A tea a világ egyik legfantasztikusabb itala, hisz ha kell, akkor frissít, ha kell felmelegít, ugyanakkor egészséges és fantasztikus aromáival különleges élményt nyújt fogyasztóinak.

tea

Országonként eltérő, évezredes szertartások és hagyományok kötődnek hozzá, ugyanakkor rendkívül egyszerű az elkészítése és mindenki számára könnyen, olcsón hozzáférhető. A tea név valószínűleg Kínából származik.

Régebbi tudományos neve (Camellia Thea Link) mely egy morva jezsuita misszió, manilai gyógyszerészének nevéhez fűződik, aki 1639-ben a Fülöp-szigeteken gyűjtötte a növényt. A tea történetére leginkább csak mondákból, legendákból következtethetünk. A tea egyik legrégibb legendája szerint felfedezése egyszerűen csak a véletlen műve volt. Időszámításunk előtt 2700 körül Sen-nung kínai császár egészségügyi okokból elrendelte a vízfogyasztás előtti felforralását. A császár kertjében hatalmas üstben forralták a fogyasztásra szánt vizet, amikor az egyik kerti cserjéről a szél feltámadásakor az üstbe hullottak a levelek. A császár megérezte a levelekkel forralt víz illatát, megkóstolta az italt, ízletesnek találta és ezzel megszületett a tea.

Japán monda szerint Darma, a kegyes Buddha-követő, hogy imádkozás alatt a fáradtságot távol tartsa magától, levágta szemhéjait és eldobta. Ebből keletkezett a teacserje, amiben erő lakozik és elűzi az álmot. A tea őshazája minden valószínűség szerint Észak-Burma és Délnyugat-Kína határán van, ahol még ma is vadon nő.

A teafogyasztás gyorsan elterjedt Kínában, már időszámításunk előtt 800-ban elkészült az első teáról szóló könyv Lu Yu tollából, amely az ősi teatermesztési és teakészítési módokat foglalta össze. Az első biztos híreket a teáról arab utazók IX. századi tudósításaiból kaphatjuk. Az egyik ilyen leírás egy “sakh” nevű növényről beszél, amelyet a kínai városokban drágán árulnak, és amely főzve ital és orvosság is. Kínából elsőként Japánba vándorolt a frissítő ital tradíciója, a buddhista Yeisei szerzetes honosította meg a távol – keleti országban. Eleinte a japán uralkodók kiváltsága volt a teafogyasztás, de gyorsan elterjedt a buddhista kolostorokban is. Aztán hamar átszivárgott a japán társadalom minden rétegébe a teázás szokása, hogy aztán a japán tea-szertartásokkal művészetté emelkedjen.

Európába kezdetben karavánokkal jutott el a tea, majd a portugáloknak köszönhetően kontinensszerte elterjedt. A portugálok elsőként szerezték meg a Kínával való kereskedelem jogát, és kiépítették azt a kereskedelmi útvonalat, amelynek köszönhetően Európában is elterjedt a tea. Az első meggyőzőnek tűnő értesülés, amely a tea élvezetének Európában történő meghonosodásáról szól, 1550-ből egy perzsa kereskedőtől származik, aki ezt a növényt velenceieknek adta el. Ettől az időtől kezdve a tea és teaivás fokozatosan terjedt egész Európában. Alvarez Semedo portugál jezsuita szerzetes 1633 körül Kínából küldött tudósításában már a tea elkészítésének módjairól és annak élvezetéről ír. Annak ellenére, hogy a Kelet-indiai Társaság 1660 körül már megkezdte a teabehozatalt Hollandiába és Angliába, 1664-ben a tea még ritka és drága áru. Ebben az időben Anglia királynője az angol Kelet-indiai Társaságtól évi 2 font vagyis (90 dkg) teát kapott ajándékba.

Kezdetben, a 17. század elején rendkívül drága termék volt, így a gazdagok kedvelt itala lett. A teaimport növekedésével csökkent az ár, egyre szélesebb réteg számára vált elérhetővé, így 1675-re az egyszerű élelmiszerboltok polcán is megjelent. Ekkoriban ismerte meg Amerika is a teát, és az 1720-as évekre az újvilágban is általánosan elterjedt. Miután a britek rászoktak a teaivásra, meghonosították a növényt Indiában is, hogy jobban ellenőrizhessék a kereskedelmet. India, Sri Lanka és más Dél-Kelet Ázsiai országok adják a világtermelés jórészét.

A teaivás Európában elsősorban a kontinens északi országaiban: Angliában, Hollandiában, Oroszországban vált népszerűvé. Hasonlóan terjedt Észak-Amerikában is, és itt a tea politikai vonatkozásai különösen jelentőssé váltak: 1767 májusában az angol gyarmati kormányzóság felemelte a teaadót, s ez oda vezetett, hogy Bostonban egy 18000 fontsterling értékű teaszállítmányt a tengerbe dobtak, az esemény bostoni teadélután néven vált ismertté. Sokak véleménye szerint ez volt a közvetlen indító oka a gyarmat anyaországtól való elszakadásának.

 

Forrás: beko.hauser.eu

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.