A hangfelvétel meghallgatható itt is a vasárnapi rádióadás után.


A trianoni békeszerződés kétségkívül a huszadik századi magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye.  A döntésekkel járó gyász és veszteségérzet általános volt. A döntés nyilvánvaló igazságtalanságai által táplált fájdalom és harag sokak tisztánlátását homályosította el. A miértre keresett válaszokban a történtekért való felelősség áthárítása mellett tapasztalható, hogy néha a történetírás tényszerűen igazolható állításai is mellőzve vannak. Ehelyett pedig különféle tárgyi tévedések, legendák és féligazságok is napvilágot láttak, közülük nem egy még ma is magyarázatként szolgál a kilencvenhat évvel ezelőtt történtekre.

A versailles-i Nagy-Trianon palota Forrás: vilagpolitika.blog.hu
A versailles-i Nagy-Trianon palota Forrás: vilagpolitika.blog.hu

Akik a trianoni békeszerződés iránt érdeklődnek, mára megbízható alapmunkákhoz fordulhatnak. Ismeretesek a diplomáciai tárgyalások dokumentumai, Zeidler Miklóstól néhány éve vaskos kötet jelent meg, amelyben a legfontosabb dokumentumok, hivatalos iratok, kortárs reakciók, a magyar irodalom reflexiói és a történetírás állásfoglalásai is elolvashatók. Napjainkra feldolgozták trianon sajtóját és a történeti emlékezetben elfoglalt helyét is. Romsics Ignáctól tudományos-népszerűsítő kötet jelent meg. 2010-ben Ablonczy Balázs történész Trianon legendák című munkájában, a békeszerződéshez kapcsolódó tévhitek, hiedelmeket és féligazságokat gyűjtötte össze.

A traumáért való felelősség áthárítására szolgáltak a már röviddel a béke aláírását követően megjelent és sokáig burjánzó legendák és magyarázatok, amelyek valósággal szájhagyományként terjednek.

  1. A tévedések egyike a békeszerződés aláírásának a helyszínére vonatkozik. Remélhetőleg ma már egyre többen tudják – helyesen – hogy az első világháborút lezáró magyar békeszerződést a versailles-i kastélykert Grand Trianon, azaz Nagy-Trianon nevű palotájában írták alá. A kerti pavilonnak szánt épületet 1670-ben kezdték építeni XIV. Lajos francia uralkodó számára. Funkciója szerint arra szolgált, hogy az udvari élet fáradalmait az uralkodó – és kis létszámú kísérete – kipihenhessék. A helyén eredetileg a Porcelán-Trianonnak nevezett kisebb épület állt, amelyben az uralkodó szeretőjeként, egy márkiné lakhatott. Az épületet 1687-ben nagyobbították meg, hogy az egyre növekvő udvari kíséret és a látogatók elférjenek. XV. Lajos uralkodás alatt pedig felépült a nagyobb palotától körülbelül 500 méterre fekvő Kis-Trianon palota. A Kis-Trianon palota azért is terjedhetett el a köztudatban, mert a kissé elnyújtott és kevésbé pompás látványt nyújtó Nagy-Trianon palota helyett igazi romantikus randevú-lak benyomását kelti a látogatókban. A békekonferencia döntnökei eredetileg Neuilly-t gondolták a szerződés aláírási helyszínének, ezt azonban a francia külügyminisztérium 1920 májusában a Nagy-Trianon palotára módosította – olvashatjuk szintén Ablonczy Balázs könyvében. A Nagy-Trianon mellett szólt az az érv is, hogy a magyar békeszerződés aláírásán körülbelül 70-80 fővel számoltak, akik egyszerűen el sem fértek volna a jóval kisebb épületben. A Kis-és a Nagy Trianon palotát összekötő folyosó – amit szintén sokan vélnek az aláírás helyszínének – már az épületek közti távolság miatt sem létezhetett. A két épület között parkok és természeti képződmények vannak. A magyar békeszerződést az elnyújtott – eredetileg folyosónak szánt – 52 méter hosszú, 7 méter széles Cotelle- csarnokban (Galérie des Cotelles) írták alá. A helyszín Jean Cotelle festőművészről nevezték el, akinek 21 képe díszíti a falakat. Mindegyik a versaillesi hétköznapokat és az udvari életet örökíti meg. Külön dísze a teremnek az 1810-ben készült 24 karos csillár is. A csarnokhoz kapcsolódó szárnyat a látogatók előtt a francia köztársaság elnöke, Jacques Chirac nyitotta meg 1995-ben.

