Különleges mérföldkőhöz érkezett az amerikai magyar reformátusság egyik legfontosabb közössége: 2026. május 3-án fennállásának 135. évfordulóját ünnepelte a Walton Hills-i Első Magyar Református Egyház. Az 1891-ben alapított gyülekezet nem csupán Cleveland, hanem az egész Egyesült Államok első magyar református közösségeként írta be nevét az egyháztörténetbe. A jubileum egyszerre adott alkalmat a múlt felidézésére, az elődök áldozatvállalásának megköszönésére és a jövőbe vetett reménység megerősítésére.
„Valamit jól csináltak az eleink, lelkipásztoraink, főgondnokaink, presbitereink és egyháztagjaink, hogy 135 év után is itt vagyunk, jelen vagyunk Amerikában, és képviseljük a magyar reformátusságot, illetve magyarságunkat, magyar kultúránkat” – fogalmazott az évforduló kapcsán Krasznai Csaba református püspök, a Kálvin Zsinat elnöke.
A jubileumi ünnepség különleges időpontban valósulhatott meg: a gyülekezet alapításának napja, május 3-a ezúttal vasárnapra esett, így a közösség pontosan az alapítás évfordulóján emlékezhetett meg történelmi múltjáról. Az ünnepi istentiszteletet közös ebéd, kulturális programok és számos meghívott vendég részvételével megtartott találkozás követte.
A püspök szerint a készülődés hónapokon át tartott, és sokak összefogásának eredménye volt. A szervezésben oroszlánrészt vállalt felesége, Beáta, a gyülekezet munkatársai és önkéntesei, akik arra törekedtek, hogy minél szélesebb körben megszólítsák a clevelandi magyarságot. Az ünnepségen egyházi és világi vezetők, magyar szervezetek képviselői, valamint más felekezetek tagjai is részt vettek. Különösen emlékezetesnek bizonyult, hogy a Nyugat-Oldali Magyar Református Egyház saját istentiszteleti alkalmát is lemondta annak érdekében, hogy együtt ünnepelhessen a jubileumi közösséggel. „Ez egy egyháztörténeti esemény volt” – hangsúlyozta Krasznai püspök, utalva arra, hogy a közös gyökerekből kinőtt közösségek együtt adtak hálát a múltért és a jelenért.
A jubileum egyik legmeghatóbb pillanata alighanem a gyermekek előadása volt. A vasárnapi iskola és a Nebuló Magyar Nyelviskola növendékei a gyülekezet történetének egy-egy meghatározó alakját személyesítették meg. A korábbi lelkipásztorok és főgondnokok szerepébe bújva idézték fel az elmúlt 135 év eseményeit, sokszor humorral és játékossággal. A műsor ötlete és rendezése Krasznai Beáta munkáját dicsérte, aki évek óta nagy sikerrel készít történelmi és kulturális tematikájú előadásokat a közösség fiataljai számára.
A jubileum ugyanakkor nem csupán az ünneplésről szólt, hanem a múlt felidézéséről is. A clevelandi első magyar református gyülekezet 1891. május 3-án alakult meg mintegy hatvan taggal. A közösség megszervezésében kulcsszerepet játszott Jurányi Gusztáv lelkipásztor, akit a Magyarországi Református Egyház küldött az Egyesült Államokba missziós szolgálatra. A kis közösség gyors növekedésnek indult, és hamarosan saját templom építésébe kezdett a 79. utcában. Az első fatemplom után néhány éven belül megszületett az elhatározás egy nagyobb, tartósabb kőtemplom felépítésére, amelyet végül 1904-ben avatták fel.
A gyülekezet történetét ugyanakkor nemcsak építkezések és növekedés, hanem nehézségek is formálták. Az 1914-es év nemcsak az első világháború kitörése miatt bizonyult sorsfordítónak, hanem azért is, mert ekkor szakadt ketté a közösség. A különválás nyomán létrejött az Első Magyar Presbiteriánus Egyház, amely saját templomot és önálló gyülekezeti életet alakított ki. A két közösség hosszú évtizedeken át külön utakon járt, miközben egyaránt a magyar identitás és a keresztény hit megőrzését szolgálta.
A 20. század közepére a magyar református keresztyén közösség Cleveland egyik meghatározó intézményévé vált. Az új, monumentális templom avató istentiszteletén, 1949-ben mintegy négyezer ember vett részt. A gyülekezet erejét jól mutatja, hogy mindezt olyan családok teremtették meg, akik közül sokan szerény körülmények között éltek. „Saját maguknak nem gyűjtöttek házra, nem építettek házat, de az Istennek építettek” – emelte ki Krasznai püspök. Hozzátette: ez az áldozatvállalás és hit ma is példaként szolgálhat a következő generációk számára.
