Nagyon könnyedén, 37–28-ra győzött Japán ellen, ezzel megnyerte a debreceni selejtezőcsoportot, és kijutott a párizsi olimpiára a magyar női kézilabda-válogatott.

Óriási erőt meríthetett a svédek elleni győzelemből a magyar női kézilabda-válogatott, Golovin Vlagyimir vezetésével talán még sosem játszott olyan éretten és kiegyensúlyozottan a csapat egy papíron erősebb ellenféllel szemben. Ennek a lendületnek azonban ki kellett tartania a japánok elleni utolsó fordulóban is, akiktől egyébként eddig még sosem kapott ki a nemzeti csapatunk. Ezúttal a kapus Szemerey Zsófi, a jobbszélső Faluvégi Dorottya és a balátlövő Juhász Gréta maradt ki a keretből.

Lendületesen kezdtünk, Klujber Katrin hetese és Böde-Bíró Blanka védése nyitotta meg a találkozót, de a japánok is harcoltak becsülettel. Hogy mennyire megváltozott az ellenfél az utóbbi években, és hogy már nem csak a gyors és kiszámíthatatlan játék a japánok fegyvere, jól mutatta, mikor a balátlövő Haruno Szaszaki kilenc méterről, a védőfalunk felett ellentmondást nem tűrően bevágta a labdát a bal felsőbe. Ezt leszámítva azonban nem volt annyira energia a játékukban, mint a miénkben.

ReklámTas J Nadas, Esq

Az első negyedórában a gyors játékot hibák kísérték, mindkét csapat ötször-ötször adta el a labdát, de simán meg tudtuk őrizni az előnyünket, egyrészt mert sokkal pontosabban lőttünk, másrészt mert

a csapatkapitány ezúttal is remekelt a kapuban, az első tíz lövésből hatot kivédett.

Az ellenfélnek egyáltalán nem jött be a hét a hat elleni támadójáték, öt percig nem tudtak betalálni a kapunkba, már 9–4-re vezettünk Klujber negyedik találatával, ami egy egész pályás, üres kapus gól volt.

A japán időkérés sem hozott eredményt, mert míg tovább erőltették az emberelőnyös támadásokat, mi újabb üres kapus gólokkal növeltük az előnyünket, és még emberhátrányban is kijátszottuk a már felállt, fürge japán védelmet, Papp Nikolett úgy tört be jobb oldalon, mintha a japán falnak azt a részét szándékosan hagyták volna lyukasan. Az első félidő végén egy japán időn túli hetes után is 18–11-re vezettünk, ami azt jelentette, hogy az ázsiai együttesnek összességében már tizenegy gólos hátrányt kellene ledolgoznia, amire a játék képe alapján semmi esélye sem volt,

a magyarok lövéspontosság és védéshatékonyság terén is nagyságrendekkel jobbak voltak.

A második félidőt egy elszánt japán csapatkiáltás előzte meg, a nagy akarás azonban gyorsan egy piros lapos kiállítást eredményezett, az argentin játékvezetők rövid videózás után végleg leküldték a pályáról a beálló Mika Nagatát, aki védekezés közben kiosztott egy könyököst Füzi-Tóvizi Petrának. A játék képe egyébként nem sokat változott, továbbra is a keményen védekező, lelkesen és energikusan, egyszersmind felszabadultabban kézilabdázó magyar csapat tartotta kezében a meccset, amely

a szünet után tíz perccel már tíz góllal vezetett, az egyre többet hibázó, kapkodó japánokon pedig látni lehetett, hogy ugyan mennek még előre, de már beletörődtek a vereségbe

és abba, hogy nem utazhatnak Párizsba.

A jobbátlövő Klujber Katrin nagyot játszott, egymás után szerezte a szebbnél szebb gólokat, meg sem állt tizenegyig, Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány pedig a második félidő közepén szinte sort cserélt, a kapuba jött Janurik Kinga, a mezőnybe pedig Debreczeni Klivinyi-Kinga, Simon Petra, Albek Anna, Bordás Réka és Pásztor Noémi, akik ugyanolyan lendülettel és kedvvel folytatták a játékot. Az utolsó tíz percre tízgólos előnnyel fordultunk, így a hajrá nem igazán volt már izgalmas, amit a senki sem bánt a Főnix Arénában.

A magyar válogatott a svédek elleni találkozó után ezúttal is nagyon érett játékkal, megérdemelten győzte le Japánt 37–28-ra, így harmadik mérkőzését is megnyerte, és

hibátlan mérleggel zárta az élen a csoportját, megváltva párizsi repülőjegyét. Húsz év után lesz újra két csapatunk az olimpián!

(Nemzeti Sport)

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.