    Georges Clemenceau fia esküvőjén, a galántai házasságkötő teremben - Forrás: agt.bme.hu
    Georges Clemenceau fia esküvőjén, a galántai házasságkötő teremben – Forrás: agt.bme.hu
  2. Gyakran olvasható, hallható állítás az is, hogy a magyar békeszerződés azért lett olyan, amilyen, mert a békekonferencia elnöke, Georges Clemenceau haragudott magyar menyére, és így állt bosszút fia elrontott házasságán. A hír félig igaz! Georges Clemanceaunak ugyanis valóban volt magyar menye. Fia, Michel Clemenceau francia középiskolái elvégzését követően Svájban tanult, ahol mezőgazdasági tanulmányokat folytatott. Innen került a csallóközi Diószeg cukorgyárába dolgozni. Itt ismerkedett meg a nála kilenc évvel fiatalabb Michnay Idával, aki a helyi járásbíró lánya volt. Az eljegyzésükre 1900-ban, házasságukra pedig egy évvel később került sor, Galántán. Az eseményen a francia politikus, Georges Clemenceau is megjelent, és erről fényképfelvétel is készült. Michel-nek idától két gyermeke született. A kétes ügyletekbe bonyolódó és nehéz természetű férjnek idővel megromlott a kapcsolata az apjával, majd házassága is zátonyra futott. Ebben szerepet játszott az is, hogy férje távollétében a feleség viszonyt alakított ki egy másik férfival. A házasság ezért válással végződött, Michel ráadásul elvitte magával két gyermeküket is, és minden kapcsolatot megszakított volt feleségével. Fia rossz természetét ismerve az ugyanakkor egyáltalán nem igaz, hogy a válásukért az idős Georges Clemenceau kizárólag Idát kárhoztatta volna. Sőt, későbbi kijelentéseiben kedvesen emlékezett meg legendás szépségű volt menyéről, és ezt a hang tükröződik a hozzá írt leveleiben is. A békekonferencián képviselt közismert keménysége, időnkénti gunyoros megszólalásai és a magyar békeküldöttség érveivel szembeni hajlíthatatlansága mögött azonban nem ellenszenv, vagy családi viszály miatti bosszúvágy húzódott. Az idős politikust – egyszerűen – a francia érdekek maximális érvényesítésére való törekvés szándéka vezette.

    Az Ipoly folyó - Forrás: urbanlegends.hu
    Az Ipoly folyó – Forrás: urbanlegends.hu
  3. Abban, hogy a Felvidék a békekonferencián az új Csehszlovák államhoz került, sokan vélik úgy, hogy az játszott döntő szerepet, hogy a csehek a Ronyva folyót és az Ipolyt hajózhatónak állították be, és így vezették félre sikerrel az antant szakértőit. Holott ezek a valóságban – ahogy hangsúlyozni és ábrázolni is szokták – sokkal inkább patakok és kisebb vízfolyások voltak. Még az a meseszerű történet is lábra kelt, hogy amikor a majdani határokról döntő antant-bizottság Sátoraljaújhelyen járt, a csehek utasítására tüzeket gyújtottak a Ronyva-patak partján, a felszálló füstöt pedig pokrócokkal legyezgették és azt mutogatták a diplomatáknak és szakértőknek, mint a folyón közlekedő gőzhajó füstjét. A hiszékeny külföldiek pedig beugrottak az „előadásnak”. Ez az elbeszélés természetesen semmivel sem igazolható, ráadásul a mondott határszakaszokon leginkább a vasútvonalak miatt alakultak ki viták, a cseh delegáció pedig területi igényeihez eleve nem használt vízrajzi érveket. A hajózhatónak beállított folyókról a huszas évek végéig nem lehetett olvasni. 1928-ban határozták el ugyanakkor, hogy az áradásaival a városlakók életét rendszeresen keserítő Ronyvát – más folyók mintájára – szabályozni fogják. A szórványosan felbukkanó szóbeszédről a fővárosi lapok 1938-ban beszámoltak, ezzel pedig szélesebb körben is ismertté vált a legenda. Hasonló tartalmú elbeszéléseket jelentek meg az Ipoly folyó által érintett, Hont-és Nógrád vármegyékben, valamint Balassagyarmaton. Azt, hogy ez nem igaz az a tény is alátámasztja, hogy a tárgyalásokon és a békekonferenciához benyújtott cseh jegyzékekben a csehek a mai szlovák-magyar határtól jóval délebbre képzelték el a határt, és azt szerették volna elérni, hogy Még Miskolc is az új csehszlovák államhoz kerüljön. A túlzó cseh és jugoszláv igények egyik legismertebb példája a szláv-korridornak nevezett elképzelés. Ennek lényege az volt, hogy egy folyosóval összekössék a Jugoszláv államot Csehszlovákiával, ami elválasztaná egymástól a két „rebellis” felet – Ausztriát és Magyarországot – ezáltal pedig a csehek tengeri kijárathoz juthatnának. A szláv-korridor tervét a csehek dolgozták ki a háború alatt és ennek egy módosított változatát nyújtották be a békekonferencia elé. A tervezet levágta volna nyugati részeket az országtól, és Burgenland mellett olyan városokat is magába foglalt volna, mint Sopron, Kőszeg, Zalaegerszeg, Nagykanizsa és Szentgotthárd. A nyilvánvaló túlzásokkal azonban a konferencia döntnökei sem foglalkoztak érdemben, így azt végül nem is támogatták.

