A két világháború közötti Magyarország kulturális és szellemi élete roppant sokszínű képet mutat.  Az ó- és újkonzervatív szerzők valamint a progresszív radikális értelmiségi csoportok mellett a harmincas években megjelentek a falukutató népi mozgalom irányzatának szerzői is. A korszakban egyre többen olvastak szépirodalmat, és még ennél is jobban kitágult az újságolvasók köre. Ekkor vált ugyanakkor igazán hangsúlyossá a népi–urbánus vita, amely végigkísérte az egész időszakot. Kultúra, szórakozás és művelődés a Horthy-korszakban.

Cselényi József, magyarnóta énekes a rádió stúdiójában (1930-as évek) - Forrás: tankonyvtar.hu
Cselényi József, magyarnóta énekes a rádió stúdiójában (1930-as évek) – Forrás: tankonyvtar.hu

Folyamatosság és változás. Ezekkel a fogalmakkal lehetne nagyvonalakban a két világháború közötti Magyarország kulturális életét jellemezni. Folyamatosság, hisz a Horthy-korszak sok mindent megőrzött az első világháború előtti idők – és a századforduló – világának irodalmi tradicionalizmusából. És változás, hisz a háborús évek és a forradalmi időkben teret nyert szocialista avantgárd mellett a polgári radikális szerzők által képviselt irodalmi irányzatok is nagy súllyal jelentek meg.

Az irodalom legerősebb irányzata mindvégig a konzervativizmus volt, amely a kormányzat ellenforradalmi ízlésvilágát és keresztény nemzeti revizionizmusát is képviselte. A korszak legelismertebb írójának, – ahogy emlegették: „írófejedelmének” – Herczeg Ferenc számított, akinek történelmi regényei és színműi az úri középosztály legtöbbet olvasott könyvei voltak. Munkásságáért a kormányzat is többször is kitüntette, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1925-ben – Az élet kapuja című történelmi regényéért – még Nobel-díjra is jelölte. Az általa közel ötven éven át szerkesztett Új Idők című lap előfizetőinek száma meghaladta a 30 ezret is, ami példátlanul magasnak számított. Az elismertsége miatt Herczeg a harmincas évek elejétől a Magyar Revíziós Liga elnöki tisztét is betöltötte. Az általa képviselt „ókonzervativizmus” mellett az 1923 januárjában indult Napkelet folyóirat körül csoportosultak az újkonzervatív irányzat képviselői. A „keresztény” és „nemzeti” szellemben íródott új lap indítását a kultúrpolitika részéről maga Klebelsberg Kunó vallás-és közoktatásügyi miniszter kezdeményezte.  Már a folyóirat címe is „mutatta”, hogy szerzői radikálisan szembehelyezkedtek a Nyugat folyóirat köré szerveződött „modernebb” és demokratikusabb elveket hirdető írókkal.

Herczeg Ferenc, a korszak írófejedelme a Horthy családdal (az író a bal oldalon) - Forrás: irodalmijelen.hu
Herczeg Ferenc, a korszak írófejedelme a Horthy családdal (az író a bal oldalon) – Forrás: irodalmijelen.hu
kep173
z 1941 októberében indult, Illyés Gyula és Schöpflin Aladár által szerkesztett Magyar Csillag – Forrás: szolnokinaplo.hu

Az irodalmi élet legjelentősebb lapjának ugyanakkor továbbra is a Nyugat számított, amelynek szerzőgárdájából Ignotus az első forradalom alatt Svájcba utazott, Ady pedig elhunyt 1919-ben. Ugyanekkortól vette át Osvát Ernő szerkesztői helyét Babits Mihály. És továbbra is publikált itt Móricz Zsigmond is. A huszas években tűntek fel a folyóirat második nemzedékéhez tartozók közül – Tamási Áron, Gelléri Andor Endre, Zelk Zoltán és Szabó Lőrinc is. A gazdasági válság időszakát a lap csak nehezen tudta áthidalni, komolyan felmerült még a megszűnés lehetősége is. 1933-tól a lapot Babits már egyedül szerkeszti, nagy veszteség ugyanebben az évben Krúdy Gyula halála. A harmincas éveket a széppróza művelői helyett a Nyugat újabb nemzedékének költői dominálják. Ebben az évtizedben publikál itt Vas István, Weöres Sándor, Radnóti Miklós, ottlik Géza és Jékely Zoltán is. A folyóirat 1941-ben, Magyarország második világháborúba való belépésének – és Babits halálának – évében szűnt meg. Utóda az Illyés Gyula és Schöpflin Aladár által szerkesztett Magyar Csillag lett.

