Hetedik alkalommal lobbantak fel június 4-én az Összetartozásunk Tüze kezdeményezés lángjai szerte a világban. Pfeifer Anita az interjú erejéig képletesen visszatért szülővárosába, Munkácsra, hogy Popovics Pállal, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökével beszélgessen a mozgalom születéséről, jelentőségéről és idei üzenetéről. Az eredetileg a trianoni békediktátum századik évfordulójára létrehozott kezdeményezés mára hat kontinens magyar közösségeit köti össze, miközben az összetartozás mellett egyre inkább a béke melletti kiállás szimbólumává is vált.
A Covid-járvány első évében, 2020-ban sokan érezték úgy, hogy a trianoni békediktátum századik évfordulója a korlátozások miatt méltó megemlékezés nélkül marad. A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség akkori ötlete azonban váratlanul széles körű visszhangra talált. A szervezők arra kérték a világ magyar közösségeit, hogy június 4-én, budapesti idő szerint 20 óra 20 perckor gyújtsanak tüzet, gyertyát vagy bármilyen jelképes lángot, és ezzel egyszerre emlékezzenek a történelmi veszteségekre, valamint fejezzék ki a nemzet egységét.
„Mi lenne, hogyha megszólítanánk az egész világot, hogy június 4-én egy időben mindenütt gyújtsunk tüzeket, és ezzel szimbolizáljuk az összetartozásunkat?” – idézte fel a kezdeteket Popovics Pál. Az elképzelés eredetileg egyszeri alkalomnak indult. A szervezők néhány hét alatt létrehozták a kezdeményezés online felületét, ahol a csatlakozók feltüntethették saját tűzgyújtó helyszíneiket. A program azonban már az első évben túlnőtt minden várakozáson.
„Magunk se gondoltuk, hogy ennek ekkora nagy sikere lesz, pontosabban nem is sikerre számítottunk, hanem arra döbbentünk rá, mekkora igénye volt akkor a Covid idején annak, hogy a világban élő magyarok valahogyan megmozduljanak ezen a napon” – fogalmazott a cserkészvezető.
Az elmúlt évek során a kezdeményezés valódi hagyománnyá vált. A világ számos országából csatlakoztak magyar közösségek, önkormányzatok, egyházak, cserkészcsapatok és családok. A szervezők szerint a program egyik legnagyobb ereje éppen az egyszerűségében rejlik: nem igényel jelentős anyagi forrást vagy összetett szervezést. Egyetlen gyertya ugyanúgy része lehet az összmagyar megemlékezésnek, mint egy több száz embert összegyűjtő tábortűz.
„Ez egy olyan ötlet volt, amihez nem kellett extra szervezés, nem kellettek százmilliós pályázati pénzek. Egyszerűen ahol vagy, amilyen közösséghez tartozol, ott szólítsd meg a barátaidat, és gyújtsatok együtt tüzet” – folytatta Pál.
A mozgalom mára mind a hat lakott kontinensre eljutott. Popovics Pál szerint különleges érzés volt látni, ahogy a kezdeményezés a saját útjára lépett, és olyan helyszíneken is lángok gyúltak, amelyekre kezdetben senki sem számított. „Amikor meghirdettük, nem gondoltuk, hogy mind a hat kontinensen lesznek tüzek. Aztán egyszer csak ott volt Afrika, Új-Zéland vagy Peru is a térképen.”
A szervező számára ugyanakkor nem a földrajzi távolságok jelentik a legmeghatóbb pillanatokat, hanem azok a személyes találkozások, amelyek a tűz körül születnek meg. Mint mondta, a legfontosabb élmények mindig a saját közösségében születtek, ahol a legkisebb gyerekektől az idősekig együtt élték át az összetartozás érzését.
A kezdeményezés történetében különleges helyet foglal el a 2022-es év. Az orosz–ukrán háború kitörésének évében a csíksomlyói búcsú idején, a nyeregben gyújtották meg az Összetartozásunk Tüzét. Az emlékezetes pillanatot több ország magyar cserkészei élték át együtt: „Szakadt az eső, de arra a néhány percre, amikor a tüzet meggyújtottuk és körbeálltuk, az egy elmondhatatlan érzés volt számunkra.”
Az elmúlt évek során a kezdeményezés üzenete új tartalommal is gazdagodott. Az orosz–ukrán háború kitörése óta a szervezők a békéért való közös imádságot is az alkalom részévé tették. A háború különösen érzékenyen érinti a kárpátaljai magyar közösséget, ahol sok család közvetlenül tapasztalja meg a konfliktus következményeit.
„A háború sehol sem jó, bárhol törjön ki a világban. Emberek halnak meg, családok szakadnak szét. Ezért az összetartozásunk tüze ma már a béke tüze is” – hangsúlyozta Popovics Pál.
A cserkészvezető szerint a közös ima különös jelentőséget kapott az elmúlt években. A szervezők arra biztatják a résztvevőket, hogy a láng mellett ne csak emlékezzenek, hanem gondoljanak azokra is, akik a háború miatt elveszítették szeretteiket, otthonukat vagy a családjukkal való kapcsolatot. Kárpátalján sok család évek óta él bizonytalanságban, ezért a béke üzenete itt különösen személyes jelentéssel bír.
Az összetartozás gondolata szorosan kapcsolódik a cserkészet értékrendjéhez is. A magyar identitás ápolása, a közösség szolgálata és a fiatalabb generációk nevelése a mozgalom egyik alap küldetése, ezért a cserkészek a kezdetektől aktív szerepet vállaltak a programban.
„Nem kérdés, hogy a magyar cserkészeknek a magyar közösség ügyét szolgálni kell. Hagyományainkat ápolni kell, történelmünket ismernünk kell, és ha ilyen jellegű események vannak, akkor annak az élére kell állni” – fogalmazott Popovics Pál.
A kezdeményezés sikerének egyik legfontosabb bizonyítéka, hogy az elmúlt években számos közösség saját hagyományává tette a június 4-i tűzgyújtást. Egyházak, önkormányzatok, civil szervezetek és családok évről évre megszervezik saját programjaikat, sok helyen kulturális rendezvényekkel, előadásokkal vagy közös beszélgetésekkel kapcsolva össze az eseményt. Munkácson például rendszeresen közösségi program előzi meg a tűzgyújtást, amelyre minden évben több mint százan gyűlnek össze.
„Ebben az egyben, hogy a magyar nemzet részei vagyunk, hogy valami fáj, ami több mint száz éve történt, és valaminek örülünk, hogy még vagyunk egymásnak, ez össze tudja hozni az embereket. És ez remek.”
A hetedik Összetartozásunk Tüze ismét bebizonyította, hogy a nemzeti összetartozás érzéséhez nem feltétlenül kellenek monumentális gesztusok. Egy gyertya az ablakban, egy kisebb közösségi tűz vagy egy családi összejövetel is elegendő ahhoz, hogy ugyanabban a pillanatban magyarok ezrei gondoljanak egymásra szerte a világban.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