    Gróf Apponyi Albert a Parlament üléstermében Forrás: dunaharasztima.hu
    Gróf Apponyi Albert a Parlament üléstermében Forrás: dunaharasztima.hu
  4. Vannak olyan kisebb legendák is, amelyek a békeszerződés tartalmi elemire, hanem a tárgyalások egyes kisebb mozzanataira vonatkoznak. Ilyen a békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa előtt elhangzott Apponyi-beszéd körüli zavarok. Szívósan tartja magát az az állítás, hogy a legendás szónoki képességeiről ismert gróf öt nyelven mondott beszédet. Akik ezt szokták hangoztatni, Apponyi kétségtelenül gazdag nyelvismerete mögött, arra is céloznak, hogy a magyar diplomata mennyivel iskolázottabb és műveltebb volt a konferencia vezetőinél, ezáltal ebben a történetben a magyar kultúrfölény toposzát vélik igazolódni. A valóság ezzel szemben az, hogy Apponyi franciául mondta el beszédét, majd azt követően főbb állításait röviden angolul, majd még rövidebben olaszul is összefoglalta. Ez a teljesítménye – különösen annak a fényében, hogy a magyar békedelegáció vezetőjeként mindössze egy napot kapott a beszédre való végleges felkészülésre – így is figyelemre és elimerésre méltó.

    A Hősök tere 1919 május 1-én. Forrás: artmagazin.hu
    A Hősök tere 1919 május 1-én. Forrás: artmagazin.hu
  5. A békeszerződés kapcsán időnként előkerül a Tanácsköztársaság szerepének a kárhoztatása is. Akik a Magyarországi kommün szerepét hangsúlyozzák, azzal érvelnek, hogy a szovjet-bolsevik ideológiára épülő rendszer miatt kapta Magyarország a trianoni békét, mintegy büntetésül. Az kétségtelen tény, hogy a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása a párizsi diplomatákat aggasztotta, és többen tartottak a világforradalmi szellem továbbterjedésének veszélyétől is. Ugyanakkor az 1919 januárjában összeült békekonferencia szakértői bizottságai már márciusra – azaz a Tanácsköztársaság kikiáltásának az idejére – nagyrészt elkészítette a végleges határokat rögzítő döntéseket, és ezeken utóbb is csak keveset módosítottak. Ráadásul a Tanácsköztársaság közel állt ahhoz is, hogy végül meghívást kapjon a békekonferenciára, ez azonban végül nem következett be.
  6. Vannak akik azzal keltenek megalapozatlan izgalmakat, hogy a békeszerződéshez kapcsolt titkos záradékok miatt, az csak egy meghatározott időre érvényes, ha pedig ez letelik, akkor a békeszerződés tulajdonképpen lejár. Ilyen titkos záradékot ugyanakkor a békeszerződés nem tartalmaz. A mindössze 50-, 70-, esetleg 99 évre szóló szerződés hamis hírei egyránt forgalomban vannak. Ma ugyanakkor a trianoni békeszerződés nincs már érvényben. Helyére ugyanis a második világháborút lezáró párizsi békeszerződés került, amelynek aláírására 1947 február 10-én került sor.

    A békeszerződés igazságtalanságaira emlékeztető házjegy a huszas évekből - Forrás: wikimedia.org
    A békeszerződés igazságtalanságaira emlékeztető házjegy a huszas évekből – Forrás: wikimedia.org

Az eddigiekben Ablonczy Balázs kutatásaira alapozva igyekeztük bemutatni a legnagyobb és talán leginkább elterjedt tévhiteket. Mellettük természetesen kisebbekkel is találkozhatunk. Ezek közé sorolhatók azok, amelyek a zsidók, a szabadkőműves páholyok, a románok által az antant diplomatáknak küldött kéjnők, vagy a korszerűtlenül felöltözött magyar diplomaták  nyakába varrják a szerződés tartalmát. És a sort még nyilván lehetne folytatni.