ReklámTas J Nadas, Esq

A harmincas években tűntek fel az új modernizációs irányzatnak, a falukutató népi mozgalomnak a képviselői. Szerzői egyfajta harmadikutas politikát képviseltek és a szegényparasztság nyomorúgásos viszonyainak a bemutatására vállalkoztak. Emellett egyszerre kívántak a magyarság szociális és nemzeti problémáira is megoldást találni. A legtöbben maguk is falusi sorból származtak és szimpátiával – többnyire szubjektíven – fordultak a paraszti világ felé. Szabó Lőrinc Aszfalt és föld című 1935-ös írásában a falu világát a városéval összevetve az előbbi előnyeit hangsúlyozta. „A nagy szabad terek, a felhők, az eső, a nap, a virágos mezők és dombok, a folyók, erdők, az ég mosolya és haragja, az egész föld éppoly rejtelmes erővel és sokkal régebben hatnak a lélekre, mint a város aránylag fiatal csodái.” Szellemi útravalót leginkább Szabó Dezsőtől, Ady Endrétől és Kodály Zoltán munkásságától nyertek. A maga nemében heterogén csoport tagjai között ott találjuk Veres Pétert, Féja Gézát, Illyés Gyulát, Erdei Ferencet, de Bibó Istvánt, Kovács Imrét, Németh Lászlót is. A harmincas években fokozatosan Móricz Zsigmond is egyre inkább azonosul velük. Az elnevezésük Németh Lászlótól származott, aki egyik, 1929. februári írásának címének már a „Népi író-t” adta. Tamási Áron egy 1935-ben vele készült beszélgetésben így fogalmazta meg a népi írók előnyeit: A népet az jellemzi, hogy emberibb, mint a többi osztály, látóköre egyetemesebb, a világot a maga teljességében látja. Az új népi írók a népi szellemet a legművészibb s a legmodernebb formában fejezik ki. Nincs szükségük magyarkodásra, a magyarságot az emberen keresztül látják, éppen ezért ők a legeurópaiabbak. […]A nép élete – mondja – gazdag és széles, Isten és a csillagok éppen úgy élnek benne, mint a valóságos lények. A népi író éppen ezért csak egyetemes arcú műveket bír alkotni. Más a „proletárirodalom”: a munkás élet szegényebb, szűkebb, s ez meg is látszik az egész proletárirodalmon és művészeten.”

A népi mozgalom két emblematikus tagja, Féja Géza és Veres Péter az 1943-as könyvnapon - Forrás: manda.blog.hu
A népi mozgalom két emblematikus tagja, Féja Géza és Veres Péter az 1943-as könyvnapon – Forrás: manda.blog.hu

A politikai baloldalhoz kapcsolódott az avantgárd irányzata, amelynek szerzői a Ma és a Munka című folyóiratok körül csoportosultak. Céljuk a társadalomnak és az embernek egy „szociálisan igazságosabb” formára való átformálása volt. Legfontosabb képviselőjük az ezeket a  lapokat is szerkesztő Kassák Lajos volt. Az Érsekújváron született szerző háború alatt írt antimilitarista lapjait betiltották, a Tanácsköztársaság bukása után börtönben ült, majd Bécsbe emigrált, az osztrák fővárosból pedig csak 1927-ben jött haza. Az egy évvel később indult – 1939-ig megjelenő – Munka című lap céljának azt tartotta, hogy helyet adjon a társadalmi fejlődést szolgáló, az ember szocialista gondolatait és érzéseit kiszélesítő és elmélyítő kultúr és civilizációs produktumoknak és politikai észrevételeknek”. A népi írók szociográfiáikban többnyire élesen szembehelyezkedtek a Horthy-korszak „úri” és „városi” világával, így az ezt megtestesítő Nyugat és a Napkelet konzervatív, polgári és polgári radikális szerzőivel. A kialakult népi-urbánus vita végigkísérte a korszakot. A vitának nem volt központi témája, de hangsúlyos elemeként jelent meg benne a hazai zsidókérdés és az erről folytatott polémia is. Az értékítéletek különbözősége így antiszemita–filoszemita szembenállást is takart.

