A szatmárnémeti származású Székely Csilla Budapestről érkezett Los Angelesbe augusztus közepén, hogy 9 hónapig a los angelesi Magyar Ház rendezvényeinek, programjainak feladatait koordinálja. A várossal már korábban, 2008-ban megismerkedett, amikor a kolozsvári egyetem egyik programja kapcsán töltött pár hónapot a filmgyártás világhírű városában. Már akkor felfedezte magának a Magyar Házat, így ismerős közegbe érkezett talvaly augusztusban. Csilla igyekszik a legjobb tudása szerint végezni munkáját, ebben segítségére van Magyarországon a média területén szerzett ismerete és gyakorlata. Rendszeres rendezvények, ünnepségek, koncertek jellemzik a ház programjait. Minden pénteken Klub est van, amelyet összekötöttek vacsorával, néha pingponggal vagy tánccal. A Magyar Ház vendégeként lépett már fel többek között Pándi Piroska operaénekes. Rendszeresen szerveznek irodalmi esteket, a Triász együttes koncerje pedig a Los Angeles-i magyarok könnyű zenei életét pezsdítette fel. A Magyar Ház programjainak kialakításakor a szervezők figyelnek arra, hogy a rendezvények összhangban legyenek a Los Angelesben lévő többi magyar szervezet rendezvényeivel. Csilláék igyekeznek a felmerült igényeket a vendégkör részéről kielégíteni.

A Los Angeles-i Magyar Házat a 20-as években alapították, két szervezet egyesüléséből jött létre. Erre a fúzióra utal az Egyesült Magyar Ház elnevezés. A ház szervezői ápolták, s vitték tovább a magyar kultúrát. Csilláék ugyanazzal a problémával küzködnek, amellyel sok magyar szervezet az USA-ban. Nagyon nagy szükség van a tagtoborzásra, mert a fiatalok utánpótlása nagyon nehéz, s az 56-os generáció pedig már kifogyóban. Nagyon sok magyarországi fellépő érkezik az USA-ba, s sokan a fellépéseiket Los Angelesben kezdik. A magyar előadók gyakran bejelentkeznek a Magyar Házba, s küldenek magukról portfoliót. Gyakran előfordul az is, hogy Csilláék keresnek fel magyarországi előadókat. Jelenleg a brassói származású Szász Ágnes jazz énekes a ház vendége, aki két hónapig tartózkodik a városban, s ezalatt rendszeresen ad koncertet a Magyar Ház közönségének.

Csilla minden általa szervezett eseménnyel elégedett, amely szép részvétellel zajlik. Ha a vendégek úgy távoznak a programokról, hogy jól érezték magukat, akkor érdemes volt időt és energiát fektetni a szervezésbe, a programok koordinálásába. A házban jelenleg felújitás zajlik, a dísztermet parkettázzák. A nagymúltú Kárpátok néptáncegyüttes minden héten a házban tarja táncpróbáit. Csilla mentora Pereházy Miklós, a Magyar Ház vezetője, aki sokat dolgozik azért, hogy minél többen részt vegyenek a ház kínálta kulturális pezsgésben.

Székely Csilla Los Angelesbe nem egyedül érkezett, hanem kollégájával Kálmán László ösztöndíjas társával együtt. Az óvodapedagógus végzettségű László fogadószervezete a Reményik Sándor Keresztény Magyar iskola , illetve a helyi magyar cserkészet munkájába is besegít. Csilla nagyszerű kollégát ismert meg Laci személyében.

Az Egyesült Magyar Ház a rendezvényeit a helyi magyar újságokban és a facebookon hírdeti. Az agilis programszervező mindenkit szeretettel vár a Los Angeles-i Magyar Ház programjaira.

