Műsorunk magyar szólásmondások rovatában mára egy igen érdekes de valóban igen csak gyéren használt szólásunk eredetét fogjuk elemezni. Hallgassuk meg mit mond O. Nagy Gábor a “Nem lesz belőle prédikációs halott” című szólásunkról a Mi fán terem című könyvében. Elmondja kollégánk Hargitay István.
A klasszikus sütőtökkrémleves ünnepire hangolt változata. A narancs, a kakukkfű, a szerecsendió teszi különlegessé ezt a közkedvelt levest.
Hozzávalók: (4-6 adaghoz)
190 C fokon 45-50 perc alatt a sütőben puhára sütjük a sütőtököt. Amíg sül, a vajon puhára pároljuk a felaprított hagymát a kakukkfűvel, amikor már üvegesre puhult, 2-3 ek mézzel kicsit karamellízaljuk. Felöntjük 1,2 l alaplével, amibe beletesszük a meghámozott, kockára vágott krumplit és almát és közepes lángon puhára főzzük. Amikor már puha a krumpli, a levesbe tesszük a sült tök kikapart húsát. Botmixerrel krémesre pürésítjük – csak ekkor ízesítjük a narancslével, sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval, majd az egészet lágyítjuk kb 1-1,5 dl tejszínnel. Igazából kicsit le kell hűteni, akkor lehet még jobban igazítani az ízeken (ízléstől függően lehet édesebbre mézzel, vagy barna cukorral, vagy pikánsabbra narancslével, vagy kis citromlével). Pirított tökmaggal és tökmagolajjal tálaljuk.
4. alkalommal rendezték meg a városban az International Cleveland Communitiy Day-t október 4-én. Színes forgatag fogadott a gyönyörű clevelandi Szépművészeti Múzeum épületében, ahol 11órától 16 óráig Cleveland-ban és környékén élő nemzetiségek mutatkoztak be, ismertették meg magukat a látogatókkal. Nagy volt az érdeklődés, sokan kilátogattak a rendezvényre. Nehéz lenne felsorolni az összes nemzet képviselőit, akik megjelentek az eseményen, de számomra nagy élményt jelentett a horvát néptáncosok, az indiai táncosok, az ír szteptáncosok, a libanoni csoport táncosainak előadása, s kóstoltam holland sajtot és kekszet, s állandóan kapkodtam a fejem a sok izgalmas látnivaló miatt.
Láttam gyönyörű nemzetiségi ruhákba öltözött gyerekeket, felnőtteket, akik egymással is készítettek vidám fotókat, s ha az ember nem figyelt könnyen egy- egy óriás marionett figura lábainál találta magát.
27 nemzet állított ki saját standot, ahol meg lehetett tekinteni a leghíresebb nemzeti motívumokat. Élveztem a litván, a lengyel, a japán a görög és az orosz asztalok kínálatát, látnivalóit. Sokadszorra fogalmazódott meg bennem, hogy itt Amerikában ünnepként élheti meg mindenki a saját nemzeti identitását, hovatartozását.
Nem kellett sokáig keresnem a magyar standot. A gyönyörű szép matyó mintás terítőt, mely az asztalt borította már a másik oldalról kiszúrtam. Persze ismerős arcokra bukkantam a magyar asztalnál. Mihály Ernővel már találkoztam a Magyar Kultúra Kerjében, s Lázár Andreával pedig a Magyar Múzeumban.