A veszteséggel számotvetni sohasem egyszerű feladat és amellett, hogy ez nem kevés bátorságot igényel, a folyamathoz nagyfokú önismeretre és felelősségvállalásra is szükség van. Ezért is érdemes inkább a történetírás által alátámasztott tényekre alapozni és a szomorú történtekről egy racionálisabb és reálisabb képet kialakítani.


A hangfelvétel meghallgatható itt is a vasárnapi rádióadás után.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Ablonczy Balázs: Trianon-legendák. 2. kiadás., Budapest, Jaffa Kiadó, 2015.

Mítoszok, legendák, Trianon. (http://mult-kor.hu/20100604_mitoszok_legendak_trianon)

Tévhitek és legendák a trianoni békeszerződés körül – Magyarázni a felfoghatatlant. (http://valasz.hu/itthon/tevhitek-es-legendak-a-trianoni-bekeszerzodes-korul-29805/)

Avatar
1983-ban született Dunaszerdahelyen. A révkomáromi Selye János Gimnáziumban 2001-ben tett érettségit követően egyetemi tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte történelem-politológia szakon. 2012-től az egri Eszterházy Károly Főiskola doktorandusza. Érdeklődési területe az első világháború hatása, a magyarországi vörös-és fehérterror, a Magyarországi Tanácsköztársaság és a huszadik század első felének magyar történelme. Tanulmányai a Kommentár, a Múltunk, a Limes és a Rubicon folyóiratban jelentek meg, ez év nyarától a www.mandiner.hu internetes portálon is publikál. 2015 novemberétől a Mikes Kelemen Program clevelandi ösztöndíjasa.

7 COMMENTS

  1. Itt szepen le van irva, hogy mik NEM voltak az aokai az 1000 evesnel tobb, egyseges karprtmedencei tortenelemmel rendelkezo MAGYARORSZAG durva es gyalazatos szetszaggatasanak. Amikor meg a folyok is a Karpatok gyurujebol mind a Magyar alfoldre sietnek, hogy ott megnyugodva kezenfogva haladjanak tovabb mint a nemzetisegek 1000 even keresztul tettek akkor mi a magyarazata annak, hogy azok az emberek dontottek magyarorszag sorsarol akik meg azt szem tudtak, hogy hol van az Ipoly folyo (patak)

    • Kedves Nagy Elemér,

      mindenekelőtt köszönöm szépen a levelét és észrevételeit. Ennek a rádióműsornak eleve az volt az egyik vállalt célja, hogy a magyar történelem vonatkozó időszakának (1867–1947) egyes fordulópontjait mutassa be közelebbről-, a közérthetőség nyelvén és ismeretterjesztő stílusban. Azaz gondolkodásra késztessen, hasson.

      Én a magam ismereteim, tanulmányaim, kutatásaim alapján megpróbáltam ésszerű, logikus magyarázatokat találni a békeszerződés belső- és külső okaira. Fontosnak tartottam azt is hangsúlyozni, hogy a történelem más fontos eseményeihez hasonlatosan, ebben az esetben sem érhetjük be egytényezős, az eseményeket mindössze egyetlen okra visszavezető magyarázatokra. Úgy hiszem, egy olyen horderejú problémahalmaz, mint amit nekünk Trianon „jelent”-, a magyar történelemnek ez a példátlanul fontos és felettébb tragikus állomása egyszerűen nem teszi lehető, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy ennyivel „elintézzük”. Éppen emiatt szenteltem – segítőimmel – három adást is a békeszerződés vizsgálatára, amelynek utolsó részében a szerződéshez kötődő legendákat, tévhiteket vettem számba, jelezve, hogy akit a téma mélyebben érdekel, melyik szakirodalomban búvárkodhat tovább.

      Kategorikus kijelentéseivel éppen ezért vitatkozni kényszerülök. ELőször arra kérem és buzdítom, hogy az általánosságokon túl, legyen szíves ossza meg velem és az olvasókkal az ide vonatkozó ismereteit. Remélem, megérti: az Alföldre „siető” és békésen egymást „kézen fogó” folyók képe inkább illik romantikus novellába, estleg versbe, mintsem egy történettudományos témának válhatna megfellebezhetetlen argumentumává. Az Ipoly folyó hajózhaóságára vonatkozó kijelentése, pedig sajnálatosan éppen arról tanúskodik, hogy nem olvasta el figyelmesen a szöveget – vagy nem hallgatta meg az adást– , mivel ennek a legendának a cáfolatáról is szó volt. Ez annak a két világháború között szárba szökött felelősségáthárító magyarázatoknak az egyik példája, amellyel – hiszem – nem juthatunk közelebb a korabeli történtek mélyebb és hitelesebb megismeréséhez. Az, hogy ezek mennyire szívósan beivódtak a köztudatba az is jelzi, hogy idestova lassan száz évvel az eseményeket követően, még most is magyarázatként szolgálhat a történtekre.

