkozók évét is. Utóbbi iránt óriási az érdeklődés – jegyezte meg. Hangsúlyozta: a külhoni magyarság akkor marad meg a szülőföldjén, ha ott meg is tud élni.

Rendkívül sikeresnek nevezte összegzésében az identitás és a magyar szervezetek megerősítését célzó Kőrösi Csoma Sándor programot és a régi monarchia területére kiterjesztett Petőfi Sándor programot, amelyekben összesen 150-en vesznek részt. Ezt a számot reálisnak és elegendőnek tartotta Semjén Zsolt.

Szólt arról is, hogy a Határtalanul! tanulmányi kirándulás programban idén intézményes keretek között a 100 ezredik magyar diák látott el külhoni magyar területre.

Emlékeztetett arra, hogy a rendkívüli helyzetre tekintettel Kárpátalján a magyar állam biztosítja a magyar pedagógusok és egészségügyi dolgozók fizetés-kiegészítését, valamint az óvodás gyermekek étkezését. Kinyilvánította a magyar kormány szándékát arra is, hogy ha felvidéki polgármesterek kérik, a magyar állam segítséget nyújt a kisiskolák fenntartásához. Mindkét esetben a cél, az ottani magyarság megmaradásának segítése – mutatott rá.

A miniszterelnök-helyettes ismét rögzítette: a magyar nemzetpolitika elvi alapokon áll, és nem függhet az utódállamok tetszésétől vagy a világpolitikától.

A külhoni magyarság soha nem kért olyan jogokat, amelyek ne az egyetemes emberi jogokon nyugodnának, és másoknak ne járnának – mutatott rá.

A KMKF 2004 decemberében alakult meg azzal a céllal, hogy tanácsadó intézményként segítse az Országgyűlés munkáját.

A KMKF tagjai az Országgyűlés frakcióinak küldöttei, a szomszédos országok parlamentjeinek, regionális, vagy megyei közgyűléseinek azon képviselői, akik az ott működő magyar szervezetek támogatásával szerezték mandátumukat, valamint az Európai Parlament magyar párt tagjaként megválasztott képviselői.

A KMKF plenáris ülése délután zárónyilatkozat elfogadásával zárult.

MTI / nemzetiregiszter.hu

Reklám

Almássy Ferenc: több nyelvű hírportált nyitottunk térségünk tárgyilagos megismertetésére

A 2010-ben Magyarországra költözött Almássy Ferenc újságírótársaival együtt március 31-én megindította a Visegradpost.com címen elérhető francia és angol nyelvű internetes portáljukat, amely Közép-Európa eseményeiről ad tárgyilagos tájékoztatást – nemsokára a V4-ek nyelvén is. A kulák hátterű magyar anya és francia mérnök apa gyermekeként Párizsban született, ott felnövekedett, matematikát, történelmet és építészetet tanult fiatalember 2010-ben, 28 évesen végleg szakított Franciaországgal. Magyarországra költözése után néhány hónappal társaival létrehoz egy szervezetet, amely a nálunk élni kívánó, arra érdemes nyugat-európaiaknak segítséget nyújt az átmeneti időszakban. Mindezek miértjéről kérdeztük.

– Tökéletesen beszél franciául és magyarul. Édesanyja magyar, apja francia. Párizsban született. Ott nőtt fel, járt egyetemre és úgy döntött, Magyarországra költözik. Miért?

Minden nyáron ellátogattam Magyarországra. Nemcsak itt élő rokonaim miatt. Az ember nem tudja megválasztani a kultúráját: beleszületik. S én mindkét kultúrában otthon érzem magam, mindkét nyelvet gyerekkoromtól beszélem. Mindig is franciának és magyarnak éreztem magam, és mindkettő leszek, életem végéig. 2010-ben azért költöztem ide, mert Franciaországban nem láttam a jövőt. Úgy éreztem, hogy Magyarországon van még szabadság. És természetesebbek az emberi viszonyok. Paradicsom persze sehol sincs, gondok mindenhol, mindig vannak. Franciaországban huszonkét évig, Magyarországon hat éve élek. Jobbak itt az emberek, lélekben nincsenek annyira tönkretéve.

– A választások után telepedett le Magyarországon?

Igen, de annak semmi köze a döntésemhez. A Sorbonne-on tanultam történelmet, matematikát. A legjobban az építészet tetszett. Építészmérnök akartam lenni. A második évben kezdtem megismerkedni nagyobb építkezésekkel a helyszínen. Amit ott láttam, attól kirázott a hideg. Állami pénzlopás. Illegális migránsok olcsó foglakoztatása, mintha rabszolgák lennének. Tudták, ha panaszkodni mernek, kivágják őket az országból.

