A hanganyag a vasárnapi adás után itt is meghallgatható.

A két világháború közötti oktatáspolitika mindvégig stratégiai ágazatnak számított. Legfontosabb célkitűzése a falusi lakosság értelmi színvonalának emelése volt, amit új népiskolák építésével, tanítók munkába állításával, művelődési házak és népfőiskolák létrehozásával kívántak elérni. Az oktatás kiemelt költségvetési támogatást kapott, ennek köszönhetően nőtt a polgári iskolák és a középiskolák száma is, az egyetemeken és a tudományos társulatokban pedig több – koruk legjobb tudósaihoz tartozó tanár tanított. Ebben az időben futott be a cserkészet, és a leventemozgalom is.

Polgári fiúiskola természtrajz órája (Battonya), 1930 körül - Forrás: mek.oszk.hu
Polgári fiúiskola természtrajz órája (Battonya), 1930 körül – Forrás: mek.oszk.hu

A trianoni békeszerződésnek köszönhetően a lakosság 43%-a maradt az új országhatárokon belül, az iskoláknak viszont csak az egyharmada. Ebből a hiányból is fakadt, hogy a kormányzat legfontosabb célkitűzése a népiskolai program fejlesztése volt. A vallás-és oktatásügyi tárcát 1922–1931 között vezető Klebelsberg Kunó irányításával komoly népiskolai program indult. Mindenekelőtt a hiányzó iskolákat kellett pótolni és melléjük újakat felépíteni, másrészt a nebulókat felkészítő tanítóknak kellett megfelelő lakásokat létrehozni. Az 1927. évi VII. törvénycikk 3500 új tanterem és  1750 tanítói lakás felépítését határozta el, amiból 1931-re – pédátlan sikerként – az összes el is készült. A végig stabil anyagi ráfordításoknak köszönhetően a népiskolai program rendkívül sikeres volt: a népiskolák száma a kezdetei 1919–1920-as 5600-as számról 1937–38-ra elérte majdnem a 6900-at. Ez pedig közel 25%-os növekedést jelentett. Hasonló arányban nőtt a tanítók száma is, a kezdeti 16 500 főről a harmincas évek végére 20 150-re. A kis, falusi iskolák ugyanakkor a városi és nagyközségi iskoláktól abban is különböztek, hogy bennük a diákok többnyire osztatlan tantermekben, azaz leginkább egytantermes helységekben zsúfolódtak össze. A diákok számának növekedésével az egy tanítóra jutó diákok száma átlagban a korszakban 48–52 fő között mozgott. A népiskolai program sikerét aligha mutatja jobban az analfabetizmus csökkenése. Amíg a magyaroszági írástudatlanok aránya a korszak elején 33% volt, ez az arány 1920-ra lecsökkent 15%-ra, a harmincas évek végére pedig már 7%- alá. Ezzel Magyarország a korszak végére elérte a legfejlettebb nyugati államok első világháború előtti arányait, kelet szomszédaival összevetve pedig kirívóan jól szerepelt. A harmincas években az analfabetizmus Lengyelországban 23% volt, Romániában 42%, Jugoszláviában pedig több mint 45%.

Gróf Klebelsberg iskola (Domaszék, 1920-as évek) - Forrás: mek.oszk.hu
Gróf Klebelsberg iskola (Domaszék, 1920-as évek) – Forrás: mek.oszk.hu

Az oktatásügy mindvégig stratégiai ágazat volt. Ennek célszerűsége mellett Klebelsberg Kunó vallás-és oktatásügyi miniszter az 1925. február 20-i – költségvetési vitában elhangzott – beszédében így érvelt. „Tisztelt Nemzetgyűlés! Szeretném a köztudatba belevinni, hogy a trianoni béke következtében lefegyverzett Magyarországon a kultusztárca voltaképpen honvédelmi tárca is. Honvédelmi tárca olyan értelemben, hogy most elsősorban a szellem, a művelődés fegyvereivel kell védeni hazánkat, és ezekkel az eszközökkel kell mindig újból és újból bizonyítanunk a világ nemzetei előtt, hogy a magyar viszontagságos életének második ezer esztendejében is életképes, erős és hogy bánatni nagy történelmi igazságtalanság.”A közoktatásra fordított pénz az állami bevételek 9–10%át tette ki. Ez a kiemelt finanszírozás megmaradt a Klebelsberget váltó, – történészként is elismert – Hóman Bálint miniszterelnöksége idején is, sőt, kicsit még nőtt és volt, hogy meghaladta a 13%-ot is. A gazdasági válság természetesen érintette a kultusztárca büdzséjét is, ezért arényosan kevesebb pénzből kellett gazdálkodni. A huszas évek közepén kiutalt 60 millió pengőhöz képest 1938-ban már csak ennek fele volt oktatásügyi célokra fordítható.

