Zsúfolásig megtelt a Magyar Múzeum február 9-én, a szombat délutáni előadássorozat ez évi első összejövetelén. A tavaszi szezon nyitó előadását Papné Dr. Bús Enikő, a Cleveland State Egyetem idei Fulbright-ösztöndíjas oktatója tartotta a magyar népszokásokról.
Sok érdeklődőt vonzott a téma, ami azt bizonyítja, hogy a clevelandiek ápolják a hagyományaikat. Sokféle vidékről érkeztek új hazájukba, ahol identitásuk alapját képezi a felmenőiktől örökölt szokások megtartása. Az újabb generációk életében azonban ez már máshogyan van jelen, s azokhoz a viszonyokhoz adaptálódik, amelyekben élünk. Így van ez a kulturális kincsekben gazdag Kárpát-medencében is, eltávolodva tőle pedig fokozottan érvényes a tradíciók átalakulása, modernizálódása. A számunkra kedves, vagy a családunk által jobban őrzött szokásokat megtartjuk, átveszünk hozzá újakat, és a múlt tanulmányozása, az eredet fenntartása kutatómunkát és elkötelezett életmódot jelent. Biztos vagyok benne, hogy néprajzosok és szociológusok az amerikai magyar diaszpóra hagyománytörténetét elemezve egy egészen sajátos képet festenének a múltról és a jelenről.
Az idő központi eleme volt Papné Dr. Bús Enikő előadásának is. A bevezetőben az idő strukturálásáról beszélt, a régi ember azon igényéről, hogy a nappalok és éjszakák, valamint az évszakok változása alapján számon tudja tartani az idő múlását. Mesélt a hónapok elnevezéséről, és arról, hogy a sötétségtől és az ismeretlentől való félelem hogyan hatott a (rontás elleni és a szerencsét hozó) rítusok kialakulására, amit természetesen az évszakokhoz köthető tevékenységek is meghatároztak. Közösségi életet élni akkor tudtak az emberek, amikor nem volt sok munka, ezért a népi hagyományok és szokások bemutatását Enikő a sűrűbb, téli időszakkal kezdte, amely egyben az évkezdés ideje is. Alapos felkészültséggel, élvezetesen adott elő, gazdagon illusztrálva mondandóját nemcsak képekkel, hanem személyes történetekkel is.
A népművészet pedig hálás téma, sokféleképpen tudunk benne kalandozni, és adott a lehetőség, hogy fotókkal, dokumentumokkal ábrázoljuk. Enikő kiválóan élt is ezzel, és egy változatos, szép, színes vetítést állított össze, amely egyszerre volt hagyományos és a mai szemnek is tetszetős, modern. Az adventi szokásoktól indultunk, a Mikulás, a Luca-nap, a karácsony és az újév következett, majd a Vízkereszt és a házszentelés után elérkeztünk a farsanghoz, amelynek időszakában éppen vagyunk. A mohácsi busójárás és karnevál bemutatása kiemelkedett az előadásból, amit egyrészt a filmes bejátszás tett életszerűvé, másrészt az előadó saját élményei hozták számunkra közel.
Ezután a különböző télűző és időjárásjósló szokások ismertetése keltett derültséget. És valóban, milyen érdekes rácsodálkozni arra, amit Enikő is kiemelt, hogy mi magyarok mennyire nem szeretjük a telet és a hideget. Fel is melegedett a szívünk, amikor a húsvéti ünnepkörhöz érkeztünk, majd a pünkösdi királyválasztás és a nyár végi új kenyér után visszaértünk a szürethez, de abból sem a közelgő télre, hanem az újborra és a mulatozásra figyeltünk. Nem foglalkoztunk viszont a térképpel, a szokások tájegységek szerinti eltéréseivel, koncepciója szerint ugyanis Enikő a mai Magyarország fiataljainak jelenéből tekintette át a hagyományokat, a mostból fejtve vissza a múltat, nagyanyáink szokásai nyomán elemezve a katolikus tradíciót, rámutatva annak ősi, pogány kori gyökereire.
Jó hangulatban telt a délután, és örömteli volt látni olyanokat is, akikkel más rendezvényeken ritkán találkozunk. Enikő kiérdemelte a figyelmet és a sikert. Profi előadó, végig kontaktust tudott teremteni a 70 főnyi hallgatósággal, és látszik rajta, hogy szereti, amit csinál. Legközelebb március 6-án este tart workshopot a cserkészházban, ahol az érdeklődők gyakorlati ismereteket szerezhetnek a magyar nyelv helyes szóbeli és írásbeli használatához.
A teljes előadás megtekinthető az alábbi linken:
A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