– A Soros-féle Transparency International korrupciós percepciós indexen nálunk jóval nagyobb a korrupció, mint Franciaországban.

Ott már 150 éve köztársaság van. És nagy gyakorlatuk van abban, hogy tisztának látszódjék, ami nem az. Azok az összegek, amelyekhez itt hozzá vannak szokva az emberek Magyarországon az emberek számszerűen hasonló összegekről beszélnek, ha jövedelemről esik szó, mint Franciaországban, csak itt forintban viszik haza azt, amit ott euróban… Itt amatőrök vannak, ott profik. Mondok egy példát. A Jussieu Egyetem (Franciaország legnagyobb tudományegyeteme) fő campusának a felújítására 800 millió eurót irányoztak elő, ugyanis tele volt azbeszttel. A munkálatokat olyan ügyesen csinálták, hogy elvégzésének kétharmadánál már 1,8 milliárd eurót elköltöttek. Rengeteg kisvállalkozást alkalmaztak. Ezek kiképezték az embereiket, megvettek mindent, amire szükség volt, és amikor a háromnegyedét elvégezték a munkának, a cégek kétharmada csődbe ment. De a fővállalkozóknak már a zsebében volt a pénz. A francia munkásoknál a heti 10 óránál többet is dolgozó, de mintegy ezer euróval kevesebbet kereső lengyel munkások az azbesztet hermetikusan lezárt zsákokban elvitték valamilyen elhagyott telekre és ott mindenfajta maszk nélkül azokat kiürítették. Ez Franciaország. Itt pedig az emberekben még mindig megvan az az illúzió, hogy Nyugaton jobb. Persze, hogy vannak dolgok, amelyek jobbak. De miért? Azért, mert a Nyugat még mindig gyarmatosít. A fél világ a gyarmata. Afrika nem független. Francia gyarmat. Közép-Európa nem független. Német gyarmat.

– Sokan vannak Franciaországban, akik mernek és tudnak így beszélni?

Egy 63 milliós országban, ahol mintegy 45 millió francia él, vannak pár ezren. De azért vegye tekintetbe, hogy én ezekkel a dolgokkal tíz éve napi tíz órát foglalkozom. Erre szántam az életemet. Ez a hivatásom. Ennek alapján mondom, hogy azért nem dőltek össze még a nyugati országok, mert innen szívják ki az energiát. Ez is az egyik oka annak, hogy Magyarországon 25 év alatt sem emelkedtek észrevehetően a bérek. Amikor az előbb Magyarország előnyeiről beszéltem, ne higgye, hogy felelőtlen voltam. Tudom, milyen szegénység van az ország egyes részein. Viszont láttam azokat a francia helyeket is, ahol nyomorban élnek. Melyekről senki nem tud. Ahol igazi szegénység van. Ami itt van Miskolc környékén, az Franciaországban is létezik.

– Párizsban is?

Igen. Párizs környékén több romatelep is van. És már van egy a városban is, a 19. kerületben. A körautópályán belül! Ott több százan vannak. Füstölnek, meg minden…

-Ha Ön vagy én illegálisan bekvártélyoznánk magunkat a civilizált világban bárhová, azonnal ki- vagy elvezetnének bennünket. És innánk a következmények levét. Nekik miért nem kell a törvényeket betartaniuk?

Mert egyfajta toleranciával kezelik őket. Tudják, hogy nem lehet mit tenni velük a schengeni rendszerben.

– Azért ültünk le most beszélgetni, mert március legvégén indítottak egy honlapot. Milyet?

Egy egyelőre kétnyelvű, francia-angol nyelvű portált. Többen dolgozunk a projekten, nagy ambícióval. Visegradpost.com néven található az interneten.

– Miket posztolnak ki?

Interjúkat. Képviselőkkel, egyetemi tanárokkal, újságírókkal. Azt szeretnénk, ha az angolul, franciául értők ezeket is olvashassák. Ne csak azt, amit a liberális média közöl. Amit itt írnak liberális újságírók, ott kicsit megformázzák és megjelenik németül, franciául, angolul. Vagyis mi nem Pravdát akarunk kiadni.

– Ma mennyire van jelen Franciaországban a nemzet fogalma és érzése az emberekben?

Kevésbé, mint Magyarországon, a négy és fél évtizednyi kommunizmus ellenére.

– Viccel?

