A függöny mögött – Schild Tamás fotóművész kiállítása a New York-i Főkonzulátuson

Október 7-én a New York-i Liszt Intézet különleges fotókiállítással várta az érdeklődőket a főkonzulátus Bartók termében: Schild Tamás Behind the Curtains (A függöny mögött) című tárlata három fotósorozatot mutatott be, amelyek az emberi sors, a művészi küzdelem és a művészi értelmezés határait feszegetik. A Bocskai Rádió adásában a művész részletesen mesélt életútjáról, inspirációiról, valamint arról, hogyan születnek meg képei.

Schild Tamás 50 évesen állt először a nagyközönség elé fotóival, annak ellenére, hogy 14 éves kora óta fényképezett. „Az élethelyzetem megváltozásával úgy éreztem, hogy a kép, amit elkészítek, az valami többet tud annál, mint amire eredetileg mertem remélni” – mondta.

Az első nyilvános kép egy magányos, törött üvegablakú falusi szobát ábrázolt, ahol a bútorok az előző lakók utolsó mozdulatait őrizték. A kiállítás három sorozata közül az első a 2008-ban kezdett cigányportré-sorozat, amely 17 éven át készült, és egy roma család mindennapjait dokumentálja. „A nehéz sorsokat a szépség által próbálom megemelni. Nem társadalomkritikát készítek, hanem azt mutatom meg, ami összeköt bennünket az emberi mivoltunkban” – emelte ki a művész.

A második sorozat a balett fényűző világát mutatja a színfalak mögött: a balerinák tökélyre vitt mozdulatai mögött álló áldozatos és kitartó munkát, önfegyelmet és kemény próbákat. „Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik segítettek abban, hogy a fényképezés ne befolyásolja a táncosokat, így valóban őszinte pillanatokat tudtam rögzíteni” – tette hozzá.

Reklám

A harmadik sorozat a naturalista jellegű Mészölyéki Anzixer, amely a vágóhíd világából született képeket mutatja absztrakt formában: „Ez az élmény mélységesen felkavart, és azt kerestem, milyen eszközökkel tudom megfogalmazni ezt a felkavaró és sokrétegű témát.” A teljes sorozat filozófiai és társadalmi érzékenységgel átszőtt, az élet és a szépség kérdéseit vizsgálja.

A művész hangsúlyozta, hogy a kiállítás egyetemes üzenetet hordoz: a fotók túlmutatnak a konkrét helyszínen vagy közösségen. „Nem gondoltam, hogy amit üzenek, az feltétlenül magyar specifikus lenne. Ezek egyetemesen fontos dolgok: a küzdés, a kitartás, az emberi szépség és sebezhetőség” – fogalmazott. A portrékban az őszinteség, az empátia és a sebezhetőség érzékelhető, a balettsorozat a fizikai és lelki erőfeszítéseket mutatja be, a vágóhídi sorozat pedig filozófiai és etikai kérdéseket vet fel az élet és a halál kontextusában.

Schild Tamás Liszt Intézettel való kapcsolata a korábbi Balassi Intézeten keresztül alakult ki, és az amerikai közönség számára egy New York-i kiállítás lehetőségében valósult meg. A tárlat és az előadások során a közönség betekintést nyerhetett a művész gondolkodásmódjába, a sorozatok mögött rejlő narratívákba, valamint az alkotás folyamatába.

A fotóművész hangsúlyozta, hogy számára az alkotás legfontosabb része az őszinteség és az autentikusság: a képek nem kimódoltak, eszköztelenül őszinték, és lehetőséget adnak a nézőnek, hogy elgondolkodjon, együtt érezzen és azonosuljon a bemutatott sorsokkal.

A tárlat lehetőséget biztosított az amerikai magyar közösség számára is, hogy találkozzon a kortárs magyar fotóművészettel, és személyesen is tapasztalja a képek mögött álló emberi történeteket. „Az egyes képek személyemtől függetlenül mutatják meg az emberi élet szépségét és küzdelmét (…) Ezek egyetemesen fontos dolgok, és mindenki másként éli meg őket.” – fogalmazott Schild Tamás, akinek munkái Magyarországon és nemzetközileg is elismertek és egészen kivételes esztétikai élményt nyújtanak.

Dorgay Zsófia