Klebelsberg Kuno, vallás- és közoktatásügyi miniszter (1922–1931) - Forrás: montazsmagazin.hu
Klebelsberg Kuno, vallás- és közoktatásügyi miniszter (1922–1931) – Forrás: montazsmagazin.hu

Az oktatási rendszer a hat osztályos elemi iskolán alapult. Aki tanulmányait nem akarta folytatni, annak is kötelező volt még 3 évig népiskolába járni, de ezeken az ismétlő foglalkozásokon is a tanulók kétharmada hiányzott. Ezért merült fel már a huszas évek végén az oktatási rendszer reformja. A megvalósítására viszont csak a gazdasági válságot követően került sor. A Hóman Bálint kultuszminiszter által beterjesztett 1940. évi XX. tc. kötelező nyolc osztályt hozott létre, amelyből 4 osztály az alsó- 4 pedig a felső tagozatot jelentette. A két szinten különbség volt az iskolábajárás kötelező időszakában is. Az alsószinteken szeptember 1-től június 30-ig – azaz 10 hónapig – tanultak a diákok, a felsőbb szinten azonban csak fél évig, október 15-től április 15-ig. Ez utóbbit azért alakították így, hogy a paraszti gazdaságokban hagyományosan besegítő idősebb gyerekek a nyári munkálatok idején családjuk segítségére lehessenek.

Hóman Bálint, vallás- és közoktatásügyi miniszter (1932–1938, 1939–1942) - Forrás: 24.hu
Hóman Bálint, vallás- és közoktatásügyi miniszter (1932–1938, 1939–1942) – Forrás: 24.hu

Gondot fordítottak arra is, hogy az iskolai oktatáson túl, vagy amellett, a falusi lakosság tagjaihoz még ismeretterjesztő-, szórakoztató programokat is eljuttassanak. Ezeknek helyszínéül hozták létre a művelődési házakként működő népházakat. Az olvasási hajlandóság növelése céljából pedig népkönyvtárakat is felállítottak, amelyeknek a száma 1938-ra már ötezer fölé nőtt. De még ezeken felül is erőfeszítéseket tettek a kötelező minimumot meghaladó ismeretek bővítése érdekében. Több néhány hetes– esetleg hónapos tanfolyamokat szerveztek. Az ilyen népfőiskoláknak nevezett intézmények már az első világháború előtt is léteztek, de igazán csak a harmincas években terjedtek el. A paraszti lakosság általános műveltségének a növelését célozta a reformátusok részéről a Soli Deo Gloria-, a katolikusoktól pedig a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete – azaz a Kalot – nevezteű mozgalom is.

A KALOT lelkigyakorlatának résztvevői (Kalocsa, 1937) - Forrás: mek.oszk.hu
A KALOT lelkigyakorlatának résztvevői (Kalocsa, 1937) – Forrás: mek.oszk.hu

Az iparban és a kereskedelemben való fiatal kori elhelyezkedéshez a korszakban is ipari és kereskedelmi tanonciskolákban lehetett végzettséget szerezni, amik a hatosztályos népiskolára épültek. Emellett léteztek mezőgazdasági iskolák is, amelyek közül sokban mintagazdaságokat is működtettek. A középfokú általános oktatási képzést nyújtó polgári iskolák fele maradt a háború után az országban. A leglátogatottabbaknak számító intézmények száma a kezdeti 250-ről a harmincas évek végére majdnem 400-ra emelkedett. A huszas évek közepére kettőről háromra nőtt a középfokú képzést nyújtó intézmények fajtája. Természettudományos ismereteket a reáliskolákban lehetett leginkább elsajátítani, a gimnáziumokból viszont kétféle is lett. A humángimáziumok szolgáltak a történelemre, valamint a latin és ógörög nyelvre alapozott humántuományi ismeretek elmélyítésére, a modernebbnek számító reálgimnáziumokban pedig a latin és a humántudományok mellett franciát és német nyelvet is tanítottak. A leányok számára szolgáló középiskolák is megkettőződtek. A korszakban ugyanis létrejöttek leánylíceumok és leánygimnáziumok is. A többféle képzést nyújtó intézmények helyett 1934-ben bevezették az egységes középiskolát, 1938-ban pedig szakközépiskolákat is felállítottak.

