5 amerikai nagyváros, 40 táncos, 5 zenész, 70 perc varázslat, több 100 állva tapsoló néző, 1 közös történelemi múlt…
Az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes a 40 éves Bocskai Rádió meghívására 2024. október 25-én érkezett Clevelandba, turnésorozata 3. állomására, hogy bemutassa Legacy című grandiózus műsorát, mely az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtt tiszteleg a néptánc és zenei kultúra nyelvén. A budapesti csapat Magyarország nem hivatásos együtteseinek élvonalába tartozik. Repertoárjukban a Kárpát-medence egész területéről származó autentikus koreográfiák mellett megtalálhatóak kortárs darabok is, melyek közül már többet nekem is volt szerencsém látni egy-egy verseny vagy fesztivál alkalmával.
Az ínycsiklandozó finom falatok mellett magyar zászlót lengetve várták a csapatot a Cserkészházban. Én is egy busszal érkeztem velük a városba, és mondanom sem kell, mennyit jelentett ez a fajta kedves fogadtatás a táncosoknak. Még le sem szálltak a buszról, de már otthon érezték magukat. A rövid, de annál tartalmasabb városnéző sétát követően egy amerikai halloweeni hangulatot idéző táncház forgatagába csöppentek. Több láda jelmez közül izgatottan válogattak, keresve a megfelelő kiegészítőket a tökéletes szett összeállításához, hogy különleges élményt nyújtsanak a gyerekeknek. Este, a táncházat követően boldogan pattantak a clevelandi családok autóiba, akik örömmel látták vendégül a vadrózsásokat saját otthonaikban. A rideg és rendkívül szűkös szállodai szobák után felüdülés volt a táncosoknak egy kandalló melletti fotelben elfogyasztott reggeli kávé vagy éppen tea lehetősége.
Bár oldalakat tudnék még írni a péntek délutáni Erie-tó partján tett kirándulásról, vagy a közös étkezésekről, térjünk át az előadás napjára, október 26-ára. Sokat hallottam a darabról a magyarországi bemutatót követően, a híre megelőzte a műsort. Alig vártam, hogy a saját szememmel láthassam azt, amiről az ismerőseim meséltek. Komoly előkészületekkel indult a délelőtt a John Carroll Egyetem Kulas színháztermében. Hangtechnikai és zenekari beállás, fénypróba, díszletépítés, színpadi próba, hajfonás, viseletek bekészítése, és még sorolhatnám a szokásos nagyműsor előtti teendőket, de egy Vadrózsához hasonló rutinos együttesnek ez már gyerekjáték. Az este 6 órakor kezdődő előadás ceremóniamesteri feladatait dr. Mészáros Andrea, az Egyesült Magyar Egyletek elnöke és a John Carroll Egyetem egykori diákja vállalta. Az esemény díszvendégeként köszöntötték Aradvári Lászlót, a Chicagói Főkonzulátus közösségi diplomatáját, valamint Dr. Brent Brossmant, a Tim Russert Department of Communication tanszék – melynek része a WJCU rádió és egyben a Bocskai Rádió is – vezetőjét. Nt. Tóth Péter, a Bocskai Rádió református adásainak szerkesztője pedig Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. A protokolláris részt a Szent Imre Római Katolikus Templom pásztora, Bóna Richárd atya áldás kérése zárta. Fundák Kristóf, az együttes művészeti vezetője és rendező koreográfusa is üdvözölte a közönséget, majd átadta a szót az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes szólista táncosának, a Clevelandban született és nevelkedett Pigniczky Kevének, hogy szóljon pár szót a magyar közösséghez. A színpadi műsort a Clevelandi Cserkész Regös Csoport kisterenyei koreográfiája nyitotta, melyet szünet nélkül követett a várva várt Legacy nyitánya.
Szívbe markoló, megható pillanatok, gyönyörű színpadi képek, zseniális koreográfiai megoldások, látványos díszletek, lendületes, magas színvonalú táncok – talán ezekkel a szavakkal jellemezném röviden a látottakat. A műsor nem csupán tökéletesen eltáncolt koreográfiák egymás utáni bemutatása volt, hanem színpadi kötésekkel, énekekkel, zenekari számokkal összefűzött, emberi sorsokat megjelenítő történetek csordultig töltve mély érzésekkel. Azt gondolhatnánk, hogy „csak” sétálni a színpadon vagy egyhelyben ütni egy dobot egyszerű, nincs abban semmi feladat, pedig tapasztalatból mondom, hogy igenis van! Ezeket a részeket kell igazán megtölteni szívvel, lélekkel, érzésekkel, úgy, hogy a színházterem utolsó sorában is borsózzon a háta a nézőnek. És ez sokszor sokkal nehezebb feladat, mint eltáncolni egy kalotaszegi legényest, vagy egy dél-alföldi csárdást. De ha már a dél-alföldi koreográfiánál tartok, külön dicséret illeti a lányokat, akik papucsban járták, és egy lábbeli sem vesztette el gazdáját a színpadon.
Ugyan nem láttam, hogy pakoltak a turnéra, de biztos vagyok benne, hogy nem kis fejtörést okozott a rengeteg viselet, kellék, csizma, kalap szállítása. Hisz abból is volt bőven, még akkor is, ha jó pár kiegészítővel segítették őket az itteni csapatok. Szeretném kiemelni a színpad felett lógó emberi alakot formáló ballonkabátos sziluetteket, mint a Magyarországról kivándorolt lelkek szimbólumát, amely egyfajta emlékeztetőként lógott még a boldog, vidám tyukodi, vagy éppen sóvidéki koreográfiák felett is. A tiszta és többszólamú ének óriási kincse lehet bármilyen műsornak: Fundák-Kaszai Lili tanítványai méltán híresek tökéletesen elénekelt a cappella számaikról. A lányok Borvirágos asszonyok című koreográfiája volt az egyik kedvencem, és valószínűleg nem voltam vele egyedül, mert ez a rész kapta a legnagyobb tapsot a Zagyva Banda zenekari átkötőszáma mellett.
Az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes megmutatta, hogyan lehet az autentikus néptánctól kicsit elrugaszkodva, mégis valódi hagyományt, örökséget képviselni. Műsorukkal a kivándorolt magyarságnak állítanak méltó emléket. Kikapcsolódni vágyó nézőként, és táncosként is egyaránt állíthatom, hogy egy páratlan produkciót láthatott a clevelandi közösség.
A régi barátokkal, ismerősökkel való találkozás pedig külön öröm volt a táncosoknak, családtagoknak, barátoknak és nekem is.
Vasárnap délelőtt a fáradt szemek csordultig teltek könnyel. Nehéz szívvel engedtük el a csapatot a következő állomásukra, percekig integetve a busz után. Egy népes magyar közösség nevében mondhatom, köszönjük, hogy itt voltatok!
Vágvölgyi Zsófia
A szerző a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
Képek: Vágvölgyi Zsófia, Péter Sára, Molnár Zsolt