Reklám

Kedves kollégám, István adta a kezembe öccsének kötetét, az Amerikai Magyar Trilógiát, amelynek első könyvét alkotja A forradalom lánya. A kötet, mint ahogy a címe is jelzi három regényből áll, a Mille és a Barbár fantázia a következő két rész. A Forradalom Lányát az ünnepek alatt olvastam el, amikor az embernek adódik pár nap a pihenésre is. Mielőtt kézbe vettem a könyvet, nem volt alkalmam az 1956 –os forradalom és szabadságharc történéseiről regényt olvasnom. Néhány magyar író feldolgozta ezt az eseményt regény formájában, de igazán nem sokan. Rengeteg történelmi témájú írás, dokumentum őrzi 1956 történelmét, de versen kívül más szépirodalmi alkotással még nem találkoztam, s talán ezzel magyarázható kezdeti bizalmatlanságom a könyvvel kapcsolatban. A szerzőről annyit tudtam, hogy 9 évesen, 1956-ban hagyta el Magyarországot, azóta Amerikában él, s amerikai irodalmat tanít egy floridai egyetemen. Hargitai Péter a magyar irodalom egyik remekművét, Szerb Andtal: Utas és holdvilág c. regényét is lefordította angolra, illetve több József Attila verset is átültetett már az elsőrangú világnyelvre. A magyar anyanyelvű író könyveit viszont angolul írja, így a szóban lévő műnek is a fordítását volt szerencsém olvasni. Nem kellett sokáig várnom arra, hogy behúzzon a sztori. Hamar behúzott, s magával ragadt a cselekmény. A 14 éves pesti lány, Barna Izabella akaratán kívül a történelmi események kellős közepén találja magát, amikor 1956. október 23-án a forradalmi lázongások miatt bezárt iskolájából hazaküldik a gyerekeket, s kíváncsisága a Magyar Rádióhoz viszi, amelyhez csak pár lépésnyire laknak. Így kezdődik a történet, rögtön benne vagyunk az események forgatagában, s a Gepárdnak becézett gyerekszereplő által látjuk 1956 Budapestjét. A legelső lövések a rádió előtt elhozzák a gyerek főszereplő életébe a tragédiát, hiszen édesanyja, aki Gepárd sebesült barátján akar segíteni az Avósok fegyverének áldozata lesz. Édesanyjának halála, s majd a következő fájdalom, a tinédzser barátnő meggyilkolása pillanatok alatt megdermeszti Gepárd szívét, akit ezentúl csak egy cél vezet bosszút állni hozzátartozóinak halálán. A bosszú, a feldolgozhatatlan fájdalom és bánat vezeti a 14 éves lányt a pesti srácok tábora, s ő is fegyvert vesz a kezébe a forradalom oldalán. 

A történet mesélést nem kívánom tovább folytatni, mert nem azért ültem le a klaviatúra mellé, hogy elmeséljem a könyv sztoriját, hiszen akkor Önöknek nem lesz mit elolvasniuk, hanem azért, hogy arra biztassak MINDENKIT, aki megteheti olvassa el a könyvet, mert érdemes. A könyv olvasása során olyan érzésem volt végig, mintha egy filmet néznék, mintha nem is az olvasás funkcióját látta volna el az a szempár amellyel minden nap a tükörben pillantom meg saját magamat, hanem a regénylapok mögött megbújt volna egy filmvászon, s azon keresztül vizuálisan látom a szöveget, avagy a cselekményt. Igen, azonnal megjelent minden a szemem előtt, a szereplők alakja, az akkori budapesti utcák, s minden történés. Talán ezt hívják képszerűnek? Lehetséges, mindenesetre ez a meghatározó élmény végigkísért az utolsó oldalig.

Könnyen azonosulni tudtam a 14 éves főszereplővel, megértettem lelkiállapotát, félelmét és ugyanakkor azt a közömbösséget is ahogyan a halállal nézett szembe nemegyszer, amikor csapdát állított bajtársaival az orosz katonáknak, s azok tankjainak. Érezhető az írónak a történelmi tények alapos ismerete a történetszövésben, s természetesen érthető a gyerek főszereplő kiválasztása, hiszen Hargitai Péter is gyerekként élte meg a forradalom napjait. Többször véltem felfedezni életrajzi azonosságot a történet főszereplője, s az író között, vagy ha nem is életrajzi azonosságot, de éreztem amikor a személyes tapasztalat szűrődött át a megírt eseményeken. Az sem okozott csalódást, amikor a könyv az emigrációval fejeződött be, hiszen végig azon gondolkodtam, hogy hogyan lesz vége Gepárd történetének. Nem árulok el nagy titkot, ha a sztori Clevelandbe vezet, de olyan finoman és elegánsan, hogy abban nincs semmi erőltetés vagy történet megerőszakolás.

Soha életembe a tanulmányaim alatt nem sikerült ennyire közel kerülnöm a ”pesti srácokhoz”. Ami nem sikerült a történelemkönyveknek, s történelemtanáraimnak, az sikerült Hargitai Péternek, s ezért nagyon hálás vagyok neki. Nem keresem a magyarázatot arra, hogy ez miért pont Amerikában, s Clevelandben történt meg velem, hiszen ésszerűbb lett volna ha korábban megélem ezt az élményt hazámban, de az ésszerűséget az élet gyakran felülírja. Köszönöm az írónak, hogy megkönnyeztetett, hogy átélhettem a Gepárd történetén keresztül a ”pesti srácok” küzdelmeit, s az akkori Magyarország küzdelmét az elnyomó hatalommal szemben.

