Antal-Ferencz Ildikó írása, először megjelent angolul a hungarianconservative.com weboldalon.
Amikor a New York-i Liszt Intézet a közelmúltban felajánlotta a Blokád című magyar film ingyenes vetítésének lehetőségét az észak-amerikai magyar közösségek számára, családunk jelentkezett a vetítés megszervezésére a garfieldi (New Jersey állam) Cserkészházban. A film részben régi emlékeket idézett fel (az idősebb) nézőkben, továbbá kevésbé ismert részletekre világított rá az akkori, születőben lévő magyar demokrácia vitathatatlanul legnagyobb válságáról, az 1990. októberi taxisblokádról. Az élményt a főszereplő Antall József miniszterelnököt alakító Seress Zoltán színművész videóüzenete fokozta.
A Blokád nagy sikert aratott a mozikban, a 2022-es év legnézettebb magyar filmje lett. 2023 márciusában bekerült a Netflix kínálatába, és hamarosan a platform magyar szegmensének legnézettebb filmjévé vált. A 2023 júniusában megrendezett éves Magyar Filmszemlén (a Nemzeti Filmintézet és a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programiroda közös szervezésében) hét kategóriában nyert díjat: legjobb játékfilm (rendező: Tősér Ádám), legjobb színész (Seress Zoltán), legjobb női mellékszereplő (Tóth Ildikó), legjobb operatőr (Nagy András), legjobb forgatókönyvíró (Köbli Norbert), legjobb vágó (Makk Lili) és legjobb sminkes (Görgényi Réka). 2023. októberében, a Los Angeles-i magyar filmfesztiválon (ahol a szintén Tamás Lajos producernek köszönhető Semmelweis című film debütált New York után) Köbli Norbert e filmmel nyerte el a legjobb forgatókönyvíró díját. Köbli Norbert egyébként az elmúlt évtized legismertebb és legsikeresebb kortárs magyar forgatókönyvírója, aki számos díjnyertes forgatókönyvet készített a 20. századi magyar történelem nehéz időszakairól, köztük több, az 1956-os forradalom különböző aspektusait, illetve az embertelen szovjet megszállást ábrázoló történetet.
Családommal 2022 nyarán költöztünk az Egyesült Államokba, így nem volt lehetőségünk megnézni a filmet a magyar mozikban (ahova 2022 októberében került). Ezért tengerentúli barátainkkal és ismerőseinkkel együtt mi is izgatottan vártunk a vetítést. Legtöbbjük számára a taxisblokád egy érdekes, de távoli történelmi esemény, hisz többségük nem élt Magyarországon 1990 októberében, ahogy a 1989-’90-es rendszerváltást és a kommunizmus bukását megelőző, illetve követő évtizedekben sem: vagy jóval korábban (a II. világháború, illetve ‘56 után) hagyták el az országot, vagy olyan másod-harmad generációs magyarok, akik csak alkalmilag látogatnak Magyarországra.
Hogy még izgalmasabbá tegyük az élményt, a film előtt lejátszottuk a főszereplő Antall József miniszterelnököt alakító Seress Zoltán rövid videóüzenetét. A színművész szívélyes üdvözletét azzal kezdte: nehéz útravalót adni egy ilyen kivételes történettel kapcsolatban, amely négy viharos napról szól, és a politikai síkkal párhuzamosan bemutatja a főszereplő miniszterelnök magánéletét is. Elárulta azt is, hogy a miniszterelnök karaktere rendkívül nagy hatással volt rá, nemcsak színészként, hanem civilként is. “Ajándék volt számomra, hogy megszemélyesíthettem a volt miniszterelnököt ebben a filmben. Azt hiszem, sokkal több lett ez számomra, mint egy szerep. Az elmúlt 30 év során több olyan esemény is történt az életemben, amit átértékeltem és újragondoltam annak alapján, hogy ilyen közelről megismertem őt a szerepnek köszönhetően. Példaértékű személyisége mélyen megérintett, és ez a megrendülés segített átvészelni a filmforgatás nehéz pillanatait” – magyarázta, majd hozzátette: a film egy kivételes államférfit ábrázol, “aki megpróbálta megmenteni virágba boruló demokráciánk működését. Nem aktuálpolitikai logika mentén gondolkodott, s bár az élet többször politikai kompromisszumokra kényszerítette, de Magyarországot mindig történelmi távlatokban látta, gondolatait és tetteit kötelességnek és nem áldozatnak tekintette. Az ő hozzáállása segített nekünk, magyaroknak túlélni azokat a hihetetlenül fájdalmas éveket, és elérni, hogy ma is létezünk, hiszünk magunkban és mások is hisznek bennünk”. A nézőket annyira megérintette az üzenet, hogy a vetítés után kérésükre még egyszer megnéztük azt.