A Kassák Lajos által szerkesztett aktivista lap, a MA 1924. évi 3–4. száma ( a folyóirat 1920–1925 között Bécsben jelent meg) - Forrás: 444.hu
A Kassák Lajos által szerkesztett aktivista lap, a MA 1924. évi 3–4. száma ( a folyóirat 1920–1925 között Bécsben jelent meg) – Forrás: 444.hu

A korszakban egyre többen olvastak szépirodalmat: a kiadott könyvek száma a háború előtti időkhöz képest a korszak végére megduplázódott és 1941-re elérte az évi 5000 példányt is. A példányszámot megnézve ugyanakkor azt láthatjuk, hogy a kiadott kötetek zöme – mintegy 70%-a – nem az igényesebb szépirodalmi munkáihoz, hanem az olcsóbb – a szórakoztatás igényeit jobban kielégítő – ponyvairodalomhoz tartozott. A magyar irodalom legkedveltebb szerzőjének továbbra is Jókai Mór számított, de sokan olvasták Gárdonyi Géza, Zilahy Lajos, Herczeg Ferenc, Mikszáth Kálmán és Arany János munkáit is. Kiszélesedett az újságolvasók köre is. A harmincas évek végére már majdnem kétezerre nőtt a különböző újságok és lapok száma , ezek zöme – mintegy 70%-a – ugyanakkor a fővárosban jelent meg. Legkedveltebb lapoknak Az Est, a Pesti Hírlap és az Új Nemzedék számítottak. Vidéken pedig a legkeresettebbek a képekkel és humoros történetekkel teletűzdelt kalendáriumok voltak.

A „katolikus radikális” lap, az Uj Nemzedék 1937-es száma - Forrás: hotdog.hu
A „katolikus radikális” lap, az Uj Nemzedék 1937-es száma – Forrás: hotdog.hu

A komolyzenében a korszak kiemelt szerzőinek számított Kodály Zoltán és Bartók Béla is. A Psalmus hungaricus kompozíciójának szerzője, Kodály,  és a Kátpát-medence népeinek folklórvilágára építő Cantata profanát jegyző Bartók munkásságát 1930-ban Corvin díjjal ismerték el. Továbbra is népszerűnek számított az operett, noha a háború előtti sikereit a műfaj nem tudta megközelíteni. Az operettszerzők közül Lehár Ferenc és Kálmán Imre mellett sikert arattak a dzsessz zenei világából is táplálkozó Ábrahám Pál könnyűzenés darabjai, Fényes Szabolcs klasszikus darabjai, valamint Zerkovitz Béla és Farkas Imre pesties, magyaros tematikái. Reneszánszukat élték viszont a népies műdalok és a nóták is. Már a világháborút követően megjelent a New Orleansból  és Chicagóból világhódító útjára indult dzsessz is. Ez különösen az országban vendégszereplő külföldi zenészek, a nagyobb kereskedésekben kapható gramofonlemezek és az itthon is vetített külföldi filmek slágerei hatására terjedt el. Emellett a divatos szórakozóhelyeken egyre többen táncoltak swinget, a charlestont, foxtrottot, rumbát és a tangót is.

Az építészetben terjedt a konzervatív szellemű historizmus és az eklektika is, de továbbra is születtek a szecesszió modernebb stílusjegyeit hordozó épületek is. A mondernebb építészet előretörését jelzi a Magyarországon a huszas évek végétől fokozatosan terjedő Bauhaus, amelynek hazai gyökereire nagyban hatottak az avantgárd szellemű szerzők elképzelései a dekorativitás helyett a célszerűség irányába elmozduló építkezési formák fontosságáról. A gazdaságosabban kivitelezhető és olcsóbb családi „minimál-házak” szép példáját mutatják a Napraforgó utcában felépített – más-más építészek által tervezett – mintalakótelep házai.

A festészetben meghatározó irányzatok között találjuk az Aba Novák Vilmos és Molnár C. Pál által űzött, a szobrászatban Pátzay Pál által képviselt „római iskola” művészetét, amely leginkább az olasz neoklasszicizmus hagyományára épített. A festészetben pedig továbbélt a még a Monarchiában létrejött nagybányai iskola hagyománya is. De új művészeti tematikák is létrejöttek. Ezek egyike a népi írókhoz hasonaltosan falu világának a festészetben való megörökítését szorgalmazó úgynevezett alföldi iskola volt.