2016-ban ünnepeljük az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját. 60 évvel ezelőtt történt mindaz, amit Hargitai Péter megelevenített regényében. Nincs ennél jobb alkalom, mint hogy Önök kedves olvasók elolvassák a könyvet, mert nagyszerű élménnyel lesznek gazdagabbak valamit jobban megérthetik a történelmi kort, az emberek cselekedeteit, az akkori választási lehetőségeket.
A könyv természetesen angolul is elolvasható, úgyhogy arra buzdítok minden amerikai magyar barátomat, ismerősömet, hogy ismerkedjen a könyv angol nyelvű kiadásával, mert érdemes, s ugyanerre buzdítok minden magyarországi barátomat, s ismerősömet, hogy olvassa el magyarul, mert nagyszerű irodalmi alkotással találkozhat.

Reklám

Még csak az első hónapját üljük a 2016-os esztendőnek, de máris elérkeztünk a Egyesült Államok közép-régiójának egyik legkiemelkedőbb és legelegánsabb eseményéhez, a chicagói Gála Bálhoz, mely január 30-án este 6 órától kerül megrendezésre. A bál több évtizedes hagyományra nyúlik vissza, immáron a 94. alkalommal tartják meg és a magyar közösségek körében mindig is az egyik legkedveltebb összejövetele volt.

A többszáz fős vendégsereg nagyestélyis hölgyei és szmokingos urai exkluzív környezetben érezhetik jól magukat ezúttal is. A Hungarian (Magyar) Club of Chicago által szervezett esemény az idei évben is számos meglepetést tartogat a kedves vendégek számára.

Elsőként az új helyszínt kell kiemelni, a rendezvény a Concorde Banquets Hall és Konferencia Központban várja a szórakozni vágyókat. A rendezvény tiszteletbeli meghívott vendége Dr. Szemerkényi Réka Magyarország washingtoni nagykövete, valamint Dr. Szebényi Ferenc a chicagói Magyar Főkonzulátus főkonzulja.

Kísérőprogramokra is gondoltak a szervezők. A rendezvényt az elsőbálozók keringője nyitja meg szokás szerint. Színpadra lép a chicagói Borozda Néptánc Együttes is, akik legújabb koreográfiájukat, a Szatmári táncokat ezen az eseményen mutatják be először. Az este folyamán lesz tombolahúzás értékes nyereményekért, valamint silent auction is. Átadásra kerülnek a Hungarian (Magyar) Club of Chicago elismerő ösztöndíjai is.

Az ínycsiklandozó vacsora után a táncparketté lesz a főszerep. A jókedvhez és a hangulathoz a talpalávalót a hat fős The Perfect Show Band biztosítja, akik egyenesen Magyarországról érkeznek a bálra, hogy a jobbnál jobb zeneszámokkal és változatos repertoárjukkal elvarázsolják a közönséget.

Jelentkezni és bővebb információt a chicagói Gála Bálról Stetz Andreánál lehet a andreastetz@hotmail.com címen. Részvételi szándékukat kérjük január 15-ig jelezzék az előbbi elérhetőségen.

Várunk mindenkit sok szeretettel a 2016-os év egyik legnagyobb amerikai magyar összejövetelére!

Reklám

A Clevelandi Cserkész  Regős Csoport egyik decemberi próbáját volt szerencsém megtekinteni, majd szünetben a csoport  vezetőjét Matyit kérdeztem a saját néptáncos múltjáról s a regős néptánccsoport kezdetéről, jelenéről, s jövőjéről.

1973-ban  Temesvári András és Magdi  alapította a csoportot azzal a céllal, hogy a helyi magyar cserkészeknek adjanak lehetőséget a népi kultúra ápolására és  átadására. Jelen pilanatban 25-en vannak a csoportban, 14 év a minimum korhatár. Az együttes tagjai cserkészvezetők is, többnyire őrsvezetők, de van köztük rajvezető és törzstag is. Főleg az iskolai elkötelezettségek akadályozzák a komolyabb toborzás lehetőségét, hiszen az együttes tagjai rendszeresen próbálnak, s időnként a fellépések is sűrűn követik egymást, tehát aki a csoportban táncol, az biztosan nem unatkozik szabadidejében. Mind a magyar és az amerikai közösségek felé a tánc népszerű megmutatkozási lehetőség. Matyi úgy érzi, hogy  a regősöket tisztelet övezi a városban, ismerik és szeretik őket.

Anyagilag több bevételi lehetőségük is  van szerencsére. Most a beigli rendelés a legaktuálisabb karácsonykor, s készülnek a 2016-os nyári körútra is, amely komoly kiadás lesz a csoport számára, ezért novemberben gyulyás-lángos ebédet rendeztek, aminek a bevételét az utazásra költik. Folyamatosan írják a pályázatokat is hogy az azokból befolyó összeg is segítse őket, illetve  a helyi cserkészek fenntartó testülete, a Cserkész Barátok Köre is ad anyagi segítséget, ha rá- szorulnak, de erre idén nem került sor. 5 évente rendeznek egy nagy szereplést, egy gálaműsort, s az abból befolyó összeg is a csoport  fenntartását szolgálja.