A közösség történetének fontos fejezete volt az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak is. A gyülekezet többszáz magyar menekült letelepedését segítette Clevelandben és környékén, jelentős szerepet vállalva az újonnan érkezők befogadásában. Néhány évvel később a közösség létszáma történelmi csúcsot ért el: 1959-ben 3474 úrvacsorázó tagot tartottak nyilván. Ez a szám az amerikai magyarság akkori erős összetartását is jól tükrözte.
A történet egyik legszebb fordulata az 1980-as évek végén következett be. A korábban különvált református és presbiteriánus közösségek vezetői felismerték, hogy a megosztottság helyett az összefogás szolgálja leginkább a jövőt. Hosszú tárgyalások eredményeként 1989-ben megtörtént az egyesülés, amely nemcsak jogi értelemben jelentett új kezdetet, hanem lelki értelemben is. Az egyesült közösség később Walton Hillsben talált új otthonra, ahol felépült az egyház jelenlegi központja.
Krasznai Csaba püspök 2003-ban érkezett a gyülekezet élére. Elmondása szerint szolgálata kezdetén még számos olyan egyháztaggal találkozhatott, akik személyesen kötődtek a korábbi templomokhoz, sőt voltak olyanok is, akik még a 79. utcai templomban részesültek keresztségben. „Úgy hívták a környéket, hogy a kis Debrecen, mert olyan hatalmas magyar közösség volt” – idézte fel az egyházvezető az idősebb generációk emlékeit. Az egykori gyülekezeti tagok történeteiből egy olyan világ rajzolódott ki, amelyben a bevándorló magyarok új otthonukban is igyekeztek megőrizni nyelvüket, kultúrájukat és hitüket.
Bár az idősebb generáció tagjai közül mára már csak kevesen élnek, a püspök szerint a gyülekezet jövője biztató. Az elmúlt években több fiatal család kapcsolódott be a református közösség életébe, elsősorban a magyar nyelv, a kultúra és a hit megőrzésének igényével. „Mi köt össze bennünket, magyarokat? Legelsősorban a nyelv, és rögtön utána a kultúránk. De azért ne felejtsük el a hitünket sem.”
A nyelviskola, a vasárnapi iskola és a közösségi programok ma is fontos szerepet töltenek be a gyülekezet életében. A gyermekek jelenléte, a fiatal családok bekapcsolódása és az egymást követő generációk együttműködése reményt ad arra, hogy az egyház a következő évtizedekben is meghatározó szerepet tölthet be az amerikai magyarság életében.
A 135. évforduló üzenete is talán éppen ebben foglalható össze: a Walton Hills-i Első Magyar Református Egyház amellett, hogy egy gazdag múlt örököse, élő és megújulni képes közösség. Olyan gyülekezet, amely úgy őrzi alapítóinak örökségét, hogy közben nyitott szívvel és bizakodással tekint a jövő felé.
A jubileumi ünnepséget követő napokban Krasznai Csaba püspök Magyarországra utazott, ahol részt vett a Református Diaszpóra Konferencián. A Magyarországi Református Egyház által szervezett tanácskozásnak a balatonszárszói Soli Deo Gloria Konferenciaközpont adott otthont, amely a magyar reformátusság egyik fontos szellemi és lelki találkozóhelye. A konferencia célja az volt, hogy a világ különböző pontjain élő magyar református közösségek vezetői közösen tekintsék át a diaszpóra jelenlegi helyzetét, kihívásait és lehetőségeit.
A négy kontinensről érkező 62 résztvevő között püspökök, lelkipásztorok, egyházi vezetők és főgondnokok is helyet kaptak. „Olyan jól esik, hogy nem vagyunk magunkra hagyva” – fogalmazott a püspök, utalva arra a támogatásra, amelyet a Magyarországi Református Egyháztól és a Kárpát-medence református közösségeitől kapnak a tengerentúlon élő magyar gyülekezetek.
A konferencia kiemelt témája a lelkészutánpótlás kérdése volt. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a teljes idejű lelkipásztor jelenléte kulcsfontosságú a közösségek megmaradása szempontjából. Krasznai püspök találó megfogalmazása szerint ahol nincs állandó lelkipásztor, ott gyakran úgynevezett „lelki hospice állapot” alakul ki: a gyülekezet még létezik, de elveszítheti fejlődési képességét és missziós erejét. A tanácskozáson ezért hangsúlyosan foglalkoztak azokkal a programokkal és képzési lehetőségekkel, amelyek új lelkipásztorok érkezését és beilleszkedését segíthetik a diaszpórában.
Szó esett a hétvégi magyar iskolák, a közösségi intézmények és az egyházi ingatlanok szerepéről is. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a templomok, közösségi házak és kulturális intézmények a diaszpórában élő magyarság megmaradásának fontos bástyái. A konferencia végén elfogadott nyilatkozat ezért a gyülekezetépítés, a lelkészképzés, az online szolgálatok fejlesztése és a közösségi értékek megőrzése mellett tett hitet, megerősítve azt a gondolatot, hogy a világ különböző pontjain élő magyar református közösségek jövője az összefogásban és az egymás iránti felelősségvállalásban rejlik.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