Nem. Itt a kommunizmus alatt is büszkék voltak a magyar sportolókra, írókra, tudósokra, filmesekre. Mint más közép-európai országban. Franciaországban a nemzeti érzés és azonosságtudat 1968-ig volt jelen. Az 1968-as párizsi májusig – amelyet a CIA támogatott…

– Ezt mondják, vagy ez tény?

Ma már tudjuk, hogy ez tény. Kiderült. A következményeket pedig láthatjuk. A mai Franciaországban a hatvannyolcasok uralkodnak. És ami most van Nyugaton, az az ő művük. Csontig hatolt a mérgező tevékenységük. Itt még van a társadalomban szolidaritás, kollektív tudat. Nyugaton az individualizmus teljes győzelmet aratott. Ott már segíteni sem mernek például fizikailag bántalmazott embertársaikon, például nőkön, mert félnek, hogy őket büntetik meg. Ez történt pár hónapja, amikor fél évre ítéltek egy férfit, mert megvert egy srácot, amiért az próbált megerőszakolni egy nőt. Az értékzavarra mi sem jellemzőbb, hogy fogalmuk sincs róla, kik tarthatók hősnek. 2005-ben, amikor kitörtek a lázadások a külső kerületekben, két fiú, egyikük 15, a másik 17 éves, elloptak egy motort. A rendőrök utánuk mentek, a fiúk elbújtak előlük egy transzformátorállomásban, ahol meghaltak. Most utcát neveztek el róluk. Zied és Bouna utca.

– Amikor először találkoztunk, azt mondta nekem: „Franciaországnak vége”. Hogy értette?

Audiard, Jean Gabin, Jacques Tati, Belmondo… Ennek vége. Mint a római vagy bizánci birodalomnak.

– A franciák ezt átérzik?

Sokan tudják, de nem akarják bevallani maguknak, mert kellemesebb egy illúzióban élni, amikor az igazság visszataszító. Ez a magatartás elsősorban szüleim korosztályára jellemző. Ők még a régi Franciaország, és nyilván nem akarják bevallani maguknak, hogy velük valaminek vége lesz 20-30 év múlva. Franciaország területen már valami más lesz, mint amit ők hazájukként ismertek.

– Nemrég a magyar miniszterelnök 900 „no-go”, azaz veszélyes zónáról beszélt…

Igen, emlékszem, nagyon nekiestek, állítván hogy nincs is ilyen, összekeveri a ZUS-szel, az „érzékeny városi területtel”, és egyéb sületlenségek is elhangzottak.

– Ha netán ilyen „érzékeny” övezetben van dolga, mit tesz?

Franciaországban nem viszem magammal a francia papírjaimat, hanem magyar állampolgárként vagyok ott. A telefonomon megvan a magyar konzulátus száma. Nem akarok Franciaországban francia polgár lenni. Nem viccelek. Az igazi gond nem is a rendőrséggel van, hanem az igazságüggyel. Franciaországban ma embereket börtönbe zárnak kijelentéseikért. Vagyis nincs szólásszabadság. Európában járva Fehéroroszországon kívül csak Franciaországban éreztem, hogy vannak dolgok, amelyeket senkivel nem lehet megbeszélni. Ez arra emlékeztet, amit anyámtól és rokonaimtól hallottam arról, mi volt itt a szocializmus idején. Magyarországon ma sokkal nagyobb a szólásszabadság.

-Mennyire szabad a francia közszolgálati televízió?

Semennyire.

– Elhangozhat ott kemény bírálat a hivatalban lévő francia elnök ellen, vagy feltárhatnak nagy korrupciós botrányokat?

Nem. Franciaországban a két nagy párt ural mindent. De mindegyik ugyanabból az elitkörből jött. A parlamentben pedig színjátékot játszanak.

– És Marine Le Pen Nemzeti Frontja?

Sajnos nincs stratégiájuk és így nem is tudnak győzni. Ez vonatkozik a 2017-es elnökválasztásra is. De a két nagy párt ugyanazt a sekélyes politikát folytatja. Egyik se ejti ki a száján bírálatként a másikkal szemben, hogy Franciaország gyarmatosít, mert tudják magukról, hogy a politikájuk ugyanaz.

– Franciaországban a tüntetés szabadságát is korlátozzák. Például Párizsban tilos palesztinbarát tüntetéseket rendezni. De legalább nem vakítanak meg senkit sem gumilövedékkel, mint nálunk 2006-ban.