A nyári körút részleteiről is kérdeztem a vezetőt. Matyi elmondta, hogy a  népi kultúra ápolása végett rendeznek három hetes körutat Magyarországon, de mennek Erdélybe és a  Vajdaságba is. Jövő júliusban indulnak, Budapestre érkeznek, majd rögtön  Kazárba, Nógrád-megyébe utaznak, ahol a Nógrád Táncegyüttes vezetőjével, Szabó Jánossal évek óta szoros kapcsolatban vannak. A 2013-as gála szereplésen vendégművészként hívták meg a városba, aki  új táncot tanított be a csoportnak. Nógrádból Szegedre utaznak, majd Szabadkára, s három délvidéki faluba. Aradon keresztül pedig Erdélybe mennek, a Mezőségre, Székre és Kalotaszegre.

A ruhákat a csoport saját maga készíti vagy szerzi be.  Korábban gondot okozott a ruhák, anyagok beszerzése. Fényképek alapján készítették a viseleteket. A néptáncmozgalom kibontakozása után egyszerűbb lett a beszerzés. Matyi úgy érzi, hogy a legnagyobb szükség az utánpótlásra van. Igy fogalmaz: ’’ Szusz van, anyag van, kedv van, de meg kell becsülni azt ami van.’’ Magyar származásúak közül sajnos sokan nem tartják magyarságukat. Matyi  harmadgenerációs magyarként majdnem anyanyelvi szinten beszéli a magyart, bár bevallja, hogy fiatalon ő is sokszor ellenkezett szüleivel, mert nem volt kedve magyarul tanulni, de ma már jót mosolyog ezen, s nagyon hálás szüleinek azért a befektetett energiáért amit arra fordítottak, hogy a magyar identitását ő is megtapasztalhassa.

A táncpróbán is  érezhető a folyamatos erőlködés, mert bizony egész héten angolul beszélnek, s ilyenkor regős próbán kötelezővé teszik a magyar nyelv használatát. Szinte észrevétlenül csúszik ki egy-egy angol mondat, de ezt ők próbálják elfolytani, s az angolul beszélőket bizony megregulázzák egy-egy fekvőtámasszal vagy más gyakorlattal, hogy figyeljenek arra, hogy tudatosan használják a magyar.Ezt én is alá tudom támasztani, hiszen ennek szemtanúja voltam  a próbán, amikor Pigniczky Bendegúz megérkezett, s ékes angolsággal fordult a csopothoz. A büntetés ilyenkor mindenkinek szól, s pillanatok alatt azt vettem észre, hogy a fiúk már nyomják is kivétel nélkül  a fekvőtámaszt.

Egy évben általában 2-3 tájegység néptáncával foglalkoznak. Tavaly tanulták a kalocsait, az újoncok ezen túl még a szatmári tánccal is megismerkedtek az előző évben pedig felvidéki,  gömöri- táncot tanultak be.  A fellépések zöme  ősszel van, s tavasszal kezdenek el új tánccal foglalkozni. Idén gyimesi csángó táncokat fognak betanulni.

Matyi 1996-ban lett a regős táncegyüttes tagja, bár  egyetemi évei alatt a tanulás miatt a regős háttérbe szorult. 2004-ben a budapesti Balassi Intézet ösztöndíjasaként egy évet  Magyarországon tanult, ekkor hetente járt a Fonó táncházba, amiért nagyon hálás. Azóta tartja magát ahogy ő mondja, ”szenvedélyes népi veszettnek”. Több száz népdalt tud. Ha választani kell, akkor az erdélyi néptáncokat szereti leginkább. A Néptánc területén Szabó János táncmestert tekinti példaképnek. Ő mindenképpen követendő példa számára, mert  szellemességgel és kellő megértéssel áll hozzá a tanításhoz. Számára a néptánc tanításban a higgadtság megőrzése a legnehezebb, úgy érzi ezen még van mit javítania.

Arra a kérdésemre,hogy mit jelent számára a  néptánc, tömören és  egyszerűen fogalmaz:

’’ Nélkülözhetetlen kincs ’’.

A csoport fejlődését tartja mindenekelőtt fontosnak, úgy érzi, ő már sok tánctáborban képezte magát.   Az egyéni fejlődése mellett figyelme és energiája  most főleg a csoport felé irányul. A csoportnak  a következőket kívánja: kitartást, s azt hogy  mindenki annyira szeresse a kultúráját amennyire képes, illetve ami a legfontosabb őrizzék  meg magyarságukat.

Reklám