A lassú demokratizálódás eredményekén nőtt a középiskolába járók aránya,. Amígy a háború előtt a lakosság 3%-a járt ilyen intézménybe, ez a korszak végére 10% körülire emelkedett. Az iskolát elvégzők aránya pedig az 1920-as arány duplájánál is többre nőtt, és meghaladta a 6%-ot. A háború előtti tantervek is módosultak. Az új tantervekben nemcsak új tantermi elemek láttak napvilágot, de az oktatásban megnőtt a diákság világnézeti nevelésére szolgáló elemek súlya. Az iskola eredeti funkciója mellett ettől kezdve a keresztény- és „nemzeti érzés” elmélyítésére is szolgált. Ez a szellem a korszak múltszemlélete szempontjából meghatározó tantárgyaknak, a történelemnek és a földrajznak az oktatásán érhető leginkább tetten. A földrajz tantárgy a régi Nagymagyarország földrajzának az oktatását jelentette, a történelemoktatásban pedig kimondottan hangsúlyos elem volt a világháborúnak, a Tanácsköztársaságnak és trianoni béke igazságtalanságainak a bemutatása. Az iskolai tanítás minden nap közös imával és a Hiszekegy elmondásával kezdődött.

Hiszekegy plakáton - Forrás: veszpremiellenallas.blogspot.com
Hiszekegy plakáton – Forrás: veszpremiellenallas.blogspot.com

A fiatal fiúk nevelésére szolgáltak az ekkor létrehozott ifjúsági szervezetek is. Ezek egyike a cserkészet volt, amely brit alapítása után négy évvel, 1912-től volt jelen Magyarországon. A cserkészekkel való foglalkozások során nagy hangsúlyt helyeztek a fiatalok vallásos, szellemi és fizikai fejlődésére is, amihez katonás nevelési módszerek és szokások is tartoztak. A másik ilyen intézmény a leventeképzés volt. Ennek 1921-es létrehozását a trianoni békeszerződés katonai rendelkezéseinek kijátszási szándéka ihlette. A testnevelés mezébe bújtatva így lehetett a békeszerződés által megtiltott általános védkötelezettséget valahogy pótolni. A törvény szerint minden fiú 12 és 21 éves kora között leventeköteles volt, ha nem lett katona, vagy olyan iskolába járt, ahol nem volt rendszeres a testnevelés.

Levente legényegylet felvonuláson - Forrás: honvedelem.hu
Levente legényegylet felvonuláson – Forrás: honvedelem.hu

Az alapfokú oktatás mellett a kormányzat a felsőoktatást is kiemelten fontosnak tartotta. Ahogy ezt Klebelsberg Kuno egyik 1926-os beszédében megfogalmazta: Én avval a demagogikus szembeállítással, hogy: népiskola vagy egyetem, egy más formulát állítok, hogy t. i. népművelés és magas kultúra egyaránt. Mert amint súlyt helyezek arra és amint tettekkel is tanujelét adtam annak, hogy a népoktatást, a polgári oktatást emelni akarom, éppen annyira kell hangsúlyoznom azt, hogy egy nemzetnek, hogy prosperálni tudjon, szüksége van három-négyezer európai színvonalon álló szakemberre, mert különben hasztalan fordítunk beruházásokra nagy összegeket, hiányozni fognak azok a szakemberek, akik ezeket az összegeket célirányosan fel tudják használni. Ha tehát mi azt akarjuk, hogy itt, Európa belvárosában, ahol a mi hazánk van, a kultúrnemzetek között és velünk a kultúrversenyt fölvett szomszédállamok között sikeresen meg tudjunk állani, feltétlenül kell, hogy három-négyezer olyan szakemberrel rendelkezzünk belátható időn belül minden téren, akik azután minden irányban sikeresen képviselői lehessenek az adminisztrációnak és minden irányú társadalmi és gazdasági kezdeményezésnek.”