      Ami pedig a nemzetiségek szintén „nyugodt” együtthaladásáról írt, szintén nem felel meg a valóságnak. Valóban voltak időszakok a magyar történelemben, amikor ez így volt, és ezek a periódusok sokszor nem is voltak rövidek. A 19. század ugyanakkor a modern nacionalizmusokról szól, és ez magyar vonatkozásban is igaz. A magyar nyelv hivatalosá tétele, a magyar nemzeti szimbólumok (mint a trikolór, a kokárda, a Himnusz, a Nemzeti dal, a Szózat) elterjedése, és az ezekre is alapozott magyar nemzettudat ezt mind-mind jelzik. Ugyanakkor a nemzetiségi vezetők egy jelentős része a század második felében , az első világháború alatt pedig még inkább, már nem autonómikában – azaz nem a Magyar Királyság keretein belül – hanem egyre inkább föderációkban, majd elszakadásban, némelyek pedig anyanemzeteikhez csatlakozva képzelték el a jövőjüket. Az Ön által felvázolt békés együttélés idilli képe ezért korrekcióra szorul.

      Mindezek miatt örülnék, ha állításait és indulatát megfontolná.

      Szép hetet kívánok! Látatlanban is tisztelettel:

      Bödők Gergely

      • Kedves Bodok Gergely
        Most is a leszakitott teruleteken kulombozo nemzetisegek elnek egyutt, sot a szekelyseg homogen teruleteinek meg a megigert jogokat sem tartjak be. De a befogado tortenelmi Magyarorszagon hosszu evszazadokon keresztul kialakult egy karpatmedencei osszeforrott tradicio es tarsadalom.Tehat mi a kulombseg? Nagyon jo a hosszu magyarazkodas, de csak nics valasz, MIERT ?

        Ha:
        “Valóban voltak időszakok a magyar történelemben, amikor ez így volt, és ezek a periódusok sokszor nem is voltak rövidek”.

      • Kedves Nagy Elemér,

        a száz évvel ezelőtt történtekre igyekeztem történeti szempontból, történészi hozzáállással közelíteni. Válaszaimat, és az egyes témakörökre vonatkozó ismereteimet, véleményemet az adásokban rögzítettem. Az nyilvánvaló, hogy szakmámból adódóan a száz évvel ezelőtt történtekhez történészként közelítek, álláspontom kialakításához szakirodalmat olvasok, forrásokat használok, szelektálok és összegzek. És persze minden esetben kerülöm az aktualizálást, mert úgy vélem, ez nem kecsegtet a megoldással, ellenben kiváló alkalmakat teremt acsarkodásra és részigazságaink bunkósbotként való hadonászására. A jelen problémáinak megoldatlanságát, urambocsá’ a székelység mai helyzetét mindenesetre ne tessék rajtam számon kérni, mert ez a rádióadás nem erről szólt. Ha pedig az én “hosszú magyarázkodásaimat” elégtelennek tartja, majd nyilván megossza velünk a sajátját. Bizonyára nemcsak én örülnék ennek.

        Tisztelettel: Bödők Gergely

  2. Magyar szemszögből teljesen mindegy milyen “legendák” születtek- amely legendák semmit sem befolyásolnak egyébként, öncélú kutakodás céljai lehetnek csupán – a lényeg hogy az elveszett területekből minél többet vissza kell szerezni. Minden magyar szíve ezért kell dobogjon.

    https://kuruc.info/r/9/109264/

    Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, hiszek egy isteni örök Igazságban
    Hiszek Magyarország föltámadásában
    Ámen!

    • Kedves O.A:M.D.G.,

      álnevek mögül “tüzelőkkel” csak ritkán vitatkozok, és ez nem az a helyzet. Tisztelettel: Bödők Gergely

  3. Köszönöm a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos cikket.
    Néhányat, az ismertetett legendák közül én is hallottam régebben, és olvastam az elmúlt években az interneten. Én eddig is csak a történészek által írt és kommentáltakat fogadtam el. Most remélem, hogy ezt a cikket olvasva más is így fog tenni és nem dőlnek be a napjainkban oly gyakran előforduló “történészeknek”.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.