Tévedés. Ott a rendőrség sokkal durvább, mint itt. Tavaly is meghalt egy ember. Szemet is kilőttek. Amitől én félek, az az, hogy egy liberális rendőrállam alakul ki. Jogállamról már most sem beszélhetünk. Ha valaki nacionalista, akkor felejtse el a jogállamiságot. Emlékszik 2013 nyarán a híres Clément Méric-ügyre? „Antifasiszták” túlerővel egy „nacionalistára” támadtak. Egyikük hátulról leütötte a másikat, aki megfordult, visszaütött és egy Méric nevű antifa meghalt. Manuel Valls belügyminiszter, a mostani miniszterelnök az eset napján már azt mondta, hogy gyilkosság történt. A 20 éves fiút meghurcolták. Fotója, neve, munkahelye ott volt minden médiumban. Egy évet ült, mire kiderült, nem volt bűnös, hanem védekezett. Ez jogállam? Ma ott tartunk, hogy ha valaki kitesz a kertjében egy francia zászlót és az a liberális szomszédját zavarja, kimennek a csendőrök, és ha nem veszi le azonnal, ötszáz euróra is büntethetik. Ez konkrét eset. Olyan ismerősöm vidéki házának kertjéről van szó, aki katonaként az életét kockáztatta hazájáért.

– És Európa egésze? Amikor 2014 novemberében Lord Harries of Pentregarth anglikán püspök azt mondta, hogy II. Erzsébet királynő halála után Károly herceg megkoronázásánál majd a Koránból kell felolvasni, az nem azt mutatja, hogy vége a dalnak?

Európai vagyok. Ők Európát a “kontinensnek” nevezik. Én meg azt mondom, csináljanak azt a szigetükön, amit akarnak. Franciaországban, ahogyan Belgiumban is, van már muzulmán párt. Próbáljon valaki keresztény (és nem „kereszténydemokrata”) pártot alakítani! Az amerikai nagykövetségek ezeket a rossz tendenciákat mégis támogatják. Őket és a szalafistákat a katariak és a szaúdiak. És ők pénzelik a francia politika osztályt. A katariak a republikánusokat (a korábbi UMP-t), a szaúdiak a most uralkodó szocialistákat.

-Önök szervezetet akarnak felállítani, amellyel segítenék a hozzánk Nyugat-Európából érkező letelepedni akarókat. Ez hogyan fog működni?

Az ideköltözés már megkezdődött, egyre többen érdeklődnek Magyarország iránt franciák, belgák, angolok, németek. Szép ez az ország. Kedvesek és szépek az emberek, kellemes, nem szélsőséges az időjárás. A magyar konyha kiváló. Azok fognak idejönni Nyugat-Európából, akik szeretnék, hogy gyermekeik egy normális országban nőjenek fel.

– Miként lehetséges, hogy a felmérések mind azt mutatják, Magyarország az egyik legboldogtalanabb ország?

És ki csinálja a felméréseket?

– Azok, akik szerint az olyan országokban a legboldogabbak az emberek, ahol a napot is alig látják?

Igen. Júniustól már lesz egy hivatalos szervezetünk. Nem akarjuk, hogy olyanok jöjjenek ide, akik segítettek Magyarországot abban a helyzetben tartani, mint amilyenben most is vesztegel. Vagy akiktől szemrehányást kaptam, amikor kimondtam az igazságot. Csak olyanoknak segítünk, akiknek itt hasznosítható tudása van, tőkéje, azaz ne várjon el segítséget. És legyenek jóakaratúak, azaz emberséges legyen a motivációjuk. Tehát ne a gyarmatosítók felsőbbrendű tudatával jöjjenek ide.

forrás: lovasistvan.hu

Reklám

A liberálisok több évtizednyi uralmának kongat a jelen és jövő

Egy jobb pesti kocsmában ma már nyilván habókos madárjósként emlékeznének a neokonzervatívnak indult, de – egyetlen mentsége mára – abból később kiábrándult Francis Fukuyama professzorra és „szaktekintélyre”, aki 1989-ben az amerikai National Interestben lebegtette meg először azt az égig magasztalt téveszméjét, hogy a nyugati liberális demokrácia megállíthatatlan előrehaladása az emberiség szociokulturális fejlődésének a végpontja, és az emberi kormányzat végső formája. Amint tömören kifejezte, a hidegháború összeomlásával eljött a történelem vége.

Ahogyan a dolgok alakulnak, egy biztos: épp az ellenkezőjének vagyunk a szemtanúi.