Ők válaszoltak azoknak, akik érdeklődtek a magyar egyesületek, s a magyar kultúra iránt. Gyönyörű szép kulacs mini kiállítást rendeztek Andréák, s több szobrot is kiraktak a magyar népi kultúrkincsből. Mellettem több kíváncsiskodó is rákérdezett a kulacs használatára, s megálltak gyönyörködni a tárgyakban vagy beszélgetni magyar vonatkozású dolgokról. Még mielőtt elkezdte a Regős néptánccsoport az előadását fél háromkor, előtte interjút készítettem Andreával, aki szokatlan szereposztásba került, hiszen mint a nagymúltú Kapossy rádió egyik vezetője, szerkesztője ő szokott kérdéseket feltenni stúdióvendégeiknek. Andrea szeme csillogott az eseménybeszámoló alatt. Említette,hogy nagyon sokan jönnek oda hozzájuk, akiknek magyar vonatkozású ismereteik vannak, vagy magyar családtagtól ismernek egy-két magyar szót. Nagy élvezet számára az eseményen részt venni, s képviselni a magyar kultúrát.
Beszélgetésünk után nem sokkal elkezdte a Regős néptánccsoport a kalocsai táncbemutatóját. A bemutató előtt Tábor Mátyás a csoport vezetője rövid ismertetőt tartott a tánc jellegzetességeiről. A Clevelandi Cserkész Regős Csoport 6-7 perces előadásáról igyekeztem minél több fotót készíteni.
Fotózás közben azt vettem észre, hogy végig fülig ér a szám, s a lábam pedig követi a ritmust. Nagyon jó volt nézni a vidám fiatal táncosokat a gyönyörű népruháikban. Sugározták az örömet, a dinamikát az előadásukban. Megnyugtató, hogy itt Clevelandben a magyar hagyományokat a néptánc területén egy ilyen dinamikus, örömteli csapat képviseli. Szurkolok nekik, hogy ezt a lendületet minél tovább megtartsák.
Nagyszerű élmény volt részt venni a nemzeteknek ezen az ünnepén, amely arról ad bizonyosságot, hogy a sokszínűség , a több nemzetiség egymás mellett élése mindenki javára és örömére válik.
Október 4-én mise után a régi hagyományokat követve szüreti mulatságot rendeztek a szervezők a Szent a Imre római katolikus templom dísztermében. A 20. század elején Amerikába érkezett magyar bevádorlók évről-évre rendszeresen megünnepelték október elején a szőlő és a bor ünnepét, amely hagyománnyá vált a következő generációk számára is. Nem volt ez másként ebben az évben sem. Az idei szüreti mulatság azért volt fontos a clevelandi magyarok számára, mert ez egyházuk ünneplését is jelentette, hiszen ez volt az első szüreti multság amióta újra megnyílt a templom a kényszerű bezárást követően.
Juhász János és felesége, Edit már 20 éve vezetik a konyhát a plébánián. Évente 3-4 eseményt rendeznek itt, s azért hogy a konyha tökéletesen működjön, ők a felelősek. Örömmel végzik munkájukat, mert megtiszteltetés számukra, hogy az egyházukért dolgozhatnak. Több, mint 20 évvel ezelőtt még Edit szülei vezették a konyhai feladatokat, de elköltöztek a városból, s apáról-fiura, pontosabban anyáról-leányra szállt a mesterség. Edit eredeti végzettsége némettanár, de kitanulta a szakács mesterséget, s nagy öröme telik abban, ha másoknak készíti a finom ételeket. A templom számukra nem csak szent hely, de a szüleik első útja is ide vezetett több évtizeddel ezelőtt, s a házaspár is itt ismerkedett meg egymással. A Szent Imre templom számukra otthont jelent minden értelemben.
Az idén körülbelül 280 vendég vett részt az szüreti mulatságon, akik számára töltött káposztát, rántott karajt burgonyával és salátával, s desszertként csokikrémes,baracklekváros piskotatekercset szolgáltak fel. A házaspárnak körülbelül 15 önkéntes segített a menu elkészítésében, s hogy minden a megfelelő időben kész legyen .
János és Edit örömmel mesélte el, hogy Mezei András atya is besegített a konyhai előkészületekben, sőt ő fűszerezte csomborral a töltött káposztát. Az atya erdélyi származású, ezért ajánlotta, hogy ízesítsék a töltött káposztát csomborral erdélyi jó szokás módjára. A csombor valóban ízletesebbé, s izgalmasabbá varázsolta a töltött káposztát.