A trianoni békeszerződést követően a kolozsvári és a pozsonyi egyetem áttelepült Magyarországra. Az előbbi Szegeden, az utóbbi pedig Debrecenben nyert elhelyezést. A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolát pedig Sopron városa fogadta be. Az új intézmények beolvasztása mellett fejlesztették a Debrecenit is, amit még a háború előtt alapítottak. És új egyetemeket és főiskolákat is ebben a korszakban hoztak létre: a budapesti Közgazdaságtudományi Kart, a Testnevelési Főiskolát, az Állatorvosi- és a soproni Főiskolát is. Legtöbb hallgatója – majdnem az összes egyetemi polgár fele – a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemnek volt. Az egyetemet végzettek aránya a korszakban mindvégig az összlakosság 1%-a körül mozgott. A kormányzat a magyar zsidóságot sújtó 1920-as numerus clausust hazai és nemzetközi tiltakozásra 1928-ban lazította, ettől fogva pedig az egyetemeken tanuló zsidó fiatalok száma 50%-al nőtt és elérte a 10–12%-ot.

Az egyetemeken számos kiváló tudós dolgozott. Szegeden a Nobel-díjas tudód, Szent-Györgyi Albert és Bay Zoltán elméleti fizikus, a fővárosban Fejér Lipót matematikus, és a később az Egyesült Államokban szintén Nobel-díjjal jutalmazott Békésy György biofizikus is. 1927-ben – szintén Klebelsberg intencióinak megfelelően – állították fel a külföldi magyar intézetek hálózatát, amelyeknek ösztöndíjasai nemcsak az idegen nyelvtudást sajátíthatták el, vagy tökéletesíthették, hanem állomáshelyükön a magyar kultúrát is népszerűsítették. Ilyen Collegium Hungaricum működött Bécsben, Berlinben és Rómában is, de más hasonló intézmények voltak több európai országban és az Egyesült Államokban is.

Szent Györgyi Albert, Nobel díjas magyar orvos - Forrás: femina.hu
Szent Györgyi Albert, Nobel díjas magyar orvos – Forrás: femina.hu

Ebben a korszakban jöttek létre az egyetemek mellet kizárólag kutatómunkával foglalkozó kutatóintézetek és Központok, és számos szakmánként specializálódott Társulatok is alakultak. A Magyar Tudományos Akadémiának a szerepe a korszakban nem volt meghatározó, és a magyar tudósok legjelesebbjeit tömörítő intézmény részvétele az ekkor folyó okmánykiadásokban tovább csökkent, köszönhetően a szűkös anyagi helyzetének.

Ez a két évtized a magyar oktatásügy történetének egyik kiemelkedő időszakának számít. Az általános és az elitoktatás fejlesztése komoly eredményekkel járt. Ezért is sajnálható különösen, hogy a második világháború és az azt követő újrakezdés lehetetlenné tette a folytatást.

Fűtetlen iskolában indul az oktatás 1945-ben - Forrás: tankonyvtar.hu
Fűtetlen iskolában indul az oktatás 1945-ben – Forrás: tankonyvtar.hu

Felhasznált irodalom:

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, 3. kiadás, Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 174–188.

Kultúrpolitika és közoktatásügy a két világháború között (http://www.mek.oszk.hu/02100/02185/html/1362.html)

A hanganyag a vasárnapi adás után itt is meghallgatható.

Avatar
1983-ban született Dunaszerdahelyen. A révkomáromi Selye János Gimnáziumban 2001-ben tett érettségit követően egyetemi tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte történelem-politológia szakon. 2012-től az egri Eszterházy Károly Főiskola doktorandusza. Érdeklődési területe az első világháború hatása, a magyarországi vörös-és fehérterror, a Magyarországi Tanácsköztársaság és a huszadik század első felének magyar történelme. Tanulmányai a Kommentár, a Múltunk, a Limes és a Rubicon folyóiratban jelentek meg, ez év nyarától a www.mandiner.hu internetes portálon is publikál. 2015 novemberétől a Mikes Kelemen Program clevelandi ösztöndíjasa.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.