Az Európát és szűkebben az Európai Uniót megrengető ismert válságokat egy pillanatra félretéve, a jelenlegi tendenciák láttán nagyon boldogok lehetünk. Kontinensünkön sokak fülének roppant kellemes recsegéssel rogyadozik egy népellenes, liberális elit uralma, amely az 1968. májusi párizsi balliberális forradalommal kezdődött.

Tegnap vált ismertté, hogy a liberális körökben eddig szintén az égig magasztalt hollandok népszavazáson mondtak nemet az Európai Unió és Ukrajna amúgy persze már a népek feje fölött eldöntött társulási szerződésére.

Erre mondta még a referendum előtt Jean-Claude már reggel iszik Juncker, az Európai Bizottság elnöke, hogy annak elvetése a kontinens válságával egyenértékű. És üzente Brüsszelen belül és kívül minden hivatalosság, valamint az azzal szinkronban üvöltő korporatív sajtó: az EU–Kijev társulás elvetése csak Putyint segíti.

A népszavazáson hatvannégy százalékkal győztek a nem szavazatok. Erre írta tegnap a German Foreign Policy nevű, a neve ellenére német nyelvű külpolitikai szakportál, hogy a népszavazás „a kisebbség zsarnoksága”. A drága jó német demokraták! Akik most arra készülnek, hogy évekre bebörtönözzenek egy Erdogant sértő gúnyverset felolvasó német közszolgálati műsorvezető-komikust, miközben a magyar miniszterelnököt közszolgálatilag sértő gúnyadás után tiltakozó Bem rakpartot azzal hessegették el, hogy a német közmédia szabad és független.

Annak illusztrálására, hogy miként érzett e holland földindulásra a hatvannyolcas lélek, idézzük a magát most éppen balosra festő, de lelke legmélyéből a balliberális érzelmek feltörésének gátat szabni nem tudó Szanyi Tibor MSZP-s európai parlamenti képviselőt. „Az alapvetően belpolitikai indíttatású tegnapi hollandiai fejlemények mindenesetre fájdalmasan emlékeztetnek bennünket ara, hogy szűk látókörű, Európa-ellenes, idegengyűlölő populista politikusok és nézetek hazánkhoz hasonlóan másutt is jelen vannak Európában…” – rúgott bele az Európa-atya gyorsan unikálisan európaiatlanul, de oldalának kiirthatatlan szokása szerint saját hazájába most is. Kínosan ügyelve arra, hogy saját oldala politikusai és sajtója által percenként szitokszóként hangoztatott populista (népbarát) jelzőt el ne felejtse.

Kívülről nézve a liberális Európa a szemünk előtt omlik össze.

Johanna Mikl-Leitner osztrák belügyminiszter tegnap jelentette be, hogy az eddig a magyar fasiszta és náci ebek termékének gyalázott határkerítés legújabb szakaszát éppen az osztrák–magyar határon húzzák fel. Hogy legyen már valami áprilistól ott Heiligenkreuznál és Nickelsdorfnál is. Ami igazán aranyos bejelentés azon osztrákok részéről, aki eddig véresre tapsikolták tenyerüket, amiért (Gorbacsov jóváhagyó kacsintása után) Hornék le „merték” bontani a két ország közötti vasfüggönyt.

Azután itt van az EU–Törökország migránsegyezmény, amelyre sajtónk nem mer ránézni a más esetekben mindig fenn lévő liberális pápaszemével. A földkerekség legnagyobb súlyú napilapja, a New York Times tegnap Életeket kockára tevő megállapodás címmel szerkesztőségi állásfoglalásában rohant neki e megállapodásnak azzal, hogy az Európai Unió Görögországból Törökországba deportál embereket annak ellenére, hogy ezt mind emberjogi csoportok, mind az ENSZ menekültügyi szervezete elítélte. A vezércikk ezzel a figyelmeztetéssel zárul: „Az Európai Uniónak fel kell függesztenie a deportálásokat Görögországból Törökországba, ameddig mindkét országban a menekültekkel való bánásmód nem felel meg a nemzetközi, uniós jogi és emberiességi normáknak.”

De menjünk tovább. Nyolcvan napra állunk a további uniós tagságról döntő brit népszavazástól, és ha a többség (bocsánat, immár „zsarnoki kisebbség”) úgy dönt, pápá unió, pápá további integrációs drukkerek, akkor az EU összeomlása még inkább szemüveg nélküli látótávolságba jut.
Emlékeznek arra a liberális sikolytömegre, amely ellepte a Nyugat szócsöveit, amikor a magyar miniszterelnök el merészelt menni Moszkvába Putyinnal tárgyalni?