Délután 3 órakor érkezett meg a Cserkész Regős Csoport a Szépművészti Múzeumból, s itt is előadták kalocsai táncukat a közönség nagy örömére. A délután folyamán a Hungarians zenekar gondoskodott a jókedvről. Hazai mulatós nótákat, dalokat játszottak, amelyekre a vendégek nagy örömmel táncoltak. Nagy meglepetésemre az idősebb generáció is gyakorolta a tánclépéseket, sőt talán ők ültek a legkevesebbet ülőhelyeiken.
Kívánom, hogy a 101 éves, nagy múltú Szent Imre Római Katolikus templom közössége még legalább egy évszázadon keresztül ünnepelhesse meg minden évben a szüret örömeit Clevelandben.
Jaj, de búsan süt az őszi Nap sugára
Az aradi vártömlöcnek ablakára! ,
Szánja azt a tizenhárom magyar vitézt,
Ki a tömlöcfenekén a halálra kész.
A magyarnál volt mindegyik generális,
Diadalmas, győzedelmes száz csatán is.
Bátran néztek szeme közé a halálnak,
Hiszen véle szemközt nemcsak egyszer álltak.
Elítélték sorba mind a tizenhármat,
Szőttek-fontak a nyakukba ezer vádat,
Elnevezték felségsértő pártütőknek,
Hogy a magyar szabadságért harcra keltek.
Uramfia! Az ítélet akasztófa,
Mintha gyáva útonállók lettek volna,
Mintha nem volnának méltók egy lövésre,
Katonához, férfiúhoz illő végre.
Jaj, de boldog, kit először nevezének,
Hogy a halált legelőször ő lelné meg.
Jaj, de bezzeg, kit végsőnek hagynak hátra,
Bajtársai szenvedését végigvárja.
Damjanichot hagyták végső vértanúnak,
Hogy érezze terhét, kínját a bosszúnak,
Kegyetlenül haragszik rá minden német,
Számtalanszor földig verte őkelméket.
Ott állt köztük, mankójára támaszkodva,
Mint egy dűlőfélben lévő templom tornya,
Mint vad tigris, mely vas közé vagyon zárva,
Ingerkedő gyermeksereg játékára.
Körülnézett olyan hősen, olyan bátran,
Mintha volna honvédek közt a csatában.
Bajtársai mind ott függnek már előtte,
Ő is indul, ő is megyen jobb életre.
És megállt az akasztófa közelében,
Megöleli, megcsókolja keservében.
Isten hozzád, szabadságom keresztfája,
Rajtad halok meg hazámért, nem hiába!
Sürög-forog már a hóhér a kötéllel,
Számolni egy magyar vitéz életével,
Damjanich meg így kiált fel nyugalmában:
Vigyázz fattyú, fel ne borzold a szakállam!
Aradi vár, aradi vár, halál völgye,
Híres-neves magyar hősök temetője,
Teremjenek határidon vérvirágok,
Felejthetetlen legyen az ő halálok!
Zsuráfszky Lillával és Tapolczai Gáborral, a New Yorki Magyar Ház Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaival a Magyar Ház néptáncóráján találkoztam, amelyet nagy lelkesedéssel tartottak. Igen szép számmal tanulnak néptáncot a New Yorki Magyar Házban, itt bizony nem lenne elegendő egy táncoktató, nagy segítség a háznak, hogy párban érkeztek. Csak a bemelegítés egy óra hossza, s utána jön az igazi gyakorlás, a figurák tanulása. Csurog róluk a verejték, s magukról a gyakorlókról is, de Lilla és Gábor olyan intenzitással, s pozitív hozzáállással oktatnak, hogy senki sem panaszkodik a profikra jellemző tempó miatt.