De mi történt az üzenet kétszeri vetítése között? Maga a történelem pergett a képernyőn.1990 októberének négy budapesti napja, amikor Moszkva (bejelentés és magyarázat nélkül) leállította az olajszállításokat több közép-európai országba – valószínűleg a régió feletti erődemonstrációként, politikai és gazdasági befolyásának fokozatos lazulása közepette. Ráadásul Irak néhány héttel korábbi kuvaiti inváziója már világszerte az egekbe emelte az üzemanyagárakat. Az Antall-kormánynak így nem volt más választása, mint a hatalmas áremelés bejelentése, amit a taxisok teljes elutasítással fogadtak, és néhány órán belül megbénították az országot a legfontosabb útkereszteződések, hidak és vasúti átjárók lezárásával. A miniszterelnök épp a blokád első néhány kritikus órájában került kórházba, ahol altatásban műtötték és utána napokig bent tartották. Kórházi ágyából dolgozva, több izgalmas fordulat után olyasmit ért el, ami a “rendes” politikában ma már nehezen elképzelhető. Az érdekeltekkel konzultálva egy minden érintett számára elfogadható megállapodást ért el, számos nehézséggel megküzdve (többek között az ellenséges médiával, a legnagyobb ellenzéki párt puccsista logikájával, egy tartózkodó, majd egyre ellenségesebb köztársasági elnökkel, valamint saját kormányának gyengeségeivel és hibáival).
Másfél órán keresztül mindannyian belefeledkeztünk a magyar történelem e fordulatos négy napjába, és nemcsak a politikai küzdelmekbe láthattunk bele, hanem a kiemelkedő államférfi magánéletébe is, beleértve házasságát és 1956 körüli fiatalkorának eseményeit is. A film révén lenyűgöző és hiteles illusztrációt kaptunk arról a szimbolikus eseménysorozatról, amely a korai magyar demokrácia első és vitathatatlanul legnagyobb erőpróbáját jelentette közvetlenül a rendszerváltás után. Megérthettük azt is, e zűrzavar közepette milyen nagy volt a tét a miniszterelnök számára: a demokrácia védelme kimondhatatlanul nehéz feladatnak bizonyult, miközben halálos betegségével is küzdött (a nyirokrákkal, amely végül három évvel a taxisblokád után végzett vele).
A vetítés után rövid beszélgetésre került sor. Azon amerikai magyar nézők számára, akik vagy akiknek szülei az 1956-os forradalom és szabadságharc után menekültek el Magyarországról, és több mint három évtizedet vártak a kommunizmus és a szovjet uralom végére, nosztalgikus élmény volt látni a fiatal, 1956-os szabadságharcos Antall Józsefet a forradalom néhány szimbolikus helyszínén, például október 23-án este a Magyar Rádió épületénél. Mások számára elgondolkodtató volt szembesülni azokkal a dilemmákkal és nehéz döntési helyzetekkel, amelyek a rendszerváltozás után a magyar társadalmat feszítették, átrendezve a politikai realitásokat és felforgatva a mindennapokat. Voltak, akik saját emlékeiket osztották meg azokról az időkről (úgy 1956-ról, mind 1990-ről), mások megemlítették, hogy a ‘90-es események filmben felidézett számos részlete ismeretlen volt számukra, és a film segített sokkal jobban megérteni a rendszerváltással kapcsolatos kérdéseket. És végül voltak akik megemlítették, hogy nosztalgiát éreztek a régi budapesti utcai jeleneteket és díszleteket látva, illetve a több mint 30 évvel ezelőtti magyar pop- és rockzenei betéteket hallva.
Abban mindannyian egyetértettünk, hogy ez a film nagyon “magyar”, ezért nem sok esélye lehetett az Oscar-díj közelébe jutni. Ugyanakkor hiánypótló és az eddigi talán a legprofibb és leghitelesebb játékfilmes beszámoló a magyar rendszerváltás kulcsfontosságú eseményeiről, így helyet érdemel a nagy magyar filmalkotások sorában. Bár a kamera elsősorban a miniszterelnök szemszögéből mutatja a jeleneteket, jó döntésnek tartottuk a forgatókönyvíró részéről, hogy a két főszereplőt objektíven, a rendelkezésre álló történelmi dokumentumok alapján rajzolta meg, és nem próbált választ adni arra a kérdésre, hogy ki járult hozzá nagyobb mértékben a rendszerváltáshoz, hiszen ez a téma máig vita tárgyát képezi Magyarországon. A film inkább “csak” kérdéseket vetett fel ahelyett, hogy kész válaszokat adott volna. Ezekre a nézőknek kell válaszolniuk, így például arra, hogy valóban spontán, vagy valamelyest politikailag vezérelt volt-e a blokád, hogy mi volt az elnök szerepe és felelőssége a feszültségek fokozódásában, és hogy a kormány valóban tervezte-e katonai erő bevetését, ahogy azt a köztársasági elnök állította, stb.
A film megtekintése után többen kifejezték, hogy szívesen látnának több olyan politikai diskurzust, mint az a néhány kulcsfontosságú beszélgetés, amikor a politikai ellenfelek, azaz a miniszterelnök és a köztársasági elnök, akik évtizedekkel korábban még barátok voltak, őszintén és udvariasan beszélgetnek el egymással.
Antal-Ferencz Ildikó