A nagybányai festőiskolához tartozó Patkó Károly Nagybányai részlet című festménye - Forrás: hung-art.hu
A nagybányai festőiskolához tartozó Patkó Károly Nagybányai részlet című festménye – Forrás: hung-art.hu

A korszak legkedveltebb kikapcsolódási és szórakozási formája a mozi volt. A nemzeti filmgyártás 1925-ben került állami kézbe, 1928-ban pedig létrejött a Hunnia Filmgyár Rt., amelynek feladata a hazai játékfilmgyártás irányítása lett. Az első hangosfilmet 1929-ben mutatták be Magyarországon. A mozik iránt növekvő igényt mutatja, hogy a mozgóképszínházak száma a korszak végére megduplázódott, ráadásul falvakban is rendeztek alkalmi filmvetítéseket. Ezt segítette az is, hogy a jegyek olcsók voltak. A bemutatott filmek többsége ugyanakkor nem hazai készítséű volt, hanem leginkább amerikai, német, francia és brit produkciók. A hazai jétékfilmgyártás a harmincas években futott be. 1931-ben mutatták be az azóta is nagy sikernek örvendő vígjátékot, a Hyppolit a lakájt, amelyben a polgár prototípusát Kabos Gyula alakította. Az 1934-ben bemutatott Meseautó sikere azonban még a Hyppolitén is túltett. A könnyen emészthető és jobbára sablonkarakterekkel dolgozó produkciók mellett a korszak végén már maradandóbb művészi jegyeket hordozó és mélyebb erkölcsi tanulságokat is felmutató film is született. A Szőts István által rendezett – 1942-ben bemutatott – Emberek a havason a hazai siker mellett a velencei filmfesztivál első díját is elnyerte.

Részlet a Szőts István által rendezett Emberek a havason című filmből (1942) - Forrás: magyarhirlap.hu
Részlet a Szőts István által rendezett Emberek a havason című filmből (1942) – Forrás: magyarhirlap.hu

A film mellett gyorsan terjedt a rádiózás is, elsősorban a középrétegek körében. Csak a harmicnas évektől, az olcsóbb rádiók elterjedését követően jutott el egyre nagyobb számban a hírközlés eme formája a falvak lakosságához, ott is jó ideig még nem egyénileg, hanem összegyűlve, közösen hallgatták.

A Horthy-korszak számít a szabadidő aktív testmozgással való eltöltése, azaz a sport elterjedése időszakának is. Több ezer sportkomplexum épült: pályák, céllövöldék, tenisz- és futballpályák, tornatermek és uszodák is. Ezeknek köszönhetően a sport a kevesek hobbijából tömegessé vált. 1941-re a fővárosban felépült a Nemzeti Sportcsarnok. Az ország sporthatalmi státuszát jelezték a korszak olimpiai játékain szerzett érmek is. Az 1928-as amszterdami nyári olimpiai játékokon Magyarország 4 aranyat, 1932-ben Los-angelesben már 6-ot, az 1936-os berlini olimpiai játékokon pedig már 15 érmet, ebből 10 aranyat szerzett. Az aranyérmek számát tekintve az ország az éremtáblázat 3. helyét foglalta el.

Az 1936-os berlini olimpia aranyérmes magyar vízipóló csapata - Forrás: hvg.hu
Az 1936-os berlini olimpia aranyérmes magyar vízipóló csapata – Forrás: hvg.hu

A sport terén elért sikerek az első világháború következményeit figyelembe véve, egy akkora országtól, mint amekkora Magyarország volt óriási teljesítménynek számítottak.

 

Felhasznált irodalom:

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, 3. kiadás, Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 206–222.

Magyarország politikai és szellemi élete a két világháború közötti években. (http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-i-vilaghaborutol-a-ketpolusu-vilag-felbomlasaig/magyarorszag-politikai-es-szellemi-elete-a-ket-vilaghaboru-kozotti-evekben/a-horthy-rendszer-szellemi-elete-oktatas)

Romsics Ignác: Kultúra, művelődés, szórakozás

Previous articleBúcsúzunk Dr. Mátyás Dénestől és nejétől Német Tímeától
Next articleCigányrostélyos
Bödők Gergely
1983-ban született Dunaszerdahelyen. A révkomáromi Selye János Gimnáziumban 2001-ben tett érettségit követően egyetemi tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte történelem-politológia szakon. 2012-től az egri Eszterházy Károly Főiskola doktorandusza. Érdeklődési területe az első világháború hatása, a magyarországi vörös-és fehérterror, a Magyarországi Tanácsköztársaság és a huszadik század első felének magyar történelme. Tanulmányai a Kommentár, a Múltunk, a Limes és a Rubicon folyóiratban jelentek meg, ez év nyarától a www.mandiner.hu internetes portálon is publikál. 2015 novemberétől a Mikes Kelemen Program clevelandi ösztöndíjasa.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.