És hol volt Heinz Fischer osztrák (!) elnök tegnapelőtt? Moszkvában, Putyinnál! És mit mondott? Hogy az Oroszország elleni szankciók kontraproduktívak. De ennél még meghökkentőbbet mondott az osztrák hadsereg szintén Moszkvában tárgyaló főparancsnoka, Othmar Commenda vezérőrnagy Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnöknek. Ülnek? Az első számú osztrák katonai vezető kijelentette: „Nem fogom egyes országok utasításait követni és parancsainak engedelmeskedni arról, hogy kivel beszélhetek és kivel nem. Pontosan ebből az okból döntöttem úgy, hogy meglátogatom önöket.”

Képzeljük el, mi lett volna a hazai és nemzetközi sajtóban, ha ezt a magyar hadseregparancsnok mondja Moszkvában? Megőrült! Összeesküvés-elméletek rabja! Szétveri a NATO-t, az EU-t, az európai egységet! Sorra szólaltak volna meg a nyugati érdekek feltétlen hazai kiszolgálói, mint Balázs Péter volt uniós biztos (ma Soros-egyetem), Kovács László (mintaliberálissá vedlett volt kommunista érdekközvetítő), Eörsi Mátyás és Ara-Kovács Attila, egykori SZDSZ-es külpolitikai szakértőtár­saikkal egyetemben.

És hogy még jobban élvezzük a látványt, nézzünk körbe Európában liberális szemmel!

Ausztriában a „szélsőjobboldali” Szabadság Párt messze a legnépszerűbb. Belgiumban a szakadár flamand N-VA. Svájcban már régen a radikális jobboldalt imádja a hegyek, tehenek, bankok és egymás feljelentésének népe. A minta Svédország lezárta a migránsok előtt skandinávosan nyitott határait. Finnország dettó. Ahol az aranyos Igaz Finnek radikálisabbak a mi Jobbikunknál. Dánia? Hol van már ott is a tavalyi liberális hó, melynek utolsó pelyhét is arrébb rúgta a „szélsőjobboldali populista” Dán Néppárt?
És mi? Azért nekünk sem csak a vigaszág maradt: az egyik legnépszerűbb amerikai honlapon, a Huffington Poston tegnap jelent meg ezzel a korszakosan szörnyű címmel az írás a falon: „A liberalizmus kimúlása”. És kiknek köszönhető az írás szerint ez az alkony? Az elmúlt évtizedben elsősorban a török és magyar „populista teljhatalmú uraknak”. Akikhez most még Lengyelország és India vezetői jönnek, de már készülődik Franciaországban Marine Le Pen és Amerikában Donald Trump, zokog a Huffi.

Világ liberálisai, egybesüljetek végvonaglásotokban, mielőtt a történelem antifukuyamista pöcegödrében köttök ki!

Lovas István, Magyar Hírlap, 2016-04-08 / lovasistvan.hu

Reklám

A magyar válogatott a 18. helyen áll a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) legfrissebb világranglistáján – ilyen előkelő pozíciót még sohasem foglalt el a nemzeti csapat.

A magyar válogatott egy helyet javított az előző, márciusi rangsorhoz képest, jelenleg a 18. pozíciót foglalja el, a FIFA-világranglista 1993-as bevezetése óta még nem volt ilyen magasan. Bernd Storck csapata a három helyet visszaeső Romániát előzte meg.

A 17. helyen, eggyel előttünk Hollandia áll.

Az élbolyban is történt változás, már nem Belgium vezet, hanem Argentína, a harmadik helyre pedig Chile válogatottja jött fel – a dél-amerikai együttesnek is ez a legjobb helyezése története során.

A negyedik helyen meglepetésre Kolumbia van, miután négy pozíciót javított, megelőzve ezzel a németeket, a spanyolokat és a brazilokat is. A lengyelek is régóta nem látott magasságban járnak, Robert Lewandowskiék a 27. helyre jöttek fel a ranglistán, Lengyelország ilyen előkelő pozícióban nyolc éve nem volt.

Eb-csoportellenfeleink közül Portugália a 8., Ausztria a 11., Izland pedig a 35. A következő meccs ellenfele, Elefántcsontpart (34.) megelőzte a Zöld-foki-szigeteket (47.), de így sem lett a legjobb afrikai csapat, mivel Algéria (33.) még többet javított.

Vastagon: A 2016-os franciaországi Európa-bajnokság résztvevői. 

Reklám