A Clevelandi Cserkész Regős Csoport egyik decemberi próbáját volt szerencsém megtekinteni, majd szünetben a csoport vezetőjét Matyit kérdeztem a saját néptáncos múltjáról s a regős néptánccsoport kezdetéről, jelenéről, s jövőjéről.
1973-ban Temesvári András és Magdi alapította a csoportot azzal a céllal, hogy a helyi magyar cserkészeknek adjanak lehetőséget a népi kultúra ápolására és átadására. Jelen pilanatban 25-en vannak a csoportban, 14 év a minimum korhatár. Az együttes tagjai cserkészvezetők is, többnyire őrsvezetők, de van köztük rajvezető és törzstag is. Főleg az iskolai elkötelezettségek akadályozzák a komolyabb toborzás lehetőségét, hiszen az együttes tagjai rendszeresen próbálnak, s időnként a fellépések is sűrűn követik egymást, tehát aki a csoportban táncol, az biztosan nem unatkozik szabadidejében. Mind a magyar és az amerikai közösségek felé a tánc népszerű megmutatkozási lehetőség. Matyi úgy érzi, hogy a regősöket tisztelet övezi a városban, ismerik és szeretik őket.
Anyagilag több bevételi lehetőségük is van szerencsére. Most a beigli rendelés a legaktuálisabb karácsonykor, s készülnek a 2016-os nyári körútra is, amely komoly kiadás lesz a csoport számára, ezért novemberben gyulyás-lángos ebédet rendeztek, aminek a bevételét az utazásra költik. Folyamatosan írják a pályázatokat is hogy az azokból befolyó összeg is segítse őket, illetve a helyi cserkészek fenntartó testülete, a Cserkész Barátok Köre is ad anyagi segítséget, ha rá- szorulnak, de erre idén nem került sor. 5 évente rendeznek egy nagy szereplést, egy gálaműsort, s az abból befolyó összeg is a csoport fenntartását szolgálja.
A nyári körút részleteiről is kérdeztem a vezetőt. Matyi elmondta, hogy a népi kultúra ápolása végett rendeznek három hetes körutat Magyarországon, de mennek Erdélybe és a Vajdaságba is. Jövő júliusban indulnak, Budapestre érkeznek, majd rögtön Kazárba, Nógrád-megyébe utaznak, ahol a Nógrád Táncegyüttes vezetőjével, Szabó Jánossal évek óta szoros kapcsolatban vannak. A 2013-as gála szereplésen vendégművészként hívták meg a városba, aki új táncot tanított be a csoportnak. Nógrádból Szegedre utaznak, majd Szabadkára, s három délvidéki faluba. Aradon keresztül pedig Erdélybe mennek, a Mezőségre, Székre és Kalotaszegre.
A ruhákat a csoport saját maga készíti vagy szerzi be. Korábban gondot okozott a ruhák, anyagok beszerzése. Fényképek alapján készítették a viseleteket. A néptáncmozgalom kibontakozása után egyszerűbb lett a beszerzés. Matyi úgy érzi, hogy a legnagyobb szükség az utánpótlásra van. Igy fogalmaz: ’’ Szusz van, anyag van, kedv van, de meg kell becsülni azt ami van.’’ Magyar származásúak közül sajnos sokan nem tartják magyarságukat. Matyi harmadgenerációs magyarként majdnem anyanyelvi szinten beszéli a magyart, bár bevallja, hogy fiatalon ő is sokszor ellenkezett szüleivel, mert nem volt kedve magyarul tanulni, de ma már jót mosolyog ezen, s nagyon hálás szüleinek azért a befektetett energiáért amit arra fordítottak, hogy a magyar identitását ő is megtapasztalhassa.
A táncpróbán is érezhető a folyamatos erőlködés, mert bizony egész héten angolul beszélnek, s ilyenkor regős próbán kötelezővé teszik a magyar nyelv használatát. Szinte észrevétlenül csúszik ki egy-egy angol mondat, de ezt ők próbálják elfolytani, s az angolul beszélőket bizony megregulázzák egy-egy fekvőtámasszal vagy más gyakorlattal, hogy figyeljenek arra, hogy tudatosan használják a magyar.Ezt én is alá tudom támasztani, hiszen ennek szemtanúja voltam a próbán, amikor Pigniczky Bendegúz megérkezett, s ékes angolsággal fordult a csopothoz. A büntetés ilyenkor mindenkinek szól, s pillanatok alatt azt vettem észre, hogy a fiúk már nyomják is kivétel nélkül a fekvőtámaszt.
Egy évben általában 2-3 tájegység néptáncával foglalkoznak. Tavaly tanulták a kalocsait, az újoncok ezen túl még a szatmári tánccal is megismerkedtek az előző évben pedig felvidéki, gömöri- táncot tanultak be. A fellépések zöme ősszel van, s tavasszal kezdenek el új tánccal foglalkozni. Idén gyimesi csángó táncokat fognak betanulni.
Matyi 1996-ban lett a regős táncegyüttes tagja, bár egyetemi évei alatt a tanulás miatt a regős háttérbe szorult. 2004-ben a budapesti Balassi Intézet ösztöndíjasaként egy évet Magyarországon tanult, ekkor hetente járt a Fonó táncházba, amiért nagyon hálás. Azóta tartja magát ahogy ő mondja, ”szenvedélyes népi veszettnek”. Több száz népdalt tud. Ha választani kell, akkor az erdélyi néptáncokat szereti leginkább. A Néptánc területén Szabó János táncmestert tekinti példaképnek. Ő mindenképpen követendő példa számára, mert szellemességgel és kellő megértéssel áll hozzá a tanításhoz. Számára a néptánc tanításban a higgadtság megőrzése a legnehezebb, úgy érzi ezen még van mit javítania.
Arra a kérdésemre,hogy mit jelent számára a néptánc, tömören és egyszerűen fogalmaz:
’’ Nélkülözhetetlen kincs ’’.
A csoport fejlődését tartja mindenekelőtt fontosnak, úgy érzi, ő már sok tánctáborban képezte magát. Az egyéni fejlődése mellett figyelme és energiája most főleg a csoport felé irányul. A csoportnak a következőket kívánja: kitartást, s azt hogy mindenki annyira szeresse a kultúráját amennyire képes, illetve ami a legfontosabb őrizzék meg magyarságukat.