Mindketten Budapestről érkeztek, s már tavaly is elnyerték a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíját, de akkor az Ausztráliában élő magyarok néptánc oktatását fejlesztették. Korábban Gábor közgazdaságtant tanult Lilla pedig antropológia szakon végzett az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen, ahol a szakdolgozatát az ausztráliai magyar közösségek antropológia vizsgálatáról írta. Reméli, hogy az Amerikában töltött 9 hónap alkalmat ad neki arra, hogy feltérképezze az itt élő magyar közösségeket is. Mindketten a Corvinus Közgáz Néptáncegyüttesben táncolnak. Lilla gyerekkora óta a néptánc bűvöletében él, hiszen családjában mindenki profi néptáncos.
A pár Nemcsak New Yorkban, hanem Newbrunswick-ban és Passaic-ban is tanít néptáncot az ott élő magyaroknak, s a néptánc oktatáson kívül segítenek Nagy Ildikónak, a New Yorki Magyar Ház vezetőjének a programok szervezésében. A legközelebbi program, amiben komoly szerepet vállalnak, az október 10-i táncház a New Yorki Magyar Házban, illetve október 23-án is készülnek műsorral és valószínű március 15-re is állítanak össze műsort. Lilla és Gábor azt tapasztalja, hogy New Yorkban és környékén nagyon sokan érdeklődnek a néptánc iránt és tanulják is azt. Azért is fontos a néptánc tanítása, mert azokat a több generációs magyarokat is be lehet vonni a tánc tanításba, akik már nem vagy csak kicsit tudnak magyarul, de a táncnyelv által közelebb kerülnek őseik kultúrájához. Sok fiatallal találkoznak, akiknek a gyökereikkel való első találkozást a néptánc jelenti. Úgy látják, hogy a legnagyobb gond abból adódik, hogy az oktatók csak rövid időre érkeznek Magyarországról, s így a kevés idő alatt nincs sok alkalmuk begyakorolni a tanulóknak a figurákat.
Lilláék nemcsak tanítanak, hanem maguk is eljárnak fellépésekre. A Fényes és az Életfa zenekarral már voltak Bostonban és Connecticut-ban is, s remélik, hogy a 9 hónap alatt még sok magyar fesztiválon és eseményen részt tudnak venni, s találkozni amerikai magyarokkal.
Én a Lindeni Pálinka Fesztiválon találkoztam velük személyesen, ahol Lilla gyönyörű szatmári viseletben lépett fel, s tanították a gyerekeknek a néptánc foglalkozást , amelynek óriási sikere volt a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt.
New York-ba és a közeli New Brunswick-ba összesen 5 Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjas érkezett. Lilláék célja, hogy a többi 3 ösztöndíjassal együtt közös programot is szervezzenek, s segítsék egymás munkáját.
Kívánom, hogy Lilla és Gábor találják meg a számításukat New Yorkban, s minél több csillogó szempárnak taníthassák töretlen lelkesedéssel a magyar néptáncot a 9 hónap alatt.
A szüreti bál még ma is élő néphagyomány Amerikában is. Nem mindenhol terem meg ez a nemes gyümölcs, de annak ellenére ez senkit nem tántorít el attól, hogy mulatságot szervezzen. A szőlőkben végzett munka egy társas cselekmény volt, ezért is kapcsolódott hozzá a nap végén ünneplés, táncos mulatság. Portlandben október 3-ra szegezték ki ezt a napot, hiszen szeptember végétől novemberig tartó időszak eseménye a szüret. Mielőtt kezdetét vette volna az esti vigadalom a gyerekeké volt a főszerep. A Bóbita Magyar Iskola vendégül látta Carlile-Kovács Flórát Seattleből, aki az ott nyaranta megrendezésre kerülő népzenei és néptánc Ti-Ti tábornak egyik szervezőtagja. A hagyományőrzés szellemében az iskola vendége dalokat, népi játékokat tanított a gyerekeknek, továbbá kézművesfoglalkozást is tartott.
