Hős Judit

“Sz.-Mihálylyal szemben a Szépviz balparti magaslatán fekszik Sz.-Miklós, mely 1332-ben e néven már mint önálló egyházközség jön elő, az 1567-ik évi regestumban 22 kapuval szerepel. Temploma magaslatot koronáz, hanem hiába kerestük azon Gyarmathi állitólagos hun feliratát, fájdalom, nyomtalanul eltünt az. De fennmaradt emléke még a nép között is azon hős Judithnak, ki az 1694-ki tatárjáráskor a történelemben páratlan hősiességgel harczolt a tatárok ellen; Cserey Farkas* felemliti az esetet, melyet hallgatással mellőzni véteknek tartatnám. Az episodszerü eset ez: A tatárok 1694-ben bőjtelő havában beütvén Felcsíkba, Szt.-Miklóson egy nemes lófő házára rohantak, s azt feleségével együtt elfogták; de Judith nevü igen szép hajadon leányuk nem akarta magát ez undok emberrablók kezeibe adni, hanem leragadván atyja ős szablyáját, hősies önvédelemben kilencz tatárt sujtott le; azonban a támadók ezzel nem fogytak, sőt ezek vészkiáltására csak szaporodtak, mit látva rabszijra füzött szülői, kérve kérték, hogy adja meg magát s ne áldozza fel szép életét sikertelen küzdelemben, de ő sem a szülői kérésnek, sem az ellen iszonyu fenyegetéseinek nem engedve, oltalmazta magát, midőn végre a sok csapástól és csapásfelfogástól lankadt jobb karját leszelték, balkezébe kapva át a szablyát, azzal oszta halálos csapásokat, midőn ezt is használhatatlanná tették, akkor hóna alá szoritott szablyával rohant elleneinek, mig nem átdöfetve holtan rogyott össze. Tud-e a történelem ily amazonszerü hősiességet másutt felmutatni; csak ezen egy hadjáratban (az 1694-ki tatár beütéskor) mennyi nagyszerü hősies önfeláldozás, mennyi magasztos jelenet, mennyi dicső, hős jellem merült fel, s csudálnom kell, hogy mindeddig nem találkozott egy költői toll, mely ezen eposzra érdemes tárgyakat feldolgozta volna; költő, ki ezen Székely Judithot, Nizetet, e székely Kapistránt és Csomortányit, e székely H. Coclest megénekelte volna, dalnok, ki ezeknek dicsőség fénykörébe burkolt emlékét méltó alakban adná át az utókornak. Én, kire a költészet muzsája nem mosolygott, legfelebb átmenetileg, felemlitem ezen eseményeket, kiemelem e hősies jellemeket s néhány buzditó szóval adom át a történelemnek és az azok megörökitésére hivatott költészetnek. Szt.-Miklós és Delne közt fekszik Borsova*, a mely falucskáról legfelebb azt mondhatjuk, hogy borvizzel (savanyuviz) bővelkedik; de az elvégre is Csíkban nem nevezetesség, mert alig van falu itten, melynek határán több-kevesebb ásványos forrás ne buzogna fel; a tudomány azokat észlelni és vegybontani nem érkezett még, nagyrészüknek üdvös gyógyhatása jelöli csak, hogy azok között sok jeles és kitünő lehet.”

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása

A mese meghallgatható a legendarium.ro weboldalon.

Nincs hozzászólás még.

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.