A Bóbita diákjai ezzel betekintést kaptak a magyar népi szokásokba, és a kézművesség során szebbnél szebb agyagból készített tárgyakat alkottak.
A népi játékok levezetése folytatódott az est folyamán is, hiszen a bál szervezői is örömest látták vendégül a Seattleből érkező oktatót. Ezzel is gazdagítva programkínálatukat, amely még a portlandi néptáncosok és a helyi magyar együttes műsorából állt.
Kedvcsinálásnak a belépés során minden egyes személy, aki az estélyen részt vett, egy tombolajegy ajándékban is részesült, hogy a tombolahúzás során mindenkinek kijárjon a szerencse. Mielőtt kezdetét vette volna az evészet, az Oregoni Magyar Klub elnöke, Bogya Róbert köszöntötte a vendégeket és a Himnusz elhangzottával jó étvágyat is kívánt a vacsorához. Nem kis feladatnak nézett elébe a szakácsnő, hiszen majdhogynem 200 éhes száj várta a finom falatokat, de csinos magyar ruhájában mégis mosolygósan főzött a vendégseregre.
A menüsor olvastával már megkordul az ember gyomra, hiszen volt ott hidegtál magyaros finomságokkal, saláta, babgulyás ropogós házi kenyérrel, sertészszelet és csirkesült körettel és savanyúsággal, desszertnek pedig barackos pite. Szüreti esemény kapcsán a bor kínálatból sem szűkölködtek, amitől hamar meg is jött a táncos jókedv.
Az est folyamán elhangzott még egy beszámoló is a KCSP-s tevékenységi körröl, és hogy a Mikes Program kapcsán a felajánlóktól érkezhetnek a könyvadományok. A bál látogatói tapssal meg is köszönték, hogy informálva lettek és mellette az októberi rendezvényekről is kaptak tájékoztatást, köztük az 1956-os forradalom és szabadságharc megemlékezésről.
Az Oregoni Magyar Klub által ígért jókedv teljes mértékben adott volt. Köszönet illeti a szervezőket, hogy minden résztvevő számára biztosították a vidám hangulathoz szükséges menü és program kínálatokat.
Julika a szüreti bál legkisebb vendége
A cikket Gergely Imelda, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa írta
A kérdéseket Veress Sándor állította össze.
Helyes megfejtők: Jakab Márta, Thuróczy András, Bárányné-Kerecseny Alice, Kaczvinszky Tamásné, Nagy Árpad,
Minden helyes megfejtést beküldő személy a Clevelandi Magyar Múzeum felajánlásából:
Cím:
Magyar Múzeum, Galéria
1309 East 9th Street
(alsó emelet)
Cleveland, Ohio 44114
Telefon:
(216) 523-3900
Nyitvatartási idők:
Keddtől Péntekig de. 11-től du. 3 ig.
Szombaton csak rendezvények alkalmával.
Műsoridő: KELET-ÉSZAK AMERIKAI idő szerint vasárnap du. 2-5 óráig
A tartalomból:
303 East Wacker Drive, Chicago, IL, 60601
Ezt a címet kell megjegyezni Chicagóban és Chicago környékén élő magyaroknak, akik októbertől állampolgársági, anyakönyvezetési, útlevélkérelmi, hagyatéki és egyéb ügyeikkel keresik fel az újonnan megnyílt chicagói magyar főkonzulátust.
Október 1-én csütörtökön 15 h-kor nyitotta újra meg Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a 6 évvel ezelőtt bezárt chicagói magyar főkonzulátust . A Borozda Néptáncegyüttes kalotaszegi tánccal, legényessel és friss csárdással köszöntötte a megjelent vendégeket. Szijjártó Péter magyarul üdvözölte a nagytöbbségben résztvevő magyar vendégeket, s örömét fejezte ki annak, hogy az ünnepség tiszteletére elénekelt magyar és amerikai himnuszt egyaránt énekelték a magyar vendégek.
A külügyminiszter mind gazdasági és mind nemzetpolitikai szempontból hibásnak értékelte az előző kormány döntését, amely 2009-ben bezárta a chicagói főkonzulátus kapuit. Chicagóban és környékén nagyszámú, mintegy 35-40 ezres magyar közösség él , s az ő kapcsolattartásuk az anyaországgal elnehezült azzal, hogy nem volt itt egy állandó magyar képviselet. A magyar gazdasági érdekek sem indokolták a főkonzlátust bezárását, hiszen számos amerikai nagyvállalat van a környéken, amelyeknek már van magyarországi tevékenysége, vagy érdeklődnek hazánk iránt. Szijjártó Péter beszédében rámutatot annak a jelentőségére, hogy az amerikai Közép-Nyugat a magyar-amerikai gazdasági kapcsolatok szempontjából kiemelkedő szerepet játszik. Óriási siker, hogy Magyarroszág 20 százalékkal tudta növelni az Egyesült Államokba irányuló kivitelét, s ezzel először volt magasabb hazánk Egyesült Államokba irányuló exportja, mint az Oroszorgába irányuló. A főkonzulátus feladata,hogy a gazdasági érdekérvényesítés még eredményesebb legyen, s a helyi jelenlét miatt gyorsabban reagáljon Magyarország a befektetői igényekre.
A megnyitó eseményen beszédet mondott Szederkényi Réka Magyarország washingtoni nagykövete, és Szebényi Ferenc chicagói főkonzul. A főkonzul bejelentette, hogy egy erős gazdasági csapattal kezdi el munkáját, de céljuk a kulturális nyitás is. A Magyar kultúra minél jelesebb képviselőit szándékoznak bemutatni az amerikai metropolisban, ezzel kívánják támogatni a magyar kultúra erőteljesebb megjelenését.
A hivatalos megnyitó után Szijjártó Péter interjút adott a Bocskai Rádió stábjának. Az interjúban kérdeztük a miniszter urat a főkonzulátus megnyitása mellett Magyarország aktuálpolitikai helyzetéről. Természetesen téma volt a migráns kérdés is, amire a miniszter szerint azért nem talált megoldást az Európai Unió, mert nincs még konszenzus arról, hogy mivel állunk szemben. Hibás csak menekült kérdésként tekinteni az ügyet, hiszen modern kori népvándorlásról van szó. Ahhoz, hogy Szíriában béke legyen, ahhoz az Egyesült Államoknak , Oroszországnak és az Európai Uniónak közösen kell lépéseket tenni.
A miniszter azt kéri az itt élő magyaroktól, hogy távol hazájuktól is őrizzék meg a magyar kultúrát, a magyar nyelvet, s igyekezzenek az unokákkal is magyarul beszélni, hiszen csak a magyar nyelv ápolásával tud fennmaradni az amerikai magyarság.
További képek az eseményről a Bocskai Rádió facebook oldalán tekinthetők meg.
A clevelandi öregfiúk labdarúgó csapata, amelynek jómagam is tagja voltam, az idén szeptember végén részt vettünk a 19. Összmagyarság Las Vegas-i nagypályás focitornáján, az Árpád Kupán. Kálmán László , Magyarország Los Angelesi főkonzulja a kupa fővédnöke köszöntötte a megnyitó ünnepségen a nyolc résztvevő magyar csapatot, külön kiemelte az összetartozás fontosságát, nyomatékosítva azzal, hogy az amerikai és a magyar himnuszok után, most először a székely himnuszt is közösen elénekeltük. Majd sok sikert kívánt mindenkinek, hangsúlyozva a torna barátságos jellegét, figyelmeztetve mindenkit, hogy vigyázzunk egymás testi épségére.
Meg is kezdtük az első mérkőzésünket, amelyet sikerült is 2-1 re megnyerni, majd egy második jó iramú mérkőzést sikerült 2-1 el is veszíteni. Így csak a nap hátralévő mérkőzései eredményeitől függött a továbbjutásunk. Késő délután már tudtuk, hogy másnap reggel az elődöntőbe való jutásért kell pályára lépnünk. Sikeresen vettük ezt az akadályt is, 3-1 nyertünk és egy óra pihenő után az addig csupán egy mérkőzést játszó, kipihent Szekszárdi csapatattal kellett megmérkőznünk. Ők vezettek 1-0 is , majd 2-1 is, mindkétszer sikerült kiegyenlítenünk, majd 3-2 re szintén elhúztak, amelyet már nem sikerült kiegyenlítenünk, így maradt a bronzéremért a harc. Negyven fokos melegbe a 3. és 4. helyen álló két csapat közös megegyezéssel a harmadik hely sorsát tizenegyes rugásokkal kívánta eldönteni. Itt nekünk kedvezett a szerencse és így a bronzérem került a nyakunkba.
A záró ünnepségen a legjobb kapust, a gólkirályt és a torna legjobb játékosát tüntették ki. Az utóbbi, azaz az Árpád Kupa 2015- ös torna legjobb játékosa városunk és csapatunk nagyszerű játékosa Simon Zoltán lett. Nagyon örültünk neki és sokan, a többi csapatokból is szívélyesen gratuláltak neki.
Az éremkiosztás és a kupa átadása után, amelyet a Szekszárd csapata nyert meg, egy közös nagy fotóra álltunk össze mindannyian, ezzel is jelezve azt, hogy határ minket többé nem választhat el.
A főkonzul úrral készítettem egy rövid interjút, amelyben elmondta, hogy neki ez volt az utolsó Árpád Kupája, jövőre lejár a megbízatása. De nagy szeretettel beszélt az összetartozásról, a magyar nyelv fontosságáról a diaszpórában élő magyarok körében. Beszélgettünk még a konzulátus feladatairól és tevékenységeiről és bizakodva mondta, hogy reményeihez híven jövőre is lesz Árpád Kupa, amely kerek számhoz ér, azaz 20.
Clevelandből újra ott leszünk-e, azt még most nem tudjuk, de jó lenne összehozni és a 20. Árpád Kupát városunkba hozni ! Természetesen mindez nem jöhetett volna létre Gyékényesi Pali bácsi és Terelmes Sándor nagylelkű támogatása nélkül, akiknek ezuttal is szeretnénk megköszönni úgy az anyagi mint a mindennemű támogatást. Simon papának is köszönjük a sok hasznos jó tanácsot.
Gergely Imeldával a 60. jubileumi cserkésznapon találkoztam, mivel ő is cserkész, így nagy lelkesdedéssel érkezett Clevelandbe. Imelda neve ismerős lehet a hallgatóknak, de a hangja bizonyára, mert tavaly a Bocskai Rádió munkatársa volt 3 hónapon keresztül, mint gyakornok. A Kőrösi Sándor Program ösztöndijasaként tért vissza ebben az évben az USA-ba, Seattle-ben és Portland-ban fog az ottlévő magyar közöségek segítségére lenni. Portlandban a Bóbita Magyar Iskolában tanít, ahol 6-8 éves és 9-12 éves gyerekek magyar nyelvtudását fejleszti. Seattle-ben pedig a népzenei, Titi tábor előkészítésében segít, illetve a magyar cserkészet kiépítésében. Imelda elmesélte,hogy az interjú előtt óriási élményben volt része, Kövér Lászlóval a magyar országgyűlés házelnökével válthatott pár mondatot, aki a cserkésznap vendége volt.
A fiatal ösztöndíjas vajdasági származású,s mint a magyar kisebbség tagja Szerbiában megtanulta, hogyan lehet összekovácsolni a magyarság tagjait, akik nem az anyaországban élnek. Ezt a tapasztalatát fogja itt Amerikában hasznosítani a magyar programok szervezésében.
Igét hirdet Nt. Tóth Péter